Hastáncgála belülről

Írta: Orosz Orsolya 

*************

 

Fátylak között suhanva

A Sweet Sixteen Mahasti Hastáncgála-résztvevői szemmel…

Az, hogy milyen csodálatos a Kelet varázsát újra és újra megálmodó hastáncosnők táncában gyönyörködni, nem képezi vita tárgyát. Ősidők óta elvarázsol, rabul ejt, asszonyt és férfit egyaránt. De azt átélni, amikor te magad vagy részese a csodának, és fent táncolsz a színpadon, az semmihez sem fogható érzés…

Arról szól most a beszámolónk, hogy ugyan egy színpadhoz szokott, ám orientális táncot első ízben bemutató hastáncosnő miként élte meg élete első fellépését.

Az első izgalmak…

Nos, azok napokkal a fellépés előtt elkezdődnek. Egészséges lámpaláz, mondhatni. Teljesen természetes, hogy ezerszer átgondoljuk, mit kell feltétlenül elpakolnunk a gálára. Majd indulás előtt közvetlenül „hajat tépve” huszonötször átnézni a csomag tartalmát, az őrületbe kergetve ezzel a családot. Igen, indulhatunk…de tuti, ami fix, még dobjunk be két-három biztosítótűt, plusz hajlakkot, és igen, megvan mindkét fellépő ruha…

Az úton már bizonyára minden táncosnők fejében(kezdőknél különösen) a teljes káosz veszi kezdetét, ami a koreográfiákat illeti.

Miben is táncolok? Hogy is van az a fátyolkör? Melyik lépés jön a harmadik csípőrázás után?

Még szerencse, hogy az út rövid volt, nem lehetett sokáig agyalni.

Az öltözőben…

Ott hág csak igazán tetőfokára az izgalom, hiszen a lányok talpig sminkben (jó, az utolsó simítások a tükör előtt azért kellenek) sietve öltik magukra a kosztümöket.

Egy kis segítség mindig jól jön, itt még egy igazítás, ott egy kis pirosítás, amott egy kis tupír, no, meg az elmaradhatatlan csillám, aminek óriási a sikere. Szórják is lányok, hajra, testre, hiszen mint tudjuk, egy hastáncosnőnél nincs olyan, hogy sok. A legerősebb smink sem lehet túlzott - mondják a tapasztaltak.

A szokásos rendetlenség senkit nem zavar, egy kicsit – némi túlzással - egy török háremre emlékeztet az öltöző: a felékesített lányok lázasan készülődnek, hogy táncukkal meghódítsák - adott esetben - a közönséget. A parfümillat, szétszórt ruhák, a mindent beborító nőiesség is erre engednek következtetni.

Némi képzavar, vajon melyik tánc után jövünk mi, és mikor legközelebb (de szerencsére a műsorrend jól láthatóan fel van tüntetve, amit mindenki gyakorlatilag számonként leellenőriz…).

Irány a színpad…

Azt hiszem, ott kezdődik a „se hall-se lát”-érzés, amikor bemész (oh, bocsánat, besuhansz) kecsesen a színpadra. És beállsz a helyedre. De ahogy a zene elindul, megszűnik hirtelen a lámpaláz, és csak annyit érzel, hogy ez jó, de nagyon. Még mosolyogni, kikacsintani is van erőd, mert a mozdulatok visznek, sodornak magukkal. Na igen, bakik bizony előfordulnak, de ezt jó esetben csak a táncosnő maga, illetve az éles szemű hozzáértő veszi észre…A fátylaknál azonban gond lehet(belecsavarodik az ember lánya, példának okáért), de ha egy saidi bot kirepül a kézből, az is eléggé feltűnő…Azonban azt tudni kell, hogy itt mindent lehet, mindent szabad, és egy ügyes táncosnő mindent meg is old a színpadon. Az esetleges bakikat is.

Itt is-ott is…

A taps minden színpadon szereplő számára lényeges. A siker záloga. Kecsesen kimenni szintén fontos. És akkor az öltözőben a sok röhögés, ki mit és hogyan rontott el…Majd a gyors eszmecserék, puszi-puszik régi ismerősökkel (na meg az újakkal) , a még gyorsabb átöltözés, hiszen majdnem mindenki több számban lép fel.

No és a fényképezkedés: kedvessel, barátnővel, egyedül, fátyollal, és anélkül, mindenhogy.

Aki fellép, alig van ideje arra, hogy megnézze a többieket: vagy bent ragad az öltözőben vagy csacsog.

No, de azért mindenki igyekszik kukucskálni,  megcsodálni a színesebbnél színesebb, izgalmasabbnál izgalmasabb produkciókat.

És ami valójában történt…

Nos, fellépőként, ilyenkor kevés fogalma van egy hastáncosnőnek, hogy is zajlott ténylegesen az este (a fentebb említett okok miatt).

Hallottuk a vastapsokat, a fantasztikus zenéket. Láttuk a csillogó szemű lányokat, izgalomtól és örömtől kipirultan (netán kétségbeesve egy leheletnyi kudarcélmény miatt).

És szerencsénkre láttuk Mahasti egy-két csodálatos táncát is. Ő az, aki immár 16 éve szervezi és rendezi a hastáncgáláit (egyebek között).

Aki nem ismer lehetetlent, és akinek sok lány, nő, asszony köszönheti, hogy ügyes orientális táncosnővé vált általa.

Mahasti maga Csoda.

Fantasztikus este volt, kiváló szervezés, gyönyörű produkciók.

Jövőre, Veled, ugyanitt Mahasti :-)

És előtte is.

Köszönjük!

:-)