Én szeretem a KAPORCSÁT! (Sziporka Hajnalka. Gyerekszáj.)

Hajnika (5) kis barátnője látogatóba érkezik hozzánk. Bemutatom neki Dokit, és mondom, hogy ő már bizony nagyon nagy fiú, már majdnem 17 éves! Az ötéves kis barátnő, Orsika megilletődve néz fel a nagyfiúra, csak áll, áll, néz, nagy kék szemekkel….

Megerősítem, hogy bizony, ő már ilyen nagy fiú, mire Hajnika rámtromfol:

- Igen! Ő már olyan naaagy! ….Olyan naaagy…. Mint egy ANYAJEGY!

*****

Egyik vacsoránál látom, hogy Bazsi (7) a csemegeuborkát törölgeti a konyharuhával.

- Mit csinálsz azzal az ubival, Bazsi?

- Le akarom szedni, ami ráragadt.

- De hát az KAPOR CSAK, az finom! ... De add ide, lemosom neked.

Hajnika tromfol üvöltve egyből (nála is az üvöltés a normál hangerő):

- Igen, az KAPORCSA! Az nagyon finom! Én szeretem a KAPORCSÁT! Már a bölcsiben is volt nálunk KAPORCSA és már akkor is nagyon szerettem!

******

Hajnikával elvagyunk, beszélgetünk, teszünk-veszünk, csacsogunk. Én szomorkodok, és egyszer csak felsóhajtok:

- Jaaaj, anyának úgy hiányzik Eszti mama.

Hajnika, a kis szeretetgombóc, egyből rávágja:

- Várj, anya, akkor én küldök neki üzenetet.

- Miről?

- Hogy anyának hiányzik Eszti mama. De nem kell szomorkodni! Küldök neki üzenetet, így, a szívemből!

- Igen? És azt hogy kell csinálni?

- Megmutatom! Hát úgy, hogy ide teszed a kezedet (a mellkasára teszi a két kis kezét), megrázod így egy kicsit a cicidet (jobbra-balra fordítja a mellkasát)   …

Sóhajtok, mert majd megszakad a szívem. Erre Hajnika is sóhajt és folytatja:

- … és így sóhajtasz és akkor megkapja az üzenetet.

- Tényleg? És válaszol is a mama?

- Igen. (Mellkasára tett kézzel figyel befelé, koncentrál…..) Hogy ő is odamegy, amikor legközelebb megyünk hozzá és akkor hamarosan találkozunk. Ezért nem kell szomorkodni. Nemsokára találkozunk.

********

Hajnika először találkozik az ingámmal. Mivel gyönyörű, főleg féldrágakövekből készült, neki is nagyon megtetszik. 

Beszélgetünk arról, hogy ez micsoda, hogy hívják, mire való....

Magyarázom neki:

- ... és ezt úgy hívják, INGA.

Hajnika áhítattal nézi és áhítattal sóhajtja:

- KINGA.... Szeretlek, Kinga....  

Azóta reggelente, mikor indulunk az oviba, sokszor kérdezi, hogy elbúcsúzhat e az ingától. Ilyenkor ad neki puszit és közli vele, hogy szereti. 

Én meg elolvadok. :-)