A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hastánc tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hastánc tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 22., vasárnap

Miért is kell a hastánchoz bátorság?

Az életben a boldogsághoz kell egy kis őrültség. A bátorságnak köszönhetően tartalmasabb élet vár az emberre. A félelem legyőzése kapu egy teljesebb és szabadabb élethez. Szóval előre kell nézni, és menni. /John Cure/ 


(Kép: Pixabay, Lothar Dietriech)

 

Hastánc és bátorság

Miért is kell a hastánchoz bátorság


Hastánc és bátorság? Mi vaaaan???? Hogy jön ez a kettő össze?!

Hiszen ez valahogy két teljesen különböző dolog, az élet két különböző területe, más-más energia…. És mégis felmerül a kérdés, hogy vajon kell e a hastánchoz bátorság, és ha igen, akkor miért, mihez, hogyan…? 


„Bátorság kell, hogy belekezdj, bátorság kell, hogy folytasd, aztán már minden megy a maga útján...” /Kölesné Éva, 74 éves, aktívan versenyző hastáncos/



De miért is kellene bátorság ahhoz, hogy valaki elkezdje vagy folytassa a hastáncot?

Miben áll ennek a bátorságnak a lényege, miért bátorság hastáncolni? 


Mielőtt tovább olvasnál, neked mi jut arról eszedbe, hogy "hastánc és bátorság"?


Mahasti




Kezdő lépések, első tánclépések


A legeslegfontosabb, hogy már azelőtt, hogy belevágnál a hastáncba, felhívnál egy hastánciskolát, hogy érdeklődj a tanfolyamokról, meg kell küzdened a saját félelmeiddel, negatív gondolataiddal, előítéleteiddel, a magaddal szemben támasztott túlzott elvárásaiddal, önkorlátozó hiedelmeiddel. Ilyenek lehetnek például az „én nem vagyok elég jó”, „nincs ritmusérzékem”, „botlábam van”, „túl öreg vagyok”, „túl kövér/sovány vagyok”, „biztosan már mindenki profi és csak én fogok bénázni” és még estig sorolhatnám. Magyarul már mielőtt belevágnál, gyorsan alkalmazod az önszabotázst, a halogatást, ezzel is megakadályozva magadat abban, hogy belevágj és kiderüljön, hogy ez egy nagyon is csodás dolog a számodra. 

Úgyhogy igen, ha már eljutottál az első órádra, akkor gondolatban jól veregesd hátba magadat, dicsérd meg magadat alaposan, hiszen leküzdötted az összes félelmedet és mégis megjelentél az első órán! Ez az igazi bátorság! 



És ez még csak az első lépés volt az úton. 

Már az első órán jön a szembesülés azzal, hogy itt bizony „le kell vetkőzni”, még ha csak részlegesen is és mások előtt már tényleg nem tudom eltitkolni a testi adottságaimat. Ráadásul ez egyfajta lelki lemeztelenedéssel is jár. Megnyílni mások előtt, akik ekkor még idegenek és nem tudod, hogy bízhatsz e bennük, bármikor beléd rúghatnak, beletaposhatnak az érzékeny lelkivilágodba… Na, ez is igazi bátorság!



„Bátorság, mert szembe kell nézni a saját testünkkel és meg kell tanulnunk szeretni, ha eddig nem szerettük.
Bátorság, mert meg kell találnunk a szépségünket, a ragyogásunkat, a nőies oldalunkat, ha eddig nem sikerült.” /Geőcze Sára/




„Szembenézni saját magaddal. Nézni, ahogy az az istennőmozgású, sportos csaj megcsinál egy egyszerűnek tűnő mozdulatot. Megpróbálod, de a te tested erre előadja helyette a hattyú halálát, a legrosszabb értelemben. Hát még az, hogy ezzel fel is kellene lépni valamikor.   Ami neki jól áll, magadon rémesnek tűnik. El sem hiszed, hogy a te merev izmaid, görbe hátad, béna lábaid... valaha meg fognak tudni így mozdulni.” /Virág Dóra/







Ha kitartasz az elképzeléseid mellett, folytatod a hastáncot, nem adod fel, akkor jönnek a képbe a kedves rokonok, barátok, ismerősök, akik majd jól ellátnak tanácsokkal, kéretlenül is megosztják veled a saját előítéleteiket, félelmeiket, gondolataikat. Nekem ez a kedvenc részem, mert nagyon izgalmas szembesülni azzal, hogy velem szemben nekik mennyire más félelmeik vannak. ))


Van, aki ezek miatt otthon nem is mondja meg, hogy mit is csinál szabadidejében, hová jár, mit táncol. Ha te a körülmények ellenére is felvállaltad és elmondtad, hogy hastáncolsz, akkor ismét csak egy nagy hátbaveregetés jár neked a bátorságodért, mert óriási lépést tettél meg az önmagad felvállalásához vezető úton. (De ne feledd, hogy ha az ellenséges hangulat, előítéletek, tiltások miatt inkább nem mondod el másoknak, akkor is megtetted már a legnagyobb bátorságot igénylő lépést: ott vagy a várva várt hastánc tanfolyamodon és azt csinálod, amit szeretsz!) 


 Szerencsére azért a támogató barátok vannak többségben, akik inkább segítenek átlendülni a nehézségeiden, aggályaidon, szeretettel támogatnak az utadon. 


„Bátorság, mert sok laikus számára csenghet negatívan a hastánc ("csöcskidobós, seggrázós szextánc", vagy "araboktól jön és ők migránsok, terroristák, stb…"), és ezeket a negatív dolgokat ki kell tudni zárni.” /Geőcze Sára/


„Szembe kell menni az előítéletekkel. A szeretteink félelmeivel, amit féltréfásan oda is vetnek, valamint az ismerőseink vicceivel. "Este táncolsz majd a férjecskédnek?”, "Szép, de holnap meg elrabolnak, visznek külföldre egy hárembe!" „ /Virág Dóra, Hastáncoktatói Mentorprogram/



„Miért kell bátorság? 
Azért, hogy szembenézz önmagaddal, hogy légy erős a negatív kritikákkal. Bátorság kell, hogy felvállald: igen, ez én vagyok, nő vagyok és szexi, bármit is gondolnak az irigyeid.” /Nagy Renáta, Hastáncoktatói Mentorprogram/





Mahasti (Vadász Fotó)

Ha még mindig kitartasz a hastánc mellett, akkor jön a következő nagy kihívás: a fellépés. Legyen szó családi buliról, az iskolád gálájáról, csoportos vagy szóló versenyről, itt aztán kell a bátorság, főleg az első alkalomhoz! A legfőbb kritikusok általában a családtagok…. De néha a zsűritagok sem kímélik a versenyzőket. 

A fellépésen pedig már nincs mellébeszélés, titkolózás: ország-világ elé tárod magadat, a testedet, a tánctudásodat. 


Erről Dóri írt nagyon szemléletesen: 


„….Néha a zene is furi, szokatlan. De vissza az előítéletekhez és fellépéshez. Bele sem mersz gondolni, hogy egyszer fel kell venni egy ruhát, amiből biztos több lóg ki azokból a részekből is, amit te inkább rejtegetni szeretnél és ezt a rokonok, ismerősök és kollegák is láthatják!


Aztán megmozdul az a test végre úgy, hogy az már szép. És beleszeretsz abba a ruhába, amit egyébként sosem viselhetnél és amúgy is olyan vagy benne, mint egy hercegnő, vagy díva, vagy ki tudja mi, de valami varázslatos. És a nagyid mindennél jobban várja, hogy újra táncolj neki. És észre sem vetted, de a tested, a porcikáid sem tűnnek olyan rémesnek, még az sem, ami kilóg a ruhából.” /Virág Dóra/



Van, aki el sem jut egy fellépésig. Van, aki azért, mert nem is érdekli, és van, aki azért, mert fél. Fél a színpadtól, fél kiállni mások elé, fél a megmérettetéstől, az esetleges kritikáktól. A „Mit szólnak hozzám mások?” kérdéssel tudod a legtöbb szorongást okozni magadnak. Kérdés persze az, hogy megéri e? 









És végül, amikor ez már a szenvedélyeddé, a függőségeddé, életmódoddá vált, akkor lehet, hogy úgy érzed, szívesen átadnád ezt a tudást másoknak is. A tanításba belefogni, akár egyetlen kurzus erejéig, akár iskola alapítással együtt…. szintén óriási bátorságot igényel. 

Kezdve attól, hogy ehhez mennyi-mennyi újfajta készség és tudás elsajátításához van szükség, ezeket mind kitanulni, megtanulni, elsajátítani…. Erről a Mentorprogram hallgatói bőven tudnának mesélni.  

És akkor még ott van az a kétség is, hogy vajon sikerül e átadni mindazt a csodát, ami a te lelkedben már megszületett. Megértik e, meghallják e, érezhető e? 



Sári megfogta a nagyon fontos gyakorlati oldalát is a kérdésnek: 

„Bátorság akár a tanításába belefogni, mert rétegtánc, nem ismerik olyan sokan, mint más táncokat (társas vagy a modern táncok). Ráadásul többnyire felnőtt nők vesznek rajta részt, akik dolgoznak/tanulnak, esetleg gyereket nevelnek, családfenntartanak, így nem egyszerű megélni belőle (de nem lehetetlen).
És bátorság, mert egy olyan varázslatos közegbe kerülsz bele, ami komoly függőséget okozhat, így nehéz kikeveredni belőle (de nem is érdemes ;) ).” /Geőcze Sára/



„Miért kell bátorság? 
Bátorság kell, hogy elmerülj egy másik kultúrában, és talán egy másik évszázadban is. Bátorság, amikor kiállsz, hogy taníts, és bebizonyítsd magadnak is, hogy át tudod adni azt az érzést, ami téged, ha meghallod a zenét, a fellegekbe repít.” /Nagy Renáta/ 





Mahasti és a Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatói (Fotó: Ludmila Zakharova) 


Ezek talán a legfontosabb témakörök, amik a hastáncot és a bátorságot összekötik. 


Neked van/volt szükséged bátorságra a hastánchoz? A fenti vagy bármilyen más témában? 

Nekem nagyon sokszor. Az összes fázison végigmentem én is, amin csak lehetett. És itt vagyok, boldog vagyok, nem bántam meg semmit. Juhú!

Szerencsére minden tanítványom és hastáncos ismerősöm így van ezzel. 




„A HASTÁNC maga a bátorság!!
Legyőzöd a félelmet, a lámpalázat, s cserébe örömet, boldogságot, szeretetet kapsz.... Persze ehhez AKARAT, TÜRELEM, SZORGALOM, KITARTÁS, TANULÁS, FEJLŐDÉS, MOTIVÁCIÓ ... és sorolhatnám még, mi minden kell, kellhet ....
Számomra a bátorságot, a hastáncot a PÉLDAKÉP SZÍVVEL-LÉKEKKEL követése segítette.” /Bércesy Vica/










És legszebb lezárásként megosztom veled 
Sütő Marcsi (60 feletti kezdő hastáncos) trénertársam levelét:

"...mert egy rakás félelmet, előítéletet, önkritikát (randa vagyok, hájas vagyok, rezeg a háj, pfúj...milyen már?, nem tudok mozogni, félek 'mutatkozni', mit szólnak.. ezek ..azok.. amazok, béna vagyok, nem tudom megcsinálni, tehetségtelen vagyok, antitalentum vagyok a tánchoz, összeakad kezem-lábam, nincs ritmusérzékem, mindig az ellenkező irányba megyek, lemaradok, nem hallom a ritmust.. ..folytassam még?) kell legyőzni.
Csak addig, míg elindul az ember. Aztán jön az óra és még több ilyet mond magának az ember. 


Mert elsőre nem úgy sikerül, ahogy a másiknak vagy ahogy elképzeltem... s akkor megint magunk felé fordulunk, húzzuk le magunkat = nem hisszük el magunknak, hogy jók vagyunk, hogy tudunk, hogy képesek vagyunk rá, és tehetségesek vagyunk... s nem adunk türelmet, időt, hogy megtanuljuk s eljuttassuk magunkat a felszabadult tánc-élvezetéséig!
Szóval az eleje csupa harc - önmagunkkal!


És ebben pont ugyanazt látom, mint a jógában. Ugyanezt tanítom a hozzám jövőknek: merd, hidd el, csináld, s a tested tudni fogja, megcsinálja! Kapcsold ki az elméd! 😉
Aztán lassan leomlik egy réteg ezekből és elkezdi saját magát, a zenét, a felszabadító mozgást élvezni az ember. Ekkor már jobb valamivel... 🙂
Már kezdi megérezni, eltalálni a ritmust, hallani a zenét, érezni a tánc energiáját, felszabadító hatását az ember lánya.
De még mindig küzd a megfelelési vágyával! És ez olykor éveket is jelenthet!
Mert még mindig valami nem jó... nem tökéletes! Perfekcionisták előnyben, nagyon jól űzik ezt!



Aztán jön az egyediség kérdése: miért nem tudom úgy, mint... szóval hasonlítgatunk. Úgy akarjuk, mint a másik. Ez persze a tanulás metódusa is először. A gyerek is utánzással tanul.
De mi mások vagyunk. S ezt is nehéz elfogadni... el akarunk bújni a másik arca/mozgása/tánca mögé. Saját magunkat felvállalni talán a legnehezebb! 😉
Amikor valami megjön belülről és elkezd kiáradni. Nna, akkor meg attól ijedünk meg s fogjuk vissza magunkat!

És akkor, vagyis ezután jön-jöhet, - s ebben te is ott vagy, mert mondod, serkented a hallgatóidat, - hogy fel kéne lépni... nnna, azt aztán már nem!
És jön a félelem a színpadtól, az emberektől, láthatatlan-halhatatlan-elképzelt-feltételezett kritikáiktól... stb. stb.
Ezt mar ismered! Pontosan tudod!!

No, ezek mindegyikéhez egyenként és együtt is, mert egymásra hatnak, mind-mind bátorság kell!
Lehet, fordítva kellett volna írnom - de ugye én az okokból szoktam indulni... azt oldom.

És amúgy is azt vallom egyre inkább: a félelmeken át visz az út!
Azon átmenni pedig igazán kell bátorság!!

Szeretettel írtam:
Marcsi"



*********************

A cikket közel két éve írtam. Igen, most jutottam el odáig, hogy szerkesszem és publikáljam.  Köszönet minden tanítványomnak és kollégámnak, akik megosztották velem a véleményüket! 

Mahasti


Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
https://www.facebook.com/mahasti10
https://www.facebook.com/hastancoktatoimentorprogram/
https://www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
https://www.youtube.com/user/Mahasti10
https://www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com 
https://www.mahasti.hu 

Szívvel-Lélekkel Stúdió,
 Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.  





2020. május 22., péntek

Hastánc online és offline


Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel. Online is.
Így látták az órákat a résztvevők. 

Csodálatosan telt nekünk a karantén időszaka (is). 
Legalábbis azoknak, akik folytatták a tanulást és online is eljártak a hastánc órákra.  :-) 
Köszönöm a drága tanítványaimnak a kitartást, a türelmet, a lelkesedést! 
Remélem, hogy a hastánc óráink is hozzájárultak ahhoz, hogy könnyebben, vidámabban bírjuk ezt a nehéz időszakot. 

Ettől a héttől már offline is látogathatóak a hastánc óráink a Szívvel-Lélekkel Stúdióban. 
Ez már önmagában szuper hír! 
De van lehet ezt fokozni! 
Ugyanis megmaradnak az online órák is, és egy jó darabig, ameddig igény van rá, egyidejűleg fogom tartani az óráimat online és és offline módon is. 


Van, akinek nem jött be ez az online tanulás dolog, ami teljesen normális. 
Ha te is közéjük tartozol, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül ezzel. Sokan osztották meg az érzéseiket, tapasztalataikat az online hastánc oktatásról. Lásd például  ezt a bejegyzést, amiben össze is foglaltuk a visszajelzéseiteket. 
Ha te sem szereted az online órákat, akkor gyere és találkozzunk végre személyesen, hastáncoljunk együtt! 

Ha azok közé tartozol, akik szívesen járnak online is hastáncolni, vagy számodra is csodás lehetőségeket kínált ez az időszak és így szeretnéd folytatni továbbra is a tanulást, akkor pedig az online óráimon várlak szeretettel továbbra is! 

Akárhogyan is hastáncolsz, nagyon sok boldogságot, örömet hozzá. 
És persze kitartást, lelkesedést, időt, energiát.... :-))) 
A lényeg, hogy megtaláld a hastánc bármelyik műfajában önmagadat és boldogan, felszabadultan éld meg a nőiségedet!

Mahasti 

Mi így táncoltunk és találkoztunk mostanság. :-)))
A képek a hastánc óráink nyitó- és zárókörein készültek. 




Elérhetőségek: 


2018. szeptember 28., péntek

A "laza száj" fontossága és egyéb tudnivalók a hastáncról

Most találtam az archívumomban. Nagyon köszönöm! 


„… a lényeg – és amiről eszembe is szoktál jutni – hogy „laza száj”. Szerintem ez sokunknak megmaradt a workshopról.
Nagyon jól éreztem magamat a ws-en. De szerintem mindannyiunkon látszódott, hogy örültünk, hogy tanulhattunk. Jó lett volna, ha több időnk marad táncolni. De hát táncolni sajnos sosincs elég idő. 
Amit nagyon jó volt hallani, hogy nem kell utánozni nagy/nagyobb táncosokat. Hiszen valóban attól egyedi mindenki és minden táncos, ha azt táncolja el, amit érez. Hiszen a tánc is (mint pl. a rajzolás, zenélés és egyéb alkotó tevékenység) nagyon jó „lélekventillációs eszköz”, meg kell szellőztetünk megfáradt, néha megtört vagy éppen vidám lelkünket, testünket. És ez leginkább akkor lehetséges, ha tánc közben tényleg magamra figyelek és nem egy más által kitalált koreóra.
Újdonság volt számomra, hogy a nézők az előadót „tükrözik”, hogy magunkra is rácsodálkozhatunk (amit szoktunk is, csak valamiért azt gondoljuk, hogy a színpadon ezt nem kell), hogy meglepődhetünk, hogy kacsinthatunk, hogy a dobszólót is dúdolhatjuk vagy "mondogathatjuk". És kell is, hiszen amit gondolok, az a legtöbb esetben látszódik is az arcvonásokon.
Köszönjük a csodás, pezsgős délutánt. További szép, vidám táncos napokat kívánok Neked. Üdvözlettel, tisztelettel, szeretettel, hálával: Bea”
/Rácz Beáta/



2016. szeptember 13., kedd

Gyermek hastánc. Riportsorozat 1. rész. Kalamár Brigitta

A gyermek hastánc számomra nagyon izgalmas téma. Nem pusztán azért, mert érintett vagyok benne, hiszen a pici lányom, Hajnika (3,5) is már születése óta hastáncol. Sőt, már a pocakban is táncolt. Sőt, az összes gyerekem táncolt a pocakban is. :-)

Azt látom, hogy mind a gyerekekben, mind a szülőkben rengeteg kérdés felmerül a hastánc, főleg a speciálisnak számító gyermek hastánc kapcsán. Sőt, azt tapasztaltam, hogy gyakran magukban a hastáncosokban és hastáncoktatókban is felmerülnek kérdések, nem hogy a kívülállókban. :-) 

A gyermek hastáncról szóló cikksorozatunkban a leggyakoribb és az egészen speciális kérdésekre is keressük a válaszokat. Olyan képzett és rutinos magyar hastáncoktatók lesznek ebben a segítségemre, akik évek óta foglalkoznak gyerekekkel és szívvel-lélekkel oktatnak szerte az országban. 
Remélem, hogy a sorozat segít a gyermek hastánc kapcsán felmerülő kérdések tisztázásában, az esetleges aggályok, kételyek eloszlatásában

Elsőként Kalamár Brigittával beszélgettünk, aki Szolnokon okítja a kislányokat. 
A fotókon Brigitta és kis tanítványai láthatóak.  

***********************

Mahasti: - Brigi, kérlek, mindenekelőtt a kezdetekről mesélj nekünk. 
Hogyan kerültél kapcsolatba a gyermek hastánccal, mi motivált abban, hogy elkezdjed?

Kalamár Brigitta: - A gyermekhastánccal úgy kerültem kapcsolatba, hogy az egyik felnőtt órámra egyszer váratlanul bekopogott két anyuka a kislányával. Kérdezték, hogy megnézhetik-e az órát és a gyerekek kipróbálhatják-e. Meglepődtem, de a többiek beleegyezésével igent mondtam. A két kislány, - akik akkor 6 évesek voltak-  fegyelmezetten végigcsinálták a kezdő felnőtt órát a maguk módján. Az anyukák az óra végén odajöttek és mondták, hogy összeszednek nekem egy csapatnyi gyermeket, ha tanítom őket. A következő héten már ott álltak a gyerekek és a szülők tettre készen és elindult az első gyermekhastánc csoportom, néhány nagycsoportos óvodás és néhány első osztályos gyermekkel.

Mahasti: - Hogy működik nálad a jelentkezés? A gyerekek maguk találják ki, hogy hastáncra akarnak járni, vagy inkább a szülők találják ki, esetleg erőltetik? Kisfiúk is járnak e?

Kalamár Brigitta: - Eddig még nem jelentkezett kisfiú, aki szeretett volna hastáncot tanulni nálam. 
A gyerekek maguk választják a hastáncot
Szerintem egy ilyen pici (ovis és elsős) gyermek esetében nem is lehetne sokáig erőltetni, hogy olyasmit csináljon, amit ő maga nem akar, csak a szülei. 
A pici gyermekek még érzelmi alapon működnek. Az első, ami megkapja a tekintetüket természetesen az, hogy úgy nézünk ki a fellépéseken a ruháinkban, mint a hercegnők. Ez nagyban befolyásolja egy ovis kislány döntését. 
Fontos számukra a biztonság érzet és az, hogy elfogadják az oktató személyét. Náluk még nagyon nagy százalékban számít az oktató személyisége. Anyáskodónak, türelmesnek, nyugodtnak és borzalmasan kreatívnak kell lenni, hogy az ő figyelmüket fenn tudjuk tartani. Monotónia tűrésük nincs még és ha elveszítjük a bizalmukat, soha többé nem jönnek órára. 
A gyermekhastánc oktatás esetében nem csak a gyerekek szimpátiáját kell elnyernünk, hanem a szülőkét is, hiszen a legdrágább kincsüket bízzák ránk. Én pici gyerekek esetében nem szoktam megtiltani, hogy a szülő bent üljön eleinte az órán csendben. A szülők nem a tánctudásunkra kíváncsiak elsősorban, hanem arra, hogy hogyan bánunk a gyermekükkel, milyen pedagógiai módszerekkel tanítunk. Ha a személyiségünk nem nyeri el a tetszésüket, hiába táncolunk profi módon, akkor is elviszik a gyermeküket máshová.


Mahasti: - Van e korhatár? Hány éves kortól járnak hozzád a gyerekek? Szerinted hány éves korban érdemes elkezdeni hastáncra járni? Találkoztál, találkozol e nehézségekkel ellenállással, kételyekkel a szülők részéről? Mit szoktak tőled leggyakrabban kérdezni a szülők?

Kalamár Brigitta: - Nekem a legfiatalabb tanítványom eddig 4 éves volt. Ezt a kort én még nem ajánlom kezdésre. Ilyenkor  hastáncoktatásról még csak véletlenül sem beszélhetünk. Inkább csak csoport összekovácsolásról, esetleg térformák kialakításának gyakorlásáról (kör, sor, oszlop), finommotorika fejlesztése eszközökkel (kiskendő, kisfátyol stb.) Rengeteg játék, sok dicséret, és jutalom ellenében (matrica, piros pont, nyomda) csak pár percnyi tanulás. Én a 6 éves kort tudnám javasolni kezdésnek.
Azok a szülők, akik már elhozzák a gyermeküket hastáncra, nem szoktak kételkedni abban, hogy ez hasznos lehet a gyermeknek. A hastánc eredetét illetően vannak furcsa elképzelések, de ha ezt megbeszéljük, akkor nem szokott semmi gond lenni a kezdetekben.  Szerintem a gond inkább 3-4 év elteltével  kezdődik, amikor kezdenek belelátni a hastáncos helyzetbe itt Magyarországon. Akkor nem győzök válaszolni az aggódó kérdéseikre J


Mahasti: - Milyen stílust tanulnak nálad a gyerekek? Mi a legalapvetőbb különbség a gyermekek hastánca és a felnőttek hastánc között?

Kalamár Brigitta: - Rengeteg különbség van a gyermek és a felnőtt hastánc között. Sőt inkább azt mondanám, csak különbség van. 
Először kezdeném a gyermekhastánccal:
Én személy szerint csak azért tanítok kezdetben  nekik valami kis fátylas koreót, hogy valami folyamatos táncolást tudjanak felmutatni otthon, vagy az iskolai farsangon, vagy az ovis társaknak stb. A gyerekek esetében szerintem, aki nem tanít koreót, az nyugodtan bezárhatja a boltot.  Csak az első évben lehet elodázni a fellépést (akkor is kell valahol, pl.: saját gála stb.), mert utána elvárás a gyerekek és a szülők részéről is. Ha nem lépteted fel a gyerekeket, akkor szintén elmennek máshová. 
Mivel a gyerekek idegrendszere még ebben korban fejlődés alatt áll, a nagymozgások jobban mennek nekik, mint a pici apró mozdulatok, ezért én látványtáncnak nevezném az ő esetükben a produkciót.  Valami látványeszközzel, valami térforma váltásokra épülő néhány egyszerű hastáncmozdulatot tartalmazó koreó az, amit meg tudnak tanulni. Ez sem egyszerű ám és sok-sok gyakorlást igényel mondjuk az is, hogy  körből oszlopba fejlődjenek.
 De ez a kis egyszerű fátylas koreó, amit az elején tanulnak csak a megtévesztés és a "mézes máz" részemről azért, hogy ott maradjanak nálam. Igazából az órák 15-20 percét fordítom csak a koreó megtanítására, a többi időben fejlesztő játékokkal szórakoztatom őket. Rengeteg egyensúlyfejlesztő, ritmikai vagy épp táncolós játékot lehet nekik kitalálni, amiben nagyon szívesen vesznek részt. Lehet velük technikázni is néhány percig, de azt is fel kell dobni valamivel, hogy egyáltalán megcsinálják, amit várunk tőlük. Én mindig próbálok a megértés útján is oktatni, de úgy tudom a gyerekek inkább utánzással tanulnak. Az elméletre is nyitottak, főleg a ritmusjátékokra. Azt imádják minden formában


Szóval összefoglalva azt mondanám, a gyerekek esetében csak és kizárólag a szeretettel való oktatás, rengeteg játék és hókuszpókusz, sok dicséret és jutalmazás, szabályok felállítása, határozottság és biztonság az, ami eredményre vezet és akkor el sem lehet őket zavarni az órákról, annyira szeretnek járni, sőt, otthon is gyakorolnak és készülnek az órákra apró figyelmességekkel. 
Nagyobb gyerekek esetében 9-10 éves kortól mondjuk már terhelhetőek. Egész órán képesek figyelni és nagyon gyorsan tanulnak. Sokkal gyorsabban mint egy átlagos felnőtt.


Felnőtt hastáncoktatás: Én már befejeztem a felnőttek oktatását. Saját döntésem volt. A mai nők már nagyon bonyolult életet élnek, rengeteg szerepben kell helytállniuk egész nap, alig tudják összekoordinálni a családot, hogy mindenki mindig eljusson a megfelelő helyre. Gondolok itt a gyerekek edzésétől, a szülői értekezletig, a beteg gyermekkel való orvoshoz menésig minden az ő nyakukba szakad, ezért örüljünk, ha egyáltalán el tudnak jönni órára. Az órákon idő kell nekik amíg egyáltalán átkapcsolnak arra, hogy ez most csak róluk szól és csak értük van. Addig nincs gond az oktatással, amíg csak technikai dolgokat tanulunk. Igazából nagyon sok ügyes és tehetséges nő van Magyarországon kortól, súlytól függetlenül, akik képesek lennének megtanulni táncolni. A gond szerintem ott kezdődik, amikor már eljutunk az önkifejezésig. Az érzelmek kifejezéséig mozdulatokkal. Hát nyugodtan kimondhatom, hogy a mai nők nagyon nagy százalékban  önbizalomhiányosak, nagyon nagyon gátlásosak, nagyon távol vannak már attól, hogy tudatában legyenek a saját női őserejüknek, testképzavarosak és nincsenek tisztába saját értékeikkel, szépségükkel. Egyébként imádnak járni órákra, mert ott megkapják mindazt, ami a női léleknek kell és picit kiszakadnak a túl férfias képességeket igénylő való világból. Mi sokat nevettünk, de sokat sírtunk is órán, mert a tánc a lélek rejtett nyelve és akaratlanul is előjöttek a problémák. Inkább már kezdtek táncterápiához hasonlítani az óráim, de arra sajnos nincs képesítésem, ezért abbahagytam a felnőtt oktatást.


Mahasti: - Miért fontos szerinted, hogy hastáncra járjanak a gyerekek? Fontos e egyáltalán? Mit ad a gyerekeknek, mi az a plusz, ami miatt esetleg jobb, mint más mozgás, más tánc?

Kalamár Brigitta: - Hát… onnan indulnék, hogy minden tánc nagyon-nagyon jó és szerintem az egyik legkomplexebb képességfejlesztő mozgásforma maga a tánc
Miért jobb, mint a többi?  Nagyon sok oktató reklámozza úgy a hastáncot, hogy ízületkímélő stb. stb. Már lassan közhellyé vált ez a mondat, pedig talán ez az, ami a többi tánc fölé emeli a hastáncot szerintem. Egyszer beszélgettem egy gyógytornásszal arról,  hogy ő milyen mozgásformára íratná be a gyermekét, ha lenne neki. Azt válaszolta, hogy igen bajba lenne, de talán hastáncra, vagy pilates-re vagy gyerekjógára. Kikerekedett a szemem, hogy honnan tudják a gyógytornászok, hogy a hastánc jó. Azt válaszolta, hogy tanítják nekik az egyetemen és amit ő tanult azt igyekezett kipróbálni, ezért a hastáncot is kipróbálta. Szerinte is ízületkímélő mozgásforma, amire nyugodt szívvel beíratná a lányát. Nem akarom nevén nevezni azokat a mozgásformákat, amik szerinte rendkívül károsak a gyerekek számára, de annyit elárulok, hogy a túlnyújtott ízületek minden esetben megbosszulják magukat már 20-30 éves kortól és rengeteg a náluk megforduló huszonéves fiatal, akiről kiderül, hogy épp efféle manapság is divatos mozgásformákat űzött kiskorában. 
Ezen kívül azt gondolom, hogy a lelki plusz, amit ez a tánc ad, az sem elhanyagolható. Ha megnézzük a többi táncműfajt, akkor azt látjuk, hogy vagy a férfi áll a nő mellet, vagy a többi nőtársa, de olyat, hogy egy nő egyes egyedül táncol a színpadon nem sok táncműfajban szokás. (Szerintem férfiközpontú társadalmunkban pont ezért nem fogadják el.) A tánc szerintem önismereti tréning. A fiatal lányok mire eljutnak a tini korba, megismerik saját testüket és úgy-ahogy megtanulják elfogadni, megértik, hogy ez a változás szükséges. Megtanulják használni nőiességüket, gyönyörű tartásuk lesz, ami kiemeli őket a tömegből, ezáltal önbizalmuk lesz, sikeresebbek lesznek a fiúknál, (ami egy tinilány esetében központi kérdés)  és szerintem az iskolai teljesítményük is nő a tánc által.

Mahasti: - Brigi, köszönöm, hogy ennyire kimerítő válaszokat adtál a kérdésekre! 
Az érdeklődők hol érhetnek el téged, ha a kislányukat Szolnokon vagy környékén szeretnék hastáncra járatni? 

Kalamár Brigitta: - Legegyszerűbben a kalamarb@freemail.hu e-mail címen, vagy pedig a FB oldalamon találnak meg: https://www.facebook.com/salimah.orientaldance/

*******************

Igen, sok kérdésre választ találtunk. Talán benned is maradtak még kérdések... Így a cikksorozatot hamarosan folytatjuk, hogy megismerhess még több szempontot, még több oktatót, még több pici hastáncost! :-)


 *********************************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió,  
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 


2016. június 1., szerda

Marigold első hastáncórája

"Elfogtunk egy levelet..."

Marigold is pályázott az idei kísérleti kurzusra, és nyertesként bizonyára tőle is olvashatunk majd pár beszámolót arról, hogy mi is történt az órákon, mit élt meg, hogyan tanulta meg a mozdulatokat...

Fogadjátok szeretettel a levelét. 

***************************************

Hastánc! Aki ismer, jól tudja, hogy imádok teázni és minden helyzetre és bajra megvan a jól bevált tea receptem, fajtám. Nem csak a teát szeretem, hanem a rituálét is, amivel a teázás jár. Relaxál, felüdít, felvidít és boldoggá tesz! Hát ilyen élmény volt számomra az első hastánc órám Mahastival!
smile hangulatjel:-)smile hangulatjel:-)



Erre az egy órára sikerült hosszú idő után először félre tenni a gondjaimat, kiüríteni a fejemet. Tudtam figyelni a a saját testemre és élvezni a pillanatot! Az elmúlt 4 évben (az én drága szüleim halála óta) ez nem igazán sikerült ...

Maga a helyiség már belépéskor nyugalmat árasztott, aztán megjelent Mahasti, aki olyan mértékű pozitív életérzést sugárzott magából, hogy már attól jobban lettem!

Magát a hastánc hatását nem lehet igazán jól "lefesteni", azt az ember megéli, magáévá teszi, beépíti és töltekezik belőle...
...és úgy megy haza, hogy már várja a következő alkalmat, mert ezt az érzést újra meg újra át akarja élni!


Más! A következő cetlit húztam: '" A jelen pillanat olyan, amilyen. Mindig. Tudod-e lenni hagyni? /Eckhart Tolle/...első kérdésem, ezt meg hogy kell érteni? Mahasti válasza: "Úgy értelmezed, ahogy Te akarod"...napok teltek el, mire átszűrtem és arra jutottam, hogy nekem a legnagyobb feladatom, hogy megtanuljam igazán megélni a jelen pillanatait...megízleljem...élvezni tudjam...és elengedni...had jöjjön a következő...

Köszönöm Neked Mahasti az élményt! :-)

********************

Kedves Marigold!
Én pedig köszönöm neked a kedves és szívhez szóló szavaidat. nagyon megérintett az írásod és boldog vagyok a tudattól, hogy ilyen mélyen éltél meg mindent az első órán, hogy ilyen szép élményekkel és örömmel mentél haza tőlünk. :-)





--------------------------


*****************************
www.mahasti.hu 

Szívvel-Lélekkel Stúdió

Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.