Doki és a citromos Gösser

Doki imádja produkálni magát, különösen olyan helyeken, ahol sokan hallják és látják.
Így a tömegközlekedési eszközök kifejezetten alkalmasnak bizonyulnak a szereplésre. :-)

Mostanság ilyen alkalmakkor a fő téma a citromos Gösser. Csak egy kicsit égő, főleg, ha eszembe jut, hogy mit gondolhatnak ilyenkor rólam az utastársaink...

Doki általában feltuszkolja magát a buszra, meg sem várva, míg mások leszállnak, majd befurakszik középre, rohangászik, felmászik, csapdos, lökdös, rálép, megpróbál kapaszkodás nélkül egyensúlyozni, miközben összeteszi a két kis kezét, megjátszott áhítattal hajlong előttem és "Szenszej Anyának" vagy egyszerűen csak "Szensz Anyának" szólít. Közben pedig ismételgeti, hogy én üljek csak le nyugodtan, ő meg egyensúlyozni fog és nem fog elesni.

Ma is berohant a busz közepére, jó távol tőlem, és fennhangon, hogy mindenki hallja, kérdezősködni kezdett:
- Anya, hoztál dohányt?
- Dohányt?! ... Milyen dohányt?
- Hát... cigit!
- Nem. Tudod, hogy én nem dohányzom.
- És Gössert?
- Azt sem.
- Citromosat sem?
- Azt sem.
- És táskát?
- Azt hoztam. Itt van nálam.
- Jó.
És részéről a beszélgetés lezárva.

*****

Múltkor a nagy kánikula közepette elfelejtettem innivalót hozni, így a félórás buszút alatt végig hallgathattam a "Szomjas vagyok, szomjas vagyok, szomjas vagyok, jaj-jaj-jaj-jaj, de szomjas vagyok, miért nem hoztál inni, szomjas vagyok..." szövegű, fejhangon kántált monológot.(Tudjátok, ez olyan, mint a pisilés: otthon még nem kell nekik, akkor sem, amikor századszorra kérdezzük meg. De amint kiérünk az utcára...) :-)))
Mikor már mindenki minket nézett, Doki szépen megnyugodott, körülnézett, és NAGYON hangosan közölte:
- Bárcsak lenne itt egy jó korsó citromos Gösser! ... De jéghideg ám, mert én azt szeretem!

Az utastársak közül többen röhögőgörcsöt kaptak, mire Doki folytatta a hablatyolást.
Kérdezem tőle:
- Doki, most miért beszélsz hülyeségeket?
- Hát csak! Mert én azt szeretem!
- De hát az miért jó?
- Mert SZTÁR akarok lenni!!!

****

Mai utolsó mondása a buszon ez volt:
- Lehet, hogy hegyeket nem tudunk megmozgatni, de azért még felmászhatunk rájuk!

Kiadó a termem hétvégenként

Ha 2016-ban olvasod ezt a bejegyzést, kérlek, ugorj erre a linkre az aktuális infókért: 

http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/04/kiado-termem-ujra.html

A hastáncoktató képzés átmenetileg szünetel, így hétvégenként nagyrészt felszabadult a terem (bár elég gyorsan telik befelé a mindenféle érdekes programokkal és workshopokkal).

Szívesen kiadom a termet amatőr vagy profi hastánccsoportoknak vagy akár más, csendesebb tanfolyamokhoz is (pl. jóga, thai chi, masszázs, önismeret, terápiás csoport, kontakt tánc, nyelvoktatás, egyéb mozgásos vagy nem mozgásos tevékenységek).
A terem abszolút belvárosi, a Blaha Lujza tér és az Uránia Filmszínház között helyezkedik el. Tükrös, első emeleti, parkra néző, csendes és családias, nagyon hangulatos. Szőnyegpadló van, de ez igény esetén feltekerhető.
A terembérlethez grátisz jár a konyhahasználat (főzési, melegítési lehetőség, tea, bögrék, cukor stb.), a könyvtár és a "vándor ékszerdoboz" használata is. Füstölő és mécses szinte korlátlanul rendelkezésre áll.
CD lejátszó van (mp3-at is visz), az oktató igény esetén akár ott is hagyhatja a szükséges ruháit, felszerelését.
Polifoamot, takarót igény esetén biztosítok.
A fürdő és a toalett is tiszta, kultúrált, a zuhanyzáshoz tiszta törölközőt adok.
A hirdetésben, tanfolyamszervezésben jutalékért cserébe örömmel segítek, akkor is, ha hastáncos vagy.

A bérleti díj 2500 Ft/óra (min. másfél órára adom ki). 
Ha más időpontokban szeretnéd kibérelni a termet, akkor a honlapomon - www.mahasti.hu - az Órarend és Programok címszónál megnézheted, mikor vannak még szabad időpontok.
U.I. A szerdai és a hétvégi oktatást is azért szüntettem meg, mert szeretnék még többet foglalkozni a gyerekemmel, elmélyedni az anyaság örömeiben. Így örülök, hogy több időm lett. Viszont attól még, hogy anyuka vagyok, én is pénzből élek, és a bérleti díjat fizetnem kell... Szóval, remélem, hogy hamarosan sikerül kiadnom a termet hétvégenként is és ezzel mindannyian jól járunk majd. 


3 óra hosszára csak 7000 Ft.
Délelőtti tanfolyamok esetén megbeszélés szerinti kedvezményes bérleti díj. 
Egész napra is kibérelhető a terem napi 11 000 Ft-ért.

Hastánctábor 2010 - Szívvel-lélekkel 03.

Szóval, folytatom végre a hastánctábori képes beszámolót. :-)

A záróbulin Tamarát végül sikerült lebeszélni arról, hogy ötöt szólózzon... :-) 

Végül csak hármat táncolt, és nagy sikert aratott mindegyikkel.

(Mellesleg a földön látható selyemfátyol is eladó, bár ez nem az én művem.) :-)

Újra eltáncoltuk a dinamikus fátylas táncot... :-)

... salsáztunk egy jót Andi tanár néni vezetésével...

Tiramtarimtam, tiramtarimtam, tiramtarimtam... nyusz-nyusz...

... és ismét csak "Áááánándáááá".... :-)))

Egyik kedvenc képem: a buli a mosogatónál folytatódik hajnali kettőkor... :-))))

Ezek meg a további kedvenceim. :-)

A szép virág!

A bibe meg nézelődik. :-)

És a Zárókép!

Remekül tükrözi az egész tábor hangulatát. 

Nagyon jó volt veletek, lányok, és találkozzunk jövőre is, meg utána is, meg azért addig is! :-)))
És még egyszer köszönöm Sütő Marcsinak a részvételt és a fotókat! Ő volt a krónikásunk... :-)

 *************

És egy kis dícséret a lányoknak és némi önreklám a végére. :-)
Szandra tanár néni írta:

"Szia Eszter!
A tábor miatt írok!
Köszönöm szépen hogy elhívtál, nagyon jól éreztem magam.
Nagyon jó volt a hely, nagyon jók voltak a beszélgetések, és iszonyú erős volt az energia.
Nagy élmény ilyen lelkes lányokat tanítani.
Köszönöm a kis üzenetedet is, nagyon jól esett a sok sok dolog amit rólam, nekem írtál...
Nagyon jó volt nekem is veled táncolni a nyitóbulin.

Remélem ezek az élmények ilyenkor újra erőt adnak abban, hogy jó úton jársz, jó dolgot csinálsz és rengeteg nőnek segítesz...
Annyira kreatív vagy, a koreóidon még mindig leesik az állam, jó órákat tartasz és ...nekem nagyon tetszenek az "újfajta" rendezvényeid...olyan jó hangulatúak, családiasak..:)
szóval csak így tovább!!remélem fogunk még együtt táborozni...
Szandra"

Köszönöm!

Én is remélem! :-)

Doki és az elalvás

Doki esténként eléri a hiperaktivitása maximumát....
Múltkor fürdés után emelem ki a kádból, közben üvölt és sikítozik a fülembe jókedvében, kapálózik, magyaráz, beszél, rosszalkodik...
Kérem őt:
- Doki, légyszi, ne rosszalkodjál! Nem jó nekem ez.
Doki nem bír leállni, hosszas okfejtésbe kezd fennhangon:
- De hát mit csináljak?! ... Én ilyennek születtem! ... Ilyen... rosszalkodónak!... Ezért kell egy kistesó! ... Hogy őt is kitanítsam! ... És akkor együtt így szétverjük a mosógépet (persze, mutatja is, amit mesél), leszakítjuk a csillárt, ezt így kiöntjük...
(Aztán már rohan is be előlem a szobájába.) :-)))


Doki annyira fel van pörögve, hogy sehogy sem tud elaludni, már vagy 3 órája...
Próbálok kreatív lenni, mindent bevetek, és végső elkeseredésemben megemlítem, hogy kiskoromban volt egy olyan elalvási módszerem, hogy a homlokom közepére képzeltem egy kört, ami forog, és egy másikat is ugyanoda, csak az a másik irányba forog egyidejűleg.
Doki maga elé mered két másodpercig, majd közli:
- Hú, hát az nagyon hány.... hány... légibetegséges lesz! Inkább maradok a saját, szokásos módszeremnél.
- És az mi? - kérdezek rá.
- Hát, hogy fekszem és egyszer csak úgy elalszok!

/Kozár Edit képei/

Hastánctábor 2010 - Szívvel-lélekkel 02.

Folytatom a képfeltöltést és az élménybeszámolót.

Louist, azaz Lajost, a tábor egyetlen "hím" tagját körbezsongják a nők... :-)

Mindenki kíváncsi volt arra, hogy hogy kerül egy amerikai zenész Taiwanra, majd onnan a magyar barátnőjével Magyarországra. Zsenge kora ellenére Lajos igen kalandos életutat járt be, és valljuk be, tényleg nem mindennapi esemény lehet egy amerikai-taiwani zenész-zeneszerző életében, amikor életében először jár Magyarországon, és akkor is egy vegetáriánus hastánctáborba csöppen, amelynek a záróbuliján debütál egy barátjának írt szerzeménye is... (Ami nekem nagyon tetszett!) :-)

Lajos a záróesten bemutatja legújabb szerzeményét 

(ami nem a képen látható laptop, hanem maga a zenemű!) :-)))

Az órákon mindenki nyomul ezerrel, szorgalmasan gyakorolnak a lányok Eszti tanár néni irányítása alatt.

Balázzsal megy a darbukálódás. 

A kisdobos tanár nénik, Eszti, Hajni és Andi.

Zsófi dobol....  Esztinek is jár a keze.... :-)

Itt meg már én okítom a lányokat: "Figyel.... És!'

Záróbulin a tanár nénik, akik már nagyon izgulnak. :-)

Laja, a fantasztikus szakácsunk. A záróbulin thai chi bemutatóval spékelte meg az aznapi kusz kuszt. :-)

Eszti koreójához készülődik a csapat:

Hajni néni a tanítványokkal :-)

Ez meg a Mahasti néni koreója :-)

Először jön az, hogy "wing-wing-wing-wing...." (szó szerint is :-))

Utána az, hogy "Pírim-pim-pim, pim-piríííím", de nagyon sokszor!

Ez meg már az a rész, amikor azt mondja a zene, hogy "pipipipipipipipipipipipipi-pírim-pírim" :-))

A kedvenc táncom Judittól! 

Hej! :-)

És még mindig folyt. köv.!

Doki végre hazajön

Doki este érkezik haza a nyaralásból. Már annyira várom! Jó is, mert már megszakad a szívem a ruhácskái teregetése közben...
Anyukám beszámolói szerint nagyon jól érezte magát, gyakorolta az úszást, az írást meg nem. :-) De talán ez érthető is.

Kevest beszéltünk az utóbbi 1 hétben. Részben, mert Doki "nem ért rá" éppen, vagy nem volt kedve, vagy nem volt térerő. A legutóbbi beszélgetésünkből:
- Doki, most jól hallasz?
- Igen, jól hallak. Tisztán és érthetően. - közli tudományos hangnemben.
- És, mi újság veled? Hogy érzed magad, mi van veled?
- Hát, semmi. Csak jól bestrandoltam.
- Mit csináltál?
- Bestrandoltam, azt kész.
- Aha.
- Csak valamire nem emlékszem.
- Mire nem emlékszel, kicsi szívem?
- Nem tudom, mert arra sem emlékszem.

***
Itt egy réges-régi mobilos kép róla, ahogy éppen darbukázik:

Hastánctábor 2010 - Szívvel-lélekkel, mint mindig :-)

Igazából semmi meglepő nincs abban, amit írok: az idei tábor is fantasztikus hangulatban telt.
Minden tábor után azt hiszem, hogy ezt már nem lehet fokozni.
De mindig kiderül, hogy csak egyre jobbak a táborok, és persze mindig teljesen mások is. Sosem volt még két egyforma, vagy legalább hasonló hangulatú táborunk.

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy idén is össze tudtunk hozni legalább egy tábort.
A táborok témája és fő vonulata az én számomra mindig változó. Leginkább az aktuális lelkiállapotomtól, az aktuális témáimról szól. Amiben persze nincs is semmi meglepő.
Írok röviden és sok-sok képpel arról, hogy az én számomra milyen volt ez a mostani tábor, és várom a Ti hozzászólásaitokat, fényképeiteket is!

Olyan volt a számomra ez a pár nap most, mint egy erdei túra.
Azt éreztem az elején, hogy megjöttem a telipakolt kis piknikes kosarammal, amit a nyitókörben betettem középre, hogy mindenki  csemegézzen, kóstolgasson, szabadon vegyen belőle, ami jólesik.
A végén pedig egy nagyjából üres hátizsákkal jöttel el...
Közben persze történtek különféle erdei kalandok, túrázgatás, virágok szagolgatása, bokrok mögé nézegetés, mint pl. Luis új darabjának meditatív hallgatása közben. Később kiderült, hogy mások is találkoztak medvékkel a különböző gyakorlatok során... Ami azért egy hastánctáborban elég furcsa.... :-)

A transz hastánc alatt is nagyon jót utaztam befelé, kifelé, önmagamba, a táncba, a szépségbe és még ki tudja, hová... Csodás volt.
Jól sikerült a végén az élő dobos Kusz-kusz c. koreográfia is (tudjátok, "Ááánándáááá...."), amelyet Laja fantasztikus főztjének tiszteletére neveztünk el így. :-)))

Nagyon sok szép, ihletett pillanatban volt részem, és ismét rengeteget tanultam a tanítványoktól, a tanárnéniktől (Szandrától, Esztitől, Anditól és Hajnitól).
A tanítások persze sokszor nem igazán a legkellemesebb formában érkeznek, de ettől függetlenül nagyon szeretem és élvezem az életemnek ezt a részét. Tanulni JÓ! :-)
Sütő Marcsi pedig olyan stabil és biztos támaszt adott mindehhez a számomra!
Izgalmas volt a mátrixolás, és tervezem, hogy hamarosan megtanulom én is. :-)

A kapu kitárult....

A "kézműves szakkör" első munkái:

Érkezés után mindenki rávetette magát a kikészített borítékokra, tollakra, gyöngyökre, ollóra és már az első pár percben ilyen műalkotások születtek.

A táncteremben pedig óriási csend és rend honolt:

Magányosan lógtak a fátylak:

Az első órán menetelünk, frissen, üdén. :-)
(Aki nem lép egyszerre, nem kap kuszkuszt estére!" :-))))

Hű, fotózunk?!

Tamara még a folyosón, teázgatás közben is gyakorol... :-)
Bizony, van, akinek még a napi 8 óra tánc is kevés! :-)

A nyitóbulin eleinte Tamara, Zsófi és Andi voltak a legbátrabbak, mi meg csak drukkoltunk nekik... :-)
(És Tamara, természetesen, a gyönyörű Erdőtündér fátyollal táncol! És - hogy ne csak magamat reklámozzam - a szuper gatyóját a Nádszálban vette.) :-)

Később mindenki felbátorodott és nagyon jókat táncoltunk együtt.
A tanár nénik utcai ruhában nyomták. :-))) (Innen lehetett felismerni, hogy ők a tanár nénik.) :-)))

(A zöld-rózsaszín karkötőm és gyűrűm, bár itt nem nagyon látszik, Pereczes Orsi dizájn!)

Én az aktuális legújabb kedvencemmel, a "Lélekvíz" fátyollal nyomulok, "aki" végül Zsófival jött össze... Kicsit fájt a szívem érte, de nagyon örülök is, hogy ezentúl egy rokon lélekkel lesz együtt.
Magyarul: Zsófi is Halak. :-) És hát milyen legyen egy igazi Halak fátyol, ha nem ilyen?!

Szandra tanár néni Tamara fátylára kapott rá:

Olyan jó volt a hangulat! Engem nagyon fellelkesített a lányok lelkesedése, meg a szuper táncok!
Csak néhány kép:

Reggelente a lányok Marcsi vezetésével jógáztak:

(Ezidő tájt én is valami ilyesmit csináltam, csak a saját ágyikómban. :-)

Ráadásul a lányok még örültek is. Bárcsak fellépés közben látnék ilyen vidám mosolyokat! :-)))
Lehet, hogy ilyen gyakorlatokkal kéne inkább fellépnünk? :-)

 
(Folyt. köv., még mindig, de most megyek tanítani!) :-)))