Hullik az ősz, aranyat köpünk még mindig

Balázska ma reggeli megállapítása:
- Anya, és akkor úgy esett az eső, mint a villám!

Egyik reggel útban az ovi felé a rengeteg sárga falevél láttán:
- Hullik az ősz...

*************

Balázska egyébként nagyon odafigyelő, gondoskodó gyerek.
Amikor a kismama hastáncra készültem, vittünk plakátokat az oviba és a bölcsibe is. Amint beértünk, azonnal figyelmeztetett:
- Anya, a FAKÁTOKAT ne felejtsd el kirakni! Ki kell rakni a fakátokat!
Hazafelé pedig már büszkén mutatta:
- Nédd, anya, ott a fakátod!

Egyébként a "Bújj, bújj, zöld ág"-at is így énekli:
- Rajta, rajta, leszakadt a FAJTA...

Másik kedvenc dala a "Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára".
Ennek a vége így szól nála:
- Elöl ül a masiniszta,
hátul meg a...ki a gőzöst igazítja ...



**********

Doki megállapítása:
- Hajnikának sok pasija lesz majd, ha nagy lesz.
- Igen? Miért gondolod?
- Mert nagy melle lesz és nagy feneke.
- Öööö.. Igen? Miért gondolod?
- Mert már most is olyan kis dagadt.

*********

Doki sokszor nehezményezi, hogy ilyen "csöves-csóró" családba született. de néha ezt választékosan is meg tudja fogalmazni:
- Jaj, olyan elegem van már ebből a kisstílű életmódból, amit ti folytattok!

**********

Nyálki cipő, kupacsínó, csoki szóra

Balázska aktívan ontja az aranyköpéseket. Hihetetlen szókincse van, mindent egyből beépít a beszédébe, amit csak hall.

Ülünk a kis családunkkal az autóban, megyünk... Balázska megállapítja:
- Apa, ugye milyen gyószan megyünk most?! Olyan gyószan megyünk, mint az ÁJJAT!

*********

- Nézd, anya, milyen szép cipője van Hajnikának! ... (mutatja felém a cipőt)... NYÁLKI! ... Ez nyálki cipő!

************

Egyik reggel boldogan újságolva szalad hozzám, mutatja a bilit:
- Idenézz, mennyit pisiltem, anya! Annyit pisiltem! Én nem is tudom, hogy hogy fért ennyi belém!

Egyébként ilyenkor Hajnika is mindig rohan velem, hajtja a kíváncsiság... Ő is mindig belenéz, jól beleszimatol a bilibe, és közli, hogy "Bűűűűű....."

*********

Jövünk haza az oviból a gyerekekkel. Doki addig rosszalkodik, míg végül kiabálni kezdek velük.
Doki döbbenten rámnéz és közli:
- Úristen, de pszichopata vagy!
Mire Balázska azonnal a védelmemre kel és felkiált:
- Nem Siho Kata!!!

Balázska gyakran kapaszkodik fel a babakocsi hátuljára, amikor Hajnikát tologatom. Nehezen tartja ott magát, ezért mindig megkérdezem:
- Támaszkodsz közben a fejeddel a hasamnak?
Természetesen ennek mindig örül. Múltkor viszont elfelejtettem megkérdezni, így követelni kezdte:
- Támaszkó! Támaszkó!!!

*******

Esténként Balázska és Hajnika a kádban együtt főznek nekem mindenféle finomságot: borsófőzeléket, narancsos kávét, répás kávét tejszínhabbal...
Hajnika is nagyon gyorsan beletanult a főzésbe: ügyesen megtölti a mini vödröcskéjét, nyújtja felém és közben cuppog - így jelzi, hogy egyem meg, mert nagyon finom. :-)
Balázska azért már részletesen elmondja, milyen kávét is főzött nekem.
ahogy nyújtja a kb. 15. csészét, megkérdezem:
- Hú, ez nagyon jól néz ki! Mi ez? Csak nem kapucsínó??!
Balázska rámnéz, látom, ahogy kattognak a kis fogaskerekek... Majd helyesel:
- Igen, KUPACSÍNÓ!
- Hú, és jól látom, hogy tettél rá csokiszórást is?
- Igen! Van rajta csoki szóra! ... És vanília szóra is van rajta!

**********

Balázska ebéd közben egyszer csak megdicsér:
- Igazán ízleteset főztél, anya! Ez nekem igen ízlik!

**********

Fürdik, játszik a kádban. Mondom, hogy mindjárt jövök és kiveszem, mire jóváhagyólag bólogat:
- Jó, akkor én addig mosókólázok! .... Ez itt a mosókóla!
És mutatja a kis palackot, amivel locsolgatja a csempéket.

*********

Pressburg DanceFest - Shaba (interjú, 2. rész)

A 2014. szeptember 19-21. között Pozsonyban lezajlott  Pressburg DanceFest után újra Shábával, azaz Wollner Mártival beszélgettem az élményeiről, benyomásairól, tanulságokról, tapasztalatokról. Olyan dolgokról, amik érdekesek, hasznosak lehetnek bármely hastáncos, versenyző, vagy akár oktató részére is.
(A fesztivál előtt készült interjút itt olvashatjátok: http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2014/09/pressburg-dance-fest-2014-shaba-interju.html)

Mahasti: Márti, amikor még a Pressburg Dance Fest előtt beszélgettünk, említetted, hogy már nagyon várod azt a rendezvényt, készülsz lélekben is, és fokozott érdeklődéssel vagy a verseny iránt, mert biztos vagy benne, hogy erős lesz a mezőny és magas a színvonal.

Shaba: Igen, nagyon nagy örömmel vettem részt a most megrendezett Pressburg Dance Fest-en, mint workshopadó tanár és meghívott gálatáncos.

Számítottam rá, hogy Szlovákiában erős és jó színvonalú táncosokkal és táncokkal találkozom majd.  A versenyen ezek az előzetes elvárásaim be is igazolódtak. A színvonal jó volt, és a táncok változatosak, mind ötletességüket, mind stílusaikat tekintve.

A versenyen rengeteg féle táncstílus bemutatkozott, és a szervezők a versenykategóriák kiírásában ügyeltek is rá, hogy a különféle stílusokat a megfelelő külön kategóriákban zsűriztessék.

Külön örülök annak, hogy láttunk rengeteg változatos autentikus arab folklór táncot, mert ezek különösen kedvesek a szívemnek. De a pazar klasszikus raqs sharqi-kat, és külön kategóriában a dobszólókat is csodáltam. 

Mahasti: Mi volt a legizgalmasabb, legfigyelemreméltóbb momentum a számodra? Mi az, amit külön kiemelnél?

Shaba: A legparázslóbb terület, ahogy az a magyar versenyeken is lenni szokott, a fúziós kategória volt. Ebben a kategóriában a nevezők létszáma miatt néha összevonások is voltak, hiszen a szervezők nemcsak a különféle táncstílusokat akarták külön szedni, hanem a táncosok szintje szerint is megosztották a versenyzőket. Tehát volt amatőr, fél-profi és profi  kategória, volt nagycsoport, formáció, külön folklór dobszóló, raqs sharqi-tarab és fúzió. 

Ebben az volt az előnyös, hogy a versenyzők valóban úgy érezhették, hogy a hasonló szintű és stílusú táncokban méretik meg magukat egymással.

A másik dolog, ami nálunk is mindig izgalmas dolog, hogy az adott kategóriában kit hogy értékel a zsűri. Összességében a verseny jó hangulatúra sikeredett. Persze itt is volt, ahogy mindig, hogy nem az az eredmény jött ki végeredménynek, amit én ítéltem volna, de hát ez normális; sokféle zsűritag van, és végül a pontok összessége dönt.  Ezért szoktam mondani a versenyzőknek, hogy a szubjektív pontozású versenyekben a legjobb szándékú és munkájú zsűri mellett is van egy kicsi szerencse tényező.

Itt Pozsonyban szintén ezt láttam.  Zsűriként is ambivalens vagyok: látok egy szép, kidolgozott táncot, aminek az egyetlen hátránya az, hogy nem elég harsány, nem elég hivalkodó, nem elég „durva”. Ilyenkor pontosan tudom, hogy a zsűritagok nagy része a másikat fogja előnyösebben pontozni, mert fáradt, sokat látott, és egyszerűbb a harsány számot jónak ítélni, mint aznap a századik táncosban észrevenni a finomságot, vagy a művészi értéket. 

Mahasti: A gála nagy részét sikerült a nézőtérről végignéznem, és csodás volt! Azt láttam, hogy mennyire színes a műsor, változatosak a produkciók. Örültem annak is, hogy a te raqs sharqidban is gyönyörködhettem; jóleső és szemet gyönyörködtető érzés volt a rengeteg extravagáns produkció közt egy igazi, letisztult, klasszikus táncot is látni.

Shaba: - Igen, a gála nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettük a függöny mögött.  A színpadon jól éreztem magam, és a közönség is tele volt rengeteg pozitív energiával. 

Mahasti: - Amikor bekukucskáltam a workshopodra, nagyon jó energiákat éreztem ott is. És azt, hogy a te elhivatottságod és lelkesedésed a tánc iránt most is ragadós volt. :-) Te is ezt tapasztaltad?

Shaba: - A workshopom kiválóan sikerült, és láthatólag a részvevők is nagyon élvezték. Khallighit tanítottam, és nagy örömmel töltött el, hogy ilyen érdeklődő tanítványoknak tarthattam órát. Nagy szeretettel vártak és fogadtak engem. Látszott, hogy szívesen táncolják ezt a különleges stílust. Nagyon jó volt közöttük lenni. Szerintem főleg szlovákok lehettek és csehek. Őszintén szólva az arányokat nem tudom, mert a nyelvükből én ezt nem tudom megkülönböztetni. Jól értettek angolul, emiatt nem voltak nyelvi nehézségek.  A fesztiválon az angolt használtuk mindannyian. A városban néha meg magyarul is segítettek minket, például a hotel recepción vagy a szupermarketben. 

Mahasti: És a kisfiad, Marci, hogy viselte a fesztivált, a sok élményt, az utazást?

Shaba: Személyes élményeimet tekintve a kisfiam is jól érezte magát. Igyekeztem a megfelelő egyensúlyt megtalálni, hogy vele is legyek, és minden feladatnak eleget tudjak tenni. Hála Istennek velem volt anyukám, aki sokat segített. Marcika jókat játszott, míg én dolgoztam. Bár a harmadik nap végére azért ő is elfáradt. Hazafelé végig mélyen aludt az autóban. 

Mahasti: Jó, hogy a fesztivál elmúltával is beszélgettünk, köszönöm! Remélem, hogy „jövőre, veled, ugyanitt…” De addig azért még biztosan sok másik helyen is fogunk együtt táncolni és szakmai (és gyereknevelési) tapasztalatokat cserélni. :-)