Doki és a Péntek az én napom... je, je, jeeee...

Végre egy nyugodt délután Dokival kettesben. Már nagyon hiányzott. Péntek van, nem tanítok, így ebéd után mentem érte, hogy többet együtt lehessünk. Az iskola ablakából Evelin még integetett bájosan, Doki meg kedvesen mosolyogva visszakiabált: "Viszlát hétfőn!" Beugrottunk a közértbe, ahol Doki elégedett arccal nyugtázta, hogy rájött, honnan szereztem neki a Verdás chipset. Kért is egyet, és betett egy Hanahh Montana-s chipset is "Tudod, hogy kinek..." felkiáltással. Aztán kért pénzt, hogy azokat ő fizethesse ki külön. (Még sosem fizetett egyedül, de hát egy férfi mit meg nem tesz a nőért...) Már messziről hallottam, ahogy a pénztáros néninek ecsetelte, hogy egyet magának, egyet meg "a lánynak" vesz. Meg is dicsérték, milyen rendes, és kérdezi a pénztáros néni: - Milyen ügyes vagy! Egyedül vásárolsz? Doki meg kedvesen, a fél boltot túlharsogva közli: - Nem, anyám is itt van, csak én gyorsabb vagyok!!! :-))) A "Péntek az én napom" Doki legkedvesebb dala, és ezerféle hangsúllyal tudja már rap-elni (vagy úgy írjuk, hogy "reppelni"?). Általában az utcán, jó hangosan, és a kezével is hadonászik meg mutogat hozzá: "Péntek az én napom, testemet a zenére hangolom meg egy jó ital amit szürcsölgetek (:-)) minek is kéne több je, je, jeeeee..." Most is egész úton hazafelé ezt énekelgette. :-)