Hajnika beszopta. És néha talán én is...

 Kivonultunk a játszótérre családilag. :-) (Tudjátok: másfél-két óra készülődés a 3 gyerekkel, majd fél óra játszás.)

Hajnika megjelenésére különösen ügyelek: aznap sárga-narancs-rózsaszínben nyomta. Édes ebben a kis hátul lifegős sapkában. Doki meg is jegyezte: 

- Hajnika tisztára úgy néz ki ebben a sapkában, mint egy.... KARAVÁN!" 

 Balázska meg mindig ilyen laza:

*********

Doki egyébként még mindig piszkál azzal, hogy kövér vagyok. Bizonygatom, hogy nem is, és behúzom a hasamat. Mire ő kiabálva kérlelni kezd az utcán:

- Anya, anya, figyelj, most vedd fel az őszinte testalkatodat!Naaaaa, vedd már fel az ŐSZINTE TESTALKATODAT! 

Kidugom a hasamat, mire ő:

- Hát én úgy szeretem, amikor így a kis pocakocskád kifeszül, és tudom így lifegtetni a kis hájacskádat!...

********

Apukám kórházba ment pár napra, kivizsgálásra.

Balázska egyszer csak közli velem:

- Elromlott.

- Mi romlott el? - kérdezem.

- Rezső papa! Elromlott. 

- Elromlott? Miért?

- Fáj a dereka! - magyarázza. -Kórházba megy....  Egyedül.

 *********

A Szoptatás Világhete volt augusztus elején. Mi is aktívan ünnepeltünk a két picivel. :-)))

Általában hajnali 4 körül kezdjük az ünneplést, de van, hogy én szinte le sem fekszem és éjjel 2-ig is ünnepelgetek csöndesen valamelyikkel (aki rendszerint Balázska) :-)))

Zajlik nálunk az élet éjszakánként... is. :-)

Balázska és Hajnika egyik este egy ágyban aludtak el, Balázska kifejezett kérésére. 

Persze, "csintalankodtak" közben. 

Balázska hallotta a sötétben, ahogy Hajnika cumizza az ujját. Erre ő is odatette a kis kezét a sötétben Hajnika szájához. Hajnika cuppogott, cuppogott, majd egyszer csak Balázska kacagva-csodálkozva megszólalt:

- He-he! ... Beszopta!....

Balázska továbbra is imád szerelni és egyik kedvenc játéka a mellszívó.

Múltkor talált néhány műanyag vízelvezető csődarabkát, különféle ívben meghajlítva. Azonnal játszani kezdett velük, szerelgette, ide-oda teszegette őket, majd világosság gyúlt a fejében:

- Cicifejő!!!!

És jött oda hozzám az egyik duplavégű csővel, hogy akkor azonnal ki is próbáljuk. :-)

 ********

Csodás szombati hajnal....

Ma éjjel sem sokat aludtam. Hajnalig nyűglődtek a gyerekek a front és a meleg miatt. 

Aztán Balázska már jött is át cicizni, meg nyűglődni tovább. Reggel 6-kor már nem bírtam tovább, és közöltem vele, hogy menjen szépen az ágyacskájába, és nyugodtan vegye le a pelust, ha melege van.

És persze pisiljen, kakiljon a bilibe, ha kell.

Visszazuhantam az ágyba, majd pár perc gyanús csönd után jön Balázska, barna foltokkal a lábán:

- Kaka vót...

Azonnal sikerült felébrednem (se kávé, se óra nem kellett), és kérdem:

- Hol volt kaka? Megmutatod?

Bólogat és vezet... át a lakáson... a másik szobába...

Szerencsére, a bilibe ment a nagy része. 

Meg annak a peremére. 

De egy kisebb része Balázska lábán landolt, meg főként nyomokban elszórva a lakásban, mutatva az utat, hogy merre mászkált utána Balázska. 

Ja, és a végén meglepetésszerűen még az egyik széken is találtam szétkenve pár tisztázatlan körülmények között odakerült darabot....  

Doki és a szex-szpander

Balázska pelusozásához a család férfitagjai néha egy porvédő maszkot is felvesznek a szagok elleni védekezésül.
Doki is előszeretettel próbálgatja. A szobájában felveszi, majd bejön hozzánk és közli:
- Anya, nem baj, ha most fingotok! Mert van rajtam védőálarc!

A gyerekek a földön játszanak, én meg próbálom átnézni az Avon katalógust. Szagolgatom az illatosított oldalakat, amit Doki nagy poénnak tart és ő is beszáll: dörzsölgetjük a papírt mindenhol, végigszagolgatjuk az összes női illatot. Egyszer csak lelkesen felkiált:
- Ezzel a hajléktalanok keni be magukat! Mert nekik nincs pénzük, és ez majdnem ingyen van!


Egyik nap Doki ezzel a felkiáltással jött haza:
- Anya, a nagyiéknál edzettem a szex-szkanderrel!
Kérdezem, hogy az meg micsoda.
Doki magyarázata:
- Hát az olyan, amit két kézzel meg kell fogni, és erősen húzni kell!
(Azaz az "expander".)


Egyik reggel kissé feszült hangulatban készülődünk reggel. Sietni kell, élesen rászólok a szobánkba éppen bemászó Balázskára.
Doki azonnal beszól:
- Látod, megmondtam, hogy minek neked két gyerek, mikor eggyel sem bírsz el!!!

Doki egyik reggel rájön, hogy mostantól inkább a "Krisztibe" (a nevét módosítottam) lesz szerelmes, mert az eddigi nagy szerelménél, "Évinél" már tényleg nincs remény.
Du. megyek érte az iskolába, érdeklődöm, hogy mi újság a "Krisztivel", megmondta e neki, mit szólt hozzá stb.
Doki kioktató válasza:
- Ugyan, anya!!! Az már a múlt! Most megint az "Évibe" vagyok szerelmes.

Du. füstölőztem. Mikor hazaérünk együtt, kinyitom az ajtót, Doki műfelháborodással felkiált:
- Mi ez a buddhista szag itt?!

Reggelizünk, közben beszélgetünk mindenféléről.
Doki közli:
- Én is pont erre gondoltam! - Majd felkiált: - Úristen, anya, de gusztustalan vagy!!! Mert a számból vetted ki a szót! 

Beszélgetünk tovább. Doki szerint lehet, hogy Balázskával igazából a dédipapa lelke tért vissza hozzánk. Majd elém áll és áhítatosan közli:
- Most egyperces néma csenddel és vigyázzállással emlékezzünk dédipapára!

És Doki mit szól hozzá?

Sokak kíváncsiságát kielégítendő... íme néhány szösszenet arról, hogy Doki mit szól hozzá.

Egyik reggel bebújik mellém, kedvesen simogatja a pocakomat, becézgeti:

- Jaj, az a szép kis pocakja…. 

Majd undok hangon folytatja:

- ... benne a csúnya kistesókkal!

Egyik este elém áll egy vallomással. Látom, hogy egy ideje már gyötri a dolog... Lesütött szemmel, tétován, elhaló hangon mondja:

- Anyu.... én tudom, hogy most haragudni fogsz rám.... de az az igazság .... hogy én jobban örültem volna egy kiskutyának…

Egyik este kitalálta, hogy akkor ő most „levelezni” fog a kistesókkal, és a pocakomon „begépeli” az üzenetet betűnként. Még egy „entert” is nyom a végén.:-)

Én ráteszem a kezem a hasamra, figyelek, majd lassan gépelni kezdem a pocakján én is a választ. Ezen nagyokat kacag, különösen a felkiáltójelen, mert az annyira csikis.:-)

Amikor abbahagyom a „gépelést”, nógatni kezd: 

- Naaa, anyaaa, cseteljünk még!

Odajön, átölel, majd szeretetteli, határozott hangon közli:

- Terhes-tarha!

Nem értem ezt a becézést, rákérdezek, hogy az meg mi. Az "egyértelmű" válasz:

- Más szöveg nem jutott most az eszembe! Most mit csináljak, ezt kellett kimondanom!

Egyik nap hazaérek, Doki már messzirő kiabál:

- Anya, az előbb mutatták a tévében a TERHES TÁRSADAT, a Rubint Rékát!

Amikor hirtelen nagyot nőtt a hasam (másnap reggelre), Doki rámutatott, és határozott hangon közölte: 

- Menj vissza!

Megyünk a kínaiba, a törzshelyünkre.

A kínai néni szokás szerint társalogni próbál Dokival. Ennyit lehet belőle érteni:

- Fiju, blablabla fiju…blabla fiju … blablablabla lány?

Doki mosolyogva, bólogatva hallgatja, majd elkerekedett szemekkel, kérdő fejjel rámnéz (mert hogy azt azért érti, hogy a kérdés neki szól...)

Fordítok kínai-magyarról magyar-magyarra: 

- Doki, a néni azt kérdezi, hogy öcsikének vagy hugicának örülnél jobban.

- Öcsikének!

A témát felvezető kérdésem így hangzott még az elején:

- Doki, tudod, miért lenne jó, ha egyszerre két kistesód születne? Azért,....

Doki már közbe is vág:

- ... mert akkor két gyereket tudok majd egyszerre megtanítani ROSSZALKODNI!

- Doki, szerinted mi legyen a babák neve, ha megszületnek?

- Legyen az a nevük, hogy JING és JANG! Vagy a Káosz és a Rend Urai!

(Asszem, most jobb, hogy ketten vannak. Doki régebbi "szóló" javaslatai között ugyanis ilyenek szerepeltek:

Ha fiú lesz: Számítógép, Nindzsaharcos, Hamubasült Pogácsa, Tökmag, Robotherceg, Műláb, Sivatagherceg, Sasszem. Ha lány lesz: Százezer Arany, Tündérkirálynő, Takarítónő, Rózsakirálynő.) :-)

Pocaktánc 06. (to be continued...)

Hát, megszületett Johanna babája is, Illangó. :-) Nagyon örülök neki! :-)

A fotókra még várni kell, de addig szeretném megosztani azokat a gyönyörűséges fotókat, amiket Csercsik Judittól kaptam nemrégiben. (Judit is régi motoros már a hastáncos szakmában. Meg az anyuka hivatásban is...:-))
A fotókon ő és a kis család látható.
Jó nézegetést és gyönyörködést!!!

Pocaktánc (Ugye, milyen szép?!)

Várakozva 

A Nagyfiúval (Nekem ez a kedvencem ebből a sorozatból. :-))) Csúcs!)

A Kishercegnő (azaz a "végeredmény") :-)

Fotók:

derelict.hu

Pocaktánc 03. (to be continued...)

Április 16-án megszületett Pereczes Márti, azaz Márti tanítónénink harmadik babája is, Alma.

Márti még Somával egy régi versenyen (Fotó: Kozár Edit)

Márti, Maja, Soma és a kis piros Alma (Fotó: Robesz)

Így lesz teljes a nőuralom. :-)

Doki, az iskola, a nők és a beszélgetés

 Doki egyik nap azt mesélte, hogy Virággal majdnem szakítottak, aztán hozzátette: "De szerencsére mégsem estünk bele a szakítás kútjába".
 Aztán másik nap mégis csak szakítottak. (Na, Doki azóta nem szeret iskolába járni...)
Kiderült, hogy Virág azt akarta, hogy Doki kérjen bocsánatot valakitől.
Csakhogy nem tudta, hogy Dokinál ez egy igen érzékeny pont. Teljesen kiborul, ha bocsánatot kell kérnie, és meg is szokott emiatt sértődni. Ez lett Virág veszte. Doki pedig kifejtette, hogy ő ráér még a szerelmet keresni, ha majd felnőtt lesz, és hogy van egy bandájuk, ami csak fiúkból áll, de csakis olyanokból, akiknek nincsen csaja. És sokkal jobban megéri ehhez a bandához tartozni, mintha lenne barátnője.
 Aztán következő nap megint kibékültek, de Doki közölte, hogy ő nem is szerelmes a Virágba, csak úgy tesz, mintha.
 Aztán most éppen végleg összevesztek...
Azóta minden reggel hallgatom, hogy nem akar iskolába menni, mert az unalmas.

 Viszont Doki valamilyen módon mégis csak elérte, hogy a Lili mellett üljön, aki ugyebár a legszebb lány az osztályban. :-)

 Ezen kívül Doki fel van háborodva, hogy minden nap csak kilenc pontot (azaz jegesmedve pecsétet) kap az üzenőjébe, és nem tizet (azaz oroszlánt). Aztán persze mindig kiderül, hogy hát "pontlevonást" kap, mert beszél. Hát persze, hogy beszél. Mindig beszél. Folyamatosan. Amióta elkezdett beszélni, azóta nem hagyja abba.
 Próbáltam én előre figyelmeztetni a tanító nénit, hogy a gyerekkel valószínűleg kicsit több lesz a gond... Ha meg nem a beszéd miatt szólnak rá, akkor a "mosolygás" miatt.
 Doki váltig állítja, hogy ő csak mosolygott... Minden nap... Aztán mindig kiderülnek olyan apró részletek, hogy tk. ez akkor történt, amikor a tanító bácsi beszélt. És tk. Doki csak viccet mesélt közben. Meg hangosan nevetett. És körülötte a többiek is nevettek... Hangosan, Doki poénjain.
 Sajnálom a tanító bácsit, és mélyen együttérzek vele. Közben pedig lelkileg készülök arra az időszakra, amikor már intőket is kapnak majd, és nem csak a névre szóló virágjaik szirmai hervadnak el, ha rosszalkodnak a gyerekek.
 Próbáltam én Dokival erről komolyan beszélgetni (miután én is jól kiröhögtem magam a poénjain), de Dokival nagyjából így néz ki egy "komoly" beszélgetés:
 - Doki, figyelj, hadd kérdezzek valamit.
Doki nézelődik mindenfelé, énekelgetni és táncolni kezd: - Nyújtsd előre a jobb kezed, utána hátra...
- Doki, figyelsz rám? Nézz rám egy kicsit, kérlek...
Doki verselni kezd, kézjátékkal kíséri: - Ez itt a jobb kezem, a bal kezemmel tapsolok..
- Doki, figyelj egy kicsit, kérdezni szeretnék valamit.
- Ez meg itt a bal, ha összeverem, megszólal...

 Tehát tartalmas beszélgetést kizárólag akkor tudunk folytatni, ha - éppen Dokinak van valami mondandója (mindig van) - a kis vakond bábujával bábozva mondom el, miközben vakondka dícsérgeti őt. :-)
 A kis vakond (néha V.Kond ügynök a Rágcsávókból) Doki "fogadott kistestvére", aki árván maradt és ő befogadta.
Múltkor összebújtunk hárman, megöleltük egymást, és vakondka kifejtette, hogy milyen jó, hogy van egy nagy tesója, Doki, akire felnézhet és aki megvédi őt, és hogy így teljes a családunk.
Mire Doki: - Na látod, anya, tényleg így vagyunk igazi család, ezért nincs is szükség kistesóra!