A sokszínű és varázslatos Mahasti hastáncgála - dráma és játékosság a csábítás tükrében
A misztikus Kelet mesés világába csöppentünk pár órára június 28-án, a gálának helyt adó Csili Művelődési Központban. Kinyílt a varázsszelence, és szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb hastánc produkciókban gyönyörködhettünk a fellépő lányok jóvoltából. A gála a mindig elbűvölő Mahastinak–a Mahasti Hastáncstúdió vezetőjének- köszönhetően került megrendezésre, aki maga is több ízben kápráztatott el minket professzionális tánctudásával és utolérhetetlen bájával az est folyamán.
Legyezők és fátylak mögött
A gálát Mahasti egyik koreográfiája, egy misztikus fátyoltánc, a Marco Polo nyitotta meg. A lányok –az első fellépők izgalmával- belibbentek a tánctérre, és elkezdődött a varázslat.
Egy csodálatos időutazáson vehettünk részt, és ez a hangulat az egész estét végigkísérte.
A múltba repültünk, az arab háremek titokzatos birodalmába, ahol a nő a csábítás millió formáját bevetve küzdött a pasa kegyeiért.
Megszűnt a külvilág, és az andalító – vagy éppen nagyon is lendületes - zenék, a színpompás ruhák, a különleges koreográfiák magukkal sodortak minket.
A hastáncgálán kiemelt szerep jutott a selyem- és legyezőfátylaknak, amelyek még sejtelmesebbé varázsolták az amúgy is különleges produkciókat.
Legyezőfátylas táncot láthattunk a fergeteges Benat Al Amar, a női álmokat kifejező Mandragóra Hastánccsoport, a CelliDancers Hastánciskola, illetve a két díjnyertes, az Orkhesztika Hastáncklub és a Banat el Nar (Amira Art Stúdió) előadásában.
Természetesen Mahasti legyezőfátylas táncát is megcsodálhattuk az Orkhesztika Hastáncklub fellépőivel közös interpretációban.
Libbentek a fátylak Mahasti gyönyörű koreográfiájában, a Wardában is. Ez a drámai, ám rendkívül szenvedélyes tánc a kifinomult báj és az erotikától fűtött nőiesség összes elemét felvonultatta egyetlen performanszban.
Pergő dobok és a cuki törökméz
Mindenki számára világossá vált az est folyamán, hogy a hastánc mennyire sokszínű tud lenni. Szinte nem is létezik olyan táncstílus, amellyel ne lehetne ötvözni a női táncok koronázatlan királynőjét.
Inancsik Kinga, a Mandragóra Hastánccsoport vezetője egy kendős, roma fúziós szólótánccal lépett színpadra.
Láthattunk továbbá két fergeteges szambás hastáncot a Korona TSE, illetve a Mahasti Hastáncstúdió táncos lányainak köszönhetően. Peregtek a dobok, ringtak a csípők, és mi próbáltunk szárnyalni velük ebben a különleges, misztikus világban.
És igen, a játékosság is belefért, hiszen a cukiság is egyfajta fegyver a női csábítás széles repertoárjában.
Az Ana Dana, szabad fordításban a „Harapj bele a törökmézembe” elnevezésű popos táncelőadás megmutatta, hogyan lehet a humort és az erotikát ötvözni, amely egy frenetikus Mahasti koreográfiában kelt életre a szemünk előtt.
A csábítóan pajkos vonalat erősítette a Szkandarani, ez az Alexandriából eredő, folklór gyökerű tánc is, amelyet Mahasti és Pereczes Márti egyik díjnyertes koreográfiájára lejtettek el a tanítványok.
Dráma vörösben és feketében
A hastáncban váltakoznak a gyorsabb, pergősebb elemek a lágyabb, líraibb mozdulatokkal.
A nők örök táncának ezer arcát mutatja meg egyetlen koreográfia is.
Egyvalami közös bennük: sosem egyformák.
Két nagyon izgalmas drámai produkciót is láthattunk az est folyamán, melyek első látásra már-már kilépni látszottak a műfaj oly jellemző keretei közül. Ám hamar realizáltuk, hogy
bizony hastánc ez is a javából, rendkívül egyedi, különleges előadásmódban.
Első körben egy káprázatos tangó fúziót tekinthettünk meg a Benat Al Amartól. A táncosok hihetetlen energiával előadott, látványos táncelemekkel spékelt nagyszerű produkciót mutattak be.
Burány Judit Hóförgeteg, a Gothic-Rock-Metal Hastánciskola vezetője és kitűnő táncosa „Nem kell más!” című előadása fekete bőrben-tüllben elvitt minket az éjszaka misztikus és mitikus világába.
Táncának hangulatát saját szavaival lehet a legjobban érzékeltetni: „…Másként szeretünk hófehérben, és másként feketében. Másként lágy selyemben és másként szegecses bőrben…”
Mindkét produkció hihetetlen fantáziával megálmodott, igényesen megkomponált és kiválóan kivitelezett koreográfia volt.
A fátyol mögül a Hold…
A közel három órás, fantasztikus hangulatú és ezerszínű gálát Szmolinka Eszter Mahasti fáradhatatlan munkájának és töretlen lelkesedésének köszönhettük.
A perzsa eredetű Mahasti név jelentése” Te vagy a Hold”. A Hold szinte minden kultúrában egyenlő a Nő-vel és annak minden attribútumával.
Mahastit, a magyar hastáncvilág egyik legjelentősebb művészét olyan mértékű érzelemgazdagság, csupaszív adni vágyás, különleges lelkivilág jellemzi, táncaiban oly tökéletesen ötvöződik porcelán törékenysége és finomsága a lendületes szenvedéllyel, mindezt bájosan becsomagolva az erotika selyemfátylába, hogy találóbb névválasztást el sem tudnánk képzelni a személyiségéhez.
Profi tánccsoportja, a Holdfény Lányai legendásan híresek különleges koreográfiáikról, de a gálán fellépő tehetséges tanítványai is sorra söpörték be a dicséreteket, nem véletlenül.
Az este folyamán Mahasti a tánccsoportokkal számos alkalommal színpadra lépett–miközben egyebek között a konferanszié szerepét is betöltötte- , és éteri magasságba röpítő táncai mellett szépséges tánckosztümjeiben is gyönyörködhettünk.
A Tűzbuborékok című szólótánca olyan elemi erővel hatott, annyi szenvedély izzott benne, amit kevesen képesek ennyire szívből jövően és autentikus módon kifejezni egyetlen táncban.
A gála egy közösen eltáncolt vidám libanoni darabbal ért véget(Inti Malakeh), amely mintegy keretbe zárta az estét.
A nőiséget, a tánc örömét hivatott volt megünnepelni.
Profi táncosok, vendégművészek, kezdő és haladó hastáncosok, kicsik és nagyok együtt táncoltak a fináléban.
.jpg)
Ünnep volt ez.
Szívvel-lélekkel.
És a fátyol lehullt…
Szerző: Orosz Orsolya
Fotók: Csercsik Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése