Csodálatos beszámoló az idei táborról.
*****************
A Pilis egyik csodája: a Mahasti Hastánctábor és Erőmerítő Jógatábor
Nagyon nehéz egy szubjektív-objektívet írni úgy, hogy sem csöpögősnek, sem túlfűtöttnek ne tűnjön. Ha felteszem magamnak a kérdést, milyen is egy Mahasti Hastánctábor és Erőmerítő Jógatábor, sok-sok pillanat ugrabugrál a szemeim előtt. És akkor bevillan a vezérfonál: egyszerre kitűnően szervezett, ám hihetetlenül spontán.
Azt már a
sok-sok év alatt megszokhattuk, hogy amiben Mahasti keze benne van, az csak
szuper lehet. Így a táborral sincs ez másképp. Az ország minden pontjáról
jönnek a lányok, asszonyok, nagymamák, hogy részesei legyenek egy fantasztikus
utazásnak a Pilis szívében. Van, aki csak egy-egy napra tud csatlakozni,
esetleg beugrik odaköszönni és energiát begyűjteni, de aki csak teheti, mind a
négy napot bevállalja. Mert tudja, hogy jó. Nagyon jó. Nem pusztán egy élmény
vagy egy kemény balett- és jóga edzésekkel ötvözött hastánc tábor ez, hanem
valami teljesen más, amire évek óta keresek egy definíciót.
Az teljesen
alap, hogy a hangulat mindig emelkedett. Még akkor is, ha pityorgunk néha. Ami
itt sosincs: klikkesedés, pletyka, rosszindulat vagy bármi, ami a sztereotípiás
fejekben a női közösségekről elképzelhetően él. Nagyon színes a lányok
palettája: vezérigazgatótól az informatikus zsenin át, orvostól a műfordítóig,
könyvtárostól a pedagógusig mindenki megtalálható, de ezt mindenki a háta mögé
dobja, mert nem lényeges. Nők vagyunk, anyák, olykor nagymamák. És teljesen
elmosódnak a korbeli vagy foglalkozásbeli határok. Nyugodtan mondhatom, hogy
egy szív, egy lélek vagyunk mindannyian arra a négy napra, és sokan tovább is.
Mert örök barátságok is születnek, nem egyszer.
És hogy mi
is történik eme csodás rövid, de nagyon tartalmas idő alatt?
Természetesen
táncolunk. Sokszor és sokat. Mahasti és Kiseszti minden táborban tanítanak egy
nehéz(nek tűnő) koreográfiát, amit mindannyian előadunk a gálán. Ők persze
szuperül és gyönyörűen, mi többnyire esetlenkedve és röhögve, de lelkesen
követve őket, már amennyire tudjuk. De ne szaladjunk ennyire előre. Mahasti
minden nap tart igazi mahastis táncórákat. Némi technikai alaptudás szükséges,
de nem kell pánikolni a teljesen kezdőknek sem.
Én az első
táborba zéró hastánctudással érkeztem, és abszolút személyre szabottan,
számomra is elsajátítható elemekkel lettem bevonva az ügyesek közé. Fátylakkal,
legyezőfátylakkal, botokkal és egyéb tánceszközökkel vagy azok nélkül
gyarapítjuk tudásunkat és emeljük az adrenalin szintünket. Mindezt fantasztikus
hangulatban. Ahogy csak Mahasti tud órát tartani.
Eszti
szintén minden nap megtartja az ő kőkemény stretching-balett-kisesztis
technikás izzasztó óráit, amik után vonszoljuk magunkat, de fülig ér a szánk.
Az ő maximalizmusa óhatatlanul ránk ragad, és még az is lehetséges, hogy x év
után újra lemegy az a spárga. Esztinél ugye minden megtörténhet, csak győzzük
követni.
Sütő Marcsi
a nagyon szerethető jóga órákon túl meditációs gyakorlatokat, mandala festést
ráhangolódással, mátrix bemutatót oldással és shiatsu masszázst kínál. Vétek
lenne bármit is kihagyni.
Az idei
táborban Nelli felajánlotta mindenkinek, hogy teljesen ingyen választhat
háromféle Access Bars kezelés közül (amelyek a való életben nagyon komoly
összegbe kerülnének). Azt hiszem, mindannyian éltünk vele.
A táncokon
túl is nagyon fontos kiemelni Balage darbuka óráit. Több tucat különböző
alapritmus létezik, ha ezek közül legalább egyet ki tudunk dobolni, garantált a
sikerélmény. A „ke” hang többnyire senkinek sem szólal meg, vagy csak nagyon
vérszegényen, de hajrá, hajrá, lehet gyakorolni. Sokunk beleszerelmesedik a
dobolásba, tényleg iszonyat jó érzés. Ezt nagyon jól példázza a második este
transzdobos-transztáncos, semmi máshoz nem fogható varázsos élménye. Ez egy
szigorúan zárt kör, amin persze bárki részt vehet, úgy, és olyan módon vonódik
be, ameddig jól érzi magát. A spontán alakult darbuka és élő dob együttese
ugyanis valódi transz állapotot képes előidézni, ami sokunk számára egy élvezetes
és különleges, sokszor extrém belső utazás. Mindent szabad, de semmi nem
kötelező. A transztánc több órán át tart, ezt követően lezárjuk és megbeszéljük
élményeinket. A tábor első estjén táncbemutatók, Marcsi mátrix csodái, míg az
utolsó esten a gála és a vetélkedők kapják a főszerepet.
Közbülső
idő nincs. Peregnek az események, egymást követik az órák, mégis jut idő
mindenre és mindenkire. Egy kicsit itt vagyunk, egy kicsit ott. Beszélgetünk,
majd száguldunk a táncórára, kis pihenő, de már jön a jóga vagy Eszti
izzasztója vagy Balage darbuka okítása, csak lazán.
Mit nem
csinálunk? Nem unatkozunk. Nem henyélünk. Nem klikkesedünk. Papírrepülőt sem
hajtogatunk, mert nincs rá idő. De készítünk az első nap személyes kis
borítékokat (tábori posta), amikbe vicces-kedves-szeretetteljes gondolatokat
tehetünk. Mármint ki-ki a többiekébe. És amiket olyan jóóó olvasgatni utóbb J Ügyes
kezek keleties hangulatot varázsolnak még érkezés előtt. Van teázó/kávézó
sarok, fotó sarok, és an block az egészet átitatja a nyugalom és a Kelet
feelingje. Ad-hoc kis beszélgetések alakulnak, Mahasti mindenkinek készít
csillámtetkót a nem létező idejében, és persze mindenkihez van egy-két-sok
kedves szava. Itt senki nincs egyedül. És mindenki segít mindenkinek. Szó
szerint mindenben. Profi fotók és videók is készülnek, mivel, mint írtam, semmi
nincs a véletlenre bízva. Csak a spontaneitás. J.
Könyvet sem
érdemes hozni (én megszokásból viszek, és vagyunk még így páran), mert az esték
is zsúfoltak. És ha már nyugovóra is térnénk, egészen biztos, hogy a szobákban
tovább zajlik az élet. Lelkizések, sutyorgások, sikítós röhögések zavarják az
éj látszólagos nyugalmát. Néha kakasszóig. És csendben teszem hozzá, hogy az
első jóga óra már reggel 6-kor kezdődik. De a táborban a folyamatos aktivitás
ellenére mégis pihenünk. Annyi energiát szippantunk magunkba, hogy
palackolhatjuk.
Rengeteg
szeretet áramlik mindenkitől. Így nem csoda, ha a búcsú zárókörön bizony
potyognak a könnyek. Mahasti, Eszti és Marcsi mindenkit ajándékkal lep meg,
mintha így is nem kapnánk tőlük millió csodát. Fájó a búcsú, mint mindig.
Keserédes. Eltart egy darabig, míg feldolgozzuk a tömérdek élményt, a sok-sok
tanítást és bölcsességet, millió kis apró pillanatot, amiket örökre magunkba
akarunk zárni.
Ezerféle
tábor van. Tánctábor is sok. De olyan, mint Mahastié, nincs sehol a világon.
Egyetlen baj van csak vele: mindig véget ér. L
