Doki és anya :-)

Mindannyian lefekvéshez készülődünk. Doki is már ágyban van, várja, hogy bemenjek hozzá. Elhaló, vékonyka hangon kiszól nekem a fürdőbe:
- Anya, gyere, vegyél a szárnyaid alá és gondoskodj rólam!


Mostanában kicsit kevés időm jut a munkára, az evésre, magamra... És ettől néha meglehetősen feszült leszek.
Megyünk az utcán családilag, beszélgetünk, éppen sorolom, hogy mi minden bajom van...
Doki elém áll, megállít, a szemembe néz komoly arccal, és kedvesen vigasztalni kezd:
- Anya, nyugodj meg! Ne kapjál.... SAKKot!


Bevásárlás után cipekedünk felfelé a harmadik emeletre.  Doki is húzza-vonja a nehéz szatyrát, majd egyszer csak megáll és hirtelen benyögi:
- Könnyíts magadon, Isten is megsegít!

Felfedeztem Story Waters-t :-)

Kár, hogy eddig nem ismertem, de bizonyára most jött el az ideje.

Zolinál láttam meg véletlenül az "Én vagyok Te, Te Isten vagy" c. könyvet. Ránéztem, és éreztem, hogy ez jó lesz. Az a bizonyos szívcsakrából jövő "ez jó lesz" érzés pedig mindig bejön. :-)

Szóval, kölcsönkértem, olvasom.
Rengeteg helyesírási hiba és elírás van benne, mintha a fordítóknak nem lett volna helyesírási javító programjuk... :-) De mostanra már megnyugodott a "bennem élő nyelvész" :-) és elfogadtam, hogy ez van. (Bár még most is nagyon égésnek tartom egy jó könyvet ilyen színvonalon kiadni, de ez már nem az én problémám.)

Amikor spirituális témájú könyvet olvasok (mást nemigen olvasok...) :-), akkor mindig érzem magamban, hogy mikor beszél egóból a szerző, és mikor nyilvánul meg belőle, általa a Valóság. Ezt nehéz lenne másképp elmagyaráznom, de így van. :-)
És Story Waters-nek ebben a könyvében még nem éreztem azt, hogy "na, akkor most ez az egó, aztán majd visszatér az értelmes tartalomhoz". Persze, még nem olvastam végig.

Sok minden található róla a neten, szóval, ez után a könyv után biztosan találok még tőle érdekes olvasnivalókat, és kíváncsian várom, hogy a róla készült felvételek bejönnek-e majd nekem.
Addig pedig itt egy kép, amit a Facebookon találtam róla, és nagyon szép. :-)

És ha már a spiritualitásnál tartunk, itt egy másik kép is. Ez nem őt ábrázolja, viszont ez is nagyon szép és hasonló a feeling. Azt hiszem, jól ellennék ezen a helyen.

Doki, a nők, az iskola és a beszélgetéseink

- Anya, ma odaadtam Evelinnek a Hannah Montana-s chipset.
- És, mit szólt? Örült neki?
- Megköszönte. Teljesen levettem a lábáról!

 *

 - Anya, ma azt játszottuk a barátaimmal, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”.
- Tényleg? És azt hogy kell?
- Hát, azt játszottuk, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”. Az udvaron. A Dáviddal. És akkor odajött 3 csaj, és azt mondták, hogy „édi”. Azt mondták a Dávidra, meg rám, hogy „édi”! Azt mondták, hogy „édi”! Hát, majdnem elhánytam magamat!
- Tényleg? És hány évesek voltak a csajok?
- Hát, olyan… tizenhat...

 *

 - Anya, ma azt játszottam az iskolában, hogy „Hogyan unatkozzunk egyedül, ha senki nem akar velünk játszani”.
- Tényleg? És azt hogy kell játszani?
- Egyedül. Hát úgy, hogy ülsz egyedül az udvaron, amíg a többiek játszanak és unatkozol.
- Tényleg? És ez jó volt neked, jól érezted így magad?
- Nem.

 *

 Egyik este az ágyban a Ho’oponopono-ról beszélgettünk. Éppen ecsetelgettem, hogy milyen szép képek vannak a szívemben, amikor boldog vagyok, és említettem a kék tengerpartot, meg a sok-sok hibiszkuszvirágot satöbbi.
Kérdezem:
- És neked milyen képek vannak a szívedben, amikor boldog vagy? Látsz valamit? Mit érzel?
Doki nagyot sóhajt és közli: - Isten erejét.
Majd csöndesen oldalra fordul és aludni próbál.
Aztán megszólal:
- Anya, nekem erről a sok hubusz-kubusz virágról tudod, mi jutott eszembe? Hogy van egy olyan virág, hogy hubusz-kókusz. És az egy nagy fán nő, és úgy hívják, hogy kókusz, és annak a virága a hubusz-kókusz. 

*

 Megy a tévében a Borsodi reklám, amiben a családi összejövetelre kijönnek a tűzoltók, elmarják a srácot a rendezvényről, a pórul járt nő meg artikulálatlanul üvölt a végén, hogy „Norbi!!!”.
Doki felém fordul, rám néz, és látszik, hogy nagyon viccesnek találja, amit mond, de kicsit fél is a következményektől:
- Te is ilyen szoktál lenni, anya…

 *

 Doki az esti fogmosás után, a szájöblítés előtt emeli a fogmosópoharát és ünnepélyesen közli:
- Igyunk a pezsgőre! Olyan szép nap volt ez a mai!

*