Doki szövegel...

Ma reggel, mivel úgysem tudtam a történtek miatt aludni, átmentem Dokihoz és összebújtunk.
- Doki, mi lenne,  ha kifliznénk? Én lennék a nagykifli, te meg a kiskifli...
- Jó. Én inkább bébi eper leszek... (vékony hangon cincogni kezd) Mam-ma... mam-ma...bébi eper vagyok (újra normális hangon) Vagyis inkább zsömle!

Ahogy hajnalban mászkáltam, Doki is felébredt, félálomban meglátott a konyhában:
- Jaj, anya, úgy megijesztettél!
- Bocsánat! Nem tudtam aludni.
- Én sem tudok aludni. Depressziós vagyok. Most megyek pisilni. Én mindig a vécébe megyek, ha depressziós vagyok. Ott szoktam depressziós lenni.
- Jó, menjél.

Várok, várok, látom, hogy már csak álldogál, megkérdezem:
- Készen vagy már?
- Igen, csak még depressziós vagyok, és várom, hogy elmúljon.
1 perc múlva lehúzza a vécét, kijön és közli:
- Már nem vagyok depressziós! El is múlt!

----------

Egyik reggel ébredés után mondom Dokinak:
- Gyere, bújj ide hozzám!
- Jaj, még félig alszom! Mindjárt jövök, csak előbb kimosom a csipát a szememből, hogy képbe kerüljek.
Visszajön:
- Nna, most már legalább képben vagyok!

--------

Még régebben beszélgettünk:
- Anya, veszel nekem "lórert"?
- Hogy micsodát?
- Lórert.
- Hát... az meg micsoda?
- Hát az olyan izé, aminek kerekei vannak és rá kell állni és így (mutatja) lábbal lehet hajtani.
- Ja, rollert!
- Igen. Lórert.

-----------------

IV. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Hastáncverseny - beszámoló

Felteszem ide is, amit a levlistára küldtem. A szövegben megtalálható a két link is, az egyik a nyertes koreográfiával. :-)
-----------------

A január 23-i versenyünk hihetetlenül jól sikerült: barátságos légkörben, profi táncosokkal zajlott.

De igazából a dicsekvéssel szeretném kezdeni. :-)

Az én tanítványaim a haladó kategóriában indultak két koreográfiával, ahol is az Angyalokkal táncolok c. számukkal a maximális 260 pontból 258-at értek el és ezzel első helyezettek lettek. És közönségdíjasok is!

A Mahasti10 fiókban már láthatjátok is őket (köszönet az Afilm.hu-nak!)
http://www.youtube.com/watch?v=lQNKTA_VC80

Ezen a linken már meg tudjátok őket nézni, bár a felvételen nem jön át az a hátborzongató érzés, amit élőben tapasztaltunk. :-)

A Holdfény Lányai és a Pocaktáncosok voltak:
Pereczes Márta, Szajlai Johanna, Szalai Anita, Inancsik Kinga, Márton Alexandra, Rembeczki Eszter, Miklán Zsanett, Stúber Gyöngyi.

Ha látni szeretnétek ezt a táncot élőben is, gyertek el február 13-án az Awalim - Orient De Lux Gálára. A részleteket hamarosan küldöm!

 

A győztes csapat. A mosoly, gondolom, annak szól, hogy itt már látják a pontszámokat. (Köszönet a képekeért az O2Médiának!)

Boldog pocakosok az oklevéllel. :-)

A Holdfény Lányai a dobszólójukkal, sajnos, nem értek el dobogós helyezést. Ez a tánc sem sikerült rosszul, de a nagyon erős mezőnyben ilyen eredmény született.
Ezt a táncot is meg tudjátok nézni ugyanitt, DOBd be magad! címmel.
http://www.youtube.com/watch?v=6xNf0CcsDVs

 

A csajszik bedobták magukat a dobszólóban...

Összességében a Holdfény Lányai kihozták magukból a maximumot és hozták a tőlük elvárható színvonalat.

Szeretném megköszönni tanítványaimnak: Gabinak és Móninak a gördülékeny szervezéshez nyújtott nélkülözhetetlen segítséget, Emesének az árusítást és Eminek és édesanyjának a türelmet, a gondoskodást rólam, és persze a pontszámlálást!!!

 A két Emi

*****************
És akkor most az eredményekről:

A Junior kategóriában
I. helyezettek lettek a Jázmin Hercegnők a Karnevál Hercegnői c. táncukkal, és a II. helyre is ők kerültek az Angyalok varázstánca show koreográfiával. Nekem ez volt az egyik kedvencem ezen a versenyen. Azért el tudtok képzelni tíz kicsi hosszúhajú királyleánykát ezüst ruhában, ezüst szárnyakkal?!?...

Szép látvány volt és bájosan táncoltak.

Nyereményük a Nádszál Kft vásárlási utalványa és 11+1 belépőjegy a Kölyökhajóra.
Tanáruk Járvásné Vantal Margit, aki a munkájáért több különdíjat is kapott a kislányokkal együtt. Az egyik különdíj a következő:
Áncsán Anikó / Sefirah - Oriental Dance Hungary Különdíj:
Felkérés a 2010. június 26-i Sadie-gálán való szereplésre. Biztosan ott is gyönyörűek lesznek. :-)

 

Nagyon édesek! :-)

Külön köszönet a piciknek a szép képért, amit emlékbe készítettek nekem! Már ki is tettem a táncteremben.

Junior kategória 3. helyezettjei Szalai Anita kis tanítványai, a Sivatag Rózsái
(Kőszegi Zsuzsanna, Varga Anna Nikolett) lettek. Nagyon szép ruhájuk volt, láthatóan nagyon izgultak és sokan megdicsérték a technikás táncukat.

 

Réka most nem versenyzett, csak vendégszerepelt, de azért egy különdíj csak becsúszott... :-)

Kezdő kategória

1. helyezést értek el Shilla Lányai, akik gyönyörűek és vidámak voltak, és látszott, hogy egy nagyon összehangolt csapatot alkotnak. A Cini Szeráj Hastánckellék díját nyerték, teljesen megérdemelten!
2. helyezettek lettek a Kis Orienthalia tagjai, Győrffy Katalin tanítványai, akik a Szultán Center Vízipipabirodalom felajánlását, egy-egy vízipipát nyertek.

A 3. helyezés e kezdő kategóriában szintén fontos a számunkra, hiszen a Stúdió tanulói, Várhelyi Csilla tanítványai, Balogh Zsuzsa és Csendesi Cecília érték el ezt a helyet!!! A Csillaglányok koreográfiát adták elő, így most duplán sajnálhatja, aki tudja ezt a koreográfiát és nem indult a versenyen! Szépek voltak és nagyon izgultak! Persze, ez nem baj, hiszen nyertek egy vízipipát és egy aura soma konzultációt (Seebauer Gabriella ajánlotta fel), szóval, legközelebb már biztosan nem fognak izgulni. :-)))

Mellesleg Cili indul a szombati egri versenyen is, így ott is drukkolhattok majd neki! :-)

Különdíjat kaptak Nese tanítványai, a Telihold Nővérek... Igen, két kismamáról és egy (még) nem kismamáról volt szó, akik megmutatták, hogy óriási pocakkal is milyen szépen lehet táncolni. Ők nyerték el a Juhász Ildikó által felajánlott "Otthonod Titkai" tanfolyamon való részvételt és a TranszOrient előadásunk hanganyagát.


Középhaladó kategóriában a 13 fős zsűri ellenére is megosztott 1. helyezés lett, és nem ok nélkül!
Már itt is gyönyörűen kidolgozott táncokat láthattunk!
Tóth Bea tanítványai, az Amaraya Orient egy szép raqs sharqival, Shaba tanítványai, a HabIbolyák egy vidám debkével 226-226 pontot értek el!
Nyereményeik: vásárlási utalvány a Piramis Hastánckelléktől és egy gyönyörű kézi szőttes szőnyeg a Kilim Szőnyegboltból.
A 2. helyezett Ya Amar Dance Company szintén a Piramis Hastánckelléktől nyert vásárlási utalványt.
Mivel szubjektíven szoktam a beszámolókat írni, elmondhatom, hogy a 3. helyezettek szintén nagy kedvenceim, akik a tavalyi szolnoki hastáncverseny különdíjaként meghívást kaptak tőlem a IV. Holdfény Lányai versenyre. Ez pedig a Dzsezírat ad Dahab csoport, Mráz Mária tanítványai. Most is remek produkciót mutattak be, összehangolt, alaposan begyakorolt tánccal, szép formációs koreográfiával, amelynek egy unalmas pillanata sincs! Lenyűgözött most is a precizitás és a zenei interpretáció.
Ők nyerték Pereczes Orsi ékszerutalványait, és a Cini Szeráj különdíját is!


Haladó ketegóriában
I. helyezettek lettek a Holdfény Lányai és a Pocaktáncosok az Angyalokkal táncolok c. produkcióval. :-)))
Nyereményük egy vacsorameghívás a Lialina arab étterembe, a Cini Szeráj 30% kedvezményre jogosító utalványa, Sütő Marcsitól 50%-os jógabérlet.
Nagyon örülök a helyezésnek, a nyereményeknek, de legjobban annak, hogy ilyen szépen sikerült a táncuk és hogy ilyen egyértelmű tetszést aratott.
Ja, és persze annak is örülök, hogy a közönségdíjat is elhozták!

A haladó kategória mindig a legizgalmasabb minden versenyen, mert itt már sokszor olyan szintű táncosok vannak, akik között nem is lehet különbséget tenni. Sokszor már évek óta nyomon követjük a pályájukat, látjuk a fejlődésüket, és szinte csak az dönt, hogy aznap éppen ki milyen formáját hozza.
Így volt ez most is.
A II. helyen végeztek Dina Jamilah tanítványai a Víztündérek és a Dzsinnek tánca c. raqs sharqi koreográfiájukkal, ami már a decemberi versenyen is lenyűgöző volt. Összeszokott, ütős csapat, akik szépen, technikásan táncolnak, és egy változatos, színes, a zenét és a táncosokban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználó koreográfia. Csak 3 ponttal maradtak le mögöttünk, azaz 255 pontot értek el.
Nyereményeik: munkalehetőség bármelyiküknek a Rotana étteremben, 50% kedvezmény a Basa étteremben és 50%-os shiatsu masszázs utalvány Sütő Marcsitól.

A III. helyezést a csodálatos Ya Amar Dance Company érte el, oktatójukkal, Székely Mayával az élen. Egy nagyon izgalmas, modern hastáncos táncot láthattunk tőlük, Birds in Fusion címmel.
Nyereményeik: munkalehetőség bármelyiküknek a Rotana étteremben, 50% kedvezmény a Basa étteremben és 10%-os kedvezményre jogosít utalvány Sütő Marcsi tréningjeire.


A fentieken kívül egy nagy rakás különdíjat is kiosztottak a zsűri tagjai a versenyzőknek, résztvevőknek. Sajnos, ezeket nem írtam fel mind, de rengeteg fellépési lehetőséget, workshop részvételt és különböző előadások belépőjegyeit nyerték.
Yasminától különdíjat kapott a versenyen kívül szereplő Tóth Réka a kitartásáért, és a Holdfény Lányai a DOBd be magad dobszólóért 4 belépő jegyet kaptak a február 20-i Mestertanárok Gálájára (amin egyébként én is fellépek majd).

----------

Végül egy kedves levél az egyik résztvevőtől:

Kedves Mahasti!
Monitta hastánc csoportjával, egy élődobos kezdő koreográfiával ( Formabontó dobszóló) voltam jelen a szombati versenyen. Ez volt az első versenyem és nagyon izgultam, hasonlóképpen mint a többi lány. Mindezt próbáltam leplezni a zsűri előtt mosollyal, ami nem mindig sikerült.... KIVÉVE, amikor Önre néztem!! Szeretném megköszönni azt a kedvességet, bátorítást és azt a biztató, elismerő mosolyt, amit az Ön arcán láttam tánc közben és nagyon BÁTORÍTÓ volt!
Nekem sokat jelentett ez a mosoly, hogy élvezni tudjam a táncot, az előadásunkat (már amennyire ezt lehet első versenyen..).
Köszönöm a mosolyát, a bátorító tekintetét!
További sok sikert kívánok munkájához!
Üdvözlettel:
Makai Éva

-------------------------------------

Még egyszer a szponzorok névsora
NÁDSZÁL KFT
Budapest, Teréz krt. 12.
www.nadszal.hu

PIRAMIS HASTÁNCKELLÉK
1071 Bp. Damjanich u. 38.
www.hastanc.hu

CINI SZERÁJ HASTÁNCRUHÁK ÉS KELLÉKEK
Budapest, 1136 Raoul Wallenberg 11. (Pozsonyi - Raoul Wallenberg sarok)
E-mail:: cini@cini.hu

SULTANCENTER VÍZIPIPA BIRODALOM - 1076 Budapest Thököly út 26.
sultancenter@sultancenter.hu www.sultancenter.hu

KILIM NOMÁD SZŐNYEG - Bp. V. Irányi u. 5.
Tel.: 06-1-337-11-92; 06-30-395-35-83

PERECZES ORSI â013 egyedi ékszerek kívánságra is
Tel.: 06-20-4844-767 gyongybuvesz@freemail.hu www.gyongybuvesz.fotoalbum.hu

LIALINA CLUB ÉS ÉTTEREM
Bp. IX. kerület, Ernő utca 30-34. Tel.: 06-20-379-9-379 www.lialina.hu

KRETEK â013 INDONÉZ TEAHÁZ és GALÉRIA
www.indoneztaehaz.hu
Bp. VII. Rottenbiller u. 5/b Tel.: 06-70-941-91-81 bezi.peter@citromail.hu

ROTANA ARAB ÉTTEREM
1082 Budapest Orczy út 46-48 Telefon / Asztalfoglalás : 06-30-96143-93 rotana@rotana.hu

SEEBAUER GABRIELLA Transz-formátor Ház 06 30 210 53 32 info@transzformatorhaz.hu, www.transzformatorhaz.hu

Juhász Ildikó
www.juhaszildiko.hu

Sütő Mária
www.eromerito.hu

Arundo Kft
http://www.palyazat-tanacsadas.hu/

Nagypapa elaludt

Tegnap nagypapa 97 éves korában meghalt. Szerencsére szépen, csendesen elaludt.
Számítottunk rá már sok-sok éve, de nem lehet erre úgy igazán jól felkészülni.
Pár napja már nagyon furcsa energetikai viharokat éreztem magam körül, szó szerint, mintha egy energia szélviharban mászkáltam volna fel-alá. Aztán most valahogy megkönnyebbültem, mintha egy nagy kő szakadt volna ki belőlem, de a régi pánikbeteg tüneteim újra előjöttek: szívdobogás, szorongás, álmatlanság satöbbi. Majd elmúlik.

Így nem mentem el a mai egri versenyre sem, pedig már nagyon vártam az egészet, készültem a monstre zsűrizésre, és tanítványaim is indultak. De remélem, azért nélkülem is ügyesen boldogulnak.

„Minden művészetünk, alkotásunk inaskodás csupán. A valódi, nagy művészet maga az életünk.” M.C. Richards.

Csak egy Doki szösszenet

Dokival beszélgetünk a szerelemről és Rékáról.
- Doki, mi újság Rékával?
- Hát... megvagyunk... Ő még csak hat éves! Két évvel fiatalabb nálam!
- Hú, az jó. Szerintem jók a fiatal csajok.
- Hát ja!!! Az a jó, hogy bírják a strapát! ... Ma a Rékának szép haja volt...

------------

- Anya, neked akkor a legszebb az arcod, amikor... mosolyogsz. Nekem úgyis az tetszett a legjobban, amit húztam, még régen, tudod, a szerencsesütiben volt. Hogy minél nagyobb benned a szeretet, annál szebb az arcod.

(Itt konkrétan erre az idézetre gondolt: "Ahogy nő benned a szeretet, úgy nő a szépség is." /Szent Ágoston/)

Doki és a szerelem meg a családi élet

Doki este fetreng az ágyban. Jól érzi magát: élvezkedik, nyújtózkodik, gurul ide-oda.

- Jaaaj! … Ez jólesett! … Mi egy jó családban élünk. … Csak nehogy elkiabáljam.

*

Doki egyik nap így köszönt, amikor érte mentem az iskolába és meglátott:

- A nintendóba kell elem!

*

Dokinak pár napja már a Réka a szerelme. Doki ezt mesélte hazafelé:

- De most már komolyan azt gondolom, hogy a Virág titokban szerelmes lehet belém. Ma megsimogatta a hátamat, tegnap meg a vállamat! De titokban!

- És te örülnél neki, ha tényleg így lenne, és szerelmes lenne beléd?

- Aha

- De hát most már nem a Réka a szerelmed?

Doki kioktat:

- Anya! De hát több csajom is lehet egyszerre!

*

Este összebújunk, én meghatottan mondom:

- Kicsi Doki! Nagyon szeretlek!

Doki tárgyilagosan:

-Jó. Nagyon szerethetsz.

*
Utazunk a buszon, Doki egyszer csak értelmesen, artikuláltan, jól kihangsúlyozva megszólal:

- Anya! ... Te egy Értelmes Ember vagy...

Várok, de semmi folytatás. Kérdezem:

- Köszönöm! És ezt most miért mondod?

- Csak úgy.

*
Doki fejhangon nyafogni kezd:

- Jaj, úgy utálom, hogy nekem olyan arcom van, mintha ilyen… aranyos lennék! Pedig én olyan … sportos arcot szerettem volna!

*
Dokival a karácsonyra kapott II. világháborús könyvét olvassuk. Először ő olvas nekem hangosan, aztán mikor elfárad, akkor átveszem és én mesélek neki. Az egyes fejezetek után kérdezgetem, hogy melyiket olvassam:

- Itt olvassam tovább, vagy ezt hagyjuk?

- Á, azt ne olvasd, szerintem ne fárasszuk azzal a nyelvedet, anya! ... Inkább ezt olvasd.

Hastáncversenyre készülünk. Cikk.

-->

Készülünk a hastáncversenyekre

Ismét nyakunkon a versenyszezon. Ősztől tavaszig rengeteg hastáncversenyt rendeznek országszerte, és számtalan olyan táncverseny is létezik már, amelyen hastáncosok is megmérettethetik magukat.

Bár a hastáncot a szubjektív megítélése miatt sokan nem tartják versenyeztethető táncnak, azonban a neves oktatók legnagyobb része egyetért abban, hogy a versenyzés jót tesz a tudásunk és kreativitásunk fejlesztésének, előre visz táncosként és emberként egyaránt.

„Már a felkészülés során a tudatos és rendszeres gyakorlással, mozdulatjavítással, a zenében való elmélyüléssel óriásit lehet javítani az előadóművészeten. Ki lehet dolgozni az egyéni sajátosságokat, a biztos tudás tudatában pedig brillírozni lehet a színpadon. A versenyen nézőként lehet viszonyítani, éles szemmel rengeteget tanulni - pro és kontra -, és a szaktanárok dicsérete, építő jellegű tanácsai is húzóerejűek. Egy igazi mestertanártól mindent megtanulhat a tanítvány: mozdulatokat, stílust, előadásmódot... De a színpadi rutint, a "versenyláz" kreatív energiává való átalakítását csakis a színpadon, pódiumon lehet megszerezni.” – nyilatkozik a versenyekről Sárfalvy Éva, Yasmina, mestertanárnő.

Cikkünkben segítséget szeretnénk nyújtani a sikeres versenyzéshez, a jó eredmények eléréséhez.

Versenyzés szólóban

Szóló táncosként az egyik legfontosabb a sok-sok készülés, idő- és energia ráfordítás. Alapkövetelmény a rendszeres órára járás, akár több oktató óráinak, workshopjainak látogatása. Középhaladó szinttől kezdve mindenképpen érdemes lehet akár más táncstílusokban is elmélyedni, vagy legalábbis belekóstolni olyan mozgásformákba, mint pl. a bodyart, jóga, jazztánc, balett, jazzbalett, flamenkó, nia, társas- és versenytánc satöbbi. Ezek által a saját előadóművészetünket gazdagítjuk, magasabb szintre emeljük több síkon is; mozgáskultúránkat, testünket fejlesztjük, és az egyéb tanult táncstílusokat egy remek fúziós tánc koreográfiában ötvözhetjük egységes egésszé.

"Úristen, tényleg nyertem a hastánc-tangó fúzióval?..."

Jó, ha a táncunkról több oktató véleményét is kikérjük, hiszen még ugyanannak a táncstílusnak vagy zenének a kapcsán is minden tanárunk egy teljesen új világot tárhat ki a számunkra. Így több nézőpontot is megismerünk saját, egyedi táncstílusunk végleges kialakulása előtt/közben.

Ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból, a lehető legjobb helyezést érjük el, a verseny előtt mindenképpen javasolt a felkészítő tanárunktól magánórákat is venni. Ezek során az oktató csakis és kizárólag velünk foglalkozik. Így több lehetőségünk nyílik a már kész produkciónk technikai csiszolására, a teljesebb önkifejezésre és a táncunk showelemekkel való gazdagítására. Ilyenkor több figyelmet tud szentelni az oktatónk annak is, hogy az adott verseny zsűrizési szempontjai szerint alakíthassuk ki a koreográfiánkat.

Vannak, természetesen, általános zsűrizési szempontok (lásd alább), mint minden más művészeti ágnál. Azonban a felkészülésünk során figyelmesen olvassuk el a kiírásban azt is, hogy az adott versenyen milyen szempontok alapján fognak pontozni minket, mert ezek versenyenként jelentősen eltérhetnek.

Szóló táncoknál a zsűri mindenképpen figyelembe veszi a technikai tudást, a koreográfia nehézségi fokát, a művészi hatást, a kreativitást, a térkihasználást. Odafigyelnek az előadásmódra, a közönség és a táncos kapcsolatára. Bár a hastáncosnőnek szinte kötelessége a nézőkkel való finom kacérkodás, azért felesleges pl. mosolyt erőltetni magunkra és csábosan kikacsingatni ott, ahol a zene a befelé fordulást, az energiák benső áramlását sugallja. Ugyanígy felesleges a nézők erőltetett tapsoltatása is. Bízzunk magunkban és az ő ösztöneikben és ítélőképességükben: a megfelelő részeknél úgyis tapsolni fog mind a szakértő zsűri, mind a laikus nézőközönség.

Tanító néni gratulál a díjhoz és megmondja a frankót. 

Fontos szempont a zeneválasztásnál már az is, hogy mennyire tudjuk interpretálni az adott zene stílusát, hangulatát, ismerjük-e a zenének megfelelő stíluselemeket. A zene maximális kihasználása, a zenei váltások felismerése és megfelelő tolmácsolása szintén döntő szempont lehet a pontozásnál. Figyelembe veszik a külsőnk és belsőnk harmóniáját, és azt is, hogy a külső megjelenésünk (ruhánk, sminkünk, frizuránk stb.) harmóniában van-e a választott orientális táncstílussal.

Ne csodálkozzunk el a kapott pontszámokon, ha pl. gótikus sminkkel, fekete csipkejelmezbe öltözve mulatós pop koreográfiát táncolunk egy latin zenére; ha török popzenére próbálunk saidi botostáncot járni, miközben magassarkú cipőben, terpeszállásban vonaglunk a bot körül; ha művészi igényű, ám de a zenétől teljesen függetlenített és a hastánc mozdulatait is nélkülöző mozgássort mutatunk be kardokkal, botokkal vagy egyéb eszközökkel hadonászva.

Ellenben plusz pontokat szerezhetünk azzal, ha tudjuk, mely mozdulatok állnak nekünk jól, ha kihasználjuk testi adottságainkat a táncban, alkatunknak, külsőnknek megfelelő stílust és mozdulatokat választunk.

Gyöngyi, a naggyon dögös maca...

De még ha a koreográfiánkat a zsűrizési szempontok maximális figyelembevételével készítettük el, akkor is érdemes felkészülnünk arra, hogy a zsűritagok is különbözőképpen fogják megítélni művészi értékeinket. A hastánc nagyon erős energiákat mozgat meg a táncosban és a nézőben egyaránt, s mint minden művészet, ez is szubjektív. Így könnyen előfordulhat, hogy a zsűri egyik tagját olyan mértékben megérinti a táncunk, hogy a megrendültség könnyeket csal a szemébe, esetleg hangos zokogásban tör ki a katartikus élmény hatására, míg másokat teljesen hidegen hagy, vagy akár felszínesnek találják az előadásunkat.

A legeslegfontosabb szempont azonban az összhatás, így, egy az egyben. Lehet akár egy teljesen kezdő versenyző is bájos és magával ragadó, ha őszinteségével, lendületével, előadásmódjával megfogja a közönséget. És egy haladó/profi versenyző is kelthet rossz benyomást, ha sugárzik róla az erőltetettség, ha nem tudja önmagát vagy azt a szerepet adni a színpadon, amit az adott versenyre kiválasztott.

Versenyzés csoportban

A csoportos koreográfiáknál a fentieken kívül még más szempontokat is figyelembe vesznek. E szempontok közül talán a legfontosabb a csoport összhangja.

A csoportos koreográfia lényege nem az, hogy sok kicsi szólista szépen, rendezetten egymás mellett táncoljon.

És a többi nagggyon dögös maca....

Egyetértek Dina Jamilah mestertanárnő véleményével: „A csoportokra készült jó koreográfia lényeges eleme az, hogy a csoport igazi egységes, megbonthatatlan csoportként jelenjen meg, és ne szólisták gyűjteményeként. Hogy a néző azt érezze, a csoport azért azzal a létszámmal táncol amivel, mert ha bárki kimaradna, akkor hiány keletkezne a táncban. Fontos még a szereplők egymáshoz való viszonya és a tánc esetleges többszólamúsága. Lehetőség van történetek elmesélésére is, ehhez elsősorban a haladó kategóriák résztvevőinek van meg a tudása. A fúziós koreográfiáknál különösen oda kell figyelni, hogy az újító stílus csak fűszerként jelenjen meg, a produkció maradjon a műfaj keretein belül, hiszen önmagában is stílusokban gazdag műfaj a hastánc. A koreográfusnak figyelembe kell vennie a táncosok testalkati, és tánctechnikai különbségeit is, és jó megoldást kell kidolgoznia erre a minden csoportban létező problémára. A legfőbb szempont, hogy azt kell éreznem, ez a koreográfia pontosan erre a csoportra íródott, pontosan ezzel a létszámmal.”

A csoportos versenyeken való indulás hosszú időn át tartó, folyamatos, közös felkészülést igényel, ami egyben kitartást és közös célkitűzéseket is feltételez. Természetesen, a csoport tagjainak nem kell kötelező jelleggel barátnőknek is lenniük az életben. De a színpadon egy-egy összenézés, összemosolygás mindenképpen magasabb pontszámot eredményez. A versenyeken hatványozottan lejön a színpadról az, hogy a csoport tagjai mennyire vannak egymásra hangolva, milyenek a csoportenergiák, milyen a csoportdinamika.

Nem érdemes egy csoportban indulnunk, ha utáljuk egymást, ha nem tudjuk tolerálni a másik személyiségét, táncstílusát. Érdemes viszont együtt dolgoznunk, ha egy közös cél motivál és lelkesít minket. Ez a cél lehet akár a fődíj megnyerése, de akár az is, hogy minél teljesebben, minél autentikusabban mutassunk be egy adott táncstílust. Jó, ha a közösen kitűzött célunk elérésébe egytől egyig mindannyian hajlandóak vagyunk sok-sok időt, energiát és pénzt fektetni.

A boldog győztesek és a büszke tanár néni (azaz én) :-)))

Mikor ne induljunk versenyeken?

Ha egyetértünk a cikk elején is említett megállapítással, mely szerint a hastánc nem versenyműfaj a szubjektív megítélése miatt.

Ha nem értünk egyet a versenykiírásban megadott szempontokkal.

Ha félünk a negatív kritikától, a megmérettetéstől.

Ha biztosak vagyunk a nyerésben, de az esetleges kudarcot nem tudjuk sárdobálás nélkül elviselni.

Ha az oktatónk, vagy akár mi magunk nem tartjuk megfelelőnek a verseny színvonalát.

Ha az oktatónk a tudásunk, felkészülésünk alapján nem javasolja számunkra a versenyzést.

Ha nem szeretünk szerepelni, nem bírjuk a versenyhelyzetekkel járó stresszt – ebben az esetben jobban járunk, ha szüleink/csoporttársaink/oktatóink kitartó rábeszélésének ellenére sem indulunk semmilyen versenyen. Ha azonban szeretünk együtt táncolni a csoporttársainkkal, de nem szeretünk kitűnni a tömegből, attól még nyugodtan indulhatunk csoportos kategóriákban, főleg, ha az oktatónk szerint is emeljük a produkció művészi színvonalát.

Mikor induljunk hastáncversenyeken?

Ha szeretünk versenyezni és bírjuk is az ezzel járó nyomást.

Ha szeretünk nyerni, de a kudarc sem tör le minket.

Ha szeretjük a hastáncot és megragadunk bármilyen lehetőséget a tánctudásunk bemutatására.

Ha kíváncsiak vagyunk más oktatók véleményére a táncunkról, és úgy érezzük, ez előre visz minket.

Ha szeretjük másokkal együtt, közösen élvezni a tánc örömét.

Ha oktatónk a tudásunk, lelki alkatunk, képességeink, felkészültségünk alapján ezt javasolja.

Ha lehetőségünk adódik rá.

Egyszóval… Bármikor!

Nem érdemes várni a versenyzés elkezdésével a következő kifogásokra hivatkozva:

„Majd ha már rendesen megtanulok táncolni.” (Sajnos, ez az érzés sosem jön el.)

„Ha lesz egy rendes ruhám.” (Lehet kölcsönözni is…)

„Ha már lesz egy rendes zeném, koreográfiám satöbbi…” (Sosem fogunk így érezni…)

„Amikor már nem fogok ennyire izgulni.” (A profi táncosok, rutinos fellépők is izgulnak!)

Általános tapasztalat, hogy az életünkben nem a téves cselekedeteinket bánjuk meg, hanem szinte csak azt, amire lett volna lehetőségünk, de mégsem tettük meg! Így minden kezdő (haladó) hastáncost csak arra tudok biztatni, hogy amint lehet, kóstoljon bele a versenyzés hangulatába, és csak utána döntse el, tetszik-e neki ez a dolog vagy sem.

Csoporthangulat verseny után... :-)   és az "Ilyen szép körlogós egyenpólónk van!" c. kép (felül)

A színpadi és a színfalak mögötti viselkedési kultúráról

Szinte természetesnek vesszük, hogy ha összejön egy csoportnyi nő, akkor kialakul közöttük egyfajta viszálykodás: ki néz ki jobban, kinek mije nagyobb vagy kisebb, kinek milyen a társa/barátja, ki tud jobban/szebben táncolni és még bőven sorolhatnám. Azonban nem kell, hogy ez természetes legyen.

Az adott iskolán belül az oktatók egyénisége nyomja rá a bélyegét a csoportra; ezért, ha mind az órákon, mind a versenyeken jól akarjuk érezni magunkat, akkor a saját mentalitásunknak megfelelő oktatót, iskolát, csoportot válasszunk.

A zsűri tanácskozik, a nézők feszülten várakoznak.

A versenyek ideje alatt se nézőként, se résztvevőként ne vágjunk arcokat mások produkciója láttán – gondoljunk bele, ez nekünk hogy esne, ha éppen mi állnánk a színpadon, remegő kézzel, remegő térdekkel. A jó, színvonalas, vagy nekünk tetsző produkciók táncosait viszont mi magunk is tapssal jutalmazhatjuk, vagy a bátortalan, bizonytalankodó versenyzőket biztathatjuk. Ebben nem kell várnunk a laikus közönségre.

Ha a saját iskolánk éppen fellépő tagjait biztatjuk, akkor a tetszésnyilvánításunk akár még pozitívan is befolyásolhatja a zsűri döntését, közönségdíj esetén pedig a nézők szavazatait. Magunkkal teszünk jót akkor is, ha más iskolák csoportjainak munkáját is elismerjük tapssal, vagy dicsérő szavakkal. Ezzel jó fényt vetünk a hastáncra, az iskolánkra, a csoportunkra, magunkra és az oktatóinkra egyaránt.

Csak csábosan... :-)

Szólistaként sem tánc közben, sem utána nem érdemes arcokat vágni, ha érzéseink szerint nem úgy sikerült a szereplésünk, ahogy magunktól elvártuk volna. Ez akkor már úgysem segít.

Nem érdemes felháborodnunk, ha a zsűri nem úgy díjazza a produkciónkat, ahogy a saját véleményünk szerint megérdemeltük volna. Ez egyrészt felesleges energiapocsékolás, másrészt meg nem értett zsenik és újítók mindig akadnak, harmadrészt bőven lesz még alkalmunk a javításra más versenyeken, ahol esetleg más szempontok alapján ítélik meg a táncunkat. Ráadásul a látványos kirohanásaink kihathatnak a későbbi versenyeken elérhető eredményeinkre is. Gondoljunk bele abba, hogy a hastáncosnő nem „csak” egyszerűen egy hastáncos: az egész női nemet képviseli, a nőiséget, lágyságot, nem pedig az agressziót, durvaságot. Mindenképpen jobban járunk tehát, ha a zsűri tagjai és a nézők, külső szemlélők bájos és elragadó táncosnőként, és nem pedig „a fúria”-ként fognak ránk visszaemlékezni az újabb és újabb versenyeken.

Nézőként sem érdemes azonban hangosan hőzöngeni, fütyülni, ordibálni és a zsűritagok fejéhez vágni a véleményünket róluk és az egész versenyről. A hangos és nyomdafestéket nem tűrő megnyilvánulásaink biztosan nem lendítik előre az általunk támogatott táncosok ügyét. Sőt, negatív megítélést hozhatnak az adott iskolának, csoportnak, oktatónak, vagy rosszabb esetben a „közreműködésünk” hatására akár ki is zárhatják őket az adott versenyből, vagy más versenyekről.

A megbeszélt "győztes arc", pont a megfelelő helyen ...

Végül még néhány megjegyzés, jótanács a megjelenésünk, sminkünk, ruhánk kapcsán.

Nézőként mindenképpen megtiszteljük a táncosokat azzal, ha nem toprongyos, szakadt ruhában érkezünk meg a rendezvényre, hanem elegáns megjelenésünkkel is kifejezzük tiszteletünket az orientális kultúra és a táncművészet iránt.

Versenyzőként semmiképpen nem halovány arcpírral, kifinomult munkahelyi/nappali sminkben adjuk elő a koreográfiánkat, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy színpadon fogunk táncolni. Ha a színpadi fellépő smink elkészítése meghaladja még a tudásunkat, kézügyességünket, akkor forduljunk szakemberhez, aki elkészíti nekünk az adott tánchoz, stílushoz, ruhához igazodó profi sminket.

Nem gyakorló ruhában, piaci tákolmányban állunk ki a színpadra, akkor sem, ha még kezdők vagyunk és életünk legelső versenyén indulunk. Ha még nincs megfelelő ruhánk és nem is tudunk/akarunk ilyenre áldozni, akkor kölcsönkérhetünk egy méretben és stílusban is hozzánk passzoló ruhát. Az oktatónk segítségére is biztosan számíthatunk az egyéb kiegészítők (ékszerek, fátyol, más tánckellékek) beszerzésében, hiszen ő velünk együtt izgul és mindent megtesz azért, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki magunkból.

A kölcsönkapott (és az újonnan vett/varratott) ruhát a versenyzés előtt betáncoljuk. Így – jó esetben – nem a színpadon fog kiderülni, hogy a tánc hevében beakad a fátyol, lecsúszik az öv, felcsúszik a melltartó, ne adj isten, a melltartóból alul/felül/oldalt kivillan a mellbimbónk…   Az előző nap sebtében összetákolt ruhákról már nem is beszélve, amelyekben nem csak mi feszengünk majd tánc közben, de a fércelésük is pont a színpadon adja meg magát, a melltartóra öltött anyagdarabkák pedig pont a legdrámaibb részek közben foszlanak le a felsőrészünkről…

Murphy törvényei mindenhol érvényesek. :-)

Ezzel egyébként a zsűri tagjai is tisztában vannak, így ha bármilyen gikszer történik, ne vegyük annyira komolyan: legyintsünk magunkban és mosolyogva folytassuk a produkciót. Ha nagyon nagy a baj (pl. leesik a melltartónk), azért inkább menjünk le a színpadról, és ismételjük meg a táncot, ha ez lehetséges. (A ruhákkal előforduló, saját tapasztalataimból is merített bakikkal külön foglalkozom a Készülünk a fellépésre c. cikkemben.)

Mindig bízzunk a zsűri jóindulatában, akik segítő szándékkal és megértéssel fogadják még a legkezdőbb táncost is.

A zsűritagok figyelme 9 óra zsűrizés után sem lankad....

Sikeres felkészülést, eredményes versenyzést és örömteli táncokat, szép élményeket kívánok minden versenyzőnek!

Remélem, sok olvasómmal találkozunk a január 23-i IV. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Hastáncversenyen is!

Mahasti

Doki legújabb...

Hát, megint le vagyok maradva.
De annyit szövegel, hogy ezt egyszerűen nem lehet követni. És hiába próbálom menet közben megjegyezni, estére mindig elfelejtem.

---------------

Hazajön karácsony után, és mivel nagyon késő este érünk haza együtt, diszkréten érdeklődök:
- Tegnap este fürödtél apánál?
- Ühüm... Igen.
- Biztos???
- Igen!
- És apa is ezt mondaná?
- Igen.
- És felhívhatom apát?
- Nem!
- De hát miért nem?
- Mert haragudni fogsz...

-----------

Hát, tegnap este, mikor a táncpróba után hazaértem, szembesültem a számítógépemen az üres monitorral. Doki játszott, és hogy közben mit csinált, azt ő sem tudta megmondani... De az Asztal kiürült. Pontosabban, maradt rajta egy Lomtár ikon (benne semmi...), egy Mozilla ikon (az biztosan kellett Dokinak a játszáshoz), egy metronóm ikon (biztosan erre lesz a legnagyobb szükségem a közeljövőben...), és egy katonás és egy "kukac háborús" játék ikonja.
Mikor elmentem, teli volt az Asztal, és tudom én jól, hogy ráfért volna már egy rendrakás... Csak úgy terveztem, ezt saját kezűleg csinálom majd meg. Így most az összes aktuális munkám, cikkek, összefoglalók, címlisták, fényképek, jegyek, utalványok, zenék és még ki tudja, mi minden veszett kárba.

Doki is és én is mindketten összeomlottunk lelkileg Doki tettének súlya alatt. Ő talán jobban.
Ma is jön ki az iskolából, megyünk hazafelé, Doki meg depresszív fejjel bandukol mellettem.
- Doki, mi a baj?
- Á, semmi...
- A számítógép?
- Ááá... Ühüm. Hogy nem játszhatok.
- De hát játszhatsz rajta. Csak az enyémen nem, azon már soha. De a tiéden játszhatsz.
- Ma is?
- Igen.
Alig hiszi, teljesen boldog lesz.
- Anya, én megígérem, hogy ezentúl mindig nagyon jó gyerek leszek! Én tudom, hogy sokat beszélek, de ezentúl, megígérem, nem fogok sokat beszélni és csak akkor beszélek, ha kérdeztek!

Ezt a kört lefutjuk, de Doki még mindig nem tudja, hová legyen örömében.
- Jaj, hát hogy neked milyen gyönyörű kezed van, anya! Add csak ide azt a szép kis kezecskédet, hadd gyönyörködjek benne! Jaj, hogy milyen szép! (Puszit nyom rá, csókolgatja.) Hát ilyen gyönyörű kezecskét még életemben nem láttam! És hogy a bőröd is milyen szép! Neked van a legszebb kezed az egész világon!
Rászólok:
- Doki, most azért, mert játszhatsz a gépen, nem kell ezt a műsort csinálnod ám!
- De hát én nem azért csinálom, de most tényleg! ... És add csak ide a kis arcocskádat! Hát, hogy neked milyen gyönyörű arcod van; hát én ilyen szép arcot még nem is láttam! Te vagy a legszebb az egész világon! Hát hadd pusziljalak meg! Hadd simogassam meg azt a gyönyörű kis arcocskádat!
És így nyomja a műsort végig az úton, kedvesen gügyögve, ahogy én szoktam vele. :-)))

A Hős a vécében is Hős!

Egy Nő életében a párja, a Férfi a legnagyobb Hős.
Ő, a Férfi az, aki az első sikítás után gyengéden megfogja a pókot és kiteszi a lakásból (nem öli meg, mert állatbarát is!), ő az, aki zokszó nélkül kihessegeti az óriási molylepkét éjjel kettőkor is, ha úgy adódik. Felkel, és agyoncsapja a szúnyogot éjjel háromkor... Egyszóval, a Férfi bátor, és ha egy Nővel él együtt, akkor ennek bizonyítására nap, mint nap adódik lehetősége. Még Karácsonykor is...

A Nő nagy lendülettel takarítja a vécét. Alaposan, dinamikusan, lendületesen. Minek következtében a takarítás utolsó pillanatában, a vécé lehúzásakor a vécékefével leveri a kis fertőtlenítő tasakot akasztóstul, rudacskástul, ami le is csusszan a dinamikusan áramló vízzel együtt, bele, a lefolyóba... Nő a lehető legegyszerűbb megoldáshoz folyamodik: sikít és kétségbe esik. Már látja maga előtt a duguláselhárítást, az összes lehetséges folyománnyal együtt (mint pl. a vécé szétfúrása utáni ürülékmaradványok falról való letakarítása és társai...) De ekkor kerül a képbe a Férfi, a Hős. A Nő rájön, hogy van egy Férfi is a háznál, a házi Hős. Ő majd megoldja a problémát, mert ő HŐS. Így a Nő - a sikítás befejeztével - hozzá fordul:
- Azt hiszem, van egy kis gáz... Nagyon nagy gáz van! Beleesett a lefolyóba... Igaz, már visszajött, látszik a szára... Most mi lesz?...
A Hős pedig szó nélkül kimegy, benyit a vécébe, benyúl a vízbe (nem hangoskodik, nem sikít!), megfogja az akasztó végét, kiveszi az alkalmatosságot, visszaakasztja a vécé peremére. És kész.

Ezért szeretem Őt, a Hőst! :-)))))

Életem legszebb Karácsonya

http://www.noilapozo.hu/20091226/csaladi-vitak-karacsonykor
Hát ezt találtam a neten. Kár. Megnéztem a válaszokat is, és kb. 56% szerint így van náluk is.
Még szerencse, hogy nálunk nem így van. :-)
Mi a családi vitákat (úgy értve, hogy anyukám és én) már év közben lerendezzük... :-)

Úgy érzem, ez volt életem eddigi legszebb Karácsonya.
Pedig nem úgy indult. Sok volt a feszültség, az idegeskedés a pénz miatt. Hogy nem csak ajándékokra nem fog telni, de esetleg semmi másra sem. De aztán pont Karácsonyra valahogy belelazítottam az Életbe, és nagyon jól sikerült minden.
Pedig szegényes volt a Jézuska, és mindenkinek saját kézzel készített ajándék került a fa alá, és végül a legtöbb családtagnak mégis csak került mellé más is. Valahogy... hozta az Élet. :-) Ahogy az már lenni szokott. :-)
És ráadásul mindenki nagyon örült a kézzel készült ajándékoknak, és ez külön jólesett.
Leginkább szappant öntöttünk (mindenkinek valamilyen egyedit, neki valót), sütöttem szerencse kekszet kis idézetekkel és készítettünk kis cukorvirágokat teacukornak. Ráadásul még élveztem is. :-)

A legfontosabb a hangulat, a feeling, és az a nagy-nagy boldogság volt, amit átéltem. Valahogy minden jól sikerült. Nagyon vártam is, boldogan. Úgy látszik, tényleg igaz, hogy "ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!" Nekem teli van a szívem karácsonnyal már elég régóta. És jó így élni. :-)


Voltunk anyukáméknál, Balázs szüleinél, keresztanyuméknál satöbbi. :-) Jó volt velük lenni, találkozni, beszélgetni, csak úgy élvezni az "együtt levést".

Dokival is sokat voltam együtt, és ő is el tudott utazni Zolival a nagyszülőkhöz...
Egyszóval, minden a lehető legjobban alakult.
Jövőre is ilyen legyen, vagy még ennél is jobb! 

3D fraktálok

Nagyon szeretem a fraktálokat.
Ezen különösebben nincs is mit magyarázni, aki szereti őket, az úgyis tudja, miért szereti.
Eddig két dimenzióban nézegettem és gyűjtögettem őket. A mandalákra hasonlítanak, segítenek elmélyedni a meditációban, belezuhanni a Létezés mélyébe.
Most találtam ezt a cikket: http://www.origo.hu/tudomany/20100103-mandelbulb-matematika-a-mandelbrot-halmaz-terbeli-megfeleloje.html
Egyszerűen gyönyörű.
3D-s fraktálokkal még sosem foglalkoztam, és most olyan jó volt megnézegetni a képeket és a videókat. Hátborzongató és felemelő, és 3D-ben is rendkívül meditatív. (Mint ebből is kiderül, nem a matematikai képlet miatt néztem meg a cikket, bár másoknak biztosan az is nagyon izgalmas lehet.)