Ég a cipője, ég a szakálla....

Balázska is csatlakozott Dokihoz, és folyamatosan brillírozik. Új szavak, új kifejezések, átlag 5 percenként. :-)
Nagyon szórakoztató, csak kár, hogy mostanság még kevesebb alkalmam van jegyzetelni.

De egy rövid ízelítő:

Balázska imád énekelni, folyamatosan dalolgatja magában a bölcsődében tanult dalocskákat.
Az egyik a Télapó itt van. Így énekli:

Téééélapo itt van,
Hóóóó asu báááája
Ééég aci pője,
Ééég asza kájja...

********

Mesét olvasunk. Egyik kedvenc könyve Gomba Garázs, amiben van mérges gomba is.
Balázska mesél, mutogatja a képeket nekem:
- Ez a mérges gomba. Mérges! Ez meg ETETŐ gomba! Etető!

********

Másik könyvében vannak kukacok, bogarak. Balázska hirtelen felkiált:
- Nem szejetem a bogajakat!!! PUFF! Így je kejj capni a bogajat!
Meglepődöm:
- Hú, tényleg?
- Igen!
- És ki mondta ezt neked, hogy le kell csapni a bogarat?
- A Fogtündéj!!!

***************

Karácsony, Mikulás, Jézuska stb. bűvöletében élünk december eleje óta.
Balázska folyamatosan mesél:
- És jön a Télapó! Tudod, anya?! Meg... Meg tudod, ki jön még?
- Na ki?
- Az Álommanó!
- Komolyan?
- Meg a Fogtündér!!! Meg a Télapó. Meg az Álommanó. Meg a Fogtündér... Ketten jönnek!

Hajnalka Csillag és a Fukszia Mikulásné. :-))) Azaz Mi. :-)

Duisburgban is taroltunk

Hát persze hogy! :-)

Persze csak a lányok, mert én idén sem jutottam ki.
(Kell nekem állandóan gyereket szülni...)
No de sebaj, az elért sikerek kárpótoltak.

Úgyhogy TÁDÁÁÁÁM!
Örömmel jelentem be, hogy a Holdfény Lányai a Move (Dobd be magad!) dobszólóval világbajnoki I. helyezettek lettek klasszikus+dobszóló csoportos kategóriában! 
:-) :-) :-) :-) :-)

2013. november 23-án rendezte meg Leyla Jouvana és Roland a 7. Bellydancer Of The World versenyt.
A verseny igencsak nívós, nagyon erős a mezőny minden évben. Ami nem is csoda, hiszen nem csak Európából, hanem a világ minden tájáról érkeznek a versenyzők; pl. az USA-ból, Thaiföldről, Indiából is.

A Holdfény Lányai a kupával

A Move dobszólót (koreográfus: Mahasti) ez alkalommal Rembeczki Eszter, Pereczes Márta, Stúber Gyöngyi és Farkas Viktória táncolta.

Rendkívüli módon büszke vagyok rájuk és úgy gondolom, hogy teljesen megérdemelten nyertek.
Nem hinném, hogy volt még egy ilyn versenyző csapat, amelynek a tagjai ennyit gyakoroltak, készültek volna, mint ők. Láttam, ahogy a rengeteg munkával, idő- és energiaráfordítással formálódott, érett a koreográfia. Ezzel a tánccal már több helyen arattunk zajos sikert, bezsebeltünk elismeréseket, értünk el I. helyezéseket. De mostanra érett össze igazán a koreográfia.
Gyöngyinek köszönhetően lett egy dögös, szexi, ütős csoportegyenruha, ami szintén sokat hozzátett a sikerhez:

 

És persze az is közrejátszott a sikerben, hogy egy igazi, erős energiájú, összeszokott csapatról van szó, akik nem csak hogy egyesével is mind kiváló táncosok, hanem képesek együtt, egy emberként küzdeni a sikerért.

(Persze lehet, hogy elfogultnak tűnök, de tényleg ez a helyzet.) :-))))

Mártinak és Vikinek ez volt életük első világbajnoksága, és így ilyen szép eredményt elérni...

Azt hiszem, nem csak én, hanem ők is igazán büszkék lehetnek saját magukra!

A lányok egyébként több számban is indultak, és nagyon szép eredmények születtek.

Stúber Gyöngyi szóló klasszikus kategóriában II. helyezett lett. Fantasztikus eredmény!

Rembeczki Eszter szóló fúzióban IV. helyezett lett, ami egy világbajnokságon azt hiszem, igen csak irigylésre méltó eredmény. :-)

Ebben a két kategóriában a legkiélezettebb a verseny minden alkalommal.

Nagyon büszke vagyok rájuk, bár ez igazán az ő érdemük, hiszen a szólókra egyedül készültek fel, saját koreográfiákkal indultak (ami ezen a szinten természetes és el is várható dolog talán).

Arra is büszke vagyok, hogy Farkas Viki is elindult ezen a rangos versenyen szólóban, a legnehezebb kategóriában, pedig ő még egyáltalán nem számít rutinos versenyzőnek. Ráadásul volt izgalmunk bőven, hiszen két héttel a verseny előtt tudtuk meg, hogy nem fogadták el a zenéjét, amire már hónapok óta készült... Így az utolsó pillanatban kellett új zenét választani, új koreográfiát kitalálni...

Na és persze hadd dicsekedjek még el azzal is, hogy az eddigi legnagyobb elismerést kiváltó koreográfiánkkal, az Orchideával (lásd itt: http://www.youtube.com/watch?v=yYbFbPabG2U )

szintén világbajnoki IV. helyezést értek el a lányok csoportos fantázia-fúzió kategóriában!!!

Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szuper, összetartó, lelkes és elhivatott kis csapatom van!

Köszönöm szépen, Lányok!

Jó veletek együtt dolgozni!!!

Eszti, Leyla Jouvana, Gyöngyi

A verseny után boldogan, büszkén, vidáman a Holdfény Lányai és Leyla

Balázska is aranyat köp

Balázska lelkesen beszél, versel, mondókál... A lényeg, hogy folyamatos verbális kommunikációt tartson fent, akivel csak lehet, amikor csak lehet. :-)

Elkezdi a mondókát és így fejezi be:
- Dí-dá-du, TE vagy a nagyszájú, ANYA!

Reggelente amíg indulunk a bölcsibe és hurcolkodunk lefelé a harmadikról (Hajnika, Balázska meg a babakocsi), Balázska szépen artikulálja:
- Kopog a PETIKA köveken! Kopog a PETIKA köveken!
(Mármint hogy "Fekete bikapata kopog a pepita patika köveken.")


Irtó büdöset érzek... Kérdezem:
- Balázska, bekakiltál???
- NEM! - hangzik a határozott válasz.
- De hát nagyon büdös van! Akkor ki kakilt be?
Egyből rávágja:
- Hajnika! ... Is... Én. ... Is.

Fészkelődik, mászkálgat, tornázgat a szobában. Megpróbálja bepréselni magát a szekrény meg a fotel közé.
- Ide most bemegyek, jó?
- Jó, - mondom - menj oda be.
Bepréseli magát, lelkesedik:
- Anya! Nézd, ide bementem!... (gondolkodik) ... Miért kell ide bemenni?


Megkaparintotta a popsitörlős zacskót, és a határozott kérésem ellenére suttyomban kiszedegette egyesével belőle a törlőkendőket.
Mondom neki:
- Hú, de mérges vagyok most! Meg ne lássam ezt még egyszer!
Balázska erősen szorítja magához a zacskót, oda nem adná és kedvesen, de határozottan megkér:
- Anya, menj ki a szobából...
(Mármint hogy nehogy meglássam még egyszer, amit csinálni akar...)
:-)))

Másnap ugyanúgy msuttyomban megkaparintja a popsitörlőt. Amikor meglát, már csak ennyit mond:
- Anya, most ne nézz ide, jó?


Beszélgetünk az állatokról, Balázska lelkesen utánozza a hangjukat, mindet ismeri már. :-)
Apa kérdezi: - És mit mond a kacsa?
- Hápháphápháphápháp....
- És mit mond a kutya?
- Váááváávááváávááváá....
- És mit mond a cica?
- CICI! - vágja rá határozottan.

2013.12.08. Mahasti Hastáncgála újra!

Hú, már javában készülünk mindannyian! :-)

Itt is van a csodálatos és szépséges plakát, ami ismét csak Szajlai Johanna keze munkáját dicséri.

Nagyon várom már a vendégművészeink produkcióit is.
Mint mindig, most is nagyon színes lesz a műsor: a kisbabás táncoktól a gyerekek formációs díjnyertes koreográfiáin át a cigány, török, egyiptomi, modern, fantázia táncokig minden, de minden lesz megint. Sőt, még egy társastánc csoport is meghívást kapott tőlünk...
Köszönöm szépen a tündéri kislányoknak, Mozsár Lolitának Gyöngyösről és az Orgovány Gyönygyszemeinek Orgoványról, hogy elfogadták a meghívást! Alig várom, hogy újra lássam őket táncolni.


A fotósunk, petix.hu már készül, izgatottan gyakorolnak a lányok, a szponzorok készítik már az ajándékokat, meglepiket.
Az Amina Stúdióval más hagyományosnak mondható az együttműködésünk (ők most flamenco fúzióval készülnek), és persze a soproni Ízisz Mozgásstúdióval és a gödi Orkhesztika Hastáncklubbal is. Rengeteg versenyen láttam már őket táncolni, és nem véletlenül kaptak meghívást a mostani gálánkra is.

És persze nem utolsó sorban a Holdfény Lányai együttes illusztris tagjai is fellépnek a legújabb, legzseniálisabb, legszebb, legjobb koreográfiáikkal. :-)

Egyik szponzorunk a Partymanók, akik felajánlották, hogy az első 10 jelentkezőnek a Gálán ingyen arcfestést csinálnak, a 10. után jelentkezőknek pedig jelképes, csak a gálán érvényes áron vállalják.
Ehhez viszont gyorsan jelentkezni kell náluk, amíg be nem telik az első 10 hely. Itt tudtok regisztrálni az ingyenes arcfestésre:
http://partimanok.webnode.hu/hirek/esemenyek/
De jelentkezhettek az alábbi elérhetőségeken is:
www.facebook.hu/partimanok
partimanok@gmail.com(Nem sminket, hanem arcfestést készítenek; smink ügyben nem érdemes keresni őket.)
:

Lesz még rengeteg szponzorunk és rengeteg nyeremény, kedvezmény...

Egyszóval érdemes benézni, gyönyörködni a táncokban!

Téged is várunk, gyere!!
Jegyrendelés: mahasti_titkarsag@yahoo.com

További részletek a www.mahasti.hu oldalon. Még további részletek a Klubban (ott majd elmesélem...)
http://www.mahasti.hu/content/klub

Zsákban hozzák a .... gyereket :-)

Ott is jártunk, ahová mindig és minden körülmények között zsákban hozzák … a gyereket. :-)

Október 12-én, szombaton a Nemzetközi Hordozó Hét apropóján a CseHo-ban voltunk.

A Csepeli (Dél-Pesti) Hordozó Klub rendezvényén vettünk részt Parvatival, Ágotával, no meg Adri babával, Vénuszkával, Hajnikával és Balázskával.

Tavaly is felléptünk már ezen a rendezvényen a kismamákkal, és jó volt újra visszatérni. :-)

Örülök, hogy idén is meghívtak.

Szuper volt a hangulat, a társaság, minden-minden a gyerekek és a hordozás köré építve. Látszott, hogy a főszervezők sokgyerekes, tapasztalt anyukák.

Volt mini játszótér, körtáncok, előadások, könyvbemutató, hordozópróba és próbahordozás, hordozós divatbemutató, és persze a babás hastánc sem maradhatott ki.

Volt még egy abszolút sikert arató program a kulisszák mögött: a bennfentes büféasztal. :-)

Ezt imádtam én is, és persze mindenki körében nagy népszerűségnek örvendett. Isteni házi sütik, édesek, sósak, egészséges nasik, mind-mind házi! Ezen is látszott az anyai gondoskodás, a sütikészítési rutin...

Ami minket illet, az abszolút spontán fellépésre készültünk, hiszen a gyerekek mellett sosem tudhatja az ember, mi jön közbe, lesz e kedve táncolni, le lehet e tenni tánc közben, vagy inkább elmegy minél messzebb, vagy inkább csakis és kizárólag anyán hajlandó lenni. Esetleg mosolygós kedvében lesz a pici, vagy végigbömböli az egészet…

Kisbabával az otthoni gyakorlás sem olyan egyszerű (de azért megoldottuk) és persze a közös próbákat sem egyszerű megszervezni (de azért ezt az akadályt is jól vettük).

Persze van, amire azért nem készültem. Balázska, aki mindig messziről,  mosolyogva nézi végig a fellépéseinket, már a konferálásnál hisztérikusan sírva odarohant hozzám, hogy csakis vele táncoljak és vegyem fel és ne hagyjam ott ésatöbbi. És persze kiderült, hogy közben be is kakilt, és igen, attól éreztem úgy, hogy a környezetünkben olyan furi szag terjeng… Mintha a jelen lévő babák,  az alattunk-közöttünk mászkáló 10-15 kisgyerekek közül valaki bekakilt volna…

De akkor már nem volt mit tenni.

Némi segítséggel eltáncoltam az első táncot – botost - úgy, hogy Hajnika a hátamra volt kötve. Érdekes kísérlet volt a számomra is így botos táncot táncolni, de nagyon élveztük mindketten. :-)

Ezúton is köszönöm tanítványomnak, Mády Anna hordozási tanácsadónak, hogy megtanított hátra kötni Hajnikát és megtanított erre a fajta kötésre, amit még nem ismertem. Meg hogy minden órán eddig segített rámerősíteni Hajnikát, hogy gyakorolhassunk. :-) És persze köszönöm a lányoknak az öltözőben, akiknek a nagy kapkodásban a stresszelések közepette, meg a szervezési munkájukon kívül még rám is jutott idejük és segítettek a felkötésben. :-)

Szólózott Parvati és Ágota is, majd a közös táncunk következett, a Szívem vigyáz rád. Hiába, hogy végül nem a Hajnikával eltervezett módon táncoltam, hanem a tizensok kilós Balázskával a karomban kellett helyben átírni a koreográfiát… Így is meghatódtam rajta és a könnyeimmel küszködtem. Annyira szép ez a zene, és olyan csodás rá a babáinkkal együtt táncolni.

Még egyszer nagyon köszönöm a szervezőknek, Székely-Sándor Katalinnak és Sas Orsolyának, és a többieknek a CseHó-ból.

És persze köszönöm Parvatinak és Ágotának is. Meg a babáinknak! Jó volt veletek megint együtt táncolni!

*************

Hazaindulunk, kissé fáradtan :-)))

Köszönöm a képeket Zrubecz Évának!!!

Végül egy kis érdekesség.
Egy lány a CseHóból még ezt is megosztotta velünk:

"...S ha elöl van az a kendő,
Mibe engem kötözött,
Megesik, hogy a fejemre
Potyog egy kis kőrözött.
A kötődő nevelésnek
Folyománya az a tény,
Hogy a gyermek leevődik,
Ha nincs szalvéta a fején."

/Varró Dániel verse/

Úgy látom, ő is kellő tapasztalattal rendelkezik.  
:-)))

És egy másik kedvenc, egy fotó: 

Nem semmi, ugye? Én szívesen hordanám, ha valaki megajándékozna egy ilyennel... :-)
 

Szolnokon is arattunk megint :-)

A saját beszámolóm és Gyöngyi szavai.

***************

Remekül sikerült a tegnapi szolnoki verseny!
A versenyzőink most Kata, Viki és Gyöngyi voltak.

Kata túl van élete első szóló versenyén, ami mindannyiunk számára nagy megkönnyebbülés. :-) Remekül vette az akadályokat, csodálatos színpadi kisugárzásával, arcjátékával, megjelenésével (meg a szuper Mahasti selyemfátylával...) tarolt. Bár helyezést nem ért el, de azt hiszem, életünk első versenyén nem is ez a legfontosabb. Emellett a többi zsűritagtól is rengeteg dicséretet, elismerést és biztatást kapott a jövőre nézve. Ez persze engem is megerősített abban, hogy Katát érdemes noszogatni, hogy versenyeken induljon. :-)

Viki középhaladó szólóban indult saját koreográfiájával, és egy nehéz eszközt választott, a poi fátylat.
A koreográfia remek volt, a Gyöngyi dizájn ruha rendkívül ütősre sikeredett és Viki is profi megjelenést, előadásmódot produkált. Emellett rendkívüli lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, hiszen a poi minden olyat produkált, amit addig a próbákon soha. Kicsit izgultam is a tánca alatt, de azért nem túlzottan, mert láttam, hogy Viki minden helyzetet magabiztosan kezel és biztos voltam abban is, hogy mindent megold. :-))) És persze így is lett, és végül Viki még így is dobogós helyen végzett, a kategóriájában 3. lett! :-)))

Gyöngyi hozta a szokásos formáját. :-) Maximális pontszámmal a kategóriájában (profi szóló) első helyezett lett egy rendkívül dinamikus és vidám tánccal, amit majd a december 8-i gálán is megcsodálhattok, ugyanúgy, ahogy Viki poi táncát is.

Nagyon büszke voltam a táncosainkra, akik ismét méltó módon képviselték a Mahasti Hastáncstúdiót. :-)

A verseny maga nagyon színvonalas volt. Évről évre jobb a szervezés, egyre színvonalasabbak a táncok, így a jelentkezőknek is alaposan fel kell kötni a nadrágot (vagyis a hastáncos kendőt) :-), ha eredményeket akarnak elérni. :-)
Gyönyörködtem a szebbnél szebb táncokban, és ismét rengeteg különdíjat kiosztottam mind szóló, mind csoportos kategóriákban.
Nagyon tetszettek csoportban a Retro Dívák, akik hihetetlenül pörgős koreográfiával álltak színpadra és minket is felpörgettek teljesen. :-)
Szólóban - teljesen szubjektíven - Shilla egyik junior tanítványa, Sasi Gréti tetszett nagyon; hihetetlen csípőtechnikája van a fiatal kora ellenére. :-)
De valóban nagyon színvonalas produkciókat láttam, szinte mindegyiket kiemelhetném valamiért.

Köszönöm ismét Shillának a meghívást, és remélem, hogy a zsűri tagjaival jövőre is találkozunk!

******************


Gyöngyi beszámolója. És egy pár jótanács tőle.

Kedves Mindenki!

Idén már ötödik alkalommal vettem részt Shilla szervezésében a Szolnoki Hastáncversenyen, ezúton is újra köszönöm a szervezést, a profizmust, és mint minden évben, most is levontam a tanulságokat.

Ebben a beszámolóban tartózkodnék a részletes leírástól, mert egyrészt sajnos csak az én kategóriámat láttam, mert rohantam oda és onnan haza, másrészt pedig most más gondolatok járnak a fejemben.

A versenyzésben számomra a fő motiváció nem a nyerni akarás (attól függetlenül, hogy azért próbákon meg barátokkal szoktunk nevetgélni ezen :)), hanem a fejlődési lehetőség, és maga a küzdelem :). És pont ezt az indíttatást értékeli a zsűri is igazán, emiatt előbb-utóbb a kívánt külső megerősítés is megérkezik. Ez egy önmagába forduló pozitív kör, és nagyon jó érzés, higgyétek el :))).

Valamint még egy dolog. Tudom, hogy jövök én ahhoz, hogy észt osszak, de egy apró dolog feltűnt. Sok táncos, megkönnyebbülve, hogy vége a versenyszámának, úgy lefutott a színpadról, mintha ott se lett volna, és nem várta meg a zsűri pontjait. Én ezt anno úgy tanultam, hogy megtiszteljük őket azzal, hogy szép pózban, mosolyogva megvárjuk, mire elsorolják a pontszámokat (még ha meg is akarok halni, mert nem kapok levegőt, vagy éppen azon morcoskodok magamban, hogy mit rontottam el).

A másik meg, hogy hagyjuk, hogy a közönség a pontozás után is megtapsoljon bennünket :). Tehát kedves Táncosok, gondoljatok arra legközelebb, ha versenyeztek, hogy adjátok meg a módját: ne csak a fel- és levonulás, és maga a tánc legyen profi, hanem minden egyéb körülmény :).

Üdv, és jót táncit:

Gyöngyi

******************

Hangulatkeltésként pedig jöjjön egy fotó Vikiről és Gyöngyiről, amint pont a szolnoki versenyen gyakorolnak színpadra lépés előtt. ;-)))

 

Nekem isz kejj kici cicifejő!

Balázska múltkor ezzel fogad:
- Anya, pukiltam!
Huh, egy kicsit félve néztem a pelusba, hogy akkor mi is történt valójában...
De tényleg csak puki volt, semmi egyéb. :-)

Máskor, mikor Hajnival játszottunk, Hajnika is nagyot pukizott.
Balázska kérdezi:
- Ki pukilt?
- Hajnika pukizott. - felelem.
Mire Balázska udvarisan, kedvesen, mintegy Hajnika szóvivőjeként:
- Hajnika pukilt. Bocánat!


A "cicifejő" továbbra is óriási kedvenc Balázskánál, hiába próbálom elpakolni, mindenhol megtalálja, hiába próbálok elvonulva fejni, mindig utánam jön. :-)
Múltkor is először csak odahúzta mellém a széket, hogy akkor ő is csak odacsücsül, nem csinál semmit, de tényleg. Aztán mégiscsak ő akarta nyomkodni a gombot, és lett is belőle hiszti, hogy mégis én szeretném csinálni, egyedül.
Aztán belenyugodott, és ahogy ült mellettem, inkább magyarázni kezdett arról, hogy neki is veszünk ilyet.
- Nekem isz kejj kici cicifejő. - jelenti ki.
Mutatja, milyen pici, majd gondolkodik, gondolkodik:
- Cicifejő.
Tovább jár a kis agya, végül lelkesen és újra mutatva, hogy mekkora legyen:
- Naaaaagy cicifejő!!!

Hastánctábor, Jógatábor, 2013, Pilis

"A táborral kapcsolatos élményeimről: végtelenül inspiráló volt, a hastánc és a jóga - nekem nagyon tetszett mindkettő, jól kiegészítették egymást - olyan dolgokat, érzéseket, felismeréseket hozott elő belőlem, amikről nem is gondoltam, hogy bennem "lakoznak".
Nagyon megérintett a transztánc az élő dobolással, az utolsó nap a zárókörrel, a bizalomnak, az elfogadásnak és a nyitottságnak ez a légköre, úgy éreztem magam Veletek, mintha valami szivárványszínű szappanbuborékban élnék 4 napig :-)
Köszönöm, hogy ott lehettem.
Szeretettel:
Ildikó"

Ildikó, én is köszönöm, hogy velünk voltál! Olyan jó volt megismerni téged!

Köszönöm a szívhez szóló szavakat! 

Mahasti

**********

Jöjjön egy részletes, precízen megírt beszámoló Farkas Vikitől.

„A szomszéd dobja mindig zöldebb!”

Beus és az ő kis drágasága...

"2013 augusztusában ismét eltölthettünk egy hosszú hétvégét a Pilisben a keleti táncok varázsában. 

Az idő csodálatos volt, nem esett, nem fújt, nem volt hőség, pont tökéletesen alakult a sok hastáncosnő kedvére!

A megérkezett lányok rögtön elkészíthették saját borítékjaikat tollakkal, kagylókkal, csipkével vagy kövekkel díszítve, amibe a tábor alatt bárki tehetett kedves üzeneteket, rajzokat. Nagyon remek ötletnek tartom ezt a fajta üzengetést, mindig öröm hazafelé elolvasni őket, mintegy búcsúként a tábortól.
(Én már a harmadik borítékomat őrizhetem így, mindig nagyon sok erőt és jókedvet adnak a kitett kis cetlik a szekrényem falán!)

Mahasti mindenkit hatalmas mosollyal fogadott, a tábor alatt végig rendületlenül kedves, segítőkész és bátorító volt mindannyiunkhoz. Hajnalka pedig újra és újra elbűvölt minket, annyira édes!

Mint már sok éve, a fantasztikus vegetáriánus ételeket ismét Layának köszönhettük. A receptet szigorúan titkosak, amit mind nagyon sajnáltunk és a konyhába be-belesve próbáltunk 1-1 ötletet, fűszert ellesni! A szakácskönyv kiadását mi bizony támogatnánk, hogy otthon is élvezhessük a remek fogásokat! Nekem az első esti meglepetés desszert, a darapuding különösen ízlett, annak a készítését sikerült is megtudni a mestertől! Többünk (az édesszájúak) sajnálatára a későbbi napokban nem volt más desszert, de szerencsére másnap is kaphattunk belőle. Az ételek hús nélkül is nagyon finomak és laktatóak voltak, így az egyik ebéd után a fél tábor álomba szenderült, megfeledkezve a táncóráról is!

Mahasti reggelizik és köszöni szépen Mártinak ezt az IGAZÁN REMEK fotót! :-)))

Márti „néni” vendégtanárként segítette Mahasti munkáját a két koreográfiában. Nagyon komoly órák voltak ám, hiszen Márti közismert a hihetetlen szigoráról! Természetesen ennek épp az ellenkezőjét kell venni rengeteg humorral, kedvességgel, bolondsággal és energiával fűszerezve!

Ya ’ihaa....Ya tal’ihaa...illa el-shaitan yishoufek yi’ulek ya ’abiiih....

 A melaya táncot szinte egyikünk sem próbálta még, így először kihívást jelentett megtanulni a kendő helyes felvételét, használatát. A végén viszont már mindenki teljes átéléssel „veszekedett” a szám elején és énekelte a rettentően „szemérmes” szöveget!

Mahasti és Márti pompás duót alkotnak ezzel a számmal, nagyon illik hozzájuk a melaya zene vidámsága, pajkossága, a fátyollal való kacérkodás és még az eljátszott mókás veszekedés is!

A másik megtanult koreográfia a Der Baki volt. Igazi pezsdítő, pajkos Mahasti koreót sajátíthattunk el Eszter vezetésével. Mahasti mindenkire külön is figyelt, biztatott, ha kellett, kicsit javított! A koreóhoz különleges eszközt kellett használni, végig egy darbukával táncoltunk: körüljártuk, emeltük, imádtuk és rendre utasítottuk! Kiderült, hogy a szomszéd dobja mindig zöldebb és a hastáncosnő akár fésülködhet, rúzsozhat is a zeneszám alatt! J

A hastánc mellett a szorgalmas táborlakók kipróbálhatták még a jógát, darbukázást, transztáncot is.
Sokan kitartóan jártak Sütő Marcsi kora reggeli jógájára, ők bizony mindig frissen folytathatták a napot! Délután pedig levezetésnek volt tökéletes a pörgős tánc órák után.
Balázs tartotta a dobórákat, és sokszor még az emeleten is hallhattuk a szorgos gyakorlást!

A második este kipróbálhattuk a transztáncot. Elsötétített, gyertyákkal megvilágított szobában, Balázsék dobolásával kísért zenére táncolhattunk akár ülve, fekve, állva.
Dudás Marcsit idézve: „A transztáncban az emberek nem a társadalmi normák szerint viselkednek, hanem azok, akik ők maguk.” Valóban mindenki átengedte magát a zenének, táncnak, elengedve magát minden megfelelési kényszer nélkül. Nem nézett minket közönség, nem voltak kötelező mozdulatok. A zárókörben bizony kevés szó hangzott el, nehezen tértünk vissza a világba...

A záró esten mindkettő megtanult táncot előadtuk, teljes fellépő díszben pompázva! A Der Baki végén pedig a tábor menyasszonyát középre állítottuk vőlegényével együtt!
Az utolsó este nem csak a táncról szólt, tartottunk egy vetélkedőt és egy leánybúcsút is. J

A játék alatt kiderült, ki mennyire ügyesen tud hastáncos keresztrejtvényt, képrejtvény fejteni, vajon el lehet-e mutogatni Kleopátrát vagy a varázsszőnyeget, illetve rajzról kitalálni a spiccet és a Holdfény Lányait…

A csapattagok hangosan szurkolhattak, tapsolhattak a lépésszámlálóval mért rázásos feladatnál. Köszönjük az ihletet Sefirah-nak; ugyanis az általa szervezett hastáncvetélkedőn találkoztunk először ezzel a vicces feladattal, ami olyannyira megtetszett, hogy ki nem hagytuk volna a saját vetélkedőnkből sem.

A hangulatot pedig a szakácsunk által készített finom bólé fokozta!

A lánybúcsú kezdeteként megnézhettünk Laya thai chi bemutatóját, amit mindannyian lélegzet visszafojtva figyeltünk.

Majd a menyasszonyt, Beust lehetett kifesteni, amire sok ügyes kezű lány vállalkozott. Gyönyörű szép minták kerültek a karjára, vállára nyakára különböző testfilcekkel, csillogó kövekkel. Szinte aludni sem mert utána, nehogy tönkre menjenek a remekművek! A rajzolás alatt a szerencsés vőlegény fotózta az elkészült rajzokat, Kriszta pedig csodaszép hangján énekelt nekünk.

Az utolsó reggelen nehezen ment a felkelés, hiszen a lánybúcsú majdnem hajnali 2-ig tartott (bennfentes információk szerint egyes szobákban még fél 3-ig beszélgettek…). Marcsi nagy örömére azonban még így is rendületlenül felkelt és jógázott a kitartó csapat!

Ebéd előtt egy utolsó zárókörben mindenki elbúcsúzott, Mahasti és Marcsi átadták egyedi ajándékukat. Nehéz volt szavakba önteni, összefoglalni, hogyan is éreztük magunkat a táborban. A jól és a nagyon jól nem tudja teljes mértékben leírni! Páran bizony el is pityeredtek a meghatódottságtól, azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy különleges hétvégét élhettünk meg.

Nagyon szépen köszönöm Mahastinak ezt az élményt, a szervezést és a tanítást!
Köszönöm mindenkinek a sok kedvességet, vidámságot, és ha kellett, komolyságot, a szép táncokat, üzeneteket! Sok mindent tanulhattam ennyi érett és bizony kacér nőtől (lásd a melayát!), ügyes táncosoktól, édesanyáktól, asszonyoktól! Remélem jövőre is találkozunk!"

********

Viki, neked is hálás köszönetem ismét a szuper és mindenre kiterjedő beszámolóért!

Természetesen még bárki hozzászólhat, "beszámolhat", és fotók is jöhetnek még.
(Megsúgom, még rengeteg van, de még csak most kezdtem el a válogatást.  Folyamatosan közlöm majd még a képeket, ahogy időm engedi.)

Mahasti

Női Mozgásfesztiválon újra

Szeptember 8-án ismét ott voltunk a Női Mozgásfesztiválon, amit immár 15. alkalommal szervezett a Magyar Szabadidősport Szövetség.

Most új helyszínen, a Kopaszi gáton találkoztunk a mozogni vágyó hölgyekkel. Itt sokkal nagyobb terület állt rendelkezésre, és így még több sportolási és mozgási lehetőségből választhattunk, a "sárkányhajózástól a rúdtáncig" bármit (ahogy a reklámokban is elhangzott).

Nagyon örülök annak, hogy már nincs is Női Mozgásfesztivál nélkülünk!  Hiszen mi a Mahasti Hastáncstúdióban tényleg arra tesszük fel az életünket, hogy MINDEN nő belekóstolhasson a tánc örömébe és megélhesse a nőiségét a korától függetlenül

Idén is a Táncgödörben vártuk egy 20 perces "kóstolóval" a ringó csípőjű anyukákat, nagymamákat, kislányokat, nagylányokat.

Idén Gabi és Viki segített nekem, akik már töviről hegyire ismerik a rendszeremet, az oktatási módszereimet, az alapozó mozdulatok felépítését. 

Köszönöm nekik a segítséget és a táncosok lelkesítését!

Itt láthatóak ők is a szép fotón:

Nagyon vidám kis csapat gyűlt össze idén is a hastáncra a Táncgödörben. Tikkasztó volt a hőség, de abszolút vízparti partyhangulat uralkodott.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött és akár teljesen kezdőként is végigcsinálta is kibírta a megpróbáltatásokat.

Jó volt látni a rég nem látott, ismerős arcokat, régi tanítványokat, más iskolák táncosait is. Jó volt együtt ünnepelni a női mozgásformákat, a nőiségünket. :-)

Remélem, jövőre is találkozunk mindannyiótokkal!!! :-)))

Persze, nem csak hastánc volt a terítéken aznap. Egész nap ingyenes sportolás, mozgás, örömködés, szuper gyermek- és nő programok vártak mindenkit.

Ízelítőül nézzétek meg az idei kisfilmet (amiből sajnos, idén kimaradt a hastánc, de sebaj, attól még a hangulat megvan).

http://www.youtube.com/watch?v=_QUVyDPr-MM

És végül a kedvenc képem, ami szintén hűen tükrözi, hogy valóban mindenkinek szólt ez a nap:

  (A képek forrása a Női Mozgásfesztivál hivatalos FB oldala.)

Nekem isz kejj kici pofívó!

 Dokival az orvosnál várakozunk. Közben, hogy elüssük az időt, linkeket nézegetünk a telefonomon, keresünk valamit. Rossz linkre kattintok, mire Doki teljesen kiakad rajtam és megjegyzi:

- Anya! A hozzá nem értésed felettébb zavarba ejtő!

***************

Balázskával a konyhában tevékenykedek. Igyekszem gyorsan pakolni, mosogatni, bekapni pár falatot stb. A nagy kapkodásban kiöntöm a kefírt, és elhagyja a számat egy hirtelen jött "bakker!" Majd gyorsan takarítani kezdek a szekrényről, földről stb.

Balázska, aki addig jól elvolt magában, felkapja a fejét és megkérdi:

- Micinász, anya?

- Feltörlöm a kefírt, amit kiöntöttem.

Balázska jóváhagyólag bólogat:

- Bakker. Bakker. Bakker. Bakker. Bakker…. 

(És így tovább, végtelenítve.)

**********

Húgom eljön segíteni, és végtelen fáradtságomban panaszkodom neki, hogy Balázska mellett nincs egy nyugodt percem sem, semmi nincs mellette biztonságban, mindent elvesz, felvesz, kivág, összerajzol, széttép, eldob, összegyűr, kidob, odacsap, kivág, összemaszatol, elront ésatöbbi.

Húgom röviden és tömören, a maga Bak-Szűz stílusában összefoglalja a mondandómat és a konklúziót:

- Bölcsődeérett.

********

Balázska szereti nézegetni a bedobott áruházi szórólapokat az áruk képeivel.

A nagy porszívótól retteg, de mindenféle házimunkát imád végezni. Így a szórólapon látott játék porszívó igencsak felkelti a figyelmét, sokáig nézegeti, és már venne is olyat.

Kimegyek a konyhába. Balázska 2 perc múlva egy szál fütyiben, kispólóban és kacsalábra húzott gumicsizmában megjelenik az ajtóban és határozottan közli:

- Nekem isz kejj kici pofívó! ... Vegyünk kici pofívót! ... Induluuunk!!!!

*********

Nagy sikere van mostanában a gyerekeink körében a "The wheels on the bus go round and round" kezdetű angol dalocskának. Mindig ezt kell nézni a neten...

Balázska így kéri:

- Nézzük aaatószaaaat!Aatószat akajom!

Doki meg csak úgy lazán közli: 

- Azt az "underground"-osat, tudod…

Balázska lelkesen énekli is mindig és mutogatja, hogy dudálnak, nyitódik-csukódik az ajtó stb... Az egyik verzióban a sofőr mondja az utasoknak: "Move on back! Move on back!"

Balázska lelkesen énekli ezt is:  „bumm-bumm-bekk, bumm-bumm-bekk!”

********

Balázska az apukájával gyakorolja a nevét.

-Hogy hívnak? ... Mondjad, hogy Haasz...

- Hász...

- ... Balázs....

- Bajázs...

- ... Koppány...

- Koppant! - vágja rá magabiztosan Balázska.

Szépek vagyunk. Mint Gárdonyi csillagai. :-)

Ugye? :-)

Hamarosan még több fotó jön. Ez az első adag.
Köszönöm Bajnok Ildinek.

A kép alcíme: "Mártinak szexi a lába" :-)))

De azért ezek az eredeti Mahasti fátylak sem rosszak... :-)

 

Hú, pedig nagyon hideg volt. De ez egy hihetetlenül jó hangulatú fellépés volt. :-)

Az Újbudai Kulturális intézettől kaptuk a felkérést, és tényleg fantasztikusan sikerült.
A hideg ellenére remek volt a hangulat a nézőtéren, ahol kis számú, ám annál lelkesebb nézősereg várta türelmetlenül a hastáncot.
A műsor is jól sikerült, pedig igazán hirtelen jött a felkérés, nem volt sok időnk készülni rá.
Köszönöm Mártinak, Katának és Ildinek a táncot, Balage-nak a dobolást, a 3 gyerekemnek a türelmet. :-)
És persze Marcsinak és a sok-sok gyereknek, akikkel a műsorunk zárásaként együtt roptuk a táncot. :-) Nagyon jól éreztem magam veletek.
Örülök, hogy ezzel a fellépéssel megint valami színvonalas és jó dologban vehettünk részt. A Gárdonyi csillagai c. rendezvényen igazán minden módon belekóstolhattunk a keleti kultúrába, pl. az ételek-italok, a történelem, a ruhák, a zenék, a tánc, a fegyverek és még sok minden kapcsán.

*******

 És hogy mi is volt ez "hivatalosan"?

A honlapról idézem: 

Gárdonyi csillagai – Irodalmi vurstli

2013. szeptember 28-29.

Budapest XI. kerület – Gárdonyi tér

Az Újbudai Kulturális Intézet egy rendhagyó találkozásra hívja a kedves közönséget. Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóján, kétnapos rendezvénnyel tisztelgünk az Egri csillagok halhatatlan szerzője előtt. Színes vásári forgatagunkban mindenki megtalálja a számára érdekes látnivalókat: zenés színpadi műsorok, játékos vetélkedők, kiállítások, török ízek és magyar kézműves kirakodók, fekete leves és törökméz várja a látogatókat. Török katonák, magyar vitézek, filmvetítés és beszélgetés az Egri csillagok című film szereplőivel.

Kicsiknek és nagyoknak, török és magyar barátoknak, irodalomkedvelőknek és filmrajongóknak. Szeretettel várjuk kalandos vurstlinkba!

********

Amikor én majd retró hastáncos leszek....

Dokival beszélgetünk.
- Anya, amikor öreg leszel, meg nyugdíjas, akkor mit fogsz csinálni? Dolgozni fogsz, mint a mama?
- Hát, remélem, azért még akkor is fogok táncolni, tanítani...
- Aha, szóval akkor olyan .... RETRÓ hastáncos leszel.
- Hát, nem tudom, szerinted mit jelent az, hogy "retró"?
- Hát, hogy olyan... RÉGI.
- Aha... - és folytatjuk tovább a beszélgetést Doki jövőjéről:
- Szóval, amikor te majd olyan RETRÓ hastáncos leszel, akkor én még nálatok fogok lakni, vagy a saját házamban? Meg akkor majd én segítek neked...
....

**********

Megyünk le a harmadik emeletről csoportosan, jól felcuccolva: Hajnika a nyakamban, hátizsák a hátamon, Doki a karomba kapaszkodva, Melinda (pótanyu) pedig nyújtja a kezét Balázskának, hogy segítsen neki a lépcsőzésben. De persze Balázska sírni kezd, hogy anya vegye őt fel, ne Melinda, ne Doki, csak anya, és már mászna is rám....
Doki megsértődik,  hogy akkor ő miért nem, mire én meg elkezdenék egy gondolatmenetet, hogy Dokit vigasztaljam:
- Ne aggódjál, cipelhetsz még eleget; nemsokára eljön még az az idő, amikor neked kell majd cipelned .... (és folytatnám, hogy "Hajnikát", de Doki azonnal közbevág:)
- ... a KEREKESSZÉKEDET!....

***********

Fürdetem Hajnikát, Doki is odajön beszélgetni, tutujgatni őt. Simogatja Hajnit és közben beszél hozzá, mesél neki a jövőről:
- ... és amikor már nagy leszel, akkor te fogsz segíteni anyáéknak. Balázska meg én majd dolgozunk, pénzt keresünk, te meg segítesz anyáéknak... tolni a kerekesszéket... meg pelenkát cserélni...

***********************

Balázska, Melinda és Doki a játszón:

 

Hajnika beszopta. És néha talán én is...

 Kivonultunk a játszótérre családilag. :-) (Tudjátok: másfél-két óra készülődés a 3 gyerekkel, majd fél óra játszás.)

Hajnika megjelenésére különösen ügyelek: aznap sárga-narancs-rózsaszínben nyomta. Édes ebben a kis hátul lifegős sapkában. Doki meg is jegyezte: 

- Hajnika tisztára úgy néz ki ebben a sapkában, mint egy.... KARAVÁN!" 

 Balázska meg mindig ilyen laza:

*********

Doki egyébként még mindig piszkál azzal, hogy kövér vagyok. Bizonygatom, hogy nem is, és behúzom a hasamat. Mire ő kiabálva kérlelni kezd az utcán:

- Anya, anya, figyelj, most vedd fel az őszinte testalkatodat!Naaaaa, vedd már fel az ŐSZINTE TESTALKATODAT! 

Kidugom a hasamat, mire ő:

- Hát én úgy szeretem, amikor így a kis pocakocskád kifeszül, és tudom így lifegtetni a kis hájacskádat!...

********

Apukám kórházba ment pár napra, kivizsgálásra.

Balázska egyszer csak közli velem:

- Elromlott.

- Mi romlott el? - kérdezem.

- Rezső papa! Elromlott. 

- Elromlott? Miért?

- Fáj a dereka! - magyarázza. -Kórházba megy....  Egyedül.

 *********

A Szoptatás Világhete volt augusztus elején. Mi is aktívan ünnepeltünk a két picivel. :-)))

Általában hajnali 4 körül kezdjük az ünneplést, de van, hogy én szinte le sem fekszem és éjjel 2-ig is ünnepelgetek csöndesen valamelyikkel (aki rendszerint Balázska) :-)))

Zajlik nálunk az élet éjszakánként... is. :-)

Balázska és Hajnika egyik este egy ágyban aludtak el, Balázska kifejezett kérésére. 

Persze, "csintalankodtak" közben. 

Balázska hallotta a sötétben, ahogy Hajnika cumizza az ujját. Erre ő is odatette a kis kezét a sötétben Hajnika szájához. Hajnika cuppogott, cuppogott, majd egyszer csak Balázska kacagva-csodálkozva megszólalt:

- He-he! ... Beszopta!....

Balázska továbbra is imád szerelni és egyik kedvenc játéka a mellszívó.

Múltkor talált néhány műanyag vízelvezető csődarabkát, különféle ívben meghajlítva. Azonnal játszani kezdett velük, szerelgette, ide-oda teszegette őket, majd világosság gyúlt a fejében:

- Cicifejő!!!!

És jött oda hozzám az egyik duplavégű csővel, hogy akkor azonnal ki is próbáljuk. :-)

 ********

Csodás szombati hajnal....

Ma éjjel sem sokat aludtam. Hajnalig nyűglődtek a gyerekek a front és a meleg miatt. 

Aztán Balázska már jött is át cicizni, meg nyűglődni tovább. Reggel 6-kor már nem bírtam tovább, és közöltem vele, hogy menjen szépen az ágyacskájába, és nyugodtan vegye le a pelust, ha melege van.

És persze pisiljen, kakiljon a bilibe, ha kell.

Visszazuhantam az ágyba, majd pár perc gyanús csönd után jön Balázska, barna foltokkal a lábán:

- Kaka vót...

Azonnal sikerült felébrednem (se kávé, se óra nem kellett), és kérdem:

- Hol volt kaka? Megmutatod?

Bólogat és vezet... át a lakáson... a másik szobába...

Szerencsére, a bilibe ment a nagy része. 

Meg annak a peremére. 

De egy kisebb része Balázska lábán landolt, meg főként nyomokban elszórva a lakásban, mutatva az utat, hogy merre mászkált utána Balázska. 

Ja, és a végén meglepetésszerűen még az egyik széken is találtam szétkenve pár tisztázatlan körülmények között odakerült darabot....  

Motorfej és cicifejő. Meg persze a lila elefánt. :-)

Balázska és Doki folyamatosan sziporkáznak.
De mindhárom gyereket kinevezhetném a családunk hangulatfelelősének. :-)

******

Mivel kicsit túlzsúfolt a reggelünk, gondoltam, reggeli előtt még gyorsan adok egy almát Dokinak, mert ki tudja, mikor tudom megcsinálni. Doki szépen megeszi, majd bűnbánó arccal megjelenik az ajtóban:
- Kedves édesanyám, az almát elfogyasztottam. Nem haragszol, ha ma nem ÓHAJTOK reggelizni?...


Másik reggel nyüzsgök, pörgök, próbálom egyszerre a három gyerek igényeit kielégíteni. Közben elfelejtem, hogy Doki szívószálat is kért. Figyelmeztet, hogy most már igazán adhatnám. Gyorsan adom, mire epésen megjegyzi:
- Nna, hát INASNAK ne menjél.... ... Meg szakácsnak se.



Utazunk a buszon. Doki szokás szerint tőlem jó távol áll és úgy kiabál át a buszon, hogy mindenki jól hallja:
- Anya, hallod, egyébként nem látszik rajtad, hogy MÁR NEGYVEN ÉVES vagy! De tényleg! Komolyan! Nem látszik rajtad, hogy MÁR NEGYVEN ÉVES vagy!!!!


**********

Bevásárlólistát írok. Balázska segít, ismételgeti, amiket mondok.
- Alma, tej, joghurt, kefír....
Majd közli, hogy feltétlenül írjam fel azt is, hogy "Ben-zin-kút"!


Ha alkalmanként el kell mennem, lefejek tejet Hajnikának. Balázska, mint "műszaki ember", teljes transzban van az "eszköztől". Amikor veszem elő, már jó előre lelkesen kiabál, hogy "Cicifejőőőőőő, cicifejőőőő!"
Mindig segít az összeszerelésben, és persze a gomb nyomkodásában is. :-)


Balázska imád motorozni a játszótéren. Látott már persze bukósisakot is. Így - mivel rettenetesen kreatív - mikor megtalálta otthon a műanyag római harci sisakot, a fejébe húzta és úgy kiabált, fel-alá rohangászva a lakásban: "Motó-fej! Motó-fej!"

Balázska nagyon szereti a tandem szopit, ki nem hagyna egy alkalmat sem. :-)
Egyik alkalommal együtt ciciznek Hajnival, majd Balázska hirtelen abbahagyja, felemeli a szemöldökét, komoly fejet vág, még figyelmeztetőleg felemeli a kis mutatóujját is és közli:
- Még nem kész! Nem eltesz! Cici, várjál! Ez elgurult. (Felveszi a lila elefántot, ami a cicizés elengedhetetlen kelléke nála.) Most jó!
És folytatja tovább a cicizést.

Hajnika a lila elefánttal. :-)