Augusztusban végre újra a szláv cigánytánc-hastánc fúzió került képbe. Ezt a koreográfiát a táborban és workshopon is tanítottam. Fogadd szeretettel Orosz Orsolya beszámolóját a workshopról.
 |
| Kacsintgatós cigánylány, gyakorlás a hastánctáborban. Fotó: Sütő Marcsi |
Libben a szoknya (Orosz Orsolya írása)
Mahasti ismét egy csodát hintett a lábunk
elé. Mégpedig a rá jellemző kecsességgel, humorral, szexisen bevállalós, igazi
nőcis mivoltával, a már természetes egyénközpontúságával, empátiájával. Ezúttal
egy szláv-roma hastánc fúziós koreográfiának néztünk elébe. Öveket becsatolni
kéretett, három óránk volt megtanulni ezt az izgalmas gyönyörűséget.
A zenéje már napok óta a fülemben
duruzsolt, nem tudom, hányszor hallgattam meg, de éreztem, örök szerelem lesz
ez is. Bekerült a hastáncvilág sokszínűségének Top repertoárjába.
Hallgasd meg itt te is a zenét:
Hatalmas szerencsémre birtokoltam egy
autentikus (értsd Wish-ről rendelt…) cigányszoknyát, leltem otthon
kiegészítőket, de aki bármiben hiányt szenvedett, a stúdióban kapott mindent.
Mahastinál nincs lehetetlen. Semmiben.
A lányok lelkesek, színesek, előkerültek a
különféle díszítőelemek, és persze az izgatott várakozás, a jókedv sem maradt
otthon. Gyors nyitókör, majd bemelegítés, és testben-lélekben ráhangolódva
indulhatott a tánc.
Minden dalnak, koreográfiának neve,
története is van.
Mi itt most a Kacsintgatós cigánylánnyal ismerkedtünk,
aminek, ha megfeszülök, sem tudom az ukrán megfelelőjét, én „cigányocsko
mojá”-nak dúdoltam magamban. A sztori szerint a fiú édesgeti magához szíve
szerelmét (nem szeretnék vulgáris vagy illúzióromboló lenni, és nem mondom,
hogy egyéb testi célzattal tette ezt volna - hú, de régen fejeztem ki magam
ilyen diszkréten…-, de bizonyára benne volt a srácban a romantika is). Lényeg,
hogy a szerelemről, mi másról szólt volna a dal. És ez az élet – egyik
legfontosabb - értelme. És azt még az álszentek is tudják, hogy emmán’ bizony
erotika is, vagyis a szép szavak mögött ott a szexualitás. De elkalandoztam…
Szóval a történet szerint a fiú hódítja
meg a lányt, s az ő romantikus-erotikus széptevéséről szól a dal, én magamban
ezt megfordítottam: vizualizáltam egy cigánykaravánt, ami éppen letáborozott
valahol, és én, mint szerelmes nő, rákészültem kedvesem elcsábítására. (Cseppet
rontott a helyzeten, hogy több éve nem táncoltam, így a kecses-szexis
mozdulatok olykor bizony keservesen röhejessé sikeredtek, de ez inkább
inspirált, hogy tökéletesen megtanuljam a mozdulatokat, és beletegyem a saját
elképzeléseimet. Szóval, lelkes újrakezdők, nem szabad feladni, a zene, a tánc,
és a hangulat úgy sodor magával, mint ahogy bizony azok a nagy pörgős szoknyák
libbentek).
 |
| Kacsintgatós cigánylány, gyakorlás a hastánctáborban. Fotó: Sütő Marcsi |
A nyitány lírai és megkapóan bájos. Lassú
felvezetéssel indul, inkább a balettos karmozdulatok és a szerelemtől ittas,
vágyakozó tekintet kap hangsúlyt. (Sasszeműek előnyben, én nem igazán láttam,
csak éreztem a mimikám. Eggyel több indok, megsürgetni azt a kontaktlencsét.
Simán lehet, hogy ijedt szűzként… izé, akarom mondani nyúlként néztem ki a
fejemből, aki iszonyúan szeretne csábos-kapós virágszál lenni).
A roma táncoknál a csípőmozdulatok kevésbé
hangsúlyosak, annál több szerep jut a karoknak, felsőtestnek (azaz diszkrét
vagy kevésbé diszkrét „termékbemutató”, kinek-kinek ízlése szerint), a
mimikának, és persze a bonyolult lábmunkának. A hosszú szoknya ugyan jótékonyan
takar, picit lehet csalni, de azért a ritmust nem árt tartani. Pontosítok: a
ritmust tartani kell. Mindig és mindenben. Itt is, igen.
És a lendület, az izzó szenvedély, a sok
pörgés, a szoknyával való izgalmas játékos kokettálás, na, az mindent visz,
arra épült fel nekem az egész varázs.
Aki nem tud belülről izzani, még azt is
elkapja a hév. Nem a jármű, hanem a belső tűz, a szenvedély, a sodrás. Ez a
tánc szerintem még a legbúvalbéleltebbeket is mozgásba lendítené, jókedvet
varázsolna sok keserves vagy unott arcra.
 |
| Kacsintgatós cigánylány, gyakorlás a hastánctáborban. Fotó: Sütő Marcsi |
Az a bizonyos „Kacsintgatós cigánylány”
mindannyiónkban ott van, kérdés, elő mered hozni, vagy hagyod szunnyadni.
Rajtad múlik…
A koreográfia, mint említettem,
romantikusabb felvezetéssel, könnyedebb, de annál kifejezőbb mozdulatokkal
indít, ám ahogy haladunk befelé, úgy válik egyre tüzesebbé, gyorsabbá a zene,
így a mozdulatsor is. Jó, hát a történet is megköveteli, hogy rendben van a
csábítás, kacsintgatás, flörtölés, de nosza, lépjünk a tettek mezejére,
haladjunk.
Itt azért megint elkalandoztam a
képzeletbeli cigánykaravánom kellős közepén: vajon a csípőkendőmmel egy csábos
mozdulattal, ígéretek között hagyom elképzelt kedvesem, naná, hogy egy utolsó,
sokatmondó kacsintás kíséretében, vagy, nos, hát eltáncoljuk azt a táncot mi
ketten, ha már ennyire udvarolt szegény fiú… És ugye ég a tűz, sötét az
éjszaka, talán még hullócsillagok is végigsöpörnek felettünk, az egyik
szekérponyva mögül csörgődobok és ujjcinek biztatnak, egy másik mögül édes
dallam szól hozzám a szerelem nyelvén… Az örök kísértés.
De vissza a valóságba. A koreográfia
gyönyörűen felépített, a mozdulatok valóban nem nehezek, de annál szebbek,
kifejezőbbek, kezdők is bátran bevállalhatják. Sőt, buzdítok is mindenkit erre.
Vigyetek egy kis színt az életetekbe, a tánc által.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy – jó,
én a magam nevében beszélek -, egy workshop alatt nem lehet tökéletesen
megtanulni a teljes táncot. De megadja a keretet, az alapot mindenképpen. Utána
nyilván folyamatosan, mint mindent, gyakorolni kell. A gyakorlás alatt lehet
cizellálni, variálni, sajátodévá tenni. A művészet egyik szépsége – a millióból
-, hogy azáltal válik a te személyes kifejezőeszközöddé, hogy beleteszed
önmagad, lelkedből, habitusodból hozzáraksz egy adagot.
Mahasti mindannyiónkra egyformán figyel,
fogalmam nincs, hogy csinálja, de azonnal feltérképezi az erősségeinket,
gyengéinket, és motivál, javít, segít, mint mindig.
Tényleg nem szeretnék beleesni az
elfogultság kelepcéjébe – de sallang nélkül mondhatom, hogy egyedül Mahasti az,
aki mindenkiből képes vérbeli művésznőt (itt a szó nem pejoratív) faragni,
mindezt úgy, hogy észre sem veszed, és az addig csetlő-botló, netán szoknyában,
fátyolban, egyéb eszközben hanyatt eső mivoltodból nagyon gyorsan a színpadon
libbenő pillangóvá növöd ki magad.
Pozitívan izzasztó három óránk volt,
egyetlen pici szünettel. És bár nem voltam erőm teljében, de kis pauze után
simán letáncoltam volna még ugyanennyit.
Nem tudom még, milyen Kacsintós cigánylány
leszek, de hogy ott leszek a karavánban, az tuti.
Hadd libbenjen az a szoknya, csörrenjen a
dob, ezredszerre is meghallgatom ezt a fülbemászó dalt, sokadjára is eltáncolom
a szerelmetes vágy táncát. És hogy mi lesz a vége? Azt még én sem tudom.
És halkan jegyzem meg: van még hely, ha
nem is sok, ebben a színes forgatagú, szenvedéllyel teli, szívvel-lélekkel
hívogató, varázslatos karavánban.
Elérhetőségek:
Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
https://www.facebook.com/mahasti10
https://www.facebook.com/hastancoktatoimentorprogram/
https://www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
https://www.youtube.com/user/Mahasti10
https://www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com
https://www.mahasti.hu
Szívvel-Lélekkel Stúdió,
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése