Doki és a pofátlanság

Hát, Dokikám sosem a kedves, visszafogott, finom stílusáról volt híres...
Mindenre tud valamit visszavágni, lehetőleg úgy, hogy a bunkóság határait messze felülmúlja.
Persze, lehet, hogy csak én vagyok ilyen kényes erre a dologra. És persze, az is lehet, hogy a nevelését teljesen elrontottam....
De a legvalószínűbb az, hogy ő egyszerűen csak ilyen, és örülhetek, hogy van kin gyakorolnom a toleranciát....

****

Doki csámcsog, nyammog, morzsál, szórja szét a kaját, ami közben a szájából is "folyik" kifelé.
Kérdezem háborogva:
- Doki, mit csinálsz?!
- Érdekes stílusban eszek. - hangzik a tárgyilagos válasz.


Doki úgy megörül nekem, mikor találkozunk, hogy egy órán keresztül üvöltözik, lövöldözik, hangoskodik, és rohangászik a lakásban fel-alá. Felugrik az ágyra, leugrik, összetúrja az ágyneműt, dobálja a párnákat satöbbi. Apukámmal csak nézünk egymásra részvéttel, megértően, kérdőn....
Kérem Dokit:
- Doki, légyszi, ne rosszalkodjál.
Doki ugrál tovább az ágyon és közli:
- De én ilyen eleven vagyok! Nem vettétek észre?

Kis idő múlva szólok megint Dokihoz:
- Doki, szerintem enyhén túlmozgásos vagy.
A válasz:
- ENYHÉN!!! ... De ne legyen ám ENYHÉNTELEN!


Doki tovább műsorozik, szórakoztatja magát és minket.
Lődöz a géppisztolyával, majd eldől előttünk a földön, nyögdécsel és közli:
- Jaj, jaj, nagyon fáj a karom. Itt, látod! A karomba lőttek háromszor. A karomba!
Apukám megszólal:
- Szerintem meg fenéken lőtték. Mert van rajta egy luk! :-)
Doki azonnal, visszakézből adott válasza:
- Leszarom!

(Ezek után pedig szó nélkül, nagyokat nyögve, a fehér póló-fehér nadrág együttesében átkúszik a lakáson a nagyszoba-konyha-előszoba-kisszoba útvonalon úgy, hogy a földön fekve csak a kezére támaszkodva vonszolja magát. Később, mikor beszélünk róla, elmondja, hogy azért kúszott így, mert a sebesültek így vonszolják magukat...)


Dokival vacsorázunk este. Ismét gusztustalanul eszik, rosszalkodik, mire megfenyegetem, hogy ha nem hagyja abba, akkor nem játszhat a gépen holnap.
Doki gúnyosan:
- De jó csali, de jó csali, de jó csali!!! ... Csak az a kár, hogy nem kapom be!