Online hastánc óra – szubjektív élménybeszámoló Orosz Orsi tollából

 Online hastánc óra – szubjektív élménybeszámoló Orosz Orsi tollából

Hastáncórai hangulat online
www.mahasti.hu

Délután öt óra, húha, mindjárt kezdünk, dejódejó, de még gyorsan biztosan belefér, ha bedobok egy mosást, a mosógép okos, ha néha vissza is dumál, de teszi a dolgát nélkülem is.  A mosogatógép szintén. Utóbbi tuti, hogy nő, elábrándozik olykor, meg amúgy is csajos, mindegy, halad ő is, magától. Áldom az eszem, hogy a vacsora már rég kész, talán egy gyors muffin még összedobható…. Liszttojáscukorkakaó…., na meg sütőpor, csak semmi ízturbózás, persze, hogy nincs körte, jó az alma is, kis csokidarabkák… .Ajjaj, vissza kellene hívnom x-et és y-ont, de majd táncóra után. „Anyaaaaa, nem baj, ha még kicsit beszélek Petivel?” Nem, nem, minden lecke kész, a francba, az angolt nem adtuk be. Gyorsan lisztes kézzel tankönyv elő, nézzük azt a have got-ot, gyorsan (gyorsan? fél óra cirkusz….mostnemérekrá-éppbeszélek-úgyistudomazngolt-deakkorisvanlecke-jómajdutána-miutánhiszeste lesz----áááá, tiszta tojás és liszt lett a füzet, gyors maszatolás, jóvanazúgy) letudjuk. Opsz, mailekre referálni, mert azok jönnek, folyamatosan. Nem referálni, mert idő. Megvár. A kutya evett. Ezredszer ma. Makacs példány, őt így szeretjük, reménytelen eset, táncolni ő nem fog úgyse. Végül is a papucsállatka is életben van, egy agysejttel, morfondírozok… .Erről eszembe jut,  hogy elfeledtem felhívni a kutyakozmetikus csajt, teló, talán fel is veszi, s ha már ott vagyok, végigpörgetem a visszahívandók listáját újra. MESSENGERBE NEM BELÉPNI, MESSENGERBE NEM BELÉPNI - mantrázom, mert hajnalig ott ragadnék. Megállom, büszke vagyok magamra. Muffin, angol, telefonok, fiam beszél, remek, minden halad a maga útján. Gépek teszik a dolgukat. Kutya lelkes ugatásba kezd, hagydmárabbaszétmegyafejem, ottavízottakajamostnemsétálunk. „Anyaaaaaa, holnap ugye találkozunk Z-vel?” Z????? Ja, tényleg. Igen, találkozunk, persze. Z. után szabadon konstatálom, hogy intézni kéne a zongorát, jó, majd holnap.

Gyors terepszemle: játszós ruha, vagyis tréningalsó, otthoni póló, zéró smink, idétlenül felkötött haj. Hát, na, valamit jó lenne kezdeni magammal. Kellemes bizsergető érzés, mintha fellépnék. De rég is volt, mennyire hiányzik a színpad! Örömhullám, várakozás izgalma. Jajajj, selyemfátyol, kissé gyűrött, de ez a játszós, ha be is akad, el is szakad, nem olyan nagy baj. Víz! Igen, vizet be kell készítenem. Fátyol, víz. Smink legyen? Ne legyen? Na, muffin után majd gyors smink, sokkal jobban fogom érezni magam, a minap is kész kaland volt online színházba menni, izgultam is rendesen, hogy jó helyem legyen, és lássak jól az előttem ülőtől……Na, hova tettem a kedvenc piros gyakorló ruhám? Persze, hogy a mosásban van, akkor nézzünk egy másikat mindjárt…..

HAGYDMÁRABBAAZUGATÁST-MOSTNEMSÉTÁLUNK-OTTAVIZEDÉSAKAJÁD. Kutya csúnyán néz rám. Megértem. Én is csúnyán néznék magamra a helyében. Telefon cseng. Némítani. Most. A szomszéd ezerrel üvöltet valami borzalmas rockzenét, de fő a változatosság, épp nem monologizál, nem tudva, hogy olykor minden hülyeségét hallom. Dum-tak-mód átkopogok, zene halkul. Hopsz, függönyt behúzni, ne bambuljanak már, amint teljes rivaldafényben csípőt rázok vagy cicalépek, fátyollal suhanok. Suhanok??? Kellő mozgásterem nem lévén, inkább shushuzok. Ahol mozgástér van, tükör nincs. De nem gond, áthidalható problémák, csekélységeken nem ragadunk le. Mindjárt kezdünk, még van tíz perc,  VÍZ ÉS FÁTYOL VÍZ ÉS FÁTYOL….függöny be… Jjó lenne egy nagyobb tükör, de sebaj. Anyaaaaaaaa, szerintem odaégett a muffin. Basszus. Tudtam. Jó, nem gond, táncóra után készítünk egy másik adagot, ez ehetetlen. Rendelhetek pizzát? Nem. Ott a vacsora. De azt nem szeretem. Eddig szeretted. Akkor kérlek süss tojást, én táncórára megyek. De Petivel beszélek. Hámilyenanyaazilyen, gondolom, így serpenyő elő, vaj, hány tojás? Három elég? Oké, dúdolgatok, hangolódom, kutya rákontrázik, abbahagyom a dalolást. Valami lezuhant a tetőről, talán egy cserép, vagy Mari néni muskátlija. Hú, de jó, hogy nem vagyunk az udvaron. Kész a tojás, kérlek gyere. Lécci hozd be. Ne mááár, táncórám lesz. Oké oké, mindjárt. De kihűl. Nem baj. Teló után elkezdhetem a muffint míg te táncolsz? Hát..őőőőő……inkább várj meg, jó? Te is hallottad a zajt? Aham. Mi volt ez? Nem tudom, de semmi komoly. Akkor most táncolok, és utána vagyok, oké? Persze. De egyél. Rendi. És a vitaminok! Jaj már. Nem jaj már, vedd be a vitamint. Én is beveszem (ha nem felejtem el…). Óbakker, idő van, rohanok be a szobámba, persze, hogy nem tudtam elővenni a gyakorló ruhát, felgöngyölöm majd a pólóm, és picit letolom a nadrágot, úgy csípőig, azért vigyázva, hogy ne essek hanyatt, ne idétlenkedjek itt félig letolt gatyóban, ezt azonnal vizualizálom, visszafojtom a röhögést, sminkre sincs idő, gyors arccsípkedés, majd a szünetben egy kis rúzs….Idő, héé, idő, máskor hamarabb sminkelek, öltözöm át, de tudom, hogy nem ez a lényeg. De mégis. Szemüveg le. Haj marad, extra béna kibontva. Beállok. Átlényegülök. Táncosnő vagyok. Nő vagyok. Repülök.

 

folyt.köv.

Online hastáncórai hangulat 
www.mahasti.hu