Meséld el pár mondatban, jelenleg mit csinálsz, mivel foglalkozol.
Jelenleg főállású anyuka vagyok a 3 gyermekem mellett. Hajnika 5 éves, Balázska 6,5 éves, Csabi pedig 16,5 éves. Vezetem a Mahasti Hastánc – Szívvel-Lélekkel Stúdiót, ami elsősorban hastánc stúdióként funkcionál, szívvel-lélekkel.
Fő profilunk a hastáncoktatás gyermekeknek, felnőtteknek, kismamáknak és nagymamáknak, illetve van egy orosz nyelvű csoportom is. Oktatunk kezdőtől profi szintig, több stílusban, amiben több tanár néni is a segítségemre van.
Ezen belül is több mindent csinálunk, de a fő dolog, a lényeg minden esetben az, hogy
aki hozzánk fordul, az még nőiesebb lehessen, még mélyebben, bátrabban, sokoldalúbban megélhesse a nőiségét minden téren.
Amit még nagyon szeretek a „munkaterületeim” közül, az a személyre szabott selyemfátylak festése hastáncosoknak. Ez is egy lelki folyamat, ráhangolódás és spirituális elmélyedés a számomra.
Szervezünk kisebb és nagyobb rendezvényeket is, mint pl. a Női Szépség és Egészség Napja, amikor kilépünk a hastánc keretei közül és foglalkozunk mindennel, ami a nőiségünk megéléséhez kapcsolódik kívül-belül. A profi csoportommal, a Holdfény Lányaival a 2017-es németországi (duisburgi) „Bellydancer of the World” világversenyen két arany, két ezüst, egy bronzéremmel és egy ötödik helyezéssel gazdagodtunk. Ez is nagyon nagy boldogsággal és örömmel tölt el, talán ez most a legfelemelőbb szakmai sikerem. A korábbi években is értünk el arany és ezüstérmeket, de ilyen éremesővel idén tértünk először haza.
Hogyan és honnan vezetett az utad ahhoz, amit most csinálsz, dolgozol?
Nagyon röviden és tömören: nyelvészből lettem hastáncos és vállalkozó mami. Kellett egy pár pofon ahhoz, hogy rájöjjek, mi is az utam: a nőiség megélése, és az ebből fakadó szeretet és boldogság továbbadása. Lassan állt össze a kép, és tudom, hogy kellettek hozzá a gyermekkorom és életem első felének történései, megélései.
Hogyan képzelted el magadat gyerekkorodban, milyen felnőttnek?
Akkoriban, főként apukám hatására, teljesen egyértelmű volt, hogy értelmiségi leszek, akinek az életében az ész és a logika lesz a legfontosabb. Lesz egy rakás nyelvvizsgám (a jelenlegi 4 nyelvvizsgám mellé még legalább 20 darabot képzeltem el, és remélem azért, hogy egyszer tényleg így lesz), és már akkor is tudtam, hogy nyelvekkel és emberekkel fogok foglalkozni. És persze a nevem elé a doktori címet képzeltem, ez volt a legfontosabb célom.
Milyen területen van nehézséged, amikor a karrieredet és a családodat kell összeegyeztetned?
Igen, pont ezen a téren vannak a nehézségeim. Saját magam vagyok az akadály, a gondolataim. Nagyon karrierista és abszolút maximalista voltam a gyerekek előtt. Persze most sem szeretem, ha valamiben nem én vagyok a legjobb. És közben nagyon majomszeretetű mami is vagyok, imádom a gyerekeimet. De sokszor gondolok arra, hogy ha nem lennének a gyerekeim, akkor most bezzeg nem itt tartana a karrierem, a vállalkozásom, akkor mennyi mindent elérhettem volna. És amikor dolgozom, akkor sokat gondolok arra, hogy mindez mennyire nem számít, és hogy miért is nem a gyerekeimmel vagyok ehelyett. Egyiket sem bánom és egyik területtől sem szeretnék vagy tudnék megválni. A gyerekeimet imádom, az ún. „munkám” pedig valójában a hivatásom.
Van egy működő stratégiád ezekre, vagy a spontaneitás az állandó barátod ezekben a helyzetekben?
Nincs állandó stratégiám, vagy talán annyi, hogy folyamatosan lavírozok, egyensúlyozok a kettő között. Igyekszem megtalálni a harmóniát, az egyensúlyt. Ami elég nagy stressz is és kihívás is egyben, de ahogy már mondtam, nem bírok és nem is szeretnék lemondani sem a gyerekeimről, sem a hivatásomról. Amikor éppen úrrá lenne rajtam az elkeseredés, akkor mindig jó megoldásnak bizonyul, ha az engem körülvevő és szerető emberekhez fordulok, és/vagy alkalmazom a rengeteg önismereti/terápiás módszer valamelyikét, amiket eddig tanultam. Vagy más gondolatokra helyezem át a fókuszomat.
Van-e példaképed vagy olyan fontos személy, aki segített Neked példájával vagy tanácsával, amikor döntési helyzetbe kerültél a munkád és a magánéleted összehangolása során?
Igen, és sok ilyen példaképem és segítőm van. Elsőként mindenképpen Sütő Marcsi barátnőmet említeném meg, aki egyben a pótanyám, a trénerem, a személyi coachom, szponzorom és bölcs nőtársam is egyben.
Számomra nagyon fontos az is, hogy a stúdiónkban igazi női kör, női közeg alakul ki. Mindenféle tapasztalattal, háttérrel rendelkező hölgyek járnak hozzánk, az egészen piciktől a nagymamákig. És ők is olyan szerencsések, hogy megtapasztalhatják az igazi összetartó női közösség erejét. Amúgy is azt vallom, hogy az élet minden területén „egymás mesterei vagyunk”, legyen szó akár a tanítványaimról, akár a gyermekeimről, akár az én mestereimről és példaképeimről.
És ha már a tanítványoknál tartunk, akkor a segítőknél még fontos a számomra megemlíteni azokat a tanítványaimat, segítőimet, akiket néha úgy hívok, hogy a „kihelyezett agyam” vagy a „kihelyezett excel táblám”. Ők azok, akikre nagyon büszke vagyok és nagyon hálás is nekik. Olyan nők, akik imádják a hastáncot és a saját nőiségüket, ugyanakkor rendkívül intelligensek is és rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amikkel én nem vagy nem kimondottan. Ilyen pl. a rendszerben gondolkodás, a logika, a számolás, a precizitás, magyarán – bal agyféltekések. Amikor nehézségeim vannak a vállalkozás terén, sokszor eszembe jut az apai nagymamám is, aki 12 évesen kényszerült bele az elhunyt szülei családi vállalkozásába, a felnőtt életbe és a rengeteg nehéz körülmény ellenére remekül helytállt benne.
Milyen tevékenységekből töltődsz fel?
Hát az ilyen dőreségekre meglehetősen kevés időm jut a picik születése óta. )) De alkalmanként azért összejön valami és tudom, hogy ez is javulni fog az idővel.
Az egyedüllét az állandó barátom kiskorom óta. Nagyon introvertált vagyok, kislány koromtól kezdve az egyedül olvasás jelentette a legnagyobb kikapcsolódást nekem. Vagy akár a magányban végzett kreatív, művészi, alkotó tevékenység. A különböző önismereti csoportok látogatása a legkomolyabb „hobbim”, amit a legjobban szeretek. És még valami – én a tanításból is töltekezem. Hozzám eleve boldog, mosolygós nők járnak. Amikor jönnek az órára, már mosolyognak, derűsek, mert tudják, hogy mindjárt még jobb lesz.
Minden órám vidáman, hálával a szívemben telik el, kölcsönös nagyrabecsüléssel és csodálattal egymás iránt. És a végén ezerszer boldogabban távoznak, mint ahogy jöttek. Én pedig a föld fölött repkedve megyek haza az óráimról. Hát csoda, ha ezek után ez a hivatásom, ezt imádom?
Tudatosság. Mi jut eszedbe erről a szóról?
Nagyon fontos, az egyik legfontosabb dolog számomra az életben. A tudatos élet megkönnyít mindent, akkor is, ha esetleg nehezebbnek is tűnik ez az út.
Van-e valami olyan készséged, ami az otthon töltött évek alatt teljesedett ki benned és jól használod a munkahelyeden, amikor visszatértél, és fordítva, van olyan készséged, ami a munkahelyeden erősödött meg benned és az otthoni időszakban is használni tudtál?
Igen. Az összeszedettség, célirányosság, céltudatosság és a hatékony idő menedzsment. Ez nem jellemző rám és nagyon erőt kell vennem magamon ahhoz, hogy összeszedett, rendszerezett, célirányos és logikus tudjak lenni.
A rendelkezésre álló időben kell megoldani mindent. Ez a legfontosabb, amit a 3 gyerek mellett megtanultam. Ha nem érek rá foglalkozni valamivel a gyerekek mellett, miatt, akkor el kell engedni azonnal és nem pörögni azon, hogy milyen jó lenne, ha…
És amint van lehetőség elvégezni egy feladatot, AZONNAL a topon kell lenni, azonnal ott kell lenni agyilag és érzelmileg a munkámban. Ez volt az egyik legnagyobb kihívás a számomra és úgy érzem, egészen sikeresen megtanultam a leckét.
És amit a gyereknevelésnél a legjobban hasznosítani tudtam… Hát, az a tudatosság, a spiritualitás. Nem lennék pl. egy nagy konyhatündér, de imádok főzni, mert fejleszthetem magamat, a nőiségem egyik útját látom benne, ugyanúgy, ahogy minden házimunkában is. És ezt az örömet szeretném átvinni a gyerekekkel való foglalatoskodásomba is, hogy ott is a felszabadult örömet tudjam megélni (természetesen a magam módján), ne a megfelelési kényszert. Most éppen ezen dolgozom nagy örömmel.
Mi az, amire büszke vagy magaddal kapcsolatban?
A megújulás képességére, és arra, hogy saját utat tudtam járni és választani mindig. És arra, hogy ebben is segíteni tudok a hozzám forduló nőknek, hogy tudom őket bátorítani és segíteni abban, hogy ne a társadalmilag elvárt női ideáloknak próbáljanak megfelelni, hanem éljék meg a saját nőiségüket a maguk módján.
És a szeretetre is, bár ez nem büszkeség, hanem inkább a hála ezért az égi adományért. Óriási szeretet volt a szívemben mindig is az emberek iránt és nagyon nagy örömmel tölt el az, hogy ezt látom a pici lányomban is, sőt, nála még inkább kiteljesedik.
Vannak-e terveid a következő 10 évre?
Igen. Szeretnék férjhez menni. Ez is az egyik projekt, amit dédelgetek magamban egy ideje. Nem volt könnyű lélekben idáig eljutnom, de nem is sürgetem, hagyok magamnak időt, hogy legbelül is megérjek rá.
Szakmai célok: A fellépéseket továbbra sem fogom erőltetni, de pár nemzetközi versenyen talán még elindulok a senior kategóriában. Sosem vonzott a versenyzés (a zsűrizés és a versenyfelkészítés annál inkább), de 22 év hastáncolás után rájöttem, hogy ez milyen szórakoztató is tud lenni a számomra. A hastáncoktató képzés újraindítása a legközelebbi tervem, hastáncoktatói mentorprogram címmel. Ez is szívügyem, a fiatal tehetségek gondozása, útnak indítása, illetve segíteni megtalálni nekik a saját hangjukat, saját stílusukat mindenben
Családi célok: anyukaként semmi kétségem, hogy miről fog szólni az elkövetkezendő 10 évem. Szeretném a gyerekeimet jóra nevelni, jó példát mutatni nekik, támogatni őket abban, hogy a boldogságuk útját járják testileg, lelkileg, szellemileg. És ebben csodálatos partner a párom.
Hogyan látod magadat 5 év múlva? És milyen a vágyott képed 5 évvel későbbi önmagadról?
Megbékélek azzal, hogy vállalkozó vagyok. Már jó úton járok ebben, de szeretnék még jobban elmélyedni a vállalkozással kapcsolatos dolgokban, és fejleszteni is szeretném a vállalkozásomat.
Pont 5 év múlva tervezem, hogy felhagyok a fellépésekkel és még több időm lesz a gyerekeimre és a tanításra is. És a tehetséggondozásra, a mentorkodásra is. Meg persze magamra is. És van egy teljesen konkrét vágyam is: amikor már nem fogok többet arra gondolni, hogy „bezzeg ha nem lett volna gyerekem, akkor most hol tartana a karrierem”, illetve a „bezzeg gyerekek nélkül mennyi pénzt kereshettem volna már eddig is”. Na, amikor ilyen már eszembe sem fog jutni, akkor igazán elégedett leszek.
