Balázskával hazajöttünk a kórházból végre.
Doki hazaér, feltépi az ajtót és már messziről vékonyka hangon üvölt:
- Hol van a kisbaba???
Meglátja a karomban, kiabál tovább, miközben rohan hozzánk:
- Hát hadd lássam azt a kis rizsszemet!!!
Amúgy egy kicsit még mindig fél tőle, nem meri megfogni, csak néha megsimogatja a fejecskéjét.
Szerinte úgy néz ki Balázska, mint egy "idegen", egy földönkívüli.
Szerintetek? :-)
Persze, azért szereti megfigyelni, "beszélgetni" vele, főleg, amikor "tolmácsolom" neki, hogy Balázska most éppen azt csodálja, hogy Doki milyen izmos és erős és nagy... :-)
- Anya, te honnan tudod, hogy mit gondol, mikor nem is beszél?
- Hát látom az arcán.
- Aha.
Ezen elgondolkodik egy kicsit, majd egy tudományos hangvételű megállapítás következik:
- Balázska mindenféle arckifejezéseket bocsát ki, amelyekből megállapítható, hogy mit szeretne velünk közölni.
Egyik nap Doki közli velem:
- Anya, még szerencse, hogy te legalább szobatiszta vagy!
*************************************************
Kedvenc fotóim, amiket most is Kozár Edit készített a nagy Ő-ről és a legkisebb Ő-ről :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése