Lámpások a sötétben... (Orosz Orsolya cikke)

 

Lámpások a sötétben

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel

Sokan, sokféleképpen segítünk, navigálunk, vagy nyújtjuk ki kezünket egy másikért. Ahol azonban a kreativitás is felüti fejét, és a szükségleteken túl a testi-lelki stimulálás is hangsúlyt kap, ott csodák születnek. Piciny, de erős fények gyúlnak ki a reménytelenség alagútjában. Egy ilyen lámpás Mahasti, a Szívvel-Lélekkel Stúdió alapítója, vezetője.

Mahasti nyelvész, édesanya, coach, mentor, több évtizedes múltra visszatekintő táncművész, és annyi minden még, hogy aki jól ismeri, se tudja követni, csak látja azt a csodálatosan kiteljesedő utat, amin jár.

Nem véletlen a stúdió neve - Szívvel-Lélekkel -, ami egyben mottó, életfilozófia, szemlélet, hozzáállás. A szavak helyett tettek, szívből, a lélek vezérelte úton.

A tánc varázslatos gyógyító ereje, ami rengeteg lánynak, nőnek segített már, most új perspektívába helyeződött.

 

A február végi események után Mahasti is elsők között lépett a tettek mezejére. Az ukrán tolmácsolás/fordítás (várandós/szoptatós édesanyáknak való tanácsadásban) és az adományok gyűjtése után stúdióját ajánlotta fel, így sorra érkeztek és jönnek hozzá ukrán lányok, asszonyok, akiknek egy-egy beszélgetésen túl a tánc is örömet, fényt, reményt és szépséget hoz a jelenlegi megtorpant és bizonytalan életükbe.

Larisza

Megtorpant?? Larisza, aki egy a sokszázezerből, aki otthonát elhagyni kényszerült, szinte azonnal belesimult a kitárt karok ölelésébe és a tánc mellett már külön jógaórákat tart ukránul, ukrán lányoknak. Azoknak, akik mindent hátrahagyva egy pici reménybe szeretnének kapaszkodni, egy picit örülni, egy picit kiszakadni a Nagy Reménytelenségből. Mert lehet. Mert kell. A biztatás, a szelíd szó, a nevetés, a könny éppúgy, mint a legcudarabb időkben is megélni, átélni nőiségünket, megmaradni embernek, megmaradni nőnek. Átélni a közösség gyógyító erejét, tartozni valakihez és önazonosnak maradni. Mindezt lazán, könnyedén.  Élvezettel megragadni a pillanatokat.

Mahasti csodálatosan kedves szavakkal, empátiával, humorral oldja és terelgeti tanítványait, mentoráltjait, bárkit, aki hozzá fordul, magyarul, angolul, oroszul, ukránul. Instruál, támogat, segít, teszi azt, amit az angyallelkűek szoktak.

Mása örömtánca. Fotó: Ludmila Zakharova 

Régi tanítványa, Mása, aki családjával Oroszországból volt kénytelen távozni 2014-ben, szintén nem tétlenkedett. Azonnal kezdő tánckurzusokat szervezett. Ő pontosan tudja, mit jelent ez: menekülni, elhagyni a biztosnak vélt otthont, munkahelyet – Mása jogászként lehetetlenült el s szakadt el szülőföldjétől pár hónapos kislányával…-, és idegenben, egy teljesen más kultúrában új életet kezdeni. A jogos, ám nyomasztó feszültséget, depressziót pontosan Mahastinál küzdötte le sok évvel ezelőtt, és vált mára kiegyensúlyozott, életvidám, nyitott személyiséggé, -aki valójában-, egyúttal az orientális táncvilág egyik meghatározó alakjává. Mahasti mellett nem csak az önbizalma, életkedve tért vissza, hanem profi táncosnőként a színpad mellett tanít is, lelkesen, bizonyítva, hogy nincs lehetetlen…

Ezerféleképpen csempészhetünk örömet egy fájó léleknek, törölhetünk le könnyet egy arcról, foghatunk meg egy kezet, cseppenthetünk jókedvet a bánat poharába, és adhatunk feledhetetlen pillanatokat.

A művészet, a tánc kétségtelenül olyasmi, ami észrevétlenül gyógyít. Azt érzed, hogy könnyebb a lelked, magabiztosabb vagy, leteszel pár terhet, és válsz óhatatlan kiegyensúlyozott önmagaddá. A tánc nyelve nemzetközi. Nőnek lenni is az. Átélni, megélni a pillanatokat, színessé változtatni a szürkeséget. Úgy, hogy közben élvezed is, amit csinálsz. Nem muszájból, nem kényszerből. Önmagad miatt. Most különösen fontos ez mindenkinek. Mindannyiónknak.

Miért? Mert a női körök, a közös tánc, a támogató közeg, és persze a hozzáértő, profi vezető, Mahasti, garancia arra, hogy igenis ott a lámpás mindenütt, a legnehezebb időkben is, aminek lángja mellett átmelegszik minden lélek, és aminek fénye átível mindenek felett. Először pici időre, ha úgy, akkor örökké.

Mása és Mahasti. Fotó: Ludmila Zakharova

Mahasti, Mása, Larisza….., és sokan mások, más-más gyökerekkel, háttérrel, kultúrával. A híd köztük a szeretet, a szív és lélek összefonódása. A hit. A remény. A segítségnyújtás anélkül, hogy éreznéd elesettséged (minden segítségnyújtás egyik fontos kulcsa ez).. A tánc csodálatos eszköze ennek.

A Szívvel-Lélekkel Stúdió ékes példája annak, miként adhatjuk vissza az elveszettnek gondolt hitet, miként tarthatunk össze a káoszban, miként oldhatunk traumákat, és nyithatunk újabb és újabb kapukat életünk blokkjaiban. Egyszerűen, nyitott szívvel, reményt nyújtva.

Mahasti

*******************

A cikk szerzője Orosz Orsolya újságíró, meseíró, segítő, mentor, önkéntes, és természetesen hastáncos, anya...

 

Miért pont a lengyel és minek ennyi nyelvvizsga?

 
Sokan kérdeztétek tőlem az utóbbi időben, hogy hogy a fenébe jött nekem ez a lengyel nyelvvizsga, meg miért pont a lengyel meg különben is, minek nekem ez az egész.

          
A kezdetek: gyerekkori bakancslistám 

Az egész úgy kezdődött, hogy már gyerekkoromban a bakancslistámon minimum 20 nyelvvizsga megszerzése szerepelt. Lomb Kató könyveket olvastam, amiket a mai napig ereklyeként őrzök. Rengeteg inspirációt adnak a mai napig, sokszor hivatkozom még most is az olvasottakra.

Az általános iskolától kezdve a nyelvtan volt a kedvenc tantárgyam, aztán ahogy elkezdtünk idegen nyelveket tanulni, belépett az orosz is a kedvenc tantárgyaim közé. Tudom, durva és érthetetlen, mert ezt a nyelvet illendő volt utálni. De én a gimnáziumban például pont az angol nyelvet utáltam, mert kötelező volt. Meg amúgy sem tudtam azonosulni a nyelvtanával, meg az egész kultúra is olyan távol állt tőlem. (Persze most már örülök, hogy tanultam ezt is és nagy hasznát veszem az angolnak a jelenlegi életemben is, szóval ez sem volt azért hiábavaló.)

Az egyetemen aztán jött a keleti szláv összehasonlító nyelvészkedés is, ami egy külön sztori és nagyon hosszú, szóval nem térek ki arra, hogy hogyan lépett be az életembe az ukrán majd a belorusz nyelv. De a lényeg, hogy az ukrán egy életre szóló szerelem lett nagyon hamar. 

Aztán jött a vállalkozósdi, a hastánciskola, a gyerekszülés, még több gyerekszülés és egy rakás interjú. Amikben mind azt nyilatkoztam, hogy hát akkor én ezt a minimum 20 nyelvvizsgát meg a nyelvész doktori fokozatot elengedtem. 
És tényleg elengedtem, de nyilván foglalkoztatott, különben nem beszéltem volna arról, hogy hú, de mennyire elengedtem. :-)))) 

Azért azzal tisztában voltam, hogy ez a nagy "laza" elengedés azért van, mert anya vagyok és a 3 gyerekes anyukaság, a családi élet, a kényszervállalkozósdi, a hastánciskola vezetése, anyukám betegsége, stb. egyszerűen nem arról szól, hogy én majd a nyelvtanulásban kibontakozok csak úgy, jókedvemből. Hát nem is volt jókedvem, az biztos. A túlélésre játszottam az elmúlt 20 évből legalább 10 évig.

A félrement próbálkozások

Persze az utóbbi években azért voltak gyenge próbálkozásaim, ahogy nőttek a gyerekek.
Pl. a szlovák, hiszen a nemzetközi hastánc versenyeinken sok szlovák résztvevői is volt, én pedig mindenkivel tudtam az anyanyelvén beszélni, csak a szlovák résztvevőkkel nem. Haladtam, haladtam a tanulással, aztán jött az első online otthonoktatás. És azt ugye el tudja képzelni minden anyuka, hogy miről szól az élet, amikor egy ötfős család hónapokig összezárva egy lakásban dolgozik, tanul, él…. 
Hát nem a nyelvtanulásról szólt. 
Elengedtem.
 
Aztán belelazultam, és jött a grúz. Imádtam. Ezt YouTube-ról tanultam, ahol rengeteg orosz nyelvű grúz nyelvoktató videó van. (A grúz abszolút a bakancslistán volt az egyetem óta, amióta megláttam a betűiket.)  
Haladtam. Aztán jött az újabb, hónapokig tartó online otthon oktatás. Később pedig az első komolyabb összeomlás, hiszen megint próbáltam minimum 1000%-on megfelelni anyaként, a 3 gyerek tanár nénijeként, feleségként, háziasszonyként, munkaerőként, vállalkozónőként, táncoktatóként, mentorként és mindenként IS. A 100%-ot nagyon kevésnek tartottam, és az 1000% is kevés volt. Meg is lett az eredménye….
Szóval ekkor a grúz nyelv tanulásának is rövid úton búcsút intettem.

 
Az utolsó online otthon oktatás után már nagyon súlyos összeomlás következett, és azóta is tart a gyógyulásom.
De jó úton vagyok, ami abból is látszik, hogy egyszer csak lett energiám saját magamra is.

Arccal az ötödik nyelvvizsga felé

December közepén egyszer csak belémhasított, hogy f.ck család, f*ck anyaság, f*ck munka, most már én vagyok a soros és eljött az én időm. :-))) 

Pont eleget áldoztam már az életemből a mások igényeinek kielégítésére, most már ideje a saját jóllétemmel is foglalkoznom.  Ideje újra nyelvet tanulnom, elővenni a bakancslistámat…. Elég volt az önfeláldozásból.
 

Na de miért pont a lengyel? 

A lengyel az "csak úgy" jött. Az egyetemen hobbiból úgyis tanulgattam pár hónapig,  és nyelvtörténetből, az ószláv nyelv kapcsán, az összehasonlító nyelvészet kapcsán is sokat tanultam róla. Imádom a hangzását, a kultúrát, az embereket, az izgalmas nyelvtanát, és egy csomó mindent így is értek, szóval vágjunk bele.

Hogyan tanultam? 

Az előzetes elképzelésem egy kicsit más volt, mint ahogyan végül a dolgok alakultak. :-) 

Konkrétan azt képzeltem, hogy akkor szépen, lassacskán, kényelmesen tanulgatok a Duolingo-n keresztül, és ha ott az összes leckével végeztem (mondjuk fél év alatt), akkor nyugodtan elmegyek tanárhoz és nyugodtan felkészülök a nyelvvizsgára, mondjuk úgy őszre.

Igaz, a Duolingo-n csak németül és angolul lehet lengyelt tanulni, de hát kell a kihívás, majd csak megbirkózom az angollal. Ez be is jött, igazából csak egy szóval találkoztam, amit sem angolul, sem lengyelül nem tudtam.
Mivel függő lettem, a napi 70-80 perc tanulás simán megvolt és szépen haladtam.
 

Aztán eljött a február vége, a háború és újra éreztem az összeomlás jeleit magamon.
Közben pedig előre érdeklődni kezdtem, hogy vajon milyen időpontokban lehet lengyel nyelvvizsgát tenni (mégis csak jó, ha előre tervez az ember, még ha messze is van az az ősz….). 

Újabb sokk – évente egyszer lehet nyelvvizsgázni. Idén ez a nap április 8-ra esik.

Egy nap alatt döntöttem el, hogy megpróbálom. Legalább a nyelvvizsga miatti stressz elnyomja bennem a háború miatti stresszt. (Hát nem így lett, dupla stresszt éltem át, de ezt hagyjuk.)
Felvettem a kapcsolatot a lengyel tanárnőmmel és belevágtunk a kb. 5 hetes közös kalandba.

Tényleg nem így terveztem, de így alakult és a rengeteg stressz ellenére nagyon büszke vagyok magamra. 
3 gyerekes anyaként, full munkaidőben dolgozva, közben a kezelésekre járva, magamban tartva a lelket tanultam és készültem és bátor voltam és elmentem és végigcsináltam. Minden tőlem telhetőt megtettem.

Igaz, nem B2, hanem B1, mert úa napi 1-2 óra tanulással nem tudtam volna 112 nap alatt felkészülni a B" szintre. Ahhoz, úgy érzem, kevesebb gyerek, kevesebb munka és jobb kiinduló idegállapot kellett volna. De attól még el tudtam mondani a nyelvvizsgán lengyelül azt is, hogy nem egészen 4 hónapja tanulok csak. 

És persze megkérdezték utána a vizsgáztatók (szintén lengyelül), hogy ugye sokat használom az orosz nyelvet..... Persze ez csak nekem vicces, nekem viszont nagyon, mert hallom én is, hogy milyen aranyos orosz akcentussal beszélek lengyelül.... :-)))  És el tudtam mesélni azt is, hogy igen, de az ukránt is sokat használom. :-) 

 
Még várom az eredményt és bízom benne, hogy sikeres volt a vizsga és meglesz az ötödik papír! :-) 

És akkor írok majd a további terveimról is, ígérem.

Könnyű neked, mert .... A tanulási módszerekről

 Nagyon régen nem írtam, nem posztoltam. Történt ugyanis egy és más január óta. Közbejött rengeteg munka, egy háború, egy lengyel nyelvvizsga és egy testi-lelki összeomlás. 

De most szeretném megosztani egy posztomat, amit ugyan a nyelvtanulás kapcsán írtam, de ugyanúgy érvényes bármilyen tanulásra, többek között a hastánc tanulására is. Ha táncosként olvasod, minden mondatban helyettesítsd a "nyelv" szót a "tánc" vagy a "hastánc" szóval. Érdekes kísérlet lesz ez is. :-)

********************************************

Könnyű neked, mert jó a nyelvérzéked.....

- mondták többen is így a lengyel nyelvvizsgám környékén.

Hát nem. Nem. A nyelvtanulás/nyelvtudás nagyon nem nyelvérzék kérdése.

Szeretnék gyermekkori példaképemre, Lomb Katóra hivatkozni, aki azt mondta, hogy a nyelvtudás nem a nyelvérzéktől függ, hanem a motivációtól. (A többi részletet lásd a lenti nagyon rövid videóban és egyéb, hosszabb videókban, Lomb Kató könyveiben és egyéb helyeken.)

Egyszerűen csak találd meg azt, ami a legjobban motivál, amiért érdemes csinálnod. (Ez lehet szerelem, dac, dalok, kultúra, határidő, szóval tényleg bármi.)

És ami szerintem még nagyon fontos, az az, hogy megtaláld a saját utadat a nyelvtanulásban is. Ma már hihetetlen mennyiségű módszer közül lehet választani és bármennyit kipróbálhatsz.

A legtöbbet ingyen is.

Nyelvészként és nyelvtan rajongóként én például a magolós módszerben hittem. Minden nyelv tanulását úgy kezdtem, hogy fellapoztam a szótárban a nyelvtani táblázatot és igyekeztem bemagolni. Ezen kívül magoltam a szavakat és teljes kifejezéseket, mondatokat is.

FONTOS, hogy ez nekem nem kényszer, nem azért csináltam így, mert valaki azt mondta, hogy magolni kell. Nekem ez lelkesedés és élvezet. Minden magolás közben felidézem a már eddig tanult nyelveket is és összevetem őket, igyekszem kitalálni a nyelvi folyamatokat, ahogy egy szerkezet, egy szó bekerült a nyelvbe, stb.

A beszédközpontú módszer nem nekem való, mindig hidegrázást kaptam tőle. (Érdekes, ugye? Pedig mennyit beszélek, tudom én is…)

A beszédközpontú módszerekkel megkímélhetjük magunkat a nyelvtan kihívásaitól, így azoknak, akik pont a nyelvtantól kapnak hidegrázást és gyorsan el akarnak kezdeni beszélni, azoknak nagyon hasznos segítség lehet ez a módszer.

Én viszont nem akarom kikerülni a nyelvtant. Így aztán viszonylag kicsi szókinccsel és viszonylag helyes nyelvtannal beszélek minden nyelvet, mert így érzem magam igényesnek, nyelvészhez méltónak, így érzem magam jól. Mások pedig milliónyi szót tudnak, amit egymásra dobálnak összefüggéstelenül, mégis megértetik magukat.

A lengyel tanulása közben új felfedezés volt számomra a Duolingo használata. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer idáig süllyedek, de be kell vallanom, hogy totálisan „ráfüggtem”. Imádom. Könnyű és gyors sikerélményt ad, hülyebarát, mégis ad szellemi kihívást.

A lényeg, hogy nem hiszek a „jó nyelvérzékben”. A motivációban és a jó szórakozásban hiszek. És abban, hogy érdemes keresgélni és rátalálni a saját utunkra.

Ugyanez érvényes bármilyen tanulásra, például a hastánc tanulására is, de erről elég sokat beszélek az óráimon és a hastánc oktató képzésen is. Ezért a hastáncos tanítványaimnak ez már uncsi is. :-)))) Bocsi, lányok. :-)))

Most, hogy lengyelből nyelvtanárhoz is járok (nem kényszerből, hanem mert megérdemlem, hogy jól szórakozzak), minden órán könnyesre röhögöm magamat. Igaz, Emese? :-)))

A tanárom pedig zseniális - hagyja, hogy a magam útját járjam és ebben minden általa ismert módszerrel támogat.

 

Nagyon rövid film Lomb Katóról: 

https://youtu.be/h_tEi31qKss

Hosszú interjú Lomb Katóval:

https://youtu.be/yM95By6tzpQ

Lomb Kató könyvei pl. itt kaphatóak:

https://bookline.hu/szerzo/lomb-kato/80517?page=1