Kiadó a termem - újra

A IX. kerületi Szívvel-Lélekkel Stúdióról már írtam sokat itt is, máshol is. 
Főleg arról, hogy miért szeretem. :-)))

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel www.facebook.com/mahasti10 

Nézd meg a legutóbbi bejegyzéseket itt:
http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/03/megkozelites-kerdese-az-egesz.html 
(megközelítés és fotók)
és itt:
http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/03/nezz-be-hozzank-te-is.html (ez leginkább arról szól, hogy mi hogyan töltjük itt az időnket, mit csinálunk, miért szeretjük a stúdiót).


Most elsősorban hétvégenként tudom kiadni, de a hétköznapi szabad időpontokban is kibérelheted. 


Szívesen kiadom amatőr vagy profi tánc- és hastánccsoportoknak
 vagy akár más, csendesebb tanfolyamokhoz is, mint pl. jóga, thai chi, masszázs, önismereti kurzusok, meditációk, női körök, nyelvoktatás, egyéb mozgásos vagy nem mozgásos tevékenységek, tanfolyamok, gyakorlások. 

Bármilyen táncpróbára is igénybe veheted - ha csak gyakorolni jönnél, alkuképes az ár. :-)
 A terem a belvároshoz közel esik és a 4-6-os villamossal könnyedén megközelíthető.

Földszinti, az utcáról nyílik, így nem zavarjuk a lakókat azzal, hogy idegenek mászkálnak be a házba. :-)
Tükrös, csendes és családias, nagyon hangulatos. 

A terembérlethez grátisz jár a "konyhahasználat" - finom teák közül válogathatsz, és van kávé, tejszín, cukor, édesítő is... Meg persze szalvéta, bögrék, poharak, tányérok, vízforraló... 
Ha valamire még szükséged lehet, jelezd, és gondoskodunk róla! :-)

Van egy szuper "vándor ékszerdobozunk", amibe hozhatsz bármit és el is vihetsz belőle bármit. Van két bölcsesség dobozunk: egy magyar és egy angol nyelvű idézetekkel van tele.

Füstölő mindig korlátlanul rendelkezésre áll. CD lejátszó van (mp3-at is visz), illetve a telefonodat is össze tudjuk kötni a hangfallal, ha inkább így hoznád a zenét.

Tánchoz vannak fátylaink, öveink, kendőink, mindig vannak tiszta gyakorló ruhák, zoknik, lábmelegítők is, hogy legyen mit felvenned, ha fázós a lábad vagy otthon hagytad a ruhád. 

Ha oktató vagy és rendszeresen jössz, akkor igény esetén akár ott is hagyhatod a szükséges ruháidat, felszerelésedet. 

Polifoamot, takarót biztosítok neked, ha a jógához, meditációhoz, nyújtáshoz vagy szimplán csak az üldögéléshez erre van szükséged. Sőt, rengeteg párna is a rendelkezésedre áll.

A mosdó és a toalett is tiszta, kulturált és mindig van tiszta törölköző a szekrényben. 


A bérleti díj 2900 Ft/óra.
Egész napra is kibérelheted a termet napi 15 000 Ft-ért (ez akár 08-20 óráig is lehet, akkor is ennyi az ár). 

Ha egy adott időpontodhoz keresel termet, akkor nézd meg a honlapomon az órarendet. 
Itt ellenőrizheted, hogy mikor vannak szabad időpontok. 
https://www.mahasti.hu/orarend

De érdemes telefonálnod is, mert bármikor előfordulhat olyan változás, ami még nem került fel a honlapra és így pont elcsípheted a számodra legmegfelelőbb időpontot. :-)

Szeretettel várom a jelentkezésedet!
Mahasti

Doki tanul...

Tegnap Dokinak segítettem a környezetismeret tanulásában. Persze, ő nem kért a segítségből, de ez van. :-)
Balázska az ölemben mocorog, nyöszörög, nyafog, Doki egy eper-radírral és egy dobókockával háborúsat játszik, én pedig kérdezgetem a leckéből, közben beszélgetünk is erről-arról.
A vízpartok élővilágát tanulják. Doki mindenre tudja a határozott választ.

- Doki, mi az a tőkésréce?

- Hát a tőke!... Tőkeszámla!

- Doki, mik azok a gázlómadarak?

- Hát olyanok, mint a borz!

- Doki! Mik azok a gázlómadarak?

- Hát mondom, olyanok mint a borz! Szilvi néni mondta!

- Tényleg? És miben hasonlítanak a borzra? Hogy olyan büdösek?

- Hát igen! Amikor megijesztik őket, olyan büdöset finganak, mint a borz!

- Doki, mi az a tojó?

- Hát amelyik toj!

- Doki, mi az a vízisikló?

- Azt nem tudjuk.

Doki farsangol és az "Én, a kistehén"

Lassacskán pótolom az elmaradásokat...

Február elején volt a gyerek farsang az iskolában. Nem tudom, ki találta ki, hogy a gyerekek "Kistehén"-nek öltözzenek be kollektíven... De az az én ötletem volt, hogy akkor segítek a sminkelésben. :-)

A megrendelt időpontra, 3/4 2-re értem be, amikor is azzal fogadtak a fogadásomra kirendelt "nagyok", hogy már mindjárt "menni kell" és még 24 gyereket ki kell sminkelni, úgyhogy siessünk, de nagyon gyorsan! Na, az ilyen szituációkban szokott csődöt mondani minden fizikai és szellemi képességem (magyarul: bestresszelek). :-))) 

5 percem volt, hogy a 24 gyerekből arcilag kistehenet varázsoljak. :-) Még szerencse, hogy ott voltak a talpraesett kis nagylányok, akik azonnal önként beálltak segíteni. A gyerekek pedig szépen sorba álltak (már aki nem üvöltözött, futkározott vagy verekedett éppen) és várakoztak... Valahogy így zajlott:

Amúgy hihetetlen pánikba tudok esni és nagyon elveszettnek érzem magam, amikor rengeteg tülekedő-üvöltő-rohangáló törpe vesz körül... Itt meg aztán voltak egy páran...

 

Jobb szélen Doki (igen-igen, az a naggyon lelkes arcú kisgyerek), bal szélen Laci bácsi, középen pedig Andi néni terelgeti a kisteheneket a Gabitól kölcsönkapott felnőtt kistehén jelmezben. :-)

Andi néni szemből is cuki ebben a jelmezben. 

Bal szélen néhány kóbor 101 kiskutya, jobb szélen a háttérben a kacsák serege. :-)

A Produkció... Doki szólózik. :-)

Amúgy az egészet végigbőgtem - már akkor lepődtem volna meg, ha nem könnyezem végig az egész farsangot. Ez nálam már hagyomány. :-) Az oviban is így csináltam. De olyan édesek voltak már ahogy levonultak a tornaterembe és osztályonként szépen felsorakoztak, akkor is. Meg ahogy szerepeltek, akkor is. :-)

 

Asszem, ez az "ülök a fa tetején" c. rész...

 

Gigantikus meghajlás a végén... :-)

És a buli...

  

Utána pedig Doki ment anyuékhoz, én pedig a Lialinába, ahol letáncoltuk Kisesztivel és Emivel a verseny szponzorálását. 

Jó mozgalmas nap volt.

Kiadó a termem

Ha 2015 után nézed ezt a bejegyzést, és éppen termet keresel, akkor kérlek, kattints inkább erre a bejegyzésre az aktuális infókért: 
http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/04/kiado-termem-ujra.html

*******************

Az eredeti bejegyzés (2010-ből):

A szerdai óráim megszűntek, így az egész napra felszabadult a termem.
Szívesen kiadom amatőr vagy profi hastánccsoportoknak vagy akár más, csendesebb tanfolyamokhoz is (pl. jóga, thai chi, masszázs, önismeret, nyelvoktatás, egyéb mozgásos vagy nem mozgásos tevékenységek).
A terem abszolút belvárosi, a Blaha Lujza tér és az Uránia Filmszínház között helyezkedik el. Tükrös, első emeleti, parkra néző, csendes és családias, nagyon hangulatos. Szőnyegpadló van, de ez igény esetén feltekerhető.
A terembérlethez grátisz jár a konyhahasználat (főzési, melegítési lehetőség, tea, bögrék, cukor stb.), a könyvtár és a "vándor ékszerdoboz" használata is. Füstölő és mécses szinte korlátlanul rendelkezésre áll.
CD lejátszó van (mp3-at is visz), az oktató igény esetén akár ott is hagyhatja a szükséges ruháit, felszerelését.
Polifoamot, takarót igény esetén biztosítok.
A fürdő és a toalett is tiszta, kultúrált, a zuhanyzáshoz tiszta törölközőt adok.
A hirdetésben, tanfolyamszervezésben jutalékért cserébe örömmel segítek, akkor is, ha hastáncos vagy.

A bérleti díj 2500 Ft/óra (min. másfél órára adom ki). 
Ha más időpontokban szeretnéd kibérelni a termet, akkor a honlapomon az Órarend és Programok címszónál megnézheted, mikor vannak még szabad időpontok.
U.I. A szerdai oktatást azért szüntettem meg, mert szeretnék még többet foglalkozni a gyerekemmel, elmélyedni az anyaság örömeiben. Így örülök, hogy több időm lett. Viszont attól még, hogy anyuka vagyok, én is pénzből élek, és a bérleti díjat fizetnem kell... Szóval, remélem, hogy hamarosan sikerül kiadnom valakinek a szerdai napot és ezzel mindannyian jól járunk majd.
_________________

3 óra hosszára csak 7000 Ft.
Délelőtti tanfolyamok esetén megbeszélés szerinti kedvezményes bérleti díj. 
Egész napra is kibérelhető a terem napi 10 000 Ft-ért.

Doki és a szerelem meg a családi élet

Doki este fetreng az ágyban. Jól érzi magát: élvezkedik, nyújtózkodik, gurul ide-oda.

- Jaaaj! … Ez jólesett! … Mi egy jó családban élünk. … Csak nehogy elkiabáljam.

*

Doki egyik nap így köszönt, amikor érte mentem az iskolába és meglátott:

- A nintendóba kell elem!

*

Dokinak pár napja már a Réka a szerelme. Doki ezt mesélte hazafelé:

- De most már komolyan azt gondolom, hogy a Virág titokban szerelmes lehet belém. Ma megsimogatta a hátamat, tegnap meg a vállamat! De titokban!

- És te örülnél neki, ha tényleg így lenne, és szerelmes lenne beléd?

- Aha

- De hát most már nem a Réka a szerelmed?

Doki kioktat:

- Anya! De hát több csajom is lehet egyszerre!

*

Este összebújunk, én meghatottan mondom:

- Kicsi Doki! Nagyon szeretlek!

Doki tárgyilagosan:

-Jó. Nagyon szerethetsz.

*
Utazunk a buszon, Doki egyszer csak értelmesen, artikuláltan, jól kihangsúlyozva megszólal:

- Anya! ... Te egy Értelmes Ember vagy...

Várok, de semmi folytatás. Kérdezem:

- Köszönöm! És ezt most miért mondod?

- Csak úgy.

*
Doki fejhangon nyafogni kezd:

- Jaj, úgy utálom, hogy nekem olyan arcom van, mintha ilyen… aranyos lennék! Pedig én olyan … sportos arcot szerettem volna!

*
Dokival a karácsonyra kapott II. világháborús könyvét olvassuk. Először ő olvas nekem hangosan, aztán mikor elfárad, akkor átveszem és én mesélek neki. Az egyes fejezetek után kérdezgetem, hogy melyiket olvassam:

- Itt olvassam tovább, vagy ezt hagyjuk?

- Á, azt ne olvasd, szerintem ne fárasszuk azzal a nyelvedet, anya! ... Inkább ezt olvasd.

Doki legújabb...

Hát, megint le vagyok maradva.
De annyit szövegel, hogy ezt egyszerűen nem lehet követni. És hiába próbálom menet közben megjegyezni, estére mindig elfelejtem.

---------------

Hazajön karácsony után, és mivel nagyon késő este érünk haza együtt, diszkréten érdeklődök:
- Tegnap este fürödtél apánál?
- Ühüm... Igen.
- Biztos???
- Igen!
- És apa is ezt mondaná?
- Igen.
- És felhívhatom apát?
- Nem!
- De hát miért nem?
- Mert haragudni fogsz...

-----------

Hát, tegnap este, mikor a táncpróba után hazaértem, szembesültem a számítógépemen az üres monitorral. Doki játszott, és hogy közben mit csinált, azt ő sem tudta megmondani... De az Asztal kiürült. Pontosabban, maradt rajta egy Lomtár ikon (benne semmi...), egy Mozilla ikon (az biztosan kellett Dokinak a játszáshoz), egy metronóm ikon (biztosan erre lesz a legnagyobb szükségem a közeljövőben...), és egy katonás és egy "kukac háborús" játék ikonja.
Mikor elmentem, teli volt az Asztal, és tudom én jól, hogy ráfért volna már egy rendrakás... Csak úgy terveztem, ezt saját kezűleg csinálom majd meg. Így most az összes aktuális munkám, cikkek, összefoglalók, címlisták, fényképek, jegyek, utalványok, zenék és még ki tudja, mi minden veszett kárba.

Doki is és én is mindketten összeomlottunk lelkileg Doki tettének súlya alatt. Ő talán jobban.
Ma is jön ki az iskolából, megyünk hazafelé, Doki meg depresszív fejjel bandukol mellettem.
- Doki, mi a baj?
- Á, semmi...
- A számítógép?
- Ááá... Ühüm. Hogy nem játszhatok.
- De hát játszhatsz rajta. Csak az enyémen nem, azon már soha. De a tiéden játszhatsz.
- Ma is?
- Igen.
Alig hiszi, teljesen boldog lesz.
- Anya, én megígérem, hogy ezentúl mindig nagyon jó gyerek leszek! Én tudom, hogy sokat beszélek, de ezentúl, megígérem, nem fogok sokat beszélni és csak akkor beszélek, ha kérdeztek!

Ezt a kört lefutjuk, de Doki még mindig nem tudja, hová legyen örömében.
- Jaj, hát hogy neked milyen gyönyörű kezed van, anya! Add csak ide azt a szép kis kezecskédet, hadd gyönyörködjek benne! Jaj, hogy milyen szép! (Puszit nyom rá, csókolgatja.) Hát ilyen gyönyörű kezecskét még életemben nem láttam! És hogy a bőröd is milyen szép! Neked van a legszebb kezed az egész világon!
Rászólok:
- Doki, most azért, mert játszhatsz a gépen, nem kell ezt a műsort csinálnod ám!
- De hát én nem azért csinálom, de most tényleg! ... És add csak ide a kis arcocskádat! Hát, hogy neked milyen gyönyörű arcod van; hát én ilyen szép arcot még nem is láttam! Te vagy a legszebb az egész világon! Hát hadd pusziljalak meg! Hadd simogassam meg azt a gyönyörű kis arcocskádat!
És így nyomja a műsort végig az úton, kedvesen gügyögve, ahogy én szoktam vele. :-)))

Doki, a nők, az iskola és a beszélgetéseink

- Anya, ma odaadtam Evelinnek a Hannah Montana-s chipset.
- És, mit szólt? Örült neki?
- Megköszönte. Teljesen levettem a lábáról!

 *

 - Anya, ma azt játszottuk a barátaimmal, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”.
- Tényleg? És azt hogy kell?
- Hát, azt játszottuk, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”. Az udvaron. A Dáviddal. És akkor odajött 3 csaj, és azt mondták, hogy „édi”. Azt mondták a Dávidra, meg rám, hogy „édi”! Azt mondták, hogy „édi”! Hát, majdnem elhánytam magamat!
- Tényleg? És hány évesek voltak a csajok?
- Hát, olyan… tizenhat...

 *

 - Anya, ma azt játszottam az iskolában, hogy „Hogyan unatkozzunk egyedül, ha senki nem akar velünk játszani”.
- Tényleg? És azt hogy kell játszani?
- Egyedül. Hát úgy, hogy ülsz egyedül az udvaron, amíg a többiek játszanak és unatkozol.
- Tényleg? És ez jó volt neked, jól érezted így magad?
- Nem.

 *

 Egyik este az ágyban a Ho’oponopono-ról beszélgettünk. Éppen ecsetelgettem, hogy milyen szép képek vannak a szívemben, amikor boldog vagyok, és említettem a kék tengerpartot, meg a sok-sok hibiszkuszvirágot satöbbi.
Kérdezem:
- És neked milyen képek vannak a szívedben, amikor boldog vagy? Látsz valamit? Mit érzel?
Doki nagyot sóhajt és közli: - Isten erejét.
Majd csöndesen oldalra fordul és aludni próbál.
Aztán megszólal:
- Anya, nekem erről a sok hubusz-kubusz virágról tudod, mi jutott eszembe? Hogy van egy olyan virág, hogy hubusz-kókusz. És az egy nagy fán nő, és úgy hívják, hogy kókusz, és annak a virága a hubusz-kókusz. 

*

 Megy a tévében a Borsodi reklám, amiben a családi összejövetelre kijönnek a tűzoltók, elmarják a srácot a rendezvényről, a pórul járt nő meg artikulálatlanul üvölt a végén, hogy „Norbi!!!”.
Doki felém fordul, rám néz, és látszik, hogy nagyon viccesnek találja, amit mond, de kicsit fél is a következményektől:
- Te is ilyen szoktál lenni, anya…

 *

 Doki az esti fogmosás után, a szájöblítés előtt emeli a fogmosópoharát és ünnepélyesen közli:
- Igyunk a pezsgőre! Olyan szép nap volt ez a mai!

*

Doki, a nők, az iskola és a többi.... :-)

Dokinak tegnap lett egy új szerelme, és végre oroszlán, azaz 10 pontos bélyegzőt is kapott, úgyhogy most már kicsit lelkesebb volt, mikor kijött. Végül is, mi más lelkesítené az embert, ha nem a szerelem (és az oroszlánok...) :-) Megkérdeztem Dokit, hogy hogy jött össze a csajjal (hadd tanuljak már én is valamit). - Hát, az úgy volt, hogy a Ricsi, az Egyes Ricsi, tudod, mert van a Kettes Ricsi, de az egyes Ricsi hazudott. Hogy akkor mondta, hogy segít nekem (hát még jó, mivel összejött Doki volt csajával, a Virággal, aztán gondolom, most kompenzálni akar... (a szerk.)) és akkor odament a többi fiúval az Evelinhez, és mondta, hogy ha szerelmes lesz belém, akkor holnap hoz neki valamit, pedig nem, csak azt hazudta. - És az Evelin mit mondott? - Hát, hogy jó, lesz a szerelmem. - Te figyelj már, Doki, most akkor azt mondod, hogy hazugsággal meg ígéretekkel kell csajokat fölszedni? - Hát... igen. - És miért nem te mentél oda Evelinhez? - Hát, mert a Ricsi, az Egyes Ricsi, mert van a Kettes Ricsi, két Ricsi van az osztályban, az Ádám Ricsi, és amikor haragszanak rá, akkor úgy hívják, hogy "Ádám!", és akkor az Egyes Ricsi odament a többi fiúval, és akkor azt hazudta... (és innen jön az egész sztori elölről, aztán még sokszor) -------------- Doki néhány aranyköpése a közelmúltból: Dokinak nincs túl jókedve. Előveszi az iskolatáskájából a kis vakondot, a kezembe adja, és kérlelni kezd: - Na, anya, hát bábozzál már nekem a vakonddal! Tudod, hogy az engem milyen boldoggá tesz! Megyünk taxival, és Doki az ismerős taxis bácsi „Hogy tetszik az iskola?” c. hülye felnőtt kérdésére azonnal mesélni kezdi, hogy már van új szerelme. - Tényleg? Hát te akkor most csajozni vagy tanulni jársz az iskolába?! Doki széttárja a karját és egyértelműen közli: - Hát, mindkettőt! Doki mostanság minden szembejövő szöveget betűzget, kiolvas. Persze simán lebetűz bármilyen szót, ami eszébe jut, akkor is, ha nem az van odaírva. Legutóbbi pl. a szelektív papírgyűjtő kuka volt. Doki eléállt, és kibetűzte: P-O-S-T-A. Posta. Betűzgeti az egyik újonnan vásárolt pólómat is, ami angol feliratú, ráadásul teljesen torzított betűtípussal van írva. Segítek neki: - Az van odaírva angolul, hogy „No Husbend” (Tényleg így van leírva!) :-)) - És az mit jelent? - Hát…öööö… szó szerint azt jelenti, hogy „nincs férj”. Doki ezen teljesen megakad. Értetlenül néz, nagy szemekkel, csodálkozva és némiképp felháborodva: - Anya! Hát muszáj volt neked ezt a pólót megvenned? (Igaza is van. Azóta nem is hordom azt a pólót.) :-) Egyik éjjel Iza nálunk vendégeskedett. Dokinak nagyon bejön, emlékezett is rá, úgyhogy egész este meg reggel fűzte is Izát elég rendesen. Reggel, miután Iza elment, beszélgetünk Dokival: - Jó, hogy itt volt Iza! Jó fej lány, nem? - Aha! Meg jóképű. Doki állítja, hogy tud japánul, meg lengyelül meg angolul, és nógat, hogy mondjak neki bármit, és lefordítja. Először csak szavakat mondok, ő meg hiteles arckifejezéssel fordít mindent, de egy-két szóra közli, hogy azt még nem tanulták az iskolában. :-) Végül megkérem, hogy fordítsa le nekem azt, hogy „Az élet olyan, mint a hintaló.” Ez Doki szerint így hangzik: Pakhéj lüí hukk hamm pukh. (Angol) Kályijászti shukkai pukk. (Lengyel)

Doki, az iskola, a nők és a beszélgetés

 Doki egyik nap azt mesélte, hogy Virággal majdnem szakítottak, aztán hozzátette: "De szerencsére mégsem estünk bele a szakítás kútjába".
 Aztán másik nap mégis csak szakítottak. (Na, Doki azóta nem szeret iskolába járni...)
Kiderült, hogy Virág azt akarta, hogy Doki kérjen bocsánatot valakitől.
Csakhogy nem tudta, hogy Dokinál ez egy igen érzékeny pont. Teljesen kiborul, ha bocsánatot kell kérnie, és meg is szokott emiatt sértődni. Ez lett Virág veszte. Doki pedig kifejtette, hogy ő ráér még a szerelmet keresni, ha majd felnőtt lesz, és hogy van egy bandájuk, ami csak fiúkból áll, de csakis olyanokból, akiknek nincsen csaja. És sokkal jobban megéri ehhez a bandához tartozni, mintha lenne barátnője.
 Aztán következő nap megint kibékültek, de Doki közölte, hogy ő nem is szerelmes a Virágba, csak úgy tesz, mintha.
 Aztán most éppen végleg összevesztek...
Azóta minden reggel hallgatom, hogy nem akar iskolába menni, mert az unalmas.

 Viszont Doki valamilyen módon mégis csak elérte, hogy a Lili mellett üljön, aki ugyebár a legszebb lány az osztályban. :-)

 Ezen kívül Doki fel van háborodva, hogy minden nap csak kilenc pontot (azaz jegesmedve pecsétet) kap az üzenőjébe, és nem tizet (azaz oroszlánt). Aztán persze mindig kiderül, hogy hát "pontlevonást" kap, mert beszél. Hát persze, hogy beszél. Mindig beszél. Folyamatosan. Amióta elkezdett beszélni, azóta nem hagyja abba.
 Próbáltam én előre figyelmeztetni a tanító nénit, hogy a gyerekkel valószínűleg kicsit több lesz a gond... Ha meg nem a beszéd miatt szólnak rá, akkor a "mosolygás" miatt.
 Doki váltig állítja, hogy ő csak mosolygott... Minden nap... Aztán mindig kiderülnek olyan apró részletek, hogy tk. ez akkor történt, amikor a tanító bácsi beszélt. És tk. Doki csak viccet mesélt közben. Meg hangosan nevetett. És körülötte a többiek is nevettek... Hangosan, Doki poénjain.
 Sajnálom a tanító bácsit, és mélyen együttérzek vele. Közben pedig lelkileg készülök arra az időszakra, amikor már intőket is kapnak majd, és nem csak a névre szóló virágjaik szirmai hervadnak el, ha rosszalkodnak a gyerekek.
 Próbáltam én Dokival erről komolyan beszélgetni (miután én is jól kiröhögtem magam a poénjain), de Dokival nagyjából így néz ki egy "komoly" beszélgetés:
 - Doki, figyelj, hadd kérdezzek valamit.
Doki nézelődik mindenfelé, énekelgetni és táncolni kezd: - Nyújtsd előre a jobb kezed, utána hátra...
- Doki, figyelsz rám? Nézz rám egy kicsit, kérlek...
Doki verselni kezd, kézjátékkal kíséri: - Ez itt a jobb kezem, a bal kezemmel tapsolok..
- Doki, figyelj egy kicsit, kérdezni szeretnék valamit.
- Ez meg itt a bal, ha összeverem, megszólal...

 Tehát tartalmas beszélgetést kizárólag akkor tudunk folytatni, ha - éppen Dokinak van valami mondandója (mindig van) - a kis vakond bábujával bábozva mondom el, miközben vakondka dícsérgeti őt. :-)
 A kis vakond (néha V.Kond ügynök a Rágcsávókból) Doki "fogadott kistestvére", aki árván maradt és ő befogadta.
Múltkor összebújtunk hárman, megöleltük egymást, és vakondka kifejtette, hogy milyen jó, hogy van egy nagy tesója, Doki, akire felnézhet és aki megvédi őt, és hogy így teljes a családunk.
Mire Doki: - Na látod, anya, tényleg így vagyunk igazi család, ezért nincs is szükség kistesóra!

Doki, a szerelem, az iskola és az aranyköpések

Doki szeptember elsején, miután 7 és fél évesen végre iskolaérettnek nyilváníttatott, elkezdhette az iskolát. Még nagyon nagyon tetszik neki, mivel már az első napon összeszedett egy csajt :-), és azóta is dúl a szerelem. Egyik reggel láttam is a kislányt, Virágot, ás azt is, hogy Doki arca mennyire földerült, mikor meglátta őt, és megfoghatta a kezét.
Szépen, kézenfogva mentek fel a lépcsőn az osztályba, és a pici gyerekek alig látszottak a nagy iskolatáska mögött, én meg persze szépen megkönnyeztem, ahogy szoktam...
 Én vagyok "a sírós anyuka", aki mindenen elérzékenyül, még azon is, ha fél napos óvodai kirándulásra mennek a gyerekek és integetünk egymásnak a busz ablakán keresztül.
 Minden reggel úgy öltözik fel, hogy elég dögösen nézzen ki és tetsszen Virágnak, és a frizuráját is szépen bezselézzük, hogy jól nézzen ki. Sőt, tegnap a fodrásznál direkt olyan frizurát kért, amivel biztosan tetszeni fog neki.
Ja, és persze gondosan ügyel arra is, hogy ápolt legyen kívül-belül, és hagymát sem eszik, ha másnap iskolába megy, mert múltkor emiatt nem akarta a Virág megcsókolni.
 Egyébként Doki szerint nem Virág a legszebb lány az osztályban, hanem egy másik, a Lili, aki "olyan... olyan nagy..., ő a legnagyobb az osztályban", de Doki szerint ő nem akart szerelmes lenni belé, így maradt a Virág, "de azért ő is szép".

 Minden felnőtt jön a hülye kérdéssel: "És, tetszik az iskola?"
Mire Doki: "Igen, nagyon! Van egy szerelmem is, a Virág! És már szájon is csókoltuk egymást! És az ölembe is ült! És ma egymás mellett ültünk az ebédnél!"
Hülye felnőtt: "És, hogy néz ki a Virág? Szép?"
Doki (csillogó szemmel): "Igen!"
Hülye felnőtt: "Szőke?" (Miért mindenkinek ez jut eszébe?)
Doki: "Hát olyan... copfos."

 Dokit minden nap megkérdezem, milyen volt, hogy tetszett, mit csinált, satöbbi. Az első nap, mikor Doki kijött az iskolából, azt felelte a "Hogy tetszett?" kérdésre: - Jó volt. Ma szép ruhában volt a tanítónéni. ... De a te hastáncos ruhád sokkal szebb!... Te vagy a legszebb hastáncos anyuka a világon! (Tudja a gyerek, mitől döglik a légy! :-)) ... És szerelmes vagyok egy lányba. Úgy hívják, hogy Virág.
- És hogy jöttetek össze?
- Hát, az úgy volt, hogy kergetőztünk, fiúk a lányok ellen, és a lányok üldözték a fiúkat, és akkor ő is a lányok között volt, és akkor bocsánatot kért a Virág, mert folyton engem kergetett. És aztán szerelmesek lettünk. Így lettünk szerelmesek. És már meg is csókoltuk egymást!... Csak azt nem tudom, hogy hány éves... Anya, már megint olyan sok mindent írsz!!! Nem viszed egy kicsit túlzásba?!

 ************* Rosszalkodás a játszótéren, még ovis korában. :-)