A gyermek hastánc számomra nagyon izgalmas téma.
Nem pusztán azért, mert érintett vagyok benne, hiszen a pici
lányom, Hajnika (3,5) is már születése óta hastáncol.
Sőt, már a pocakban is táncolt.
Sőt, az összes gyerekem táncolt a pocakban is. :-)
Azt látom, hogy mind a gyerekekben, mind a szülőkben rengeteg
kérdés felmerül a hastánc, főleg a speciálisnak számító gyermek
hastánc kapcsán. Sőt, azt tapasztaltam, hogy gyakran magukban a
hastáncosokban és hastáncoktatókban is felmerülnek
kérdések, nem hogy a kívülállókban. :-)
A gyermek hastáncról szóló cikksorozatunkban a leggyakoribb és az egészen
speciális kérdésekre is keressük a válaszokat. Olyan képzett és rutinos magyar
hastáncoktatók lesznek ebben a segítségemre, akik évek óta foglalkoznak
gyerekekkel és szívvel-lélekkel oktatnak szerte az országban.
Remélem, hogy a sorozat segít a gyermek hastánc kapcsán felmerülő kérdések
tisztázásában, az esetleges aggályok, kételyek eloszlatásában.
Pappné Vajda Erikával beszélgetek most, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány hastánc tanár nénijével.
A fotókon Erika és kis tanítványai láthatóak.
Mahasti: - Erika, te magad hogyan kerültél kapcsolatba a gyermek hastánccal, mi motivált abban,
hogy elkezdjed?
Pappné Vajda Erika: - Az én motivációm nagyon egyszerű alapokon nyugszik. :-)
2005-ben kezdtem el dolgozni az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolában.
Az iskolát az Igazgyöngy Alapítvány tartja fent ( http://igazgyongy-alapitvany.hu ) Én akkor már táncoltam, és nagyon fontos, hogy a következő évben nem volt
számomra elérhető hastánctanár. Így úgy döntöttem, ha nincsen csoport, akkor
csinálok egyet, mivel azt éreztem, hogy ez nekem kell, mert ez már
"szerelem".
Tudni kell, hogy az én főnököm L. Ritók Nóra, aki rendkívül nyitott és
jóindulatú. Kérésemre lehetőséget adott ebben az évben, tehát 2006-ban arra,
hogy szakköri formában tarthassak hastáncot gyerekeknek. Hiszen az Igazgyöngy a
gyerekekről szól. :-) Ugyanekkor indítottam meg a felnőtt csoportot, párhuzamosan
a kicsikkel. Az első gyerek csoport tizenkét fős létszámmal indult meg. Október
első hétfőjén lesz pontosan tíz éve. Ez a tizenegyedik tanévem:), mivel én tanévekben
számolok. Tehát a motivációm nagyon egyszerű. Két dolog egyesül, amit nagyon
szeretek. A gyerekek és a hastánc. :-)
Mahasti: - Hogyan kerülnek hozzád a gyerekek? Ők maguk találják ki, hogy hastáncra akarnak járni, vagy inkább a
szülők találják ki, esetleg erőltetik is?
Pappné Vajda Erika: - Soha nem a szülő találja ki, hogy hastáncra járjon a gyerek. Ennek
valószínűleg az az oka, hogy, itt vidéken a hastánc még mindig küzd az
előítéletekkel. Arról nem is beszélve, hogy ráadásul gyerekekről van szó. A
gyerekek csak a szépségét látják. A csillogós, szép ruhákat, a szép táncokat.
Eleinte a felnőtt csoport fellépései vonzották be a kis tanítványokat, majd
idővel pedig a gyerek csoportok szereplései. De előfordult, hogy személyes
találkozás során került hozzám gyerek. Nagyon kedves történet számomra, egy
kislány, aki egy fellépés során, még az anyukája karjából nézett, mert olyan
kicsi volt, hogy csak úgy látott valamit. :-) Rám mutatott a színpadon és azt
mondta, hogy "Én attól a nénitől akarok táncot tanulni!" Következő
évben már táncolt is, pedig nem tudták, hogy van kicsi csoport.
Mahasti: - Kisfiúk is járnak hozzád?
Pappné Vajda Erika: - Nem, nem járnak. :-) Bár minden hirdetés bevonzza a vicces férfiakat,
akiket rendszerint biztosítok az egyszer majd induló férfi csoportról.:-D
Mahasti: - Van és szülői aggodalom, hogy esetleg homoszexuálisok lesznek e a kisfiúk a
hastánctól? Vagy bármilyen egyéb ok miatt tiltják e nekik a szülők?
Pappné Vajda Erika: - Erről nem tudok nyilatkozni.
Mahasti: - Hány éves kortól járnak hozzád gyerekek? Szerinted hány éves korban érdemes
elkezdeni hastáncra járni?
Pappné Vajda Erika: - Öt éves kortól már vállalom a gyerekek tanítását. Én azt gondolom a
hastáncnak nincs korhatára, sem alsó, sem pedig felső. Én elmúltam harminc,
amikor elkezdtem táncolni.
Mahasti: - Találkoztál, találkozol e nehézségekkel, ellenállással, kételyekkel a
szülők részéről?
Pappné Vajda Erika: - Nehézségek mindig vannak. Azok az előre nem látott vagy nem várt
élethelyzetek, amik érik a szülőket, nagyon befolyásolják a csoport működését.
A Berettyóújfalui kistérség az ország harminchárom leghátrányosabb
kistérségeinek egyike. Én itt tanítok. Berettyóújfalu egy kisváros. Hozzám
Berettyóújfaluból és a környékbeli falukból, kisvárosokból is sokan járnak
gyerekek. Nagy probléma számunkra az esetleges munkanélküliség, betegség, nem
várt haláleset. Ezek mind olyan befolyásoló tényezők, amiket nagyon nehéz
leküzdeni. A szülők érthető elkeseredését, türelmetlenségét, mindig megérzi a
gyerek és én is. Igyekszem a szülőkkel kiépíteni egy bizalmi kapcsolatot. Ha ez
sikerül, akkor túl tudunk jutni a krízishelyzeteken sokkal könnyebben, hiszen,
ha én is tudom, mi van otthon, akkor igazodom hozzá. Ha nincsen meg a
kapcsolat, akkor nagyon nehéz. Ahhoz is vezethet, hogy elveszítek emiatt
tehetséges gyerekeket, akihez ráadásul már én és a társai is kötődnek
valamilyen szinten. Akkor a lelkemben megsiratom, de be kell lássam, hogy nem
tudok mindent befolyásolni.
A szülőknek mindenről tudni kell. Én igyekszem mindig őszinte lenni és
tájékoztatni őket mindenről. Cserében én is ugyanezt várom.
Kételyek a szülők részéről kezdetben vannak. Amíg nem látják, pontosan mit
csinálunk, addig számít a véleménye a szomszédnak, barátnak, a környezetnek.
Elbizonytalanodhatnak a negatív előítéletek hatására. Általában a gyerekek
miatt vészelik át ezt az időszakot, és az első siker meghozza számukra a
megnyugvást. Nagyon sokszor pont az, aki előtte záporozta felé a negatív
véleményt lesz az első, aki azt mondja: „Gratulálok! Ez nagyon szép! Én nem
gondoltam, hogy a hastánc az ilyen!”
Mahasti: - Mit szoktak tőled leggyakrabban kérdezni a szülők?
Pappné Vajda Erika: - A legfontosabb számukra, hogy mikor kezdődik a tánc. :DD
De tudom, hogy nem erre gondolsz. :-) Ha megindulnak az órák, akkor rendszerint az
első kérdések ezek: Hogy megy neki? Nem ügyetlen? Jaj! A többiek nem
ügyesebbek? Hogy látod? Érdemes? Fejlődött?
Három hónap múlva karácsonyi bemutató. Ilyenkor már csak rutin kérdések
vannak. A bemutató után pedig: Jaj! Nagyon ügyesek! Nagyon szépek! Nagyon sokat
fejlődtek!
Nagyon fontos, hogy a szülő itt már az egész csoportot figyeli,
összességében.
Mahasti: - Milyen stílust tanulnak nálad a gyerekek?
Pappné Vajda Erika: - Igyekszem mindent megtanítani a maga idejében. Nem mindenkinek tetszik
ugyanaz. Lehet tudni, mikor jön el az ideje, hogy mélyebben átvegyünk egy-egy
stílust. Azonban azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag folyamatosan mesélek a
stílusokról, különbségekről, egyezőségekről. Sokszor többször is elmondom
ugyanazt, mert így sem biztos, hogy megmarad. Én azt hiszem, inkább klasszikus
tanárnak számítok. Nem vagyok annyira modern. :-) Bár van stílus, ami kimarad,
mert a gyerekek nem akarják, hogy azt táncoljuk. Nem érdekli őket, nem tetszik
nekik stb. Marad a nagy kedvenc a dobos, saabi, raqs sharki, saidi meg ami
jön :-), pl. fúziók.
Mahasti: - Mi a legalapvetőbb különbség a gyermekek hastánca és a felnőttek hastánca
között? Illetve nálad mi a legalapvetőbb különbség a módszertanban, ahogy a gyerekeket, és ahogy a felnőtteket tanítod?
Pappné Vajda Erika: - Nagyon nagy a különbség az órák között. Teljesen másként tanítom a
gyerekeket és a felnőtteket. Máshol van a hangsúly. A gyerekeknél nagyon
vigyázni kell, hogy ne legyen szexuális üzenete a táncnak. Nagyon finom határok
vannak, amiket én igyekszem betartani. Nem akarok mini felnőtt táncosokat
kinevelni. Számomra fontos, hogy a gyerek magát a táncot szeresse meg, azután
ahogyan nő beleteszi majd a saját kis dolgait. Szépen kialakul a saját
mozdulatkincse, majd azután a nőiessége fejlődésével jön a többi dolog. A
nagyoknál már nagyon érezhető, hogy vannak olyan Bogis,Vikis , Mónikás, Diás,
Kittis, Fruzsis dolgok, amik az évek során alakultak. Persze ők is mondják,
hogy ez olyan Erikás, ami nagyon jól esik. De ők már menet közben felnőttek vagy
majdnem felnőttekké váltak. Nagyon sokat megéltünk együtt. Jót és sajnos
rosszat is.
Szerencsés vagyok, mert én alternatív művészeti iskolában dolgozom,
így nem a klasszikus óravezetés jellemzi az óráimat. Természetesen a bemelegítések,
nyújtások, levezetés megvan, azonban a tanítási módszert inkább az Igazgyöngy
mintáján keresztül alkalmazom. Ha jó a feladat, jó az óra. :-)
A gyerekeknek
igyekszem úgy tanítani, hogy végig jól érezzék magukat és közben mindig
hazavigyenek egy plusz elemet és egy új élményt. Gazdagodjanak érzésekkel,
tudással és mindennel, amit átadni tudok. A kicsiket és a kicsikéket is imádom! :-) Velük egy kicsit játékosabb az óra, de
ahogyan nőnek egyre többet várok.
A fegyelmezés, ami érdekes lehet még a
témában. Ha jó a feladat (most ismétlem magam, de ezt Nóritól tanultam és
fontos. :-)), akkor nem kell
fegyelmezni, ha nem jó, akkor az az én hibám. Tehát ez ennyi. Erre kell
figyelni.
A felnőtteknél is hasonló az óra menete, de mivel ők felnőttek, már
dolgoznak, családjuk van, nagyon le vannak terhelve. Sokkal nehezebb a mozgás.
Már berögzültek a helytelen tartások. Kopások, ízületi vagy egyéb betegségek
vannak, amire nagyon figyelni kell. Nem olyan tempóban haladunk, de nem is
várok el annyit, mint a gyerekektől. Itt is az a fontos, hogy jól érezzük
magunkat. Sok problémát hoznak magukkal. Testit és lelkit egyaránt. Sokszor
azért jönnek táncra a nők, mert kisbabát szeretnének, de valamilyen okból nem
sikerül. Nagyon boldog vagyok, mert jelenleg kb.10 kisbaba van, akinek az
anyukája hastáncos volt. És vannak köztük ikrek is. :-) Az elfojtott érzések, a nőiség megélése
nagyon fontos a felnőtteknél.
Figyelek, hogy óra végére felszabadult, boldog NŐK legyenek. Röviden
ennyi. Nagyon sokat lehetne még ehhez a témához hozzátenni, de azt hiszem a
legfontosabbakat elmondtam.
Mahasti: - Miért fontos szerinted, hogy hastáncra járjanak a gyerekek? Fontos e
egyáltalán? Mit ad a gyerekeknek, mi az a plusz, ami miatt esetleg jobb, mint
más mozgás, más tánc?
Pappné Vajda Erika: - Szerintem nem az a fontos, hogy hastáncra járjanak a gyerekek. A fontos,
hogy olyan testmozgást végezzenek, ami nekik jó érzés és egészséges. A hastánc
egy lehetőség. Van gyerek, akinek tetszik és van, akinek más tetszik. Én ezt
maximálisan elfogadom. Nem jobb és nem rosszabb, ha a másik mozgás vagy
táncfajta örömmel tölti el. Sokféle ember és sokféle gyerek létezik a világon.
Ettől szép a világ.
Mahasti: - Köszönöm!
************************
Ismét sok kérdésre választ találtunk. Talán benned is maradtak még
kérdések... Így a cikksorozatot hamarosan folytatjuk, hogy megismerhess még
több szempontot, még több oktatót, még több pici hastáncost! :-)
Addig olvasd el a cikksorozat 1 részét itt:
És a 2. részét itt:
http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/09/gyermek-hastanc-riportsorozat-2-resz.html
**************************************
Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
