Doki egyik nap azt mesélte, hogy Virággal majdnem szakítottak, aztán hozzátette: "De szerencsére mégsem estünk bele a szakítás kútjába".
Aztán másik nap mégis csak szakítottak. (Na, Doki azóta nem szeret iskolába járni...)
Kiderült, hogy Virág azt akarta, hogy Doki kérjen bocsánatot valakitől.
Csakhogy nem tudta, hogy Dokinál ez egy igen érzékeny pont. Teljesen kiborul, ha bocsánatot kell kérnie, és meg is szokott emiatt sértődni. Ez lett Virág veszte. Doki pedig kifejtette, hogy ő ráér még a szerelmet keresni, ha majd felnőtt lesz, és hogy van egy bandájuk, ami csak fiúkból áll, de csakis olyanokból, akiknek nincsen csaja. És sokkal jobban megéri ehhez a bandához tartozni, mintha lenne barátnője.
Aztán következő nap megint kibékültek, de Doki közölte, hogy ő nem is szerelmes a Virágba, csak úgy tesz, mintha.
Aztán most éppen végleg összevesztek...
Azóta minden reggel hallgatom, hogy nem akar iskolába menni, mert az unalmas.
Viszont Doki valamilyen módon mégis csak elérte, hogy a Lili mellett üljön, aki ugyebár a legszebb lány az osztályban. :-)
Ezen kívül Doki fel van háborodva, hogy minden nap csak kilenc pontot (azaz jegesmedve pecsétet) kap az üzenőjébe, és nem tizet (azaz oroszlánt). Aztán persze mindig kiderül, hogy hát "pontlevonást" kap, mert beszél. Hát persze, hogy beszél. Mindig beszél. Folyamatosan. Amióta elkezdett beszélni, azóta nem hagyja abba.
Próbáltam én előre figyelmeztetni a tanító nénit, hogy a gyerekkel valószínűleg kicsit több lesz a gond... Ha meg nem a beszéd miatt szólnak rá, akkor a "mosolygás" miatt.
Doki váltig állítja, hogy ő csak mosolygott... Minden nap... Aztán mindig kiderülnek olyan apró részletek, hogy tk. ez akkor történt, amikor a tanító bácsi beszélt. És tk. Doki csak viccet mesélt közben. Meg hangosan nevetett. És körülötte a többiek is nevettek... Hangosan, Doki poénjain.
Sajnálom a tanító bácsit, és mélyen együttérzek vele. Közben pedig lelkileg készülök arra az időszakra, amikor már intőket is kapnak majd, és nem csak a névre szóló virágjaik szirmai hervadnak el, ha rosszalkodnak a gyerekek.
Próbáltam én Dokival erről komolyan beszélgetni (miután én is jól kiröhögtem magam a poénjain), de Dokival nagyjából így néz ki egy "komoly" beszélgetés:
- Doki, figyelj, hadd kérdezzek valamit.
Doki nézelődik mindenfelé, énekelgetni és táncolni kezd: - Nyújtsd előre a jobb kezed, utána hátra...
- Doki, figyelsz rám? Nézz rám egy kicsit, kérlek...
Doki verselni kezd, kézjátékkal kíséri: - Ez itt a jobb kezem, a bal kezemmel tapsolok..
- Doki, figyelj egy kicsit, kérdezni szeretnék valamit.
- Ez meg itt a bal, ha összeverem, megszólal...
Tehát tartalmas beszélgetést kizárólag akkor tudunk folytatni, ha - éppen Dokinak van valami mondandója (mindig van) - a kis vakond bábujával bábozva mondom el, miközben vakondka dícsérgeti őt. :-)
A kis vakond (néha V.Kond ügynök a Rágcsávókból) Doki "fogadott kistestvére", aki árván maradt és ő befogadta.
Múltkor összebújtunk hárman, megöleltük egymást, és vakondka kifejtette, hogy milyen jó, hogy van egy nagy tesója, Doki, akire felnézhet és aki megvédi őt, és hogy így teljes a családunk.
Mire Doki: - Na látod, anya, tényleg így vagyunk igazi család, ezért nincs is szükség kistesóra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése