I. Csepeli Orientális Táncfesztivál

Szombaton a Holdfény Lányaival felléptünk az I. Csepeli Orientális Táncfesztiválon.
Ismét bebizonyosodott a számomra, hogy nem kell ahhoz nagy lóvé, hogy remekül sikerüljön egy rendezvény. Elegendő egy kis szervezői odafigyelés, empátia, kedvesség, törődés, és persze fantasztikus meghívott fellépők.
Az I. Csepeli Orientális Táncfesztivál szervezőjének, Tóth-Czirják Alíznak köszönhetően (aki egyébként a Mahasti - Magyar Hastáncintézet hastáncoktató szakos hallgatója volt) minden egyben is volt ahhoz, hogy igazán sikeres legyen ez a rendezvény.
Nagyon jó volt együtt táncolni ismét a Holdfény Lányaival (szuper a csapatunk, de tényleg!) :-), jó volt újra találkozni a rég nem látott kolléganőkkel, táncosokkal, tanítványokkal. Sajnos, a mi saját fellépésünk miatt nem sok produkciót láthattam, de amikhez volt szerencsém, azok gyönyörűek voltak.
Köszönöm még egyszer a meghívást Lizának!

***********

Mindeközben a szünetekben....
(Igen, ez zajlik a háttérben...) :-)

Doki és a halál

Doki sokat gondolkodik a halálon, a lélekvándorláson és hasonló dolgokon.
Dolgozom, egyszer csak Doki megjelenik mellettem és közli:
- Anya, én nem akarok meghalni. ... Én jól érzem itt magam veletek. Én nem akarok másik családba kerülni. Én nem akarok meghalni.

Doki - szokás szerint - nem akar aludni. Addig rosszalkodik az ágyban, míg felidegesít és kiabálni kezdek.
Doki az ágyban fekve figyelmeztetően felemeli a mutatóujját (és a szemöldökét) és komoly hangon rám szól:
- Fékezd az indulatodat, anya! Fékezd az indulatodat!

Ugyanezt később közölte Balázskával is, amikor nem bírt valahová négykézláb elmászni, és ezért nyafogni kezdett.
:-)


Doki pár napig beteg volt, nem ment suliba. Felhalmozódott a lecke, ő meg csak nyűglődött rajta, szenvedett, de nem akart valahogy belefogni.
Mondom neki:
- Na gyere, segítek a fogalmazásban, hamar megírjuk. Miről kell írni? Gyorsan kezdjük el, akkor a téma...
Doki nyafogni kezd a füzete fölé görnyedve:
- Jaaaj, de úgy lement a kreativitás szinteeem!!!

-------

Nyílt nap volt az iskolában, bementem én is megnézni Balázskával együtt (aki szépen csöndesen kúszott-mászott addig a székek-asztalok-gyereklábak között).
A gyerekek Mátyás királyról olvastak történetet (A kolozsvári bírót) és ezt dolgozták fel sokféleképpen. Jellemtérképet kaptak és példákat kellett mondaniuk a felsorolt tulajdonságokra.
Az egyik gyerek a "jószívű" szóra mondott példát:
- Mátyás király jószívű volt, mert lefejeztette a bírót és így megkímélte őt a hosszú kínszenvedéstől.

Aztán élőképeket mutattak be a történet jeleneteiből. Minden szereplő elmondta, hogy éppen mit gondol.
Doki a hóhér szerepére jelentkezett, és mikor az ő szerepe következett, ezt mondta:
- Na végre, erre vártam, hogy lefejezhessem, mert úgy szeretem látni, ahogy fröcsög a vér!

Doki és az elalvás

Doki esténként eléri a hiperaktivitása maximumát....
Múltkor fürdés után emelem ki a kádból, közben üvölt és sikítozik a fülembe jókedvében, kapálózik, magyaráz, beszél, rosszalkodik...
Kérem őt:
- Doki, légyszi, ne rosszalkodjál! Nem jó nekem ez.
Doki nem bír leállni, hosszas okfejtésbe kezd fennhangon:
- De hát mit csináljak?! ... Én ilyennek születtem! ... Ilyen... rosszalkodónak!... Ezért kell egy kistesó! ... Hogy őt is kitanítsam! ... És akkor együtt így szétverjük a mosógépet (persze, mutatja is, amit mesél), leszakítjuk a csillárt, ezt így kiöntjük...
(Aztán már rohan is be előlem a szobájába.) :-)))


Doki annyira fel van pörögve, hogy sehogy sem tud elaludni, már vagy 3 órája...
Próbálok kreatív lenni, mindent bevetek, és végső elkeseredésemben megemlítem, hogy kiskoromban volt egy olyan elalvási módszerem, hogy a homlokom közepére képzeltem egy kört, ami forog, és egy másikat is ugyanoda, csak az a másik irányba forog egyidejűleg.
Doki maga elé mered két másodpercig, majd közli:
- Hú, hát az nagyon hány.... hány... légibetegséges lesz! Inkább maradok a saját, szokásos módszeremnél.
- És az mi? - kérdezek rá.
- Hát, hogy fekszem és egyszer csak úgy elalszok!

/Kozár Edit képei/

Doki beszólogat

Egyik reggel a fiúk "izmoznak": fekvőtámasz, karizommutogatás, hasizomfeszegetés, és Doki részéről a kockák keresése a hasizmain. Megbökdösi az én hasamat is, majd közli:

- Neked nem kockás a hasad.

Meg akarom neki magyarázni, hogy a hastáncosoknak nem is az a lényeg, hogy kockás legyen a hasizmuk, hanem hogy ruganyos.

Mondom is:

- Nekem nem az a lényeg, hogy kockás legyen a hasizmom, hanem hogy …

Doki közbevág:

- ....hogy jól tudjál főzni!

*********

Tegnap a dráma tábor végén egy kis közös bemutató játékra voltak hivatalosak a szülők. Nagy körbe álltunk mindannyian, óriási hangzavarral. Márta néni próbált rendet teremteni, túlharsogva a csevegést:

- Egy kis csöndet kérek, és feszült figyelem!!

A beállt csöndbe Doki azonnal bekiabált:

- Én feszült vagyok!

*****

Tegnap fürdés után, törölközés közben Doki egy apró feket szöszt látott meg a lábán. Azonnal kiabálni kezdett:

- Egy kullancs! Segítség, jaj, jaj, segítség, egy kullancs! Anyaaaa! Most tanúja lehetsz egy …ööö…. kullancsmászásnak!

***

Doki a szokásához híven nem akar lefeküdni, nem akar aludni. Inkább beszél, beszél, beszél és rosszalkodik. Mikor már nem bírom tovább, emelt hangon közlöm:

- Doki, mindjárt üvölteni és csapdosni fogok!

Doki azonnal rávágja:

- Hurrá, akkor felhívhatom a rendőrséget! :-)

Majd rohangászni kezd fel-alá és kiabál:

- Fedezékbeeee!!

És bebújik a szék mögé, onnan pislog kifelé.

***

Doki csak azért is rosszalkodik tovább, míg végül rákiabálok:

- Doki, fáradt vagyok! Hát nem érted, hogy beteg vagyok??!!

Doki azonnal rávágja:

- Víruskeresééés!

******

Doki bulizik

Doki a legújabb átköltését "énekli". Vidáman és teli torokból kántálja:
- Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozááááás....
Ha fáradt vagy,
Kijössz a gyárból egy BOTKÁVAL,
Erős vagyok és bátor....

*****
Este buliba megyünk kettesben, és szinte egész nap ez a téma.
Doki lelkes, mert ott lehet majd rosszalkodni, és azt nagyon szereti. :-) Egyfolytában kérdezgeti, hogy mi lesz még a buliban:
- És kaphatok sört?
Gyorsan átgondolom magamban a lehetőségeket, kattog az agyam, és remélem, hogy lesz alkoholmentes is. Szóval, így felelek:
- Igen.
Ezen a válaszon még Doki is meglepődik egy kicsit...
- De citromosat?
- Igen.
Doki érzi, hogy sínen van és gyorsan meg akarja lovagolni az engedékenységi hullámot, ezért azonnal visszakérdez:
- És cigit?

*****

Jövünk haza a buliból éjfél körül. Én majd elalszom, egyfolytában ásítozom, Doki meg teljesen aktív a kocsiban: lövöldözik a géppisztolyával, üvöltözik a taxis bácsi fülébe hátulról... Rákérdezek:
- Doki, te nem vagy álmos?
Az azonnali, teljesen határozott válasz:
- Ma nincs kedvem álmosnak lenni. Szóval nem.

******

Doki tegnap órákon keresztül könyörgött, hogy adjak neki 500 Ft-ot. Kiderült, hogy azért kell, mert el akar menni étterembe, de teljesen egyedül, és még csak kint sem várhatok majd. :-) Nem értem a dolgot, és érdeklődöm, hogy miért akar oda elmenni. Doki válasza:
- Azért akarok elmenni étterembe, mert lehet, hogy egyszer elkap az éhség... nagyon.

*****

Doki idézetek újra (még bővítem majd) :-)))

Caplatunk fel a harmadikra, cipekedve, fújtatva. Beérünk egy öreg szomszédnénit, aki megáll a lépcsőfordulóban, sóhajtozik, liheg:
- Jaj, hogy miért nem tudtak ide egy liftet építeni...!
Doki visszaszól kedvesen, okosan:
- Hát, az élet már csak ilyen, tetszik tudni!

-------------

Jövünk haza az iskolából, Doki az autókat elterelő oszlopokra próbál hol felmászni, hol átugrani...  Mindegy, csak küzdés legyen. :-) Közben a dögnehéz iskolatáska a hátán, én meg - szokás szerint - aggódok. Az oszlopok kb. köldökig érnek Dokinak
- Doki, ha lehet, ezt most mellőzzük. Tudod, féltem a fütyidet...
Doki határozottan közbevág:
- Jaj, ugyan!! Az én fütyimet....  fából faragták! .... Az öklömet meg acélból!

-------

Doki erőfeszít és rosszalkodik

Ma reggel Dokit megkértem, hogy csináljon pár fekvőtámaszt és felülést (ez számomra ugyanis néhány perc plusz pihenést jelent). Doki lelkesen le is feküdt a földre az ágyam mellett és fekvőtámaszozni kezdett, hangosan számolva. Eljutott 20-ig, majd leült és közölte:
- Most erőfeszítek, aztán jöhet a felülés.
- Mit csinálsz?
- Erőfeszítek.
- És az mit jelent?
- Hát hogy megfeszítem az erőmet és felülést csinálok!
És már csinálja is.

Halkan jegyzem meg, hogy tegnap is csinált 35 felülést... az InterSpar áruház kellős közepén... Nekem kellett hangosan számolni.

Aztán üldögél az ágyam mellett, és megtalálja az egyéves korában készült fotóit.
Elkezdi átlapozgatni, és közben kommentálja:
- Itt még csúnya vagyok. Itt is csúnya vagyok. Itt is még csúnya vagyok. Itt is csúnya. Itt is csúnya. Na, ezen már szebb vagyok...
Az utolsó képet hosszan nézi, értelmezgeti magában, majd mosolyogva megszólal:
- ... itt meg rosszalkodok! :-)

 Kozár Edit képei Dokiról, kb. 2 éve.