Megvannak a Hastáncintézet utolsó évzárójának a fotói. (Köszönöm Editnek a szépségeket ismét!)
Igazából először a selyemfátylakról akartam írni, csak aztán a fekete-fehér fotóknak Kinga volt az elején Petra babával....
És akkor annyira elgyengültem, hogy most muszáj feltöltenem először az ő fotóikat. Mert ez egy csoda.
Biztosan minden pocaktáncos babának az, és biztos vagyok benne, hogy anyuval táncolni, mikor már odakint vagy, az még nagyobb csoda. Csodatánc. :-)
Annyira szeretem hallgatni az optimista, derűlátó, sikeres embereket, akik ÉLIK a saját boldogságukat, örülnek annak, ami van, amit elértek...
Nagyon jólesik, és rengeteg erőt adnak a sikereik nekem is. És persze nekem is jólesik beszélgetnem arról, amitől boldog vagyok. :-)
Ezért azt mondták a "hangok", hogy csináljunk Sikerklubot, és az elmeséléssel, megosztással hatványozzuk meg a sikereinket is. :-)
Beillesztem a leírást, ami egyébként már a www.mahasti.hu oldalon is olvasható, és gyertek el, meséljetek ti is! Én már alig várom! :-)
Az ember gondolatai terméke. Amit gondol, azzá válik. (Mahatma Gandhi)
Ugye, te is érezted már, hogy szükséged van a pozitív visszajelzésekre akár magadtól, akár másoktól…?!
Hogy jól jönne belőlük még több….
Hogy kell a kölcsönös motiváció a kapcsolataidban…
Hogy lehúznak a negatív gondolatok, bár nem erre vágysz….
Hogy a sikereidet megosztanád másokkal is, csak aggódsz, nehogy dicsekvésnek/beképzeltségnek tűnjön…
Ha örömmel meghallgatnád, másoknak mi a siker, hogyan érték el, amire vágytak…
Ha te is megosztanád másokkal a sikereidet…
Ha egyszerűen csak fürdőznél a siker energiáiban…
Ha kíváncsi vagy a siker titkára…
Akkor HAJRÁ! Itt a remek alkalom!
Október 29-én, pénteken 17:30- tól ameddig bírjuk -
Siker Klub a Szívvel-Lélekkel Stúdióban!
Ha nem érsz oda 17:30-ra, később is csatlakozhatsz hozzánk!
És mindez a 10 milliószoros napon, hogy még nagyobb ereje legyen a mondandónknak, az élményeinknek! (Akkor is jöhetsz, ha nem hiszel a tízmilliószoros nap erejében; ez nem kizáró ok!)
„Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem…” :-)
Az órákon nincs lehetőség arra, hogy a magánéleti és szakmai sikereinkről beszélgessünk, pedig jó érzés megosztani a sikereinket másokkal is. És igen, sokszor a félelem is visszatart, hogy akkor majd mit gondolnak a többiek, és biztosan irigykedni fognak, és különben is…
Hát, itt, a Sikerklubban garantáltan senki nem fog irigykedni rád, bármit is mondasz majd! (Vagy ha mégis, akkor majd lerendezi magában ezt a dolgot, hiszen ez az ő saját filmje.) :-)
Mi veled örülünk! Megtapsolunk, megünnepelünk…
Az én számomra a magánéletemben a legnagyobb siker az, amikor a gyerekem azt mondja, hogy én készítem a világon a legfinomabb fagyit, sütit, tortát stb.
Amikor a családtagjaimmal jut időnk egymásra, bensőséges beszélgetésekre…
Vagy amikor sikerül változtatnom a viselkedésemen az általam vágyott irányban.
Vagy amikor meg tudok nyílni mások előtt, és tudok arról beszélni, ami bennem van, ami fontos a számomra.
Szakmailag pedig nagy elismerésnek tartom, amikor meghívnak külföldre zsűrizni, vagy amikor a tanítványaim jó helyezést érnek el versenyen (vagy ha elindulnak egy versenyen….) :-)
És a klubban még többet mesélek majd…. :-)
És a számodra?
Neked mi a siker?
Gyere, és oszd meg velünk is, hogy még jobban átélhesd, hogy még több inspiráló gondolatot és érzelmi töltetet kapj a saját sikereidhez a 10 milliószoros napon!
Belépődíj:
a Mahasti Hastáncstúdióban érvényes 1,5 órás óradíj (vagy a bérlet is érvényes)
+ tárgyi hozzájárulás a klubestünk sikeréhez: tea, sütike, szörpike… (Ha szeretsz sütni-főzni, máris 1 siker, aminek az örömét megoszthatod másokkal!) :-)
+ nyitott szív, lelkesedés jó, ha van (ha nincs, majd mi adunk) :-)
+ sikerlista, a legapróbbaktól a legnagyobbakig. Az sem baj, ha nem tárod a nyilvánosság elé, csak a szívedben hozod el.
Tányért, evő- és ivóeszközt, párnát, takarót adunk....
Ja, és nem csak hastáncosok jöhetnek ám! :-)
Ha annyira jól érezzük magunkat, hogy ottragadunk, akkor ottalvás, fürdés, fogmosás, reggelizés külön díj nélkül lehetséges ezen a napon!
A tízmilliószoros napról biztosan te is sok körlevelet kaptál már. De ha még nem hallottál a tízmilliószoros napról és érdekel, akkor itt elolvashatod. (Nem kell benne hinned, de egy próbát megér, ha jobbá teheted vele az életedet.) :-)
Tanítványaim állítják, hogy nekik bevált.
”Ezeken a napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat.
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel, nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket.
A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni.
Küldj fényt a Földnek és az emberiségnek!
Képzeld el a Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretettelinek.
Lásd a Világbékét ünnepelni!
Tegyél meg mindent, amit szeretnél,10 milliószoros erővel fog hatni!
Ezeken a napokon egy pulzáló ultraviola (UV) sugár keresztezi a Föld útját, amely a 2. univerzumban lévő, magasabb dimenziók egyikéből érkezik. A Föld körülbelül 17 órán keresztül marad ebben a sugárban.
Ez a sugár a szívcsakrával rezonál, ragyog és fluoreszkál, a színe pedig kék/bíborvörös. Bár ebben a frekvencia-csoportban is rezeg, felette áll az 1. univerzum (amelybe a Föld is tartozik) színfrekvencia-spektrumának. Azonban lelkünk természete, valamint a 2. univerzum frekvencia-csoportjaiban működő lélekcsoportok miatt a hatás itt is érezhető lesz.
Ez a hatás a következő: minden gondolat és érzelem a tízmilliószorosára növekszik. Igen, minden megsokszorozódik, a tízmilliószorosára. Minden gondolat, minden érzelem, minden szándék, minden akarat - függetlenül attól, hogy jó, rossz, beteges, pozitív vagy negatív - tízmilliószor erősebb lesz.
Mit jelent ez?
A valóságunkat gondolatainkkal teremtjük meg. Valóságunkat tehát az határozza meg, mire irányítjuk a fókuszunkat, mire összpontosítunk.
Minden anyag gondolataink eredményeképpen manifesztálódik. Ez az UV sugár felgyorsítja ezeket a gondolatokat, és gyorsabb ütemben szilárdítja meg őket. Így tízmilliószor gyorsabban jelennek meg az anyagi világban, mint egyébként.
Nagyon fontos, hogy ezen a napon tudatos legyél, mert ez a gyorsulás veszélyes is lehet, ha olyan gondolatokra fókuszálsz, amelyek számodra nem tetsző dolgokról szólnak, hiszen azok is gyorsabban jelennek meg a valóságodban. Ugyanakkor ez az UV sugár ajándékká is válhat, ha úgy döntesz.
Te határozod meg gondolataid természetét, de ne feledd: bármire is fókuszálsz, az gyorsabban fog megvalósulni, mint egyébként.
Fontos, hogy csak építő, pozitív gondolatokra összpontosíts ebben az időszakban: a szeretetre, a sikerre, a gyógyulásra, a gazdagságra, a kedvességre, a hálára.
Nem szükséges meditációba merülnöd ezen időszak alatt, bár jó lenne, ha megtehetnéd. A kulcs időszak (időzónáktól függetlenül) a 17:10-es csúcspont. Ha ebben az időszakban lehetőséged van arra, hogy találj egy csendes helyet, akkor telepedj le ott, hogy fókuszálhass.
Gondolataidat összpontosítsd bármire, amire vágysz. Amire a Földnek és az emberiségnek szüksége van, szeretetteljes, pozitív gondolatokat táplálj.
Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezen a napon és arra használhassák ezt a kozmikus eseményt, hogy pozitív, jóakaratú gondolatokra fókuszáljanak.
Kicsivel több, mint egymillió emberre van szükség ahhoz, hogy egy olyan változás induljon be az emberiség történetében, ami kiemeli az embereket az elkülönültség és szétdaraboltság állapotából, és elhozza az egyesülés, az egység állapotát.
Ez egy lehetőség arra, hogy visszavegyük, ami jogosan a miénk: a békét és a bőséget a Föld és az emberiség számára.
Ez egy ajándék, válasz az imáinkra, egy úgynevezett életvonal, amely a mi univerzumunkból érkezik.
Hogy mire használjátok, és hogy részt vesztek-e benne vagy sem, az rajtatok áll.”
A képek forrása az internet. A szerzőjük, sajnos, számomra ismeretlen.
Azért tettem be őket ide, mert hűen tükrözik a csodálatos világot, ahogy a színeket érzékelem. Boldogsággal tölt el minden, ami színes. :-)
Augusztus 28-án elmentem a Tito Gálaestre, amit Sefirah szervezett.
Kicsi, de annál lelkesebb nézősereg gyűlt össze. A magam részéről istenien szórakoztam!
Nagyon jól volt felépítve a műsor, szépek voltak a táncosok, gyönyörűek a táncok.
Kiemelek egyet-kettőt, ami különösen tetszett, vagy esetleg érintett vagyok. :-)
Aztán, ha lesznek fotók, azokat is rakok fel ide.
Nagyon tetszett a nyitótánc. Hangulatos volt, pont nyitó számnak való, és egy kis ízelítőt kaphattunk a műsor hangulatából és színvonalából. A kecses szépségével és a szép formációkkal nagyon sok örömet adott.
Nagy Kincső azzal a kétfátylas tánccal lépett fel, amivel a gyöngyösi versenyen is elbűvölte a közönséget (koreográfia: Szajlai Johanna). Kincső abszolút színpadra termett: nem izgult és profi előadásmód jellemezte most is. A jelenlétével betölti a színpadot, olyan kisugárzása van. Igen fiatal, de még 2-3 év, és olyan szívdöglesztő érett nő válik belőle, aki előtt térden csúsznak a férfiak.... :-)
Jó, hogy ismét láthattam őt táncolni, mert így újabb inspirációt kaptam a személyre szabott fátylához.
Mátrai Nórinak gyönyörű volt a ruhája és fátyla, ötletes a koreója, teli eredeti megoldásokkal. Mind a tánca, mind a zeneválasztása nagyon passzolt az egyéniségéhez és a laza és ruganyos testéhez. Nagyon szép volt; örülök, hogy a gyöngyösi verseny után őt is láthattam újra táncolni. Persze, ugyanezt tudom elmondani Mezei Brigiről és a táncáról is. Jó látni, ahogy évről évre, versenyről versenyre egyre jobban kibontakoznak a lányok és nővé érnek. :-)
Természetesen Eszti és Szandra tánca tetszett a legjobban. Vállalom az elfogultságomat, de akkor is ők voltak a legjobbak! :-) Szokás szerint halálra izgultam magam miattuk, csak a táncuk után jutott eszembe, hogy levegőt is kéne venni. Nagyon büszke voltam rájuk, meg arra, hogy amíg táncoltak, mindenki feszülten figyelt; szinte vágni lehetett a csendet.
Nekem, mint tanárnak nagy öröm az, hogy úgy érzem, érdemes volt kitartanom amellett, hogy ne csináljunk szabvány koreográfiákat. Kisesztivel évekig küzdöttünk azért, hogy elfogadják őt, a saját egyedi táncstílusát, és azt, hogy az én tanítványaim nem állnak be a sorba, nem fogják a tízezredik ugyanolyan, sablonos koreográfiát előadni a versenyeken. Nagy elismerés az, hogy ezzel a teljesen eredeti hangvételű tánccal vendégművészként meghívást kaptak a gálára!
A profik, Sefirah és Shaba, természetesen, nagyon odatették magukat. Gyönyörű táncok, szép technikával, dögösen...Shababól sugárzik a "dög", Sefirahból pedig az elegancia.
A cuki, kék ruhás kislányok, akik duóban táncoltak, most is ugyanolyan elbűvölőek és pörgősek voltak, mint a gyöngyösi versenyen. :-) Amikor látom őket, eszembe jut, hogy talán mégis előfordulhat olyasmi, hogy két táncos egyszerre mozog. Pedig én erről már rég lemondtam. :-)
Tito pedig mindenkit elvarázsolt! :-)
Igazi showműsort nyomott nekünk, az utolsó számait végigsikítoztuk. .-)
A 4 botos táncában másodpercenként bemutatott egy-egy showelemet, gyönyörű, tiszta technikával táncolt. Tátva maradt a szám, ahogy néztem, és nagyon örültem, hogy végre élőben is láthatom őt táncolni, nem csak filmeken.
A vízipipás táncot nagyon keveselltem, de a folyósói pletykákból úgy értesültem, hogy valami gond volt a pipájával, azért tette le. Ellenben a darbukáját olyan szépen kormányozta, amikor rajta állt! :-)
Végig szórakoztató, könnyed előadásmód jellemezte, átütő energiákkal. Látszott, hogy élvezi a szereplést, főleg, amikor lejött a nézők közé, és a leglelkesebben tapsoló hölgyek között az egyik szék karfájára állva rázta a fenekét! :-)
De a legjobban a lábtartása tetszett. :-) Főleg a darbukán, mert akkor még jobban lejött, milyen testtudatossággal rendelkezik.
A versenyeken is mindig ezt nézem: hogy a táncos hogyan tartja a lábát. (Kedves versenyzők, most elárultam egy titkot, ami persze nem is titok, de fontos pontozási szempont nálam!) Szerintem fontos, hogy ha egy nő "szép", akkor ne csak a bokájáig legyen szép, hanem egészen a kislábujjáig és még azon is túl!
Nagyon örülök, hogy elmentem és köszönöm a szép élményeket Sefirahnak és a kiváló táncosoknak! Nagyon színvonalas, változatos, még szakmai szemmel nézve is szórakoztató showműsorban volt részem.
Dokival beültünk a szokásos anya-fia programra a kínaiba. Felbontjuk a két Fantát, koccintunk a palackokkal, mire Doki megszólal:
- Isten-isten! Igyunk arra, hogy vége lesz az iskolának és nem kell többet küzdenem a betűkkel és a számokkal!
*
Beszélgetünk.
- Doki, mit szólnál, ha tavasszal elmennénk együtt a hegyekbe, egy szállodába? Csak mi ketten!
- Azt mézesheteknek hívják! - jelenti ki.
- Hát, szerintem a mézeshetek az, amikor egy férfi meg egy nő utazik el együtt, de mi anyuka és fia vagyunk.
- De én is férfi vagyok!
- Igen, de én az anyukád vagyok, te meg a gyerekem.
- De férfi!
- Igen, csak még gyerek.
- De akkor is férfi vagyok!
És így tovább... Természetesen, én adtam fel előbb. :-)
*
Tegnap este, mikor hazaértem a tanításból, Doki már majdnem aludt. De ilyenkor úgy megörül nekem, hogy teljesen felélénkül és pörög ezerrel. Balázs is pont hazajött, így Doki teljesen felébredt. Rohangászott fel-alá, majd felmászott a franciaágyra és oldalt sasszéval ugrált körbe, ismételgetve, hogy "boksz-aréna, boksz-aréna!". Majd jobbra-balra hemperegni kezdett az ágyon és ezt visítozta fejhangon:
- Júj, de eleven vagyok, júúúúúj, de eleven vagyok, júúúúúúúj!
*
Valahogy azért csak ágyba dugtam. Hosszan beszélgettünk, szóba került az is, hogy szerdán korábban megyek érte az iskolába és akkor anya-fia programot csinálunk megint. Már alig várja.
Biztatásképpen megjegyzem:
- És addig már csak kettőt kell aludni!
Doki pesszimista reakciója (fejhangon nyafogva) :
- Aludni????!!! Jaj, de én úgy utálok aludni!!!
Dokit próbálom rávenni, hogy az én dolgozószobámból kivigye a dolgait. Mutogatok a földre:
- Egyrészt ott egy sérült katona...
- Jaj, de jó, ezt kerestem! - kiáltja Doki, és örömmel felkapja.
- Másrészt itt egy papírzsebkendő. Dobd már ki, légy szíves.
- Sicc! - mondja Doki, és berúgja az asztal alá.
Este, vacsora közben beszélgetünk, közben nagyokat hallgatunk.
Egyszer csak Doki jelentőségteljes hangon közli:
- Én LUXUSKÖRÜLMÉNYEK között szeretnék élni.... És ezt is beírhatod az aranyköpésekbe!
Röhögőgörcsöt kapok, nem bírom abbahagyni.
- Most mit röhögsz? - kérdi Doki. - Úgyis azt mondtad, hogy oda szoktad írni!
Feta sajtos salátát eszegetek, Doki is kedvet kap hozzá. Együtt csipegetünk a tányérról: ő az uborkát, én a paradicsomot. Mondom neki a sajtra mutatva:
- Ebből is ehetsz ám! Ez tudod, mi?
- Ühüm! ... Feka sajt!
Ettől is röhögőgörcsöt kapok; bármennyire szégyellem, de nem bírom abbahagyni és ismételgetem:
- Feka sajt! Hihi! De jó! Feka sajt!
Doki utálja, ha kinevetik, és gyorsan korrigál:
- Nem feka, anya!!! Vega! Vegetáriánus sajt!
- És te szereted a vega sajtot?
- Ühüm, olyan, mint a vaj. Vajízű.
Falatozik, furcsa arcot vág, majd közli:
- Ez a vega sajt egy kicsit olyan.... sózottabb, mint mamánál…
Eszegetünk és beszélgetünk tovább.
- Anya, amúgy tudod, hogy mikor vannak a legjobb napok?
- Mikor?
- Hát, egy férfinak meg egy nőnek akkor vannak a legjobb napok, amikor megismerkednek és szerelmesek lesznek és amikor összeházasodnak, és akkor vannak a legjobb napok. És azt úgy hívják, hogy mézeshetek.
- Aha. És tudod, hogy miért hívják így?
Vállat von:
- Hm… Nem tudom, ezt így találták ki. ... Meg akkor vannak a legjobb napok, amikor az anyuka gyereket szül, és amikor már olyan 6-7-8 éves. Akkor. Meg amikor a szüleik elválnak. ... Na, de ami közte van, hát az nagyon szar!!!
Tegnap megyünk az utcán hazafelé, Doki húzza a lábát és panaszos hangon megszólal:
- Te, hallod, anya, hát nekem annyira fáj a lábam, hogy az már nagyon nem kóser, hallod!
Doki imádja produkálni magát, különösen olyan helyeken, ahol sokan hallják és látják.
Így a tömegközlekedési eszközök kifejezetten alkalmasnak bizonyulnak a szereplésre. :-)
Mostanság ilyen alkalmakkor a fő téma a citromos Gösser. Csak egy kicsit égő, főleg, ha eszembe jut, hogy mit gondolhatnak ilyenkor rólam az utastársaink...
Doki általában feltuszkolja magát a buszra, meg sem várva, míg mások leszállnak, majd befurakszik középre, rohangászik, felmászik, csapdos, lökdös, rálép, megpróbál kapaszkodás nélkül egyensúlyozni, miközben összeteszi a két kis kezét, megjátszott áhítattal hajlong előttem és "Szenszej Anyának" vagy egyszerűen csak "Szensz Anyának" szólít. Közben pedig ismételgeti, hogy én üljek csak le nyugodtan, ő meg egyensúlyozni fog és nem fog elesni.
Ma is berohant a busz közepére, jó távol tőlem, és fennhangon, hogy mindenki hallja, kérdezősködni kezdett:
- Anya, hoztál dohányt?
- Dohányt?! ... Milyen dohányt?
- Hát... cigit!
- Nem. Tudod, hogy én nem dohányzom.
- És Gössert?
- Azt sem.
- Citromosat sem?
- Azt sem.
- És táskát?
- Azt hoztam. Itt van nálam.
- Jó.
És részéről a beszélgetés lezárva.
*****
Múltkor a nagy kánikula közepette elfelejtettem innivalót hozni, így a félórás buszút alatt végig hallgathattam a "Szomjas vagyok, szomjas vagyok, szomjas vagyok, jaj-jaj-jaj-jaj, de szomjas vagyok, miért nem hoztál inni, szomjas vagyok..." szövegű, fejhangon kántált monológot.(Tudjátok, ez olyan, mint a pisilés: otthon még nem kell nekik, akkor sem, amikor századszorra kérdezzük meg. De amint kiérünk az utcára...) :-)))
Mikor már mindenki minket nézett, Doki szépen megnyugodott, körülnézett, és NAGYON hangosan közölte:
- Bárcsak lenne itt egy jó korsó citromos Gösser! ... De jéghideg ám, mert én azt szeretem!
Az utastársak közül többen röhögőgörcsöt kaptak, mire Doki folytatta a hablatyolást.
Kérdezem tőle:
- Doki, most miért beszélsz hülyeségeket?
- Hát csak! Mert én azt szeretem!
- De hát az miért jó?
- Mert SZTÁR akarok lenni!!!
****
Mai utolsó mondása a buszon ez volt:
- Lehet, hogy hegyeket nem tudunk megmozgatni, de azért még felmászhatunk rájuk!
Ha 2016-ban olvasod ezt a bejegyzést, kérlek, ugorj erre a linkre az aktuális infókért: http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/04/kiado-termem-ujra.html A hastáncoktató képzés átmenetileg szünetel, így hétvégenként nagyrészt felszabadult a terem (bár elég gyorsan telik befelé a mindenféle érdekes programokkal és workshopokkal).
Szívesen kiadom a termet amatőr vagy profi hastánccsoportoknak vagy akár más, csendesebb tanfolyamokhoz is (pl. jóga, thai chi, masszázs, önismeret, terápiás csoport, kontakt tánc, nyelvoktatás, egyéb mozgásos vagy nem mozgásos tevékenységek).
A terem abszolút belvárosi, a Blaha Lujza tér és az Uránia Filmszínház között helyezkedik el. Tükrös, első emeleti, parkra néző, csendes és családias, nagyon hangulatos. Szőnyegpadló van, de ez igény esetén feltekerhető.
A terembérlethez grátisz jár a konyhahasználat (főzési, melegítési lehetőség, tea, bögrék, cukor stb.), a könyvtár és a "vándor ékszerdoboz" használata is. Füstölő és mécses szinte korlátlanul rendelkezésre áll.
CD lejátszó van (mp3-at is visz), az oktató igény esetén akár ott is hagyhatja a szükséges ruháit, felszerelését.
Polifoamot, takarót igény esetén biztosítok.
A fürdő és a toalett is tiszta, kultúrált, a zuhanyzáshoz tiszta törölközőt adok.
A hirdetésben, tanfolyamszervezésben jutalékért cserébe örömmel segítek, akkor is, ha hastáncos vagy.
A bérleti díj 2500 Ft/óra (min. másfél órára adom ki).
Ha más időpontokban szeretnéd kibérelni a termet, akkor a honlapomon - www.mahasti.hu - az Órarend és Programok címszónál megnézheted, mikor vannak még szabad időpontok.
U.I. A szerdai és a hétvégi oktatást is azért szüntettem meg, mert szeretnék még többet foglalkozni a gyerekemmel, elmélyedni az anyaság örömeiben. Így örülök, hogy több időm lett. Viszont attól még, hogy anyuka vagyok, én is pénzből élek, és a bérleti díjat fizetnem kell... Szóval, remélem, hogy hamarosan sikerül kiadnom a termet hétvégenként is és ezzel mindannyian jól járunk majd.
3 óra hosszára csak 7000 Ft. Délelőtti tanfolyamok esetén megbeszélés szerinti kedvezményes bérleti díj. Egész napra is kibérelhető a terem napi 11 000 Ft-ért.
Egyik kedvenc képem: a buli a mosogatónál folytatódik hajnali kettőkor... :-))))
Ezek meg a további kedvenceim. :-)
A szép virág!
A bibe meg nézelődik. :-)
És a Zárókép!
Remekül tükrözi az egész tábor hangulatát.
Nagyon jó volt veletek, lányok, és találkozzunk jövőre is, meg utána is, meg azért addig is! :-)))
És még egyszer köszönöm Sütő Marcsinak a részvételt és a fotókat! Ő volt a krónikásunk... :-)
*************
És egy kis dícséret a lányoknak és némi önreklám a végére. :-)
Szandra tanár néni írta:
"Szia Eszter!
A tábor miatt írok!
Köszönöm szépen hogy elhívtál, nagyon jól éreztem magam.
Nagyon jó volt a hely, nagyon jók voltak a beszélgetések, és iszonyú erős volt az energia.
Nagy élmény ilyen lelkes lányokat tanítani.
Köszönöm a kis üzenetedet is, nagyon jól esett a sok sok dolog amit rólam, nekem írtál...
Nagyon jó volt nekem is veled táncolni a nyitóbulin.
Remélem ezek az élmények ilyenkor újra erőt adnak abban, hogy jó úton jársz, jó dolgot csinálsz és rengeteg nőnek segítesz...
Annyira kreatív vagy, a koreóidon még mindig leesik az állam, jó órákat tartasz és ...nekem nagyon tetszenek az "újfajta" rendezvényeid...olyan jó hangulatúak, családiasak..:)
szóval csak így tovább!!remélem fogunk még együtt táborozni...
Szandra"
Doki esténként eléri a hiperaktivitása maximumát....
Múltkor fürdés után emelem ki a kádból, közben üvölt és sikítozik a fülembe jókedvében, kapálózik, magyaráz, beszél, rosszalkodik...
Kérem őt:
- Doki, légyszi, ne rosszalkodjál! Nem jó nekem ez.
Doki nem bír leállni, hosszas okfejtésbe kezd fennhangon:
- De hát mit csináljak?! ... Én ilyennek születtem! ... Ilyen... rosszalkodónak!... Ezért kell egy kistesó! ... Hogy őt is kitanítsam! ... És akkor együtt így szétverjük a mosógépet (persze, mutatja is, amit mesél), leszakítjuk a csillárt, ezt így kiöntjük...
(Aztán már rohan is be előlem a szobájába.) :-)))
Doki annyira fel van pörögve, hogy sehogy sem tud elaludni, már vagy 3 órája...
Próbálok kreatív lenni, mindent bevetek, és végső elkeseredésemben megemlítem, hogy kiskoromban volt egy olyan elalvási módszerem, hogy a homlokom közepére képzeltem egy kört, ami forog, és egy másikat is ugyanoda, csak az a másik irányba forog egyidejűleg.
Doki maga elé mered két másodpercig, majd közli:
- Hú, hát az nagyon hány.... hány... légibetegséges lesz! Inkább maradok a saját, szokásos módszeremnél.
- És az mi? - kérdezek rá.
- Hát, hogy fekszem és egyszer csak úgy elalszok!
Louist, azaz Lajost, a tábor egyetlen "hím" tagját körbezsongják a nők... :-)
Mindenki kíváncsi volt arra, hogy hogy kerül egy amerikai zenész Taiwanra, majd onnan a magyar barátnőjével Magyarországra. Zsenge kora ellenére Lajos igen kalandos életutat járt be, és valljuk be, tényleg nem mindennapi esemény lehet egy amerikai-taiwani zenész-zeneszerző életében, amikor életében először jár Magyarországon, és akkor is egy vegetáriánus hastánctáborba csöppen, amelynek a záróbuliján debütál egy barátjának írt szerzeménye is... (Ami nekem nagyon tetszett!) :-)
Lajos a záróesten bemutatja legújabb szerzeményét
(ami nem a képen látható laptop, hanem maga a zenemű!) :-)))
Az órákon mindenki nyomul ezerrel, szorgalmasan gyakorolnak a lányok Eszti tanár néni irányítása alatt.
Balázzsal megy a darbukálódás.
A kisdobos tanár nénik, Eszti, Hajni és Andi.
Zsófi dobol.... Esztinek is jár a keze.... :-)
Itt meg már én okítom a lányokat: "Figyel.... És!'
Záróbulin a tanár nénik, akik már nagyon izgulnak. :-)
Laja, a fantasztikus szakácsunk. A záróbulin thai chi bemutatóval spékelte meg az aznapi kusz kuszt. :-)
Eszti koreójához készülődik a csapat:
Hajni néni a tanítványokkal :-)
Ez meg a Mahasti néni koreója :-)
Először jön az, hogy "wing-wing-wing-wing...." (szó szerint is :-))
Utána az, hogy "Pírim-pim-pim, pim-piríííím", de nagyon sokszor!
Ez meg már az a rész, amikor azt mondja a zene, hogy "pipipipipipipipipipipipipi-pírim-pírim" :-))
Doki este érkezik haza a nyaralásból. Már annyira várom! Jó is, mert már megszakad a szívem a ruhácskái teregetése közben...
Anyukám beszámolói szerint nagyon jól érezte magát, gyakorolta az úszást, az írást meg nem. :-) De talán ez érthető is.
Kevest beszéltünk az utóbbi 1 hétben. Részben, mert Doki "nem ért rá" éppen, vagy nem volt kedve, vagy nem volt térerő. A legutóbbi beszélgetésünkből:
- Doki, most jól hallasz?
- Igen, jól hallak. Tisztán és érthetően. - közli tudományos hangnemben.
- És, mi újság veled? Hogy érzed magad, mi van veled?
- Hát, semmi. Csak jól bestrandoltam.
- Mit csináltál?
- Bestrandoltam, azt kész.
- Aha.
- Csak valamire nem emlékszem.
- Mire nem emlékszel, kicsi szívem?
- Nem tudom, mert arra sem emlékszem.
***
Itt egy réges-régi mobilos kép róla, ahogy éppen darbukázik:
Igazából semmi meglepő nincs abban, amit írok: az idei tábor is fantasztikus hangulatban telt.
Minden tábor után azt hiszem, hogy ezt már nem lehet fokozni.
De mindig kiderül, hogy csak egyre jobbak a táborok, és persze mindig teljesen mások is. Sosem volt még két egyforma, vagy legalább hasonló hangulatú táborunk.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy idén is össze tudtunk hozni legalább egy tábort.
A táborok témája és fő vonulata az én számomra mindig változó. Leginkább az aktuális lelkiállapotomtól, az aktuális témáimról szól. Amiben persze nincs is semmi meglepő.
Írok röviden és sok-sok képpel arról, hogy az én számomra milyen volt ez a mostani tábor, és várom a Ti hozzászólásaitokat, fényképeiteket is!
Olyan volt a számomra ez a pár nap most, mint egy erdei túra.
Azt éreztem az elején, hogy megjöttem a telipakolt kis piknikes kosarammal, amit a nyitókörben betettem középre, hogy mindenki csemegézzen, kóstolgasson, szabadon vegyen belőle, ami jólesik.
A végén pedig egy nagyjából üres hátizsákkal jöttel el...
Közben persze történtek különféle erdei kalandok, túrázgatás, virágok szagolgatása, bokrok mögé nézegetés, mint pl. Luis új darabjának meditatív hallgatása közben. Később kiderült, hogy mások is találkoztak medvékkel a különböző gyakorlatok során... Ami azért egy hastánctáborban elég furcsa.... :-)
A transz hastánc alatt is nagyon jót utaztam befelé, kifelé, önmagamba, a táncba, a szépségbe és még ki tudja, hová... Csodás volt.
Jól sikerült a végén az élő dobos Kusz-kusz c. koreográfia is (tudjátok, "Ááánándáááá...."), amelyet Laja fantasztikus főztjének tiszteletére neveztünk el így. :-)))
Nagyon sok szép, ihletett pillanatban volt részem, és ismét rengeteget tanultam a tanítványoktól, a tanárnéniktől (Szandrától, Esztitől, Anditól és Hajnitól).
A tanítások persze sokszor nem igazán a legkellemesebb formában érkeznek, de ettől függetlenül nagyon szeretem és élvezem az életemnek ezt a részét. Tanulni JÓ! :-)
Sütő Marcsi pedig olyan stabil és biztos támaszt adott mindehhez a számomra!
Izgalmas volt a mátrixolás, és tervezem, hogy hamarosan megtanulom én is. :-)
A kapu kitárult....
A "kézműves szakkör" első munkái:
Érkezés után mindenki rávetette magát a kikészített borítékokra, tollakra, gyöngyökre, ollóra és már az első pár percben ilyen műalkotások születtek.
A táncteremben pedig óriási csend és rend honolt:
Magányosan lógtak a fátylak:
Az első órán menetelünk, frissen, üdén. :-)
(Aki nem lép egyszerre, nem kap kuszkuszt estére!" :-))))
Hű, fotózunk?!
Tamara még a folyosón, teázgatás közben is gyakorol... :-)
Bizony, van, akinek még a napi 8 óra tánc is kevés! :-)
A nyitóbulin eleinte Tamara, Zsófi és Andi voltak a legbátrabbak, mi meg csak drukkoltunk nekik... :-)
(És Tamara, természetesen, a gyönyörű Erdőtündér fátyollal táncol! És - hogy ne csak magamat reklámozzam - a szuper gatyóját a Nádszálban vette.) :-)
Később mindenki felbátorodott és nagyon jókat táncoltunk együtt.
A tanár nénik utcai ruhában nyomták. :-))) (Innen lehetett felismerni, hogy ők a tanár nénik.) :-)))
(A zöld-rózsaszín karkötőm és gyűrűm, bár itt nem nagyon látszik, Pereczes Orsi dizájn!)
Én az aktuális legújabb kedvencemmel, a "Lélekvíz" fátyollal nyomulok, "aki" végül Zsófival jött össze... Kicsit fájt a szívem érte, de nagyon örülök is, hogy ezentúl egy rokon lélekkel lesz együtt.
Magyarul: Zsófi is Halak. :-) És hát milyen legyen egy igazi Halak fátyol, ha nem ilyen?!
Szandra tanár néni Tamara fátylára kapott rá:
Olyan jó volt a hangulat! Engem nagyon fellelkesített a lányok lelkesedése, meg a szuper táncok!
Csak néhány kép:
Reggelente a lányok Marcsi vezetésével jógáztak:
(Ezidő tájt én is valami ilyesmit csináltam, csak a saját ágyikómban. :-)
Ráadásul a lányok még örültek is. Bárcsak fellépés közben látnék ilyen vidám mosolyokat! :-)))
Lehet, hogy ilyen gyakorlatokkal kéne inkább fellépnünk? :-)
(Folyt. köv., még mindig, de most megyek tanítani!) :-)))
