Doki és a citromos Gösser

Doki imádja produkálni magát, különösen olyan helyeken, ahol sokan hallják és látják.
Így a tömegközlekedési eszközök kifejezetten alkalmasnak bizonyulnak a szereplésre. :-)

Mostanság ilyen alkalmakkor a fő téma a citromos Gösser. Csak egy kicsit égő, főleg, ha eszembe jut, hogy mit gondolhatnak ilyenkor rólam az utastársaink...

Doki általában feltuszkolja magát a buszra, meg sem várva, míg mások leszállnak, majd befurakszik középre, rohangászik, felmászik, csapdos, lökdös, rálép, megpróbál kapaszkodás nélkül egyensúlyozni, miközben összeteszi a két kis kezét, megjátszott áhítattal hajlong előttem és "Szenszej Anyának" vagy egyszerűen csak "Szensz Anyának" szólít. Közben pedig ismételgeti, hogy én üljek csak le nyugodtan, ő meg egyensúlyozni fog és nem fog elesni.

Ma is berohant a busz közepére, jó távol tőlem, és fennhangon, hogy mindenki hallja, kérdezősködni kezdett:
- Anya, hoztál dohányt?
- Dohányt?! ... Milyen dohányt?
- Hát... cigit!
- Nem. Tudod, hogy én nem dohányzom.
- És Gössert?
- Azt sem.
- Citromosat sem?
- Azt sem.
- És táskát?
- Azt hoztam. Itt van nálam.
- Jó.
És részéről a beszélgetés lezárva.

*****

Múltkor a nagy kánikula közepette elfelejtettem innivalót hozni, így a félórás buszút alatt végig hallgathattam a "Szomjas vagyok, szomjas vagyok, szomjas vagyok, jaj-jaj-jaj-jaj, de szomjas vagyok, miért nem hoztál inni, szomjas vagyok..." szövegű, fejhangon kántált monológot.(Tudjátok, ez olyan, mint a pisilés: otthon még nem kell nekik, akkor sem, amikor századszorra kérdezzük meg. De amint kiérünk az utcára...) :-)))
Mikor már mindenki minket nézett, Doki szépen megnyugodott, körülnézett, és NAGYON hangosan közölte:
- Bárcsak lenne itt egy jó korsó citromos Gösser! ... De jéghideg ám, mert én azt szeretem!

Az utastársak közül többen röhögőgörcsöt kaptak, mire Doki folytatta a hablatyolást.
Kérdezem tőle:
- Doki, most miért beszélsz hülyeségeket?
- Hát csak! Mert én azt szeretem!
- De hát az miért jó?
- Mert SZTÁR akarok lenni!!!

****

Mai utolsó mondása a buszon ez volt:
- Lehet, hogy hegyeket nem tudunk megmozgatni, de azért még felmászhatunk rájuk!