Múltkor fürdés után emelem ki a kádból, közben üvölt és sikítozik a fülembe jókedvében, kapálózik, magyaráz, beszél, rosszalkodik...
Kérem őt:
- Doki, légyszi, ne rosszalkodjál! Nem jó nekem ez.
Doki nem bír leállni, hosszas okfejtésbe kezd fennhangon:
- De hát mit csináljak?! ... Én ilyennek születtem! ... Ilyen... rosszalkodónak!... Ezért kell egy kistesó! ... Hogy őt is kitanítsam! ... És akkor együtt így szétverjük a mosógépet (persze, mutatja is, amit mesél), leszakítjuk a csillárt, ezt így kiöntjük...
(Aztán már rohan is be előlem a szobájába.) :-)))
Doki annyira fel van pörögve, hogy sehogy sem tud elaludni, már vagy 3 órája...
Próbálok kreatív lenni, mindent bevetek, és végső elkeseredésemben megemlítem, hogy kiskoromban volt egy olyan elalvási módszerem, hogy a homlokom közepére képzeltem egy kört, ami forog, és egy másikat is ugyanoda, csak az a másik irányba forog egyidejűleg.
Doki maga elé mered két másodpercig, majd közli:
- Hú, hát az nagyon hány.... hány... légibetegséges lesz! Inkább maradok a saját, szokásos módszeremnél.
- És az mi? - kérdezek rá.
- Hát, hogy fekszem és egyszer csak úgy elalszok!
 |
| /Kozár Edit képei/ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése