Hogy anya ne legyen büdös...

Reggeli készülődés, Hajnika figyelmesen követ, nézi, amit csinálok. Megkérdezi:
- Az micodaaaa?
- Hónaljstift. - felelem röviden.
- Hod ne ledél büdőőősz? 

*****

Esti meseolvasás. Téma a rosszcsont, ám nagyon okos kisegér, aki mindig bajba kerül.
Hajnika és Bazsi egymástól kérdezgetik, hogy vajon miért került mindig bajba, mert ezt nem tudjuk meg a meséből. 
Ki is találják a válaszokat:
Hajnika: - Szerintem beült egy gondolkozó sarokba... (Ide kell ugyanis ülnie annak, aki rosszul viselkedik.) 
Balázska: - Szerintem meg olyan kövér volt, hogy beszorult egy csatornába!

*****

Hajnika érdeklődik, hogy miért hordok mindig szemüveget. Bazsi azonnal tudja a választ és kijelenti:
- Azért, mert túl sokat ült a tévé előtt és túl közel és ez elrontotta a szemét. .... És ha mi is így csináljuk, akkor mi is szemüvegesek leszünk.  
Hajnika azért rákérdez: 
- Hogy jól lássad a táblát este és tudjál tanulni? 

*****

Mit ne mondjak, Bazsi eléggé hisztis gyerek. Sokszor sír, nyávog...
Hajnika az egyik ilyen alkalommal nagyon kedvesen, szeretetteljesen megkéri:
- Lécci, Bazsi, ne játszd meg a kisbabát.

*****

Jövünk haza az oviból. Elhaladunk egy ház alatti lyuk mellett.
Bazsi: - Anya, itt ki lakik?
- Hát... szerintem egy hajléktalan, ha egyáltalán lakik itt valaki.
- Az mit jelent?
- Mi? A hajléktalan?
- Igen.
- Olyan ember, akinek nincsen háza, vagy lakása...
Bazsi közbevág:
- És azért nem tud HAJLÍTANI semmit? (És közben mutatja a kis karjával, hogy hogy nem tud egy hajléktalan hajlítani.) 

*****  

Családi nyaralásunk emlékei.

Kimegyünk a nyaralóból négyesben, hogy elmenjünk fagyizni, sétálni. Bazsi felnőttesen, határozottan kiadja az utasítást: 
- Na, induljunk neki a világnak!

A kertben tüzet gyújtunk, bográcsozunk. Sötétedik, és a lángokat nézve, a csöndet élvezve teljesen filozofikus hangulatba kerülök. Énekelni kezdem csöndesen a mantrát:
- ... A tűz csak lángol, izzik és táncol...
Hajnika azonnal ráérez a feelingre, és ugyanilyen pátoszosan, vontatottan, mintha mantrázna, énekelgetni kezd magában:
- ... hajlik a vessző... ne haragudj katona.... majd kisüt a napocskaaaa.... 


Hajnika esténként még mindig cicizik. Néha elegem van, ezért egyik alkalommal rákérdezek: 
- Hajnika, mikor fogsz már végre leszokni a cicizésről?!
- Hát kedden! - vágja rá határozottan, azon nyomban. 
Bazsi felkapja a fejét, értetlenkedve megjegyzi:
- De hát ma van kedd!
- Akkor szombaton! - vágja rá gondolkodás nélkül Hajnika. 

Utazunk haza a családi nyaralásból. A kocsiban, a várakozásainkkal szemben a gyerekek végig őrjöngenek, beszélnek, kérdeznek, csacsognak, csak aludni nem akarnak. 
Egyszer csak Bazsi felüvölt:
- Ez ŐZIKE FUTÓ! ... Láttam a táblán!

Hajnika pedig szimplán ezredszerre is megkérdezi:
- Mikor érünk már hazaaaa? Mert én már FETRENGENI akarok!

******

Kirándulunk a családdal. Hűvösvölgy, Hármashatárhegy, ilyesmi. 
Ők már tudják, hogy ott lesznek a sárkányrepülősök is, akik a hegyoldalban gyakorolnak. Egyszer csak Hajnika felüvölt:
- Én már látom a NAPERNYŐSÖKET!!!