Az életem egy részét a transzra tettem fel.
Fontosnak tartom, hogy amilyen gyakran csak lehet, megtapasztaljunk más tudatállapotokat is. Ezeket a másfajta tudatállapotokat megélhetjük jóként vagy rosszként, megtapasztalhatjuk kellemesként vagy kellemetlenként, de mindenképpen MÁS-képp. Ezek az állapotok mások, mint a hétköznapi robot-életünk, a fásultság, a közöny, az a gépiesség, amivel mindennapi teendőinket ellátjuk. Mert így egyszerű. Mint a gépek: megmondják, mit kell csinálnunk, mitől lesz jó nekünk; nap, mint nap programoznak, és mi megyünk, amerre irányítanak. Nem kell gondolkodni, nem kell Igazán Élni.
Persze, lehet így is élni. De minek? Az Élet tényleg csak ennyi? Erről szól?
Az, hogy milyen életet választunk magunknak, az csak rajtunk áll. Az életünk minősége, a megéléseink nem függnek az anyagi világtól. Nem. Éppen fordítva. A külvilágban pontosan azokat a képeket látjuk, azokat a filmeket nézzük, amiket mi magunk vetítünk. A filmet mi magunk írjuk magunknak.
Így hát a forgatókönyveket is megváltoztathatjuk, ha szeretnénk. A szenvedéseink, örömeink témáját mi magunk választottuk, választjuk, és ezért bármikor meg is változtathatjuk.
Ha a változtatás mellett döntünk, akkor szépen lassan (vagy gyorsan…) átégünk mindenen, amiért jöttünk, amiért itt vagyunk, és megérthetjük, hogy az Élet tényleg egy „kozmikus buli”, hogy Prakash szavaival éljek.
És bármi is történik, bármit is vetít a gép, a lényeg az Egység, az, hogy minden Egy és Ugyanaz, beleértve saját magunkat is. Ami pedig ezen kívül történik, az csak a felszín.
Szeretem az Egység átélését, és törekszem arra, hogy mindig tudatában legyek annak, hogy minden és mindenki Egy. Ez végtelen boldogságot ad, és sokkal inkább megkönnyíti a földi életet, mint amennyire esetleg megnehezítheti.
De a transzhoz, a tudatállapotok szivárványához visszatérve:
A módosult tudatállapot lehet bármilyen, ami a robot-létből kizökkent minket. Gondoljunk csak az alapos „kisírásra”, a kisírás utáni csöndességre, a kozmikus, mindent átható, abbahagyhatatlan nevetésre… ez mind-mind módosult tudatállapot, egy másik tudatállapot a mindennapi rutin állapotunkhoz képest, azaz már ez is transz.
Természetesen, ezt az állapotot bizonyos szerekkel is előidézhetjük, de ez nem témája a TranszOrient előadásnak sem, illetve magához a transz hastánchoz sem köthető.
A transz sok más, „természetes” módszerrel is előidézhető: gondolok itt pl. a transzlégzés közbeni megadásra, a transztáncok közbeni flow élményekre, bármilyen művészeti, kreatív megnyilvánulásunk közben arra az érzésre, amikor csak szabadon áramlunk a kozmosz energiáival összhangban, vagy éppen a műalkotások által kiváltott katarzisra. Ezekkel mennyivel sokrétűbb, színesebbé, teljesebbé válik az életünk.
Ezt a teljesebb életet, a művészet és a megvilágosodás kapcsolatát, a kreativitás örömét, a meditatív alkotást és együtt létezést, a közös örömöket és a Lét Teljességét szeretnénk egy kicsit közelebb vinni a TranszOrient előadás résztvevőihez.
Remélem, hogy jól fognak szórakozni. Nálunk az előadás közben szabad hangosan sírni és nevetni (vagy mindkettőt egyszerre is), kiabálni, velünk együtt táncolni és felszabadulni. De nem kötelező! Akik nem szeretik az efféle harsány megnyilvánulásokat, bízom benne, hogy azért ők sem üres kézzel távoznak. (Sőt, ebben biztos is vagyok, hiszen nem csak lelki, hanem fizikai síkon megnyilvánuló ajándékokkal érkeznek a táncosok…) ;-)
Remélem azt is, hogy az előadásunk résztvevőinek sok-sok felismerésben, transzélményben lesz része, és letesznek egy csomó eddig cipelt terhet. A zsákjukat pedig megtöltjük sok-sok életenergiával, derűvel, hittel, bizalommal, megadással, amik továbblendítenek minket egy új, Valódi Életbe.
Végül pedig egyik kedvenc Prakash idézetem:
"A világ csak arra vár, hogy kinyíljak,
megszűnjek fal lenni önmagam körül,
hogy magamra találjak kívül-belül,
hogy a külső és belső óceán boldogan
egymásba áradva, egymásra találva elmossa
még a fal emlékét is, ami sohasem létezett,
mert nem is létezhetett, és az egészséges,
kozmikus nevetés elmossa az emlék emlékét is."
----------------------------------------------------------
Sajnos, a beillesztett szövegek szerkesztésével súlyos problémáim vannak... Mit nekem hibás HTML kód meg ilyenek! Azt sem tudom, mi az.... :-) Így hát átírni sem tudom. :-) Így meg marad a soronként változó betűméret és stílus. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése