2013. október 22., kedd

Zsákban hozzák a .... gyereket :-)



Ott is jártunk, ahová mindig és minden körülmények között zsákban hozzák … a gyereket. :-)


Október 12-én, szombaton a Nemzetközi Hordozó Hét apropóján a CseHo-ban voltunk.
A Csepeli (Dél-Pesti) Hordozó Klub rendezvényén vettünk részt Parvatival, Ágotával, no meg Adri babával, Vénuszkával, Hajnikával és Balázskával.

Tavaly is felléptünk már ezen a rendezvényen a kismamákkal, és jó volt újra visszatérni. :-)
Örülök, hogy idén is meghívtak.

Szuper volt a hangulat, a társaság, minden-minden a gyerekek és a hordozás köré építve. Látszott, hogy a főszervezők sokgyerekes, tapasztalt anyukák.
Volt mini játszótér, körtáncok, előadások, könyvbemutató, hordozópróba és próbahordozás, hordozós divatbemutató, és persze a babás hastánc sem maradhatott ki.










Volt még egy abszolút sikert arató program a kulisszák mögött: a bennfentes büféasztal. :-)
Ezt imádtam én is, és persze mindenki körében nagy népszerűségnek örvendett. Isteni házi sütik, édesek, sósak, egészséges nasik, mind-mind házi! Ezen is látszott az anyai gondoskodás, a sütikészítési rutin...

Ami minket illet, az abszolút spontán fellépésre készültünk, hiszen a gyerekek mellett sosem tudhatja az ember, mi jön közbe, lesz e kedve táncolni, le lehet e tenni tánc közben, vagy inkább elmegy minél messzebb, vagy inkább csakis és kizárólag anyán hajlandó lenni. Esetleg mosolygós kedvében lesz a pici, vagy végigbömböli az egészet…

Kisbabával az otthoni gyakorlás sem olyan egyszerű (de azért megoldottuk) és persze a közös próbákat sem egyszerű megszervezni (de azért ezt az akadályt is jól vettük).

Persze van, amire azért nem készültem. Balázska, aki mindig messziről,  mosolyogva nézi végig a fellépéseinket, már a konferálásnál hisztérikusan sírva odarohant hozzám, hogy csakis vele táncoljak és vegyem fel és ne hagyjam ott ésatöbbi. És persze kiderült, hogy közben be is kakilt, és igen, attól éreztem úgy, hogy a környezetünkben olyan furi szag terjeng… Mintha a jelen lévő babák,  az alattunk-közöttünk mászkáló 10-15 kisgyerekek közül valaki bekakilt volna…
De akkor már nem volt mit tenni.

Némi segítséggel eltáncoltam az első táncot – botost - úgy, hogy Hajnika a hátamra volt kötve. Érdekes kísérlet volt a számomra is így botos táncot táncolni, de nagyon élveztük mindketten. :-)
Ezúton is köszönöm tanítványomnak, Mády Anna hordozási tanácsadónak, hogy megtanított hátra kötni Hajnikát és megtanított erre a fajta kötésre, amit még nem ismertem. Meg hogy minden órán eddig segített rámerősíteni Hajnikát, hogy gyakorolhassunk. :-) És persze köszönöm a lányoknak az öltözőben, akiknek a nagy kapkodásban a stresszelések közepette, meg a szervezési munkájukon kívül még rám is jutott idejük és segítettek a felkötésben. :-)

Szólózott Parvati és Ágota is, majd a közös táncunk következett, a Szívem vigyáz rád. Hiába, hogy végül nem a Hajnikával eltervezett módon táncoltam, hanem a tizensok kilós Balázskával a karomban kellett helyben átírni a koreográfiát… Így is meghatódtam rajta és a könnyeimmel küszködtem. Annyira szép ez a zene, és olyan csodás rá a babáinkkal együtt táncolni.

Még egyszer nagyon köszönöm a szervezőknek, Székely-Sándor Katalinnak és Sas Orsolyának, és a többieknek a CseHó-ból.
És persze köszönöm Parvatinak és Ágotának is. Meg a babáinknak! Jó volt veletek megint együtt táncolni!
















*************

Hazaindulunk, kissé fáradtan :-)))

Köszönöm a képeket Zrubecz Évának!!!

Végül egy kis érdekesség.
Egy lány a CseHóból még ezt is megosztotta velünk:

"...S ha elöl van az a kendő,
Mibe engem kötözött,
Megesik, hogy a fejemre
Potyog egy kis kőrözött.
A kötődő nevelésnek
Folyománya az a tény,
Hogy a gyermek leevődik,
Ha nincs szalvéta a fején."

/Varró Dániel verse/
Úgy látom, ő is kellő tapasztalattal rendelkezik.  
:-)))

És egy másik kedvenc, egy fotó: 
Nem semmi, ugye? Én szívesen hordanám, ha valaki megajándékozna egy ilyennel... :-)
 


2013. október 7., hétfő

Szolnokon is arattunk megint :-)

A saját beszámolóm és Gyöngyi szavai.

***************

Remekül sikerült a tegnapi szolnoki verseny!
A versenyzőink most Kata, Viki és Gyöngyi voltak.

Kata túl van élete első szóló versenyén, ami mindannyiunk számára nagy megkönnyebbülés. :-) Remekül vette az akadályokat, csodálatos színpadi kisugárzásával, arcjátékával, megjelenésével (meg a szuper Mahasti selyemfátylával...) tarolt. Bár helyezést nem ért el, de azt hiszem, életünk első versenyén nem is ez a legfontosabb. Emellett a többi zsűritagtól is rengeteg dicséretet, elismerést és biztatást kapott a jövőre nézve. Ez persze engem is megerősített abban, hogy Katát érdemes noszogatni, hogy versenyeken induljon. :-)

Viki középhaladó szólóban indult saját koreográfiájával, és egy nehéz eszközt választott, a poi fátylat.
A koreográfia remek volt, a Gyöngyi dizájn ruha rendkívül ütősre sikeredett és Viki is profi megjelenést, előadásmódot produkált. Emellett rendkívüli lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, hiszen a poi minden olyat produkált, amit addig a próbákon soha. Kicsit izgultam is a tánca alatt, de azért nem túlzottan, mert láttam, hogy Viki minden helyzetet magabiztosan kezel és biztos voltam abban is, hogy mindent megold. :-))) És persze így is lett, és végül Viki még így is dobogós helyen végzett, a kategóriájában 3. lett! :-)))

Gyöngyi hozta a szokásos formáját. :-) Maximális pontszámmal a kategóriájában (profi szóló) első helyezett lett egy rendkívül dinamikus és vidám tánccal, amit majd a december 8-i gálán is megcsodálhattok, ugyanúgy, ahogy Viki poi táncát is.

Nagyon büszke voltam a táncosainkra, akik ismét méltó módon képviselték a Mahasti Hastáncstúdiót. :-)

A verseny maga nagyon színvonalas volt. Évről évre jobb a szervezés, egyre színvonalasabbak a táncok, így a jelentkezőknek is alaposan fel kell kötni a nadrágot (vagyis a hastáncos kendőt) :-), ha eredményeket akarnak elérni. :-)
Gyönyörködtem a szebbnél szebb táncokban, és ismét rengeteg különdíjat kiosztottam mind szóló, mind csoportos kategóriákban.
Nagyon tetszettek csoportban a Retro Dívák, akik hihetetlenül pörgős koreográfiával álltak színpadra és minket is felpörgettek teljesen. :-)
Szólóban - teljesen szubjektíven - Shilla egyik junior tanítványa, Sasi Gréti tetszett nagyon; hihetetlen csípőtechnikája van a fiatal kora ellenére. :-)
De valóban nagyon színvonalas produkciókat láttam, szinte mindegyiket kiemelhetném valamiért.

Köszönöm ismét Shillának a meghívást, és remélem, hogy a zsűri tagjaival jövőre is találkozunk!

******************


Gyöngyi beszámolója. És egy pár jótanács tőle.



Kedves Mindenki!

Idén már ötödik alkalommal vettem részt Shilla szervezésében a Szolnoki Hastáncversenyen, ezúton is újra köszönöm a szervezést, a profizmust, és mint minden évben, most is levontam a tanulságokat.
Ebben a beszámolóban tartózkodnék a részletes leírástól, mert egyrészt sajnos csak az én kategóriámat láttam, mert rohantam oda és onnan haza, másrészt pedig most más gondolatok járnak a fejemben.

A versenyzésben számomra a fő motiváció nem a nyerni akarás (attól függetlenül, hogy azért próbákon meg barátokkal szoktunk nevetgélni ezen :)), hanem a fejlődési lehetőség, és maga a küzdelem :). És pont ezt az indíttatást értékeli a zsűri is igazán, emiatt előbb-utóbb a kívánt külső megerősítés is megérkezik. Ez egy önmagába forduló pozitív kör, és nagyon jó érzés, higgyétek el :))).

Valamint még egy dolog. Tudom, hogy jövök én ahhoz, hogy észt osszak, de egy apró dolog feltűnt. Sok táncos, megkönnyebbülve, hogy vége a versenyszámának, úgy lefutott a színpadról, mintha ott se lett volna, és nem várta meg a zsűri pontjait. Én ezt anno úgy tanultam, hogy megtiszteljük őket azzal, hogy szép pózban, mosolyogva megvárjuk, mire elsorolják a pontszámokat (még ha meg is akarok halni, mert nem kapok levegőt, vagy éppen azon morcoskodok magamban, hogy mit rontottam el).
A másik meg, hogy hagyjuk, hogy a közönség a pontozás után is megtapsoljon bennünket :). Tehát kedves Táncosok, gondoljatok arra legközelebb, ha versenyeztek, hogy adjátok meg a módját: ne csak a fel- és levonulás, és maga a tánc legyen profi, hanem minden egyéb körülmény :).

Üdv, és jót táncit:
Gyöngyi

******************

Hangulatkeltésként pedig jöjjön egy fotó Vikiről és Gyöngyiről, amint pont a szolnoki versenyen gyakorolnak színpadra lépés előtt. ;-)))

 



Nekem isz kejj kici cicifejő!

Balázska múltkor ezzel fogad:
- Anya, pukiltam!
Huh, egy kicsit félve néztem a pelusba, hogy akkor mi is történt valójában...
De tényleg csak puki volt, semmi egyéb. :-)

Máskor, mikor Hajnival játszottunk, Hajnika is nagyot pukizott.
Balázska kérdezi:
- Ki pukilt?
- Hajnika pukizott. - felelem.
Mire Balázska udvarisan, kedvesen, mintegy Hajnika szóvivőjeként:
- Hajnika pukilt. Bocánat!


A "cicifejő" továbbra is óriási kedvenc Balázskánál, hiába próbálom elpakolni, mindenhol megtalálja, hiába próbálok elvonulva fejni, mindig utánam jön. :-)
Múltkor is először csak odahúzta mellém a széket, hogy akkor ő is csak odacsücsül, nem csinál semmit, de tényleg. Aztán mégiscsak ő akarta nyomkodni a gombot, és lett is belőle hiszti, hogy mégis én szeretném csinálni, egyedül.
Aztán belenyugodott, és ahogy ült mellettem, inkább magyarázni kezdett arról, hogy neki is veszünk ilyet.
- Nekem isz kejj kici cicifejő. - jelenti ki.
Mutatja, milyen pici, majd gondolkodik, gondolkodik:
- Cicifejő.
Tovább jár a kis agya, végül lelkesen és újra mutatva, hogy mekkora legyen:
- Naaaaagy cicifejő!!!


2013. október 4., péntek

Hastánctábor, Jógatábor, 2013, Pilis



"A táborral kapcsolatos élményeimről: végtelenül inspiráló volt, a hastánc és a jóga - nekem nagyon tetszett mindkettő, jól kiegészítették egymást - olyan dolgokat, érzéseket, felismeréseket hozott elő belőlem, amikről nem is gondoltam, hogy bennem "lakoznak".
Nagyon megérintett a transztánc az élő dobolással, az utolsó nap a zárókörrel, a bizalomnak, az elfogadásnak és a nyitottságnak ez a légköre, úgy éreztem magam Veletek, mintha valami szivárványszínű szappanbuborékban élnék 4 napig :-)
Köszönöm, hogy ott lehettem.
Szeretettel:
Ildikó"

Ildikó, én is köszönöm, hogy velünk voltál! Olyan jó volt megismerni téged!
Köszönöm a szívhez szóló szavakat! 
Mahasti

**********

Jöjjön egy részletes, precízen megírt beszámoló Farkas Vikitől.
„A szomszéd dobja mindig zöldebb!”

Beus és az ő kis drágasága...

"2013 augusztusában ismét eltölthettünk egy hosszú hétvégét a Pilisben a keleti táncok varázsában. 
Az idő csodálatos volt, nem esett, nem fújt, nem volt hőség, pont tökéletesen alakult a sok hastáncosnő kedvére!

A megérkezett lányok rögtön elkészíthették saját borítékjaikat tollakkal, kagylókkal, csipkével vagy kövekkel díszítve, amibe a tábor alatt bárki tehetett kedves üzeneteket, rajzokat. Nagyon remek ötletnek tartom ezt a fajta üzengetést, mindig öröm hazafelé elolvasni őket, mintegy búcsúként a tábortól.
(Én már a harmadik borítékomat őrizhetem így, mindig nagyon sok erőt és jókedvet adnak a kitett kis cetlik a szekrényem falán!)

Mahasti mindenkit hatalmas mosollyal fogadott, a tábor alatt végig rendületlenül kedves, segítőkész és bátorító volt mindannyiunkhoz. Hajnalka pedig újra és újra elbűvölt minket, annyira édes!

Mint már sok éve, a fantasztikus vegetáriánus ételeket ismét Layának köszönhettük. A receptet szigorúan titkosak, amit mind nagyon sajnáltunk és a konyhába be-belesve próbáltunk 1-1 ötletet, fűszert ellesni! A szakácskönyv kiadását mi bizony támogatnánk, hogy otthon is élvezhessük a remek fogásokat! Nekem az első esti meglepetés desszert, a darapuding különösen ízlett, annak a készítését sikerült is megtudni a mestertől! Többünk (az édesszájúak) sajnálatára a későbbi napokban nem volt más desszert, de szerencsére másnap is kaphattunk belőle. Az ételek hús nélkül is nagyon finomak és laktatóak voltak, így az egyik ebéd után a fél tábor álomba szenderült, megfeledkezve a táncóráról is!

Mahasti reggelizik és köszöni szépen Mártinak ezt az IGAZÁN REMEK fotót! :-)))


Márti „néni” vendégtanárként segítette Mahasti munkáját a két koreográfiában. Nagyon komoly órák voltak ám, hiszen Márti közismert a hihetetlen szigoráról! Természetesen ennek épp az ellenkezőjét kell venni rengeteg humorral, kedvességgel, bolondsággal és energiával fűszerezve!


Ya ’ihaa....Ya tal’ihaa...illa el-shaitan yishoufek yi’ulek ya ’abiiih....
 A melaya táncot szinte egyikünk sem próbálta még, így először kihívást jelentett megtanulni a kendő helyes felvételét, használatát. A végén viszont már mindenki teljes átéléssel „veszekedett” a szám elején és énekelte a rettentően „szemérmes” szöveget!

Mahasti és Márti pompás duót alkotnak ezzel a számmal, nagyon illik hozzájuk a melaya zene vidámsága, pajkossága, a fátyollal való kacérkodás és még az eljátszott mókás veszekedés is!

A másik megtanult koreográfia a Der Baki volt. Igazi pezsdítő, pajkos Mahasti koreót sajátíthattunk el Eszter vezetésével. Mahasti mindenkire külön is figyelt, biztatott, ha kellett, kicsit javított! A koreóhoz különleges eszközt kellett használni, végig egy darbukával táncoltunk: körüljártuk, emeltük, imádtuk és rendre utasítottuk! Kiderült, hogy a szomszéd dobja mindig zöldebb és a hastáncosnő akár fésülködhet, rúzsozhat is a zeneszám alatt! J

A hastánc mellett a szorgalmas táborlakók kipróbálhatták még a jógát, darbukázást, transztáncot is.
Sokan kitartóan jártak Sütő Marcsi kora reggeli jógájára, ők bizony mindig frissen folytathatták a napot! Délután pedig levezetésnek volt tökéletes a pörgős tánc órák után.
Balázs tartotta a dobórákat, és sokszor még az emeleten is hallhattuk a szorgos gyakorlást!

A második este kipróbálhattuk a transztáncot. Elsötétített, gyertyákkal megvilágított szobában, Balázsék dobolásával kísért zenére táncolhattunk akár ülve, fekve, állva.
Dudás Marcsit idézve: „A transztáncban az emberek nem a társadalmi normák szerint viselkednek, hanem azok, akik ők maguk.” Valóban mindenki átengedte magát a zenének, táncnak, elengedve magát minden megfelelési kényszer nélkül. Nem nézett minket közönség, nem voltak kötelező mozdulatok. A zárókörben bizony kevés szó hangzott el, nehezen tértünk vissza a világba...

A záró esten mindkettő megtanult táncot előadtuk, teljes fellépő díszben pompázva! A Der Baki végén pedig a tábor menyasszonyát középre állítottuk vőlegényével együtt!
Az utolsó este nem csak a táncról szólt, tartottunk egy vetélkedőt és egy leánybúcsút is. J
A játék alatt kiderült, ki mennyire ügyesen tud hastáncos keresztrejtvényt, képrejtvény fejteni, vajon el lehet-e mutogatni Kleopátrát vagy a varázsszőnyeget, illetve rajzról kitalálni a spiccet és a Holdfény Lányait…
A csapattagok hangosan szurkolhattak, tapsolhattak a lépésszámlálóval mért rázásos feladatnál. Köszönjük az ihletet Sefirah-nak; ugyanis az általa szervezett hastáncvetélkedőn találkoztunk először ezzel a vicces feladattal, ami olyannyira megtetszett, hogy ki nem hagytuk volna a saját vetélkedőnkből sem.
A hangulatot pedig a szakácsunk által készített finom bólé fokozta!

A lánybúcsú kezdeteként megnézhettünk Laya thai chi bemutatóját, amit mindannyian lélegzet visszafojtva figyeltünk.
Majd a menyasszonyt, Beust lehetett kifesteni, amire sok ügyes kezű lány vállalkozott. Gyönyörű szép minták kerültek a karjára, vállára nyakára különböző testfilcekkel, csillogó kövekkel. Szinte aludni sem mert utána, nehogy tönkre menjenek a remekművek! A rajzolás alatt a szerencsés vőlegény fotózta az elkészült rajzokat, Kriszta pedig csodaszép hangján énekelt nekünk.

Az utolsó reggelen nehezen ment a felkelés, hiszen a lánybúcsú majdnem hajnali 2-ig tartott (bennfentes információk szerint egyes szobákban még fél 3-ig beszélgettek…). Marcsi nagy örömére azonban még így is rendületlenül felkelt és jógázott a kitartó csapat!

Ebéd előtt egy utolsó zárókörben mindenki elbúcsúzott, Mahasti és Marcsi átadták egyedi ajándékukat. Nehéz volt szavakba önteni, összefoglalni, hogyan is éreztük magunkat a táborban. A jól és a nagyon jól nem tudja teljes mértékben leírni! Páran bizony el is pityeredtek a meghatódottságtól, azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy különleges hétvégét élhettünk meg.

Nagyon szépen köszönöm Mahastinak ezt az élményt, a szervezést és a tanítást!
Köszönöm mindenkinek a sok kedvességet, vidámságot, és ha kellett, komolyságot, a szép táncokat, üzeneteket! Sok mindent tanulhattam ennyi érett és bizony kacér nőtől (lásd a melayát!), ügyes táncosoktól, édesanyáktól, asszonyoktól! Remélem jövőre is találkozunk!"

********

Viki, neked is hálás köszönetem ismét a szuper és mindenre kiterjedő beszámolóért!

Természetesen még bárki hozzászólhat, "beszámolhat", és fotók is jöhetnek még.
(Megsúgom, még rengeteg van, de még csak most kezdtem el a válogatást.  Folyamatosan közlöm majd még a képeket, ahogy időm engedi.)

Mahasti

2013. október 3., csütörtök

Női Mozgásfesztiválon újra

Szeptember 8-án ismét ott voltunk a Női Mozgásfesztiválon, amit immár 15. alkalommal szervezett a Magyar Szabadidősport Szövetség.

Most új helyszínen, a Kopaszi gáton találkoztunk a mozogni vágyó hölgyekkel. Itt sokkal nagyobb terület állt rendelkezésre, és így még több sportolási és mozgási lehetőségből választhattunk, a "sárkányhajózástól a rúdtáncig" bármit (ahogy a reklámokban is elhangzott).



Nagyon örülök annak, hogy már nincs is Női Mozgásfesztivál nélkülünk!  Hiszen mi a Mahasti Hastáncstúdióban tényleg arra tesszük fel az életünket, hogy MINDEN nő belekóstolhasson a tánc örömébe és megélhesse a nőiségét a korától függetlenül

Idén is a Táncgödörben vártuk egy 20 perces "kóstolóval" a ringó csípőjű anyukákat, nagymamákat, kislányokat, nagylányokat.
Idén Gabi és Viki segített nekem, akik már töviről hegyire ismerik a rendszeremet, az oktatási módszereimet, az alapozó mozdulatok felépítését. 
Köszönöm nekik a segítséget és a táncosok lelkesítését!

Itt láthatóak ők is a szép fotón:


Nagyon vidám kis csapat gyűlt össze idén is a hastáncra a Táncgödörben. Tikkasztó volt a hőség, de abszolút vízparti partyhangulat uralkodott.
Köszönöm mindenkinek, aki eljött és akár teljesen kezdőként is végigcsinálta is kibírta a megpróbáltatásokat.
Jó volt látni a rég nem látott, ismerős arcokat, régi tanítványokat, más iskolák táncosait is. Jó volt együtt ünnepelni a női mozgásformákat, a nőiségünket. :-)

Remélem, jövőre is találkozunk mindannyiótokkal!!! :-)))





Persze, nem csak hastánc volt a terítéken aznap. Egész nap ingyenes sportolás, mozgás, örömködés, szuper gyermek- és nő programok vártak mindenkit.
Ízelítőül nézzétek meg az idei kisfilmet (amiből sajnos, idén kimaradt a hastánc, de sebaj, attól még a hangulat megvan).

http://www.youtube.com/watch?v=_QUVyDPr-MM


És végül a kedvenc képem, ami szintén hűen tükrözi, hogy valóban mindenkinek szólt ez a nap:


  (A képek forrása a Női Mozgásfesztivál hivatalos FB oldala.)



2013. október 1., kedd

Nekem isz kejj kici pofívó!



 Dokival az orvosnál várakozunk. Közben, hogy elüssük az időt, linkeket nézegetünk a telefonomon, keresünk valamit. Rossz linkre kattintok, mire Doki teljesen kiakad rajtam és megjegyzi:
- Anya! A hozzá nem értésed felettébb zavarba ejtő!

***************

Balázskával a konyhában tevékenykedek. Igyekszem gyorsan pakolni, mosogatni, bekapni pár falatot stb. A nagy kapkodásban kiöntöm a kefírt, és elhagyja a számat egy hirtelen jött "bakker!" Majd gyorsan takarítani kezdek a szekrényről, földről stb.
Balázska, aki addig jól elvolt magában, felkapja a fejét és megkérdi:
- Micinász, anya?
- Feltörlöm a kefírt, amit kiöntöttem.
Balázska jóváhagyólag bólogat:
- Bakker. Bakker. Bakker. Bakker. Bakker…. 
(És így tovább, végtelenítve.)

**********
Húgom eljön segíteni, és végtelen fáradtságomban panaszkodom neki, hogy Balázska mellett nincs egy nyugodt percem sem, semmi nincs mellette biztonságban, mindent elvesz, felvesz, kivág, összerajzol, széttép, eldob, összegyűr, kidob, odacsap, kivág, összemaszatol, elront ésatöbbi.
Húgom röviden és tömören, a maga Bak-Szűz stílusában összefoglalja a mondandómat és a konklúziót:
- Bölcsődeérett.

********

Balázska szereti nézegetni a bedobott áruházi szórólapokat az áruk képeivel.
A nagy porszívótól retteg, de mindenféle házimunkát imád végezni. Így a szórólapon látott játék porszívó igencsak felkelti a figyelmét, sokáig nézegeti, és már venne is olyat.
Kimegyek a konyhába. Balázska 2 perc múlva egy szál fütyiben, kispólóban és kacsalábra húzott gumicsizmában megjelenik az ajtóban és határozottan közli:
- Nekem isz kejj kici pofívó! ... Vegyünk kici pofívót! ... Induluuunk!!!!

*********
Nagy sikere van mostanában a gyerekeink körében a "The wheels on the bus go round and round" kezdetű angol dalocskának. Mindig ezt kell nézni a neten...
Balázska így kéri:
- Nézzük aaatószaaaat!Aatószat akajom!

Doki meg csak úgy lazán közli: 
- Azt az "underground"-osat, tudod…

Balázska lelkesen énekli is mindig és mutogatja, hogy dudálnak, nyitódik-csukódik az ajtó stb... Az egyik verzióban a sofőr mondja az utasoknak: "Move on back! Move on back!"
Balázska lelkesen énekli ezt is:  „bumm-bumm-bekk, bumm-bumm-bekk!”

********

Balázska az apukájával gyakorolja a nevét.
-Hogy hívnak? ... Mondjad, hogy Haasz...
- Hász...
- ... Balázs....
- Bajázs...
- ... Koppány...
- Koppant! - vágja rá magabiztosan Balázska.


Szépek vagyunk. Mint Gárdonyi csillagai. :-)

Ugye? :-)

Hamarosan még több fotó jön. Ez az első adag.
Köszönöm Bajnok Ildinek.


A kép alcíme: "Mártinak szexi a lába" :-)))
De azért ezek az eredeti Mahasti fátylak sem rosszak... :-)



Hú, pedig nagyon hideg volt. De ez egy hihetetlenül jó hangulatú fellépés volt. :-)

Az Újbudai Kulturális intézettől kaptuk a felkérést, és tényleg fantasztikusan sikerült.
A hideg ellenére remek volt a hangulat a nézőtéren, ahol kis számú, ám annál lelkesebb nézősereg várta türelmetlenül a hastáncot.
A műsor is jól sikerült, pedig igazán hirtelen jött a felkérés, nem volt sok időnk készülni rá.
Köszönöm Mártinak, Katának és Ildinek a táncot, Balage-nak a dobolást, a 3 gyerekemnek a türelmet. :-)
És persze Marcsinak és a sok-sok gyereknek, akikkel a műsorunk zárásaként együtt roptuk a táncot. :-) Nagyon jól éreztem magam veletek.
Örülök, hogy ezzel a fellépéssel megint valami színvonalas és jó dologban vehettünk részt. A Gárdonyi csillagai c. rendezvényen igazán minden módon belekóstolhattunk a keleti kultúrába, pl. az ételek-italok, a történelem, a ruhák, a zenék, a tánc, a fegyverek és még sok minden kapcsán.

*******
 És hogy mi is volt ez "hivatalosan"?
A honlapról idézem: 

Gárdonyi csillagai – Irodalmi vurstli
2013. szeptember 28-29.
Budapest XI. kerület – Gárdonyi tér
Az Újbudai Kulturális Intézet egy rendhagyó találkozásra hívja a kedves közönséget. Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóján, kétnapos rendezvénnyel tisztelgünk az Egri csillagok halhatatlan szerzője előtt. Színes vásári forgatagunkban mindenki megtalálja a számára érdekes látnivalókat: zenés színpadi műsorok, játékos vetélkedők, kiállítások, török ízek és magyar kézműves kirakodók, fekete leves és törökméz várja a látogatókat. Török katonák, magyar vitézek, filmvetítés és beszélgetés az Egri csillagok című film szereplőivel.
Kicsiknek és nagyoknak, török és magyar barátoknak, irodalomkedvelőknek és filmrajongóknak. Szeretettel várjuk kalandos vurstlinkba!


********