...elmegyek apához és bevetem a szomorú arcot...

Doki jógatáborban volt.

Ennek hatására, amikor Balázska ismét keservesen és megállíthatatlanul sírni kezdett, Doki nem üvöltött az arcába. Amíg én pelenkáztam Balázskát, Doki leült mellénk törökülésben, mudrába tette a kezét, becsukta a szemét és „óm”-ozni kezdett. Majd közölte, hogy ő most imádkozik és meditál, hogy Balázska hagyja abba.

A jógatáborban írt egy verset is.

„Én vagyok Csaba

Anyu kisfia

De van még egy fia

Kit úgy hívnak: Balázska.

Én meg megvédem őket

Bármi áron

De nem adom őket

1000, 2000 Ft áron.

És nekem van a legjobb családom

Mert segítenek nekem

És én is segítek nekik

És elmegyek hozzájuk

Bárhol lakik.”

********

Egyik nap Dokira hirtelen rátör egy hisztérikus roham, mivel nem akarok neki megengedni valamit, amiről már előző nap is megbeszéltük, hogy nem engedem meg.

Folyik a könnye, az orra, a nyála, torzul az arca és torkaszakadtából üvölt:

-         Légyszi, légyszi, légyszi, légyszi, légyszííííííííííííííí! Hát ennyit ér neked a kisfiad boldogsága???!!!

Nem tudok a szituációval mit kezdeni; várom, hogy elmúljon nála, és próbálok vele nyugodt hangon kommunikálni és hajthatatlan vagyok.

A következő momentum Dokitól ugyanabban a hangnemben, ugyanaz az eltorzult fej és hang:

- Nem baj! Majd elmegyek apához és bevetem a szomorú arcomat és ő biztosan be fog neki dőlni és meg fogja engedniiiiiiiiii!!!!

És Doki mit szól hozzá? 03.

Doki minden nap tükröt tart nekem és leckét ad a saját viselkedésemből. :-)

Mi kint beszélgetünk, egyszer csak meghalljuk, hogy Balázska a szobában sír.
Doki közli, hogy az a megoldás ilyenkor, hogy csak rá kell kiabálni, és akkor abbahagyja. És már rohan is Balázskához...
Futok utána, de mire beérek a szobába, Doki már teljes testtel a kiságyba hajolva üvölti Balázska arcába:
- Fejezd beeee!!!!
Balázska erre az ijedtségtől méginkább rázendít, én meg nagy pánikban Dokit próbálom kiszedni a kiságyból...

Szerencsére a védőnéni is megerősítette, hogy a kistesók remekül tudnak alkalmazkodni a nagytesók okozta helyzetekhez.
Balázska például totális nyugalomban tud aludni, miközben Doki a kiságya mellett állva üvöltve mesél nekem arról, hogy mi történt vele aznap (bezzeg egy papír surrogására összerezzen és felriad...).
Nyugodtan tud aludni akkor is, amikor Doki hátára kell fektetnem, hogy Dokinak legyen egy kis nehezítés a fekvőtámaszozáshoz...
Egyik nap meg békésen szundikált a vállamon, amikor valami furcsa bökdösést éreztem... Odanézek, és látom, hogy Doki a már félórája rágcsált-szopogatott-gyűrögetett szívószálát húzogatja Balázska fején.
- Fúúúj! Mit csinálsz??!! - kérdezem emelt  hangon.
- Csak az izzadtságát mérem. - feleli Doki flegmán.
- Aha! És mire jutottál?
Doki végigtapogatja (még jó, hogy nem nyalogatja!) a nedves szívószálat és kijelenti:
- Már kezd izzadozni...

**************

Balázskát rendszeresen látogatja a doktornéni és a védőnéni is.
Amikor első alkalommal volt kint nálunk a doktornéni, Doki éppen hazajött. Meglátta a doktornénit (akihez vele is járunk), felismerte, és az előszoba közepén állva, jól kinyújtott karral a doktornénire mutatott, majd nagy elánnal (üvöltve), köszönés nélkül közölte:
- Téged ismerlek!!!! Már egy csomószor láttalak!

És Doki mit szól hozzá? 02.

Balázskával hazajöttünk a kórházból végre.

Doki hazaér, feltépi az ajtót és már messziről vékonyka hangon üvölt:
- Hol van a kisbaba???
Meglátja a karomban, kiabál tovább, miközben rohan hozzánk:
- Hát hadd lássam azt a kis rizsszemet!!!

Amúgy egy kicsit még mindig fél tőle, nem meri megfogni, csak néha megsimogatja a fejecskéjét.
Szerinte úgy néz ki Balázska, mint egy "idegen", egy földönkívüli.

Szerintetek? :-)

Persze, azért szereti megfigyelni, "beszélgetni" vele, főleg, amikor "tolmácsolom" neki, hogy Balázska most éppen azt csodálja, hogy Doki milyen izmos és erős és nagy... :-)
- Anya, te honnan tudod, hogy mit gondol, mikor nem is beszél?
- Hát látom az arcán.
- Aha.
Ezen elgondolkodik egy kicsit, majd egy tudományos hangvételű megállapítás következik:
- Balázska mindenféle arckifejezéseket bocsát ki, amelyekből megállapítható, hogy mit szeretne velünk közölni.

Egyik nap Doki közli velem:
- Anya, még szerencse, hogy te legalább szobatiszta vagy!

*************************************************

Kedvenc fotóim, amiket most is Kozár Edit készített a nagy Ő-ről és a legkisebb Ő-ről :-)))