Én najon tejetem a vavát!

Hajnikám is tanulja a hangokat, szavakat... Lelkesen gyakorol mindent, az egész család legnagyobb örömére.

Imádja a Miki egeret, amit szépen, angolul így hív:
"Miki BAJUSZ"

Néha még előkével eszik, amit így kér:
- Kéjem a NYELŐKÉMET!

Imádja a kutyákat. Ha meglát egyet, azonnal meg akarja simogatni. Pár hónappal ezelőtt ez még így hangzott:
- Ott a vavaaaaaa.... Én najon tejetem a vavát!


Természetesen még mindig együtt járunk vécére, követ engem éjjel-nappal.
Amikor ő bilizik, néha biztatom:
- Hajnika, mit csinálsz? Kakilsz? ... Ügyes vagy! Így toljad a kakit, ez az, toljad!
Egyszer ő is így biztatott engem:
- Anya, micinááász? Tojod a kakit? Tojjaaad, tojjaaad!


Kakilás után mindig meg kell nézni a kakit a biliben és együtt megállapítjuk, hogy Hajnika mit kakilt. Hol csigát, hol nyuszit, hol krokodilt kakil... De a Verdákat is nagyon szereti (utánozván a fiúkat). :-)))
Egyik nap megdicsérem:
- Hű, de ügyesen kakiltál!
Mire Hajnika peckesen kihúzza magát, büszkén mutat a bilibe és jelentőségteljesen hajtogatja:
- Vijjámmekkín! Vijjámmekkín!
(Azaz Villám McQueen.) :-)))



Hajnikánál is beköszöntött a "Miért?" korszak.
Meglátogatott minket a testvérem, Ildikó. Álldogáll a szobában, mire Hajnika megkérdi:
- Hová mész?
- Én? Sehová! - feleli Ildikó.
- Miéééért? - hangzik el azon nyomban a kérdés. :-)


Hajnikával és Balázskával beszélgetünk arról, hogy apa mikor mit csinál, hogy dobol, hol dobol.
Én: - Igen, apa dobol majd.
Bazsi: - A Gálán?
Én: - Igen, a Gálán.
Hajnika jóváhagyólag bólint: - A GÁLYÁN!


*****************************

Itt találsz még többet a hastáncos anyukák programjairól:

www.mahasti.hu

www.facebook.com/mahasti10

www.facebook.com/taneczhyvotabudapest

https://www.youtube.com/user/Mahasti10

Hajnika beszopta. És néha talán én is...

 Kivonultunk a játszótérre családilag. :-) (Tudjátok: másfél-két óra készülődés a 3 gyerekkel, majd fél óra játszás.)

Hajnika megjelenésére különösen ügyelek: aznap sárga-narancs-rózsaszínben nyomta. Édes ebben a kis hátul lifegős sapkában. Doki meg is jegyezte: 

- Hajnika tisztára úgy néz ki ebben a sapkában, mint egy.... KARAVÁN!" 

 Balázska meg mindig ilyen laza:

*********

Doki egyébként még mindig piszkál azzal, hogy kövér vagyok. Bizonygatom, hogy nem is, és behúzom a hasamat. Mire ő kiabálva kérlelni kezd az utcán:

- Anya, anya, figyelj, most vedd fel az őszinte testalkatodat!Naaaaa, vedd már fel az ŐSZINTE TESTALKATODAT! 

Kidugom a hasamat, mire ő:

- Hát én úgy szeretem, amikor így a kis pocakocskád kifeszül, és tudom így lifegtetni a kis hájacskádat!...

********

Apukám kórházba ment pár napra, kivizsgálásra.

Balázska egyszer csak közli velem:

- Elromlott.

- Mi romlott el? - kérdezem.

- Rezső papa! Elromlott. 

- Elromlott? Miért?

- Fáj a dereka! - magyarázza. -Kórházba megy....  Egyedül.

 *********

A Szoptatás Világhete volt augusztus elején. Mi is aktívan ünnepeltünk a két picivel. :-)))

Általában hajnali 4 körül kezdjük az ünneplést, de van, hogy én szinte le sem fekszem és éjjel 2-ig is ünnepelgetek csöndesen valamelyikkel (aki rendszerint Balázska) :-)))

Zajlik nálunk az élet éjszakánként... is. :-)

Balázska és Hajnika egyik este egy ágyban aludtak el, Balázska kifejezett kérésére. 

Persze, "csintalankodtak" közben. 

Balázska hallotta a sötétben, ahogy Hajnika cumizza az ujját. Erre ő is odatette a kis kezét a sötétben Hajnika szájához. Hajnika cuppogott, cuppogott, majd egyszer csak Balázska kacagva-csodálkozva megszólalt:

- He-he! ... Beszopta!....

Balázska továbbra is imád szerelni és egyik kedvenc játéka a mellszívó.

Múltkor talált néhány műanyag vízelvezető csődarabkát, különféle ívben meghajlítva. Azonnal játszani kezdett velük, szerelgette, ide-oda teszegette őket, majd világosság gyúlt a fejében:

- Cicifejő!!!!

És jött oda hozzám az egyik duplavégű csővel, hogy akkor azonnal ki is próbáljuk. :-)

 ********

Csodás szombati hajnal....

Ma éjjel sem sokat aludtam. Hajnalig nyűglődtek a gyerekek a front és a meleg miatt. 

Aztán Balázska már jött is át cicizni, meg nyűglődni tovább. Reggel 6-kor már nem bírtam tovább, és közöltem vele, hogy menjen szépen az ágyacskájába, és nyugodtan vegye le a pelust, ha melege van.

És persze pisiljen, kakiljon a bilibe, ha kell.

Visszazuhantam az ágyba, majd pár perc gyanús csönd után jön Balázska, barna foltokkal a lábán:

- Kaka vót...

Azonnal sikerült felébrednem (se kávé, se óra nem kellett), és kérdem:

- Hol volt kaka? Megmutatod?

Bólogat és vezet... át a lakáson... a másik szobába...

Szerencsére, a bilibe ment a nagy része. 

Meg annak a peremére. 

De egy kisebb része Balázska lábán landolt, meg főként nyomokban elszórva a lakásban, mutatva az utat, hogy merre mászkált utána Balázska. 

Ja, és a végén meglepetésszerűen még az egyik széken is találtam szétkenve pár tisztázatlan körülmények között odakerült darabot....  

Doki és a mézeshetek :-)

Dokival beültünk a szokásos anya-fia programra a kínaiba. Felbontjuk a két Fantát, koccintunk a palackokkal, mire Doki megszólal:
- Isten-isten! Igyunk arra, hogy vége lesz az iskolának és nem kell többet küzdenem a betűkkel és a számokkal!

*
Beszélgetünk.
- Doki, mit szólnál, ha tavasszal elmennénk együtt a hegyekbe, egy szállodába? Csak mi ketten!
- Azt mézesheteknek hívják! - jelenti ki.
- Hát, szerintem a mézeshetek az, amikor egy férfi meg egy nő utazik el együtt, de mi anyuka és fia vagyunk.
- De én is férfi vagyok!
- Igen, de én az anyukád vagyok, te meg a gyerekem.
- De férfi!
- Igen, csak még gyerek.
- De akkor is férfi vagyok!
És így tovább... Természetesen, én adtam fel előbb. :-)

*
Tegnap este, mikor hazaértem a tanításból, Doki már majdnem aludt. De ilyenkor úgy megörül nekem, hogy teljesen felélénkül és pörög ezerrel. Balázs is pont hazajött, így Doki teljesen felébredt. Rohangászott fel-alá, majd felmászott a franciaágyra és oldalt sasszéval ugrált körbe, ismételgetve, hogy "boksz-aréna, boksz-aréna!". Majd jobbra-balra hemperegni kezdett az ágyon és ezt visítozta fejhangon:
- Júj, de eleven vagyok, júúúúúj, de eleven vagyok, júúúúúúúj!

*
Valahogy azért csak ágyba dugtam. Hosszan beszélgettünk, szóba került az is, hogy szerdán korábban megyek érte az iskolába és akkor anya-fia programot csinálunk megint. Már alig várja.
Biztatásképpen megjegyzem:
- És addig már csak kettőt kell aludni!
Doki pesszimista reakciója (fejhangon nyafogva) :
- Aludni????!!! Jaj, de én úgy utálok aludni!!!

***

Fotó: Kozár Edit

Doki és az elalvás

Doki esténként eléri a hiperaktivitása maximumát....
Múltkor fürdés után emelem ki a kádból, közben üvölt és sikítozik a fülembe jókedvében, kapálózik, magyaráz, beszél, rosszalkodik...
Kérem őt:
- Doki, légyszi, ne rosszalkodjál! Nem jó nekem ez.
Doki nem bír leállni, hosszas okfejtésbe kezd fennhangon:
- De hát mit csináljak?! ... Én ilyennek születtem! ... Ilyen... rosszalkodónak!... Ezért kell egy kistesó! ... Hogy őt is kitanítsam! ... És akkor együtt így szétverjük a mosógépet (persze, mutatja is, amit mesél), leszakítjuk a csillárt, ezt így kiöntjük...
(Aztán már rohan is be előlem a szobájába.) :-)))


Doki annyira fel van pörögve, hogy sehogy sem tud elaludni, már vagy 3 órája...
Próbálok kreatív lenni, mindent bevetek, és végső elkeseredésemben megemlítem, hogy kiskoromban volt egy olyan elalvási módszerem, hogy a homlokom közepére képzeltem egy kört, ami forog, és egy másikat is ugyanoda, csak az a másik irányba forog egyidejűleg.
Doki maga elé mered két másodpercig, majd közli:
- Hú, hát az nagyon hány.... hány... légibetegséges lesz! Inkább maradok a saját, szokásos módszeremnél.
- És az mi? - kérdezek rá.
- Hát, hogy fekszem és egyszer csak úgy elalszok!

/Kozár Edit képei/