Nyálki cipő, kupacsínó, csoki szóra

Balázska aktívan ontja az aranyköpéseket. Hihetetlen szókincse van, mindent egyből beépít a beszédébe, amit csak hall.

Ülünk a kis családunkkal az autóban, megyünk... Balázska megállapítja:
- Apa, ugye milyen gyószan megyünk most?! Olyan gyószan megyünk, mint az ÁJJAT!

*********

- Nézd, anya, milyen szép cipője van Hajnikának! ... (mutatja felém a cipőt)... NYÁLKI! ... Ez nyálki cipő!

************

Egyik reggel boldogan újságolva szalad hozzám, mutatja a bilit:
- Idenézz, mennyit pisiltem, anya! Annyit pisiltem! Én nem is tudom, hogy hogy fért ennyi belém!

Egyébként ilyenkor Hajnika is mindig rohan velem, hajtja a kíváncsiság... Ő is mindig belenéz, jól beleszimatol a bilibe, és közli, hogy "Bűűűűű....."

*********

Jövünk haza az oviból a gyerekekkel. Doki addig rosszalkodik, míg végül kiabálni kezdek velük.
Doki döbbenten rámnéz és közli:
- Úristen, de pszichopata vagy!
Mire Balázska azonnal a védelmemre kel és felkiált:
- Nem Siho Kata!!!

Balázska gyakran kapaszkodik fel a babakocsi hátuljára, amikor Hajnikát tologatom. Nehezen tartja ott magát, ezért mindig megkérdezem:
- Támaszkodsz közben a fejeddel a hasamnak?
Természetesen ennek mindig örül. Múltkor viszont elfelejtettem megkérdezni, így követelni kezdte:
- Támaszkó! Támaszkó!!!

*******

Esténként Balázska és Hajnika a kádban együtt főznek nekem mindenféle finomságot: borsófőzeléket, narancsos kávét, répás kávét tejszínhabbal...
Hajnika is nagyon gyorsan beletanult a főzésbe: ügyesen megtölti a mini vödröcskéjét, nyújtja felém és közben cuppog - így jelzi, hogy egyem meg, mert nagyon finom. :-)
Balázska azért már részletesen elmondja, milyen kávét is főzött nekem.
ahogy nyújtja a kb. 15. csészét, megkérdezem:
- Hú, ez nagyon jól néz ki! Mi ez? Csak nem kapucsínó??!
Balázska rámnéz, látom, ahogy kattognak a kis fogaskerekek... Majd helyesel:
- Igen, KUPACSÍNÓ!
- Hú, és jól látom, hogy tettél rá csokiszórást is?
- Igen! Van rajta csoki szóra! ... És vanília szóra is van rajta!

**********

Balázska ebéd közben egyszer csak megdicsér:
- Igazán ízleteset főztél, anya! Ez nekem igen ízlik!

**********

Fürdik, játszik a kádban. Mondom, hogy mindjárt jövök és kiveszem, mire jóváhagyólag bólogat:
- Jó, akkor én addig mosókólázok! .... Ez itt a mosókóla!
És mutatja a kis palackot, amivel locsolgatja a csempéket.

*********

Amikor én majd retró hastáncos leszek....

Dokival beszélgetünk.
- Anya, amikor öreg leszel, meg nyugdíjas, akkor mit fogsz csinálni? Dolgozni fogsz, mint a mama?
- Hát, remélem, azért még akkor is fogok táncolni, tanítani...
- Aha, szóval akkor olyan .... RETRÓ hastáncos leszel.
- Hát, nem tudom, szerinted mit jelent az, hogy "retró"?
- Hát, hogy olyan... RÉGI.
- Aha... - és folytatjuk tovább a beszélgetést Doki jövőjéről:
- Szóval, amikor te majd olyan RETRÓ hastáncos leszel, akkor én még nálatok fogok lakni, vagy a saját házamban? Meg akkor majd én segítek neked...
....

**********

Megyünk le a harmadik emeletről csoportosan, jól felcuccolva: Hajnika a nyakamban, hátizsák a hátamon, Doki a karomba kapaszkodva, Melinda (pótanyu) pedig nyújtja a kezét Balázskának, hogy segítsen neki a lépcsőzésben. De persze Balázska sírni kezd, hogy anya vegye őt fel, ne Melinda, ne Doki, csak anya, és már mászna is rám....
Doki megsértődik,  hogy akkor ő miért nem, mire én meg elkezdenék egy gondolatmenetet, hogy Dokit vigasztaljam:
- Ne aggódjál, cipelhetsz még eleget; nemsokára eljön még az az idő, amikor neked kell majd cipelned .... (és folytatnám, hogy "Hajnikát", de Doki azonnal közbevág:)
- ... a KEREKESSZÉKEDET!....

***********

Fürdetem Hajnikát, Doki is odajön beszélgetni, tutujgatni őt. Simogatja Hajnit és közben beszél hozzá, mesél neki a jövőről:
- ... és amikor már nagy leszel, akkor te fogsz segíteni anyáéknak. Balázska meg én majd dolgozunk, pénzt keresünk, te meg segítesz anyáéknak... tolni a kerekesszéket... meg pelenkát cserélni...

***********************

Balázska, Melinda és Doki a játszón:

 

Hajnika beszopta. És néha talán én is...

 Kivonultunk a játszótérre családilag. :-) (Tudjátok: másfél-két óra készülődés a 3 gyerekkel, majd fél óra játszás.)

Hajnika megjelenésére különösen ügyelek: aznap sárga-narancs-rózsaszínben nyomta. Édes ebben a kis hátul lifegős sapkában. Doki meg is jegyezte: 

- Hajnika tisztára úgy néz ki ebben a sapkában, mint egy.... KARAVÁN!" 

 Balázska meg mindig ilyen laza:

*********

Doki egyébként még mindig piszkál azzal, hogy kövér vagyok. Bizonygatom, hogy nem is, és behúzom a hasamat. Mire ő kiabálva kérlelni kezd az utcán:

- Anya, anya, figyelj, most vedd fel az őszinte testalkatodat!Naaaaa, vedd már fel az ŐSZINTE TESTALKATODAT! 

Kidugom a hasamat, mire ő:

- Hát én úgy szeretem, amikor így a kis pocakocskád kifeszül, és tudom így lifegtetni a kis hájacskádat!...

********

Apukám kórházba ment pár napra, kivizsgálásra.

Balázska egyszer csak közli velem:

- Elromlott.

- Mi romlott el? - kérdezem.

- Rezső papa! Elromlott. 

- Elromlott? Miért?

- Fáj a dereka! - magyarázza. -Kórházba megy....  Egyedül.

 *********

A Szoptatás Világhete volt augusztus elején. Mi is aktívan ünnepeltünk a két picivel. :-)))

Általában hajnali 4 körül kezdjük az ünneplést, de van, hogy én szinte le sem fekszem és éjjel 2-ig is ünnepelgetek csöndesen valamelyikkel (aki rendszerint Balázska) :-)))

Zajlik nálunk az élet éjszakánként... is. :-)

Balázska és Hajnika egyik este egy ágyban aludtak el, Balázska kifejezett kérésére. 

Persze, "csintalankodtak" közben. 

Balázska hallotta a sötétben, ahogy Hajnika cumizza az ujját. Erre ő is odatette a kis kezét a sötétben Hajnika szájához. Hajnika cuppogott, cuppogott, majd egyszer csak Balázska kacagva-csodálkozva megszólalt:

- He-he! ... Beszopta!....

Balázska továbbra is imád szerelni és egyik kedvenc játéka a mellszívó.

Múltkor talált néhány műanyag vízelvezető csődarabkát, különféle ívben meghajlítva. Azonnal játszani kezdett velük, szerelgette, ide-oda teszegette őket, majd világosság gyúlt a fejében:

- Cicifejő!!!!

És jött oda hozzám az egyik duplavégű csővel, hogy akkor azonnal ki is próbáljuk. :-)

 ********

Csodás szombati hajnal....

Ma éjjel sem sokat aludtam. Hajnalig nyűglődtek a gyerekek a front és a meleg miatt. 

Aztán Balázska már jött is át cicizni, meg nyűglődni tovább. Reggel 6-kor már nem bírtam tovább, és közöltem vele, hogy menjen szépen az ágyacskájába, és nyugodtan vegye le a pelust, ha melege van.

És persze pisiljen, kakiljon a bilibe, ha kell.

Visszazuhantam az ágyba, majd pár perc gyanús csönd után jön Balázska, barna foltokkal a lábán:

- Kaka vót...

Azonnal sikerült felébrednem (se kávé, se óra nem kellett), és kérdem:

- Hol volt kaka? Megmutatod?

Bólogat és vezet... át a lakáson... a másik szobába...

Szerencsére, a bilibe ment a nagy része. 

Meg annak a peremére. 

De egy kisebb része Balázska lábán landolt, meg főként nyomokban elszórva a lakásban, mutatva az utat, hogy merre mászkált utána Balázska. 

Ja, és a végén meglepetésszerűen még az egyik széken is találtam szétkenve pár tisztázatlan körülmények között odakerült darabot....  

Motorfej és cicifejő. Meg persze a lila elefánt. :-)

Balázska és Doki folyamatosan sziporkáznak.
De mindhárom gyereket kinevezhetném a családunk hangulatfelelősének. :-)

******

Mivel kicsit túlzsúfolt a reggelünk, gondoltam, reggeli előtt még gyorsan adok egy almát Dokinak, mert ki tudja, mikor tudom megcsinálni. Doki szépen megeszi, majd bűnbánó arccal megjelenik az ajtóban:
- Kedves édesanyám, az almát elfogyasztottam. Nem haragszol, ha ma nem ÓHAJTOK reggelizni?...


Másik reggel nyüzsgök, pörgök, próbálom egyszerre a három gyerek igényeit kielégíteni. Közben elfelejtem, hogy Doki szívószálat is kért. Figyelmeztet, hogy most már igazán adhatnám. Gyorsan adom, mire epésen megjegyzi:
- Nna, hát INASNAK ne menjél.... ... Meg szakácsnak se.



Utazunk a buszon. Doki szokás szerint tőlem jó távol áll és úgy kiabál át a buszon, hogy mindenki jól hallja:
- Anya, hallod, egyébként nem látszik rajtad, hogy MÁR NEGYVEN ÉVES vagy! De tényleg! Komolyan! Nem látszik rajtad, hogy MÁR NEGYVEN ÉVES vagy!!!!


**********

Bevásárlólistát írok. Balázska segít, ismételgeti, amiket mondok.
- Alma, tej, joghurt, kefír....
Majd közli, hogy feltétlenül írjam fel azt is, hogy "Ben-zin-kút"!


Ha alkalmanként el kell mennem, lefejek tejet Hajnikának. Balázska, mint "műszaki ember", teljes transzban van az "eszköztől". Amikor veszem elő, már jó előre lelkesen kiabál, hogy "Cicifejőőőőőő, cicifejőőőő!"
Mindig segít az összeszerelésben, és persze a gomb nyomkodásában is. :-)


Balázska imád motorozni a játszótéren. Látott már persze bukósisakot is. Így - mivel rettenetesen kreatív - mikor megtalálta otthon a műanyag római harci sisakot, a fejébe húzta és úgy kiabált, fel-alá rohangászva a lakásban: "Motó-fej! Motó-fej!"

Balázska nagyon szereti a tandem szopit, ki nem hagyna egy alkalmat sem. :-)
Egyik alkalommal együtt ciciznek Hajnival, majd Balázska hirtelen abbahagyja, felemeli a szemöldökét, komoly fejet vág, még figyelmeztetőleg felemeli a kis mutatóujját is és közli:
- Még nem kész! Nem eltesz! Cici, várjál! Ez elgurult. (Felveszi a lila elefántot, ami a cicizés elengedhetetlen kelléke nála.) Most jó!
És folytatja tovább a cicizést.

Hajnika a lila elefánttal. :-)

Lila elefánt, Dunapart és plázázás

Balázska egyszerűen imádja a Dunapartot.

Van, amikor csak úgy üldögél és dúdolgat magában, hogy "Duapaaaat, Duapaaaat, Duaaaa, Duapaaaat..."
Máskor mesél, hogy mit is láttak:
- Duapaaat. Apa! Tacsa! Szétá. Gugó. Vakkka!
(Azaz amikor apával a Dunaparton sétáltak, kimászott a vízből egy kacsa. Ott sétált, leguggolt meg vakarózott.) (És persze ezt mutatja is a kis kezével, hogy hogy vakarózott a kacsa.)

Megint máskor pedig már öltözik is magától, veszi a kis cipőcskéjét, megy az ajtóhoz és kiabál:
- Indúúú! Dunapaaat! Indúúú! Indúúú!

Múltkor pakoltam és közben énekelve mondogattam, mit is csinálok, hogy szórakoztassam közben a gyerekeket. Helyére dobtam a lila elefántot és énekeltem:
- Lila elefá-á-ánt...
Balázska azonnal ugyanúgy énekelve válaszolt:
- Dunapa-a-aat!

******

Balázskának vacsorát adok, ízesítem a kajáját, közben kérdezgetem:
- Na, milyen lett? Jó? Elmegy?
Balázska bólogat:
- Elmegy. Haza.

******

Néha nehéz kitalálni, mit is mond, de igyekszünk. :-)
Múltkor határozottan ismételgette:
- Pika!... Pika!... Pika!... Köve! ... Köve!...
Rákérdeztem:
- Azt akarod mondani, hogy "Fekete bikapata kopog a pepita patika köveken"?
- Igen! ... Pati-köve!... Pati-köve! ...

*******

Doki elmélyülten számítógépezik, én meg Hajnikát öltöztetem, vágom a körmét, stb.
Mondom is neki:
- ...és akkor most levágom a kis körmöcskédet, hogy szép legyél...
Doki kinéz a gép mögül és azonnal beszól rosszallóan:
- Na, tessék, már plázáznak!

*******

Doki mindig a szememre hányja, hogy kövér vagyok és fogyjak le. De egyik nap megsimogatja a hasamat és megdícsér:
- Már egész jól lefogytál... De tényleg!
Majd a fülembe búgja:
- Anya, elárulod nekem a sikeres fogyásod titkát?...

VII. Holdfény Lányai Verseny - köszöneteim és fotók

Privát köszöneteim

Versenyzőknek

Zsűrinek és szponzoroknak

***********

Privát köszöneteim

A Holdfény Lányai a kategóriájukban ismét I. helyezést értek el egy lenyűgöző
előadással.

Néhány gyönyörűséges fotó róluk, a www.o2media.hu jóvoltából:

 
Szeretnék köszönetet mondani a Holdfény Lányainak, hogy ilyen
kitartóan, ügyesen és szorgalmasan gyakoroltak akkor is, amikor "szülési
szabadságon" voltam. :-) Meg is lett a munkájuk gyümölcse!

Sokat gyakoroltak egyedül, a koreográfiát kénytelenek voltak egyedül befejezni, és én csak a színpadi próbán láttam a végleges verziót.

Nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk!

Nagyon köszönöm Farkas Vikinek és Pipó Erának is a pontszámlálást és a rengeteg
segítséget. Velük igazán gördülékenyen ment a rengeteg nyeremény, oklevél,
emléklap kitöltése és kiosztása.

Hálás köszönetem Biró Gabinak, aki ismét keményen állta a sarat és irányította a
versenyzők és nézők belépését, és még rengeteg munkát és felelősséget a vállára
vett ezen felül is. Nélküle most sem boldogultam volna.

Köszönet illeti Liebe Melindát is, aki szintén rengeteget segített a
versenyszervezésben, a helyszínen pedig nem csak a technikust és a zsűritagokat
pátyolgatta, de még Hajnalkát is ellátta, ha kellett.

Nagyon köszönöm a zsűritagok önfeláldozó munkáját, akikkel már hosszú évek óta
együtt dolgozunk, és köszönöm szépen a szponzoroknak a fantasztikus
nyereményeket. Ennyi nyereményünk és díjazottunk még sosem volt; a lányok
csodás, igazán hastáncos és nőcis nyereményekkel térhettek haza.

És végezetül köszönöm az összes versenyzőnek a részvételt, a rengeteg munkát és
készülést, a szépséges és összeszedett táncokat, a sok eredeti produkciót! A
résztvevő csoportoknak köszönhetően a verseny évről évre egyre színvonalasabb.

*************************************

Kedves Lányok, Nevezők, Versenyzők!

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak a részvételt a VII. Holdfény Lányai versenyen.

Idén is nagyon magas volt a színvonal, nagyon erős a mezőny és szuperek voltak a koreográfiák. (Nem csak én mondom, hanem azok is, akik velem osztották meg a véleményüket.)

A versenyzőkről is itt van pár fotó (abszolút szubjektív válogatás!)

Továbbiakat itt találtok és rendelhettek: http://www.foto.o2media.hu/list.php?album=2013_04_07

 Szeretettel gratulálok a nyerteseknek, helyezetteknek, és azoknak is, akik tőlem vagy a szponzoroktól a különdíjakat nyerték!

Idén rengeteg szponzorunk volt, akiknek ismét nagyon köszönöm, hogy segítséget nyújtottak a sikeres versenyhez és értékes nyereményeikkel emelték a verseny színvonalát!

www.tahmina.hu

www.bellybea.com
www.cini.hu Cini

www.o2media.hu 

Abualhuda Nedal 

www.mahasti.hu
www.lelekszinter.hu

www.biotunder.info

www.hagalla.de

www.hastancvilag.hu

www.sultancenter.hu

Pipa art caffe & teaház

www.mehndi.hu 

Pereczes Orsi 

www.eromerito.hu

www.kilim.hu
www.dudasmaria.com

Szalai Anita

Wollner Márta Shaba

Győrffy Katalin

Joós Judit

Dina Jamilah

Sárfalvi Éva Yasmina

Zsigmond Marcsi Shira

Komáromi Judit Nese

Áncsán Anikó Sefirah

Malova Vivien

Najla (Szlovákia)

Remélem, nem hagytam ki senkit. Ha mégis, akkor szóljatok, és természetesen pótolom.

Minden visszajelzésnek, véleménynek, javaslatnak nagyon örülök, ha megírjátok. Kérlek, azt is jelezzétek, hogy névvel vagy név nélkül idézhetek e esetleg belőle.

Még egyszer köszönöm a részvételt, a készülést, a nívós produkciókat!

Remélem, jövőre is találkozunk a következő Holdfény Lányai versenyen, ami a hagyományokhoz híven újra február végén lesz majd!

****************

 

Kedves Zsűritagok és Szponzorok!

Nagyon köszönöm a támogatást, amit a versenyhez nyújtottak idén is!
Köszönöm a kitartó zsűrizést és a türelmeteket, a pontozást, az értékes hozzászólásokat és javaslatokat és a rengeteg szuper díjat, különdíjat, felajánlást!

Köszönöm, hogy a jelenlétetekkel is emeltétek a rendezvény fényét, és segítséget nyújtottak a sikeres és színvonalas versenyhez!

Remélem, jövőre is találkozunk a következő Holdfény Lányai versenyen, ami a már szokásos menetrend szerint ismét február végén lesz!

Szeretettel és hálás köszönettel,
Mahasti

A zsűri dolgozik és koncentrál és jegyzetel és számol...

A szigorú zsűri :-)

Sorbanállás a nyereményekért :-)

A zsűri tagjai voltak:

Éva Jázmin Sárfalvi
Áncsán Anikó Sefirah
Garai Csilla
Najla Raqasa
Nagy Dina Jamilah
Ildikó Bacsa Tahmina
Bea Amaraya Tóth
Katalin Gyorffy
Shaba Marta Wollner
Vivien Malova

Judit Joós
Judit Nese Komáromi
Anita Szalai
Bogi Gyenis
Balogh Marcsi Shira
Bogdán Gizella Cini
Dahhan Mohamed
Abu Alhuda Nedal
Péter Bézi

Abd El Wahed Rabie

(A könnyebb keresésé érdekében a neveket úgy írtam, ahogy a FB-on megtalálhatóak.)

**************************

És végül a kedvenc zsűrifotóm, szintén az O2Media-tól:

 így zsűriztünk Hajnikával Tahmina versenyén. :-)

 

Interjú - "Ez nem csak egy tánc..."

Nemrégiben Mayerné Répási Adrienn készített velem interjút.
A cikk itt jelent meg "Ez nem csak egy tánc, ez egy életforma" címmel:
http://www.anyahajo.hu/index.php/munka/468-ez-nem-csak-egy-tanc-ez-egy-eletforma

A sajtóban nyilván csak a lényegre lehet szorítkozni, ezért a teljes interjút beillesztem ide. :-)
Ebben beszélek arról is, hogy kik is az én mestereim valójában, hogyan tudom összeegyeztetni az anyaságot és a művészetet meg a "munkát", mi inspirál...

Nagyon köszönöm Adrinak, akit kérdés esetén itt érhettek el:
judyadry@gmail.com vagy
06704290299

*********

Első kérdésem az az, hogy hogyan és mikor ismerkedtél meg a hastánccal?

Mondhatnám, hogy valamelyik előző életemben, de nem tudom, mennyire spirituális ez az oldal… J

Egyébként pedig az egyetemi éveim alatt. Nagyon szerettem minden egzotikus táncot, és amint megnyílt a lehetőség a hastánc tanulására Magyarországon is, szinte azonnal elkezdtem. „Véletlenül” láttam meg a hirdetést… és azóta sem tudtam abbahagyni a táncot.

Mi tetszett meg benne?

Húúú… Minden. A nőiség, a rejtelem, a szépség, a zene, az érdekes mozdulatok, a csábítás, a tánc öröme, az, hogy a női lét minden síkjához kapcsolódik valahogyan… Estig sorolhatnám, hogy miért szeretem. De aki űzi, az úgyis tudja, hogy ez nem egy tánc, hanem inkább egy életforma, ami beépül az ember mindennapjaiba, és végül már nem is bírsz nélküle létezni. J

Más sportot és táncot is űztél előtte?

Igen, amit csak lehet, kipróbálok a zenés-táncos sportok közül. Hároméves korom óta táncolok. Foglalkoztam jazz balettel, balettel, művészi tornával, szertornával, jártam afro táncra, break táncra, társastáncra. Belekóstoltam egyéb mozgásformákba is, mint pl. könnyűatlétika, jóga, thai chi.

Hobbiként újabb és újabb mozgásfajtákkal, táncokkal ismerkedem: a szülés előtt már megkedveltem az egzotikus táncokat, a strechinget és a pilatest, így ezeket szeretném is folytatni a hastánc mellett.

Számomra eddig a jóga és a hastánc párhuzamos gyakorlása bizonyult a leghatásosabbnak minden téren: a testi-lelki-szellemi fejlődésemre ez a kettő együtt volt a legösztönzőbb hatású.

.
Kiktől tanultál, kik a táncos példaképeid?

Rengeteg mindenkitől tanultam, és most is tanulok, akitől csak lehetőségem nyílik a tanulásra. Számtalan tehetséges, világklasszis táncos van itt, Magyarországon is, és szerencsére sok külföldi táncos és oktató is tetszik, követem a munkásságukat.

De számomra a tánctechnikánál sokkal fontosabb az emberi oldal: az, hogy valaki mennyire tud önmaga maradni a sikerei (vagy kudarcai) ellenére is, illetve hogy milyen tartalmakat ad át a táncával. Azokkal a táncokkal, amik pusztán a formáról szólnak, sokszor nem tudok mit kezdeni. Persze, azért ezek is nagyon szépek tudnak lenni, ami szintén egy fontos szempont a hastáncban.

A legnagyobb példaképeim a saját tanítványaim (mondhatnám másokét is, de a sajátjaimat ismerem).

Csodálom a kezdőket, akik legyőzik a félelmeiket és eljönnek az órára, kitárulkoznak, felvállalják az ügyetlenségüket, elindulnak az úton, és kitartóan haladnak rajta, fejlődnek a nőiségükben, emberségükben, táncukban, technikájukban, hozzáállásukban… egyszóval, az életükben.

A haladó tanítványaim pedig azért csodálatosak, mert évek óta kitartóan űzik a hastáncot, túljutnak a mélypontjaikon, folyamatosan fejlődnek és járják az útjukat. És mindezek mellett képesek megjegyezni a koreográfiáimat, ami még nekem sem mindig sikerül. J Sajnos, én nem tudom megtanulni más koreográfiáit, és ők mégis már rengeteget megtanultak tőlem, és tudják is, és igyekeznek, és tökéletesítik magukat…. Ez tényleg maga a csoda

Elsőnek is úgy tervezted, hogy fellépsz és tanítani fogsz majd, vagy ez váratlanul jött?

Nem terveztem semmit, csak azt gondoltam, hastáncolok, mert ez nekem jó. Aztán minden jött magától. Felkértek a tanításra, és elvállaltam. Aztán hívtak fellépésekre, azt is elvállaltam. Aztán lett saját iskolám, végül jött a hastáncoktató képzés, és így alakultak „maguktól” a dolgok. „Ha hívnak, menni kell…” J

Hogyan tudod a táncot bele illeszteni egy napodba?

Most a kisbaba miatt nehezen, de nagyon hiányzik. Fokozatosan veszem fel újra a tempót, nem siettetek semmit, mert most ő a legfontosabb, és az együtt töltött idő pótolhatatlan.

Oktatsz, fellépsz és táncolsz is,a családod és a háztartás is ott van,ráadásul nagyon pici fiad is van, ez mellett mennyi időd jut magadra esetleg?

Nagyjából semennyi, de vigasztal a tudat, hogy semmi nem tart örökké. Pár év múlva majd visszasírom ezt az időszakot… Szóval, annak örülök, ami van. J

Mesélj a családodról. Férjed mit szól a hastánchoz és a nagyfokú elkötelezettségedhez? Segít ő is a háztartásban?

A párom fantasztikus apa és fantasztikus társ. Nem csak hogy „besegít”, de ténylegesen osztozik velem a terheken, és ez nagyon más, nagyon jó érzés. Csak szuperlatívuszokban tudnék róla mesélni, de nem szeretnék túl sokat, mert féltem a magánéletemet. Az Élet igazi nagy ajándékának tartom, hogy amire a legjobban vágytam, az teljesült. Igazi családom van, olyan párom és gyerekeim, amire mindig is vágytam.

És a gyerekek? Látom, ők is járnak "fellépni"
Gondolom, mindenhol körül veszik a lányok a két fiúcskát.

Igen, néha jönnek velem, de ez inkább kényszer. Nagyon rosszul viselem, ha meg kell osztanom magam a munka és a gyerekek között. Mindent teljes odaadással szeretek végezni, és a tanításban, fellépésben zavar, ha ott vannak, mert akkor nem tudok elég figyelmet szentelni sem nekik, sem a munkámnak. De még dolgozom ezen a témán.

A női rajongást pedig nem lehet elég korán kezdeni. J Mindketten helyes, okos gyerekek, hát persze, hogy ha bekerülnek ennyi nő közé, akkor azonnal learatják a babérokat. J

Mit szólnak a rokonok, ismerősök, a családod a népszerűségedhez?

Semmi különöset, szerencsére. A sikereimnek, eredményeimnek nagyon örülnek, büszkék rám, de ez talán természetes is. A családból senki nem csinál ebből nagy ügyet; talán mert mindenki úgy van vele, hogy nem attól lesz valaki „VALAKI”, mert esetleg színpadon szerepel.

Mikor készülsz az órákra, mikor fejleszted magad?

Most nagyon nehéz ez is. Az óráimra hétköznap délelőttönként készülök, amíg a nagyfiam iskolában van és a pici éppen hagyja. Az önfejlesztésre sem sok időm marad most. A saját tánctudásomat igyekszem szinten tartani, és tudom, hogy hamarosan több időm jut majd erre is. De ez az időszak most másról szól. Amint van egy kis időm, inkább a tanítványaim koreográfiáival foglalkozom, ez most fontosabb. Meg is van az eredménye, hiszen a legutóbbi versenyen a Holdfény Lányai együttes az új koreográfiánkkal maximális pontszámmal végzett az első helyen.

http://www.youtube.com/watch?v=h0F2iy5vaqQ

Várandósan is táncoltál? És pici gyerek mellett?

Természetesen, táncoltam. A nagyfiammal a 8. hónap végéig tanítottam és a szülés után 1 hónappal már újrakezdtem a tanítást. Eddig bírtam ki tánc és tanítás nélkül. J

A kisfiammal nem alakultak ennyire szerencsésen a dolgok, kicsit hamarabb abba kellett hagynom a táncot, és később is tudtam újrakezdeni, de már nagyon vártam, hogy újra taníthassak, táncolhassak. Persze, ekkor is fokozatosan tértem vissza, heti egy órával kezdtem, és most sem tanítok túl sokat. A kisbabám mellett nem is bírnám.

Változtatott valamit a tánc stílusodon hogy anya lettél?

Ez talán minden nő táncát megváltoztatja. Más lesz az energetikánk, más érzéseket, megéléseket közvetít a táncunk. Ezt nap, mint nap tapasztalom a nemrég szült tanítványaimon is. NŐ-ként teljesen új, teljesen más életet kezdünk ilyenkor, ezért természetes a változás…

Mik a terveid a jövőre nézve?

Rengeteg tervem van, és a legnehezebb a türelem… Hamarosan indítok egy kezdő kurzust és kismama hastáncos kurzust is.

Nagyon várom már, hogy újra tudjak transz hastáncot is tartani, legalább egyszer. Ez remek lehetőség a feszültségeink levezetésére. Nyáron újra indul a hastáncoktató képzésem, és végre lesz tábor is, ami tavaly sajnos, kimaradt.

Kiknek ajánlanád a hastáncot? És milyen jó tanácsaid lennének egy nőnek, aki most szeretné elkezdeni a hastáncot?

Minden nőnek ajánlom. Legjobb már a pocakban elkezdeni és anyuval együtt átélni ezt a boldogságot. Aztán táncolni boldogan, amíg csak jólesik. A legidősebb tanítványom 70 éven feletti volt.

Szerintem nagyon fontos az oktató személyisége (a képzettségén kívül). Ezért érdemes minél több tanárt, csoportot, iskolát kipróbálni, mielőtt lehorgonyzunk valahol. Így tudjuk legjobban eldönteni, hogy melyik oktatási stílus, melyik táncstílus fekszik nekünk a legjobban.

http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/17213-hastanc-az-alakformalas,-zsiregetes,-lelki-fejlodes-legszexibb-utja-%28felnotteknek!%29.html

Mi a véleményed a várandósság alatti hastáncról?

Ez kell is, minden nőnek csak javasolni tudom. Miért is kéne abbahagyni a táncot, az élet örömeiről lemondani csak azért, mert egy kis pocaklakónk van? Nagyon hasznos mind a várandósság előtt, mind közben, és persze utána is. Erről bővebben a kismama hastánc tanfolyamon, illetve a hastáncoktató képzés Kismama hastánc c. óráin tanultunk.

Az egyik legszebb látvány a boldog, pocakos hastáncos.

Itt van pl. az Angyalokkal táncolok c. koreográfiánk 4 pocakos hastáncossal:

http://www.youtube.com/watch?v=lQNKTA_VC80&feature=BFa&list=HL1332328866&lf=mh_lolz

Mik inspirálták az Angyalokkal táncolok koreográfiádat?

Egy fájdalmas élmény indította el bennem ezt a koreográfiát. Előtte két évvel a várandósságom közel félidejében veszítettünk el egy kisbabát, és ezt nem bírtam sehogyan sem feldolgozni. Persze, dolgoztam a témán, csak a fájdalmat nem tudtam elengedni. „Véletlenül” több hastáncoktató tanítványom is egyszerre lett várandós, „véletlenül” rámtalált ez a zene, és megkértem őket, hogy táncoljanak ebben a koreográfiában. Azt is tudták, hogy nekem ez egy fontos lépés a feldolgozásban. Igent mondtak. Én beletettem a táncba a fájdalmamat, ők az örömüket, és persze a kisbabák angyalai is velünk voltak. Ettől lett olyan ütős ez a koreográfia szerintem. A mai napig nem tudom sírás nélkül végignézni.

Ez egy fontos lépés volt az utamon, ezért örülök neki, hogy pont erre a koreográfiára kérdeztél rá.

Doki és a szex-szpander

Balázska pelusozásához a család férfitagjai néha egy porvédő maszkot is felvesznek a szagok elleni védekezésül.
Doki is előszeretettel próbálgatja. A szobájában felveszi, majd bejön hozzánk és közli:
- Anya, nem baj, ha most fingotok! Mert van rajtam védőálarc!

A gyerekek a földön játszanak, én meg próbálom átnézni az Avon katalógust. Szagolgatom az illatosított oldalakat, amit Doki nagy poénnak tart és ő is beszáll: dörzsölgetjük a papírt mindenhol, végigszagolgatjuk az összes női illatot. Egyszer csak lelkesen felkiált:
- Ezzel a hajléktalanok keni be magukat! Mert nekik nincs pénzük, és ez majdnem ingyen van!


Egyik nap Doki ezzel a felkiáltással jött haza:
- Anya, a nagyiéknál edzettem a szex-szkanderrel!
Kérdezem, hogy az meg micsoda.
Doki magyarázata:
- Hát az olyan, amit két kézzel meg kell fogni, és erősen húzni kell!
(Azaz az "expander".)


Egyik reggel kissé feszült hangulatban készülődünk reggel. Sietni kell, élesen rászólok a szobánkba éppen bemászó Balázskára.
Doki azonnal beszól:
- Látod, megmondtam, hogy minek neked két gyerek, mikor eggyel sem bírsz el!!!

Doki egyik reggel rájön, hogy mostantól inkább a "Krisztibe" (a nevét módosítottam) lesz szerelmes, mert az eddigi nagy szerelménél, "Évinél" már tényleg nincs remény.
Du. megyek érte az iskolába, érdeklődöm, hogy mi újság a "Krisztivel", megmondta e neki, mit szólt hozzá stb.
Doki kioktató válasza:
- Ugyan, anya!!! Az már a múlt! Most megint az "Évibe" vagyok szerelmes.

Du. füstölőztem. Mikor hazaérünk együtt, kinyitom az ajtót, Doki műfelháborodással felkiált:
- Mi ez a buddhista szag itt?!

Reggelizünk, közben beszélgetünk mindenféléről.
Doki közli:
- Én is pont erre gondoltam! - Majd felkiált: - Úristen, anya, de gusztustalan vagy!!! Mert a számból vetted ki a szót! 

Beszélgetünk tovább. Doki szerint lehet, hogy Balázskával igazából a dédipapa lelke tért vissza hozzánk. Majd elém áll és áhítatosan közli:
- Most egyperces néma csenddel és vigyázzállással emlékezzünk dédipapára!

Doki, Balázska, tavasz, versek...

Mindenekelőtt szépséges, vidám Húsvétot, áldott ünnepet és boldogságos táncokat kívánok minden látogatónak ezzel a Doki stílusú nyuszival! :-)

******************


Doki üldögél a fotelban csöndesen, majd megszólal:
- Tudod, anya, néha szoktam olyat, hogy csak így leülök és elgondolkozok, hogy miért olyan fontos élni. És ilyenkor, ha feszült vagyok, akkor megnyugszom.

Doki teljesen rekedt hanggal fogadott, amikor érte mentem az iskolába.
Csodálkozva kérdezem:
- Mi van, Doki, csak nem mutálsz?
Doki teljesen fellelkesülve rikácsolni kezd:
- Mutálódok!!! Igen, mutálódok!!!

Este vacsinál is rácsodálkozom a hangjára (mert tényleg nincs megfázva).
- Hát tényleg mutálsz, tiszta rekedt a hangod.
Doki megint "rikácsolni" kezd:
- Nem mutálódok! Nem is vagyok rekedt! Neked káprázik a füled!!!

Egyik reggel Dokinál bekattant valami. Reggel 6-kor felkelt, üvöltve bejött a szobába, ezt kántálva:
- Laci haja dús, Laci haja dús, Laci haja dús, mint a rántott hús!
És ezt folyamatosan kántálta a fél nyolcas indulásig, öltözködés, fogmosás, reggelizés közben is...
Nagy nehezen ráadom a ruhát, a táskát, elindítom az iskolába, kitessékelem az ajtón, és még hallom, ahogy áll a csukott ajtó előtt és kiabál:
- Laci haja dús, Laci haja dús, .....
Majd távolodó léptek, menetelés és hangos kántálás a lépcsőházban:
- Laci haja dús....
(Remélem, útközben már nem kiabált ilyen hangosan...)


Doki és a gyermekversek.
Balázskát sokszor szórakoztatjuk mindenféle rigmusokkal, versikékkel, dalokkal.
Éppen höcögtetem és mondogatom a verset, Doki meg hallgatja:
- Fut-robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi....
- Ha kiborul az a kocsi, leröpül ...
Doki bekiabál:
- .... a tamagocsi!!!

Nagyban "mesélem" az Altatót. Balázska nagyon szereti, nézegeti a könyvet és lelkesen kiabálva kommentálja az elhangzottakat.
Ez nagyjából úgy néz ki, hogy én halkan olvasom a szöveget, mutatom a képet, Balázska meg üvölt:
- Ááááááááá, őőőőőőőőőőő, áááááááááá, áááááááááááááááá......
Én:
- Szundít a lapda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik,...
Doki szigorúan megmondja a tutit:
- Úgyhogy te csak maradjál csöndben, kis Balázs!

Doki tájékozott lett :-)

Doki és az ételek.

Anyukám kínálgatja a testvéremet pudinggal, aki elfogadja. Doki nem állja meg és egyből beszól:
- Ildikó, te nem is vagy KALÓZÉRZÉKENY! Hát a vaníliában is van tej!!!

Doki minap már kijelentette, hogy utálja a vegetáriánus kaját.
A hétvégi fincsi vegetáriánus menüből, amit a vendégségben evett, egyedül a KULISSZA jött be neki valamennyire.

Doki értékeli anyukám főztjét a vasárnapi ebédnél.
Csicseriborsó leves van, Doki kanalazza, kanalazza, és közben tárgyilagosan megállapítja:
- Nem jó ez a leves, de azért ehető.
Anyukám sajnálja:
- Miért, mi hiányzik belőle?
- A finomság - állapítja meg Doki.

--------------------

Még mindig vasárnapi családi ebéd.
Apukám késik, anyukám felháborodik, Doki kioktatva nyugtatgatja:
- Hagyjad, hadd KÉSLEKEDJEN!
- Jól van, majd aztán nem kap ebédet!
Doki tovább oktat és nyugtat:
- Hagyjad, legalább lefogy!

Doki besegít anyukámnak Balázska nevelésébe is. Anyukám terelgeti a csúszó-mászó Balázskát, rászól, magyaráz, hogy el ne essen, stb.

Doki ismét megmondja a tutit:
- Hagyjad, majd megtanulja!!! A pedagógia lényege a szigor!!!
(Érdemes volt ennyit nézni a Dzsungel könyvét...)

------

Gondolatmenet.
Vacsoránál Doki meghatódik.
- Anya, te olyan aranyos vagy! Nagyon szeretlek! .... (Megfogja a kezemet, magához húzza, megpuszilgatja.) ... Te vagy a legjobb anya a világon! .... Még szerencse, hogy nem haltál bele a szülésbe. ... Mert sokan meghalnak ám szülés közben! ....

Másik gondolatmenet vacsora közben.
- Anya, ugye még nem fogsz meghalni?!... És amikor majd meghaltok, akkor az örökségbe kapott pénzből veszek egy lakást és lesz egy saját lakásom, és akkor úgy rendezem be, hogy...
- De Doki, ki mondta, hogy amikor meghalunk, hagyunk rád pénzt? És ha csak adósságot hagyunk?
Doki irtózatosan csalódottan kikel magából, nyafogni kezd:
- De hát te mondtaaaaad!!! ... Jaaaaaj, hát akkor hogy lesz nekem lakásoooom??!!....

Doki és Balázska egyenlő szeretet

Mostanában nem tudtam lejegyezni Doki aranyköpéseit, így helyette közzéteszek néhány sztorit Doki és Balázska kapcsolatának kapcsán. :-)))

Doki nagyon szeretne már kiskutyát, de mivel nem kap, addig is Balázskán éli ki a kényeztetési vágyait. Egyik nap is dögönyözi, simogatja, tornáztatja Balázskát, közben gügyög neki. Balázska lelkesen honorálja: kacag, mosolyog, örül, sikongat... Doki meg is jegyzi:
- Balázska a legjobb házi...ööö... háziember.

Doki ágyán van Balázska, mi Dokival próbálunk beszélgetni, de nem megy, mert Balázska folyamatosan dünnyög, nyöszörög, "beleszól", nyögdécsel. Végül felveszem, és "rászólok":
- Na jól van, Balázska, most már hagyd ezt abba, mert nem lehet így beszélgetni.
Doki azonnal rákontráz:
- Igen, Balázska, nem lehet így semmit se csinálni és örülj, hogy nem vágtalak még gyomorszájon. Amúgy nagyon szeretlek, Balázska!

Egyik nap Balázskával megyünk Dokiért az iskolába. Amíg Doki ruháját igazítom, a kislányok körbeállják Balázskát, rajonganak érte, hogy "deeeeaaaraaaaanyoooos!". Balázska meg csak fekszik a babakocsiban,  jól beöltöztetve, mozdulni sem bír, és ahogy szokta, rezzenéstelen arccal figyeli, hogy mi történik körülötte. Egyszer csak az egyik kislány megjelenik mellettem és félig sírva közli:
- Megijedtem a kisbabááátóóóól, mert nem pisloooog....!
Elkezdem magyarázni, hogy igen, a kisbabák nagyon keveset pislognak, a felnőttek meg többet, de még a végére sem érek, Doki már ott terem a babakocsinál és azt üvölti:
- Dehogynem pislog, nézd, mindjárt pislog, így kell csinálni!
És egy jó nagyot beletapsol Balázska arcába. (Aki erre tényleg egy jó nagyot pislog.) :-)

Teregetek, bekészítem a mosást, és addig is beültetem Balázskát néhány játékkal együtt a nagykádba. Arra gondolok, itt biztonságban és szem előtt van, nem tud elmászni. Mire visszanézek, Balázska már régen túl van a játékokon és megtalálta a lefolyónyílást. Hason fekszik fölötte, dugdossa bele az ujját, majd kihúzza, és folyamatosan, amíg ki nem veszem, kiabál bele, hogy "Heeeeeeeej! Heeeeeej!" :-)
Ennyit az izgalmas, csilli-villi játékokról. :-)

Doki meglátja Balázskát, odarohan hozzá, tutujgatja, becézgeti és cincogó hangon okítja:
- Szeretlek, Balázska! Jaj, de szeretlek, Balázska! .... Hát kit szeret a Balázska?! Na kit szeret a Balázska?!... Igen, Dokit szereti a Balázska! .... Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET!...."

(Én meg elolvadok tőlük.) :-)))

Doki tanul...

Tegnap Dokinak segítettem a környezetismeret tanulásában. Persze, ő nem kért a segítségből, de ez van. :-)
Balázska az ölemben mocorog, nyöszörög, nyafog, Doki egy eper-radírral és egy dobókockával háborúsat játszik, én pedig kérdezgetem a leckéből, közben beszélgetünk is erről-arról.
A vízpartok élővilágát tanulják. Doki mindenre tudja a határozott választ.

- Doki, mi az a tőkésréce?

- Hát a tőke!... Tőkeszámla!

- Doki, mik azok a gázlómadarak?

- Hát olyanok, mint a borz!

- Doki! Mik azok a gázlómadarak?

- Hát mondom, olyanok mint a borz! Szilvi néni mondta!

- Tényleg? És miben hasonlítanak a borzra? Hogy olyan büdösek?

- Hát igen! Amikor megijesztik őket, olyan büdöset finganak, mint a borz!

- Doki, mi az a tojó?

- Hát amelyik toj!

- Doki, mi az a vízisikló?

- Azt nem tudjuk.

Új rekordjaim és persze Doki meg Balázska :-)

Az elmúlt hetekben megjavítottam saját rekordjaimat a következőkben:

- jobb kézzel drága selyemfátylak vasalgatása, közben bal kézzel (alkalmanként lábbal) csecsemő ringatása az autósülésben, közben folyamatos mosolygás, csacsogás, mesélés, gyermek figyelmének lekötése
- fürdés-hajmosás a kádban, közben a Hol jártál, báránykám? eléneklése 1500-szor a fürdőszoba közepén üldögélő csecsemőnek. (Tegnap nehezítő körülményként Doki is bejött és mindeközben hosszas eszmecserét folytattunk arról, hogy miért is olyan jók a háborús-katonás-gyilkosos cd-s játékok...) :-)
- napi 1000 guggulás és hajolgatás a nyakba kötött csecsemővel - az elejtett szennyes ruhák és az elejtett tiszta ruhák szedegetése és teregetése
- wc-n ülve nyitott ajtóval fél lábbal babakocsi tologatás (alternatív megoldásként: autósülés ringatás), közben vidám, felszabadult arccal bugyuta gyermekdalocskák fejhangon történő folyamatos éneklése
- ésatöbbi....
:-)

-----------------

Doki felolvas az Első Larousse Enciklopédiám-ból. Az emberi fejlődésnél tart. "12 éves korukban a kislányok kis nőnek néznek ki, 15 éves korukban a fiúk hangja... - suttogva betűzgeti az ismeretlen szót, majd felkiált - BRUTÁL!

Dokira rászólok, hogy menjen fürdeni, vetkőzzön le. Öt perc múlva ránézek, a következő látvány fogad: Doki nadrágja, alsógatyája a bokájára letolva, egy szál pólóban áll a tükör előtt, erőteljesen árnyékbokszol és agresszíven énekli Fluor Tomit átköltve:
"Visszafogott fiú vagyok
bárki bármit látott
letoltam a gatyámat
és ez butaság volt!"...

 ----
- Anya, tudod, hogy 30 év múlva fog kitörni a 3. világháború?!
- Tényleg?
- Igen! ... De ez minket nem érint. Nem. Nem érint. Minket. Csak Japánt, meg Oroszországot, meg az Amerikai Egyesült Államokat, meg Németországot. De minket nem érint.

Kismama Magazin cikke

Megjelent a Kismama Magazin cikke a neten is. A 2011. október hónap kismamája vagyok. :-)
Nagyon köszönöm W. Ungváry Renátának a cikket, Kozár Editnek és Rátkai Évának és M. Horváth Orsolyának a szép fotókat.
Az összes többi köszönömöt már elmondtam a cikkben és a FB-on, és persze személyesen is. :-)

Itt olvasható a Kismama Magazin cikke a neten:
http://www.babaszoba.hu/articles/Az_egyik_ikerbabat_elveszitettuk?aid=20111012132129

Hawaii pizza, aloha! - Doki legújabb....

Éppen mesélem az apukájának, hogy Balázska annyira bekakilt, hogy hátul nyakig kakis lett. Doki rezignáltan közbeszól:
- Ez beszarás!

Megjelent a Kismama októberi száma, benne a cikk rólunk, és persze a közös családi fotó. Dokinak is mutatom a képet:
- Nézd, Doki, itt vagy benne az újságban, látod?
Bólogat:
-Aha.... Anya, akkor én most már híres lettem?
--------------------

Vacsiélmények.
Együtt eszünk, beszélgetünk, szó esik mindenféléről. Doki folyamatosan beszél, kérdezget, ahogy szokott.

Nézi az asztalon a vajat, betűzgeti a címkét:
-T-a-v-a-j. Tavaly!!! Milyen TAVALY??!!

Meglátja az orosz tankönyvet, ott is betűzgetni kezd:
- Nem-ze-ti TANK-könyv-kiadó!

- Nézd, anya, nézd, ezen a pizzán ananász is van!!! Nézd!
- Igen, mert ez hawaii pizza.
Doki lazán rám mutat és felkiált:
- Aloha!

Doki végre szépen próbál beszélni. :-)
- És akkor, anya, felbontottam azt a mogyorót, tudod, így, és kinyitottam a zacskót, így, és akkor megetettem vele a galambokat. És... hát, az egyik... mondjuk így... barnázott. ... A galambok nyelvén... fehérezett....

--------

Doki egyik reggel kiront a konyhába:
- Hát, anyu, azért az ciki, hogy te vagy az egyetlen lány ebben a házban!

Megy fogat mosni, kicsit később én is utánamegyek megnézni, mit csinál.
Áll a tükör előtt, nyújtózkodik, nyögdécsel, a karjait, ujjait ropogtatja... Észrevesz, megmagyarázza:
- Ahhh, éppen bemelegítek a fogmosáshoz!

Ülő Pénisz törzsfőnök...

Utazunk.
Ez a következőképpen néz ki: Doki egy hátizsákkal plusz néhány géppisztollyal felszerelkezve, rajtam elöl felkötve Balázska, hátamon egy hátizsák, kezemben egy teli szatyor.
Felfurakszunk a tömött autóbuszra.
Átadják nekem a helyet, nagy nehezen leülök. Először Doki is az ölembe akar ülni, de hamar belátja, hogy nincs már rajtam hely Balázska, a hátizsák és a szatyor mellett. Ez megalapozza Doki hangulatát...
Doki mellettem áll, a zsúfolt busz zötyög, kanyarog, közben egy nő, aki Doki mögött áll, folyamatosan ütögeti Doki fejét a retiküljével... (Mivel annyira magasan van a nő arca, nem veszi észre az "alja népet"....)
Doki folyamatosan morog, háborog, hogy minek utazik az ilyen, szálljon már le ésatöbbi.
Próbálom azzal vigasztalni, amit hasonló helyzetben a már tapasztalt ukránok mondanak:
- Doki, mindenkinek utaznia kell. Nem csak nekünk. Mindenki azért van itt, hogy utazzon.
Doki "átkapcsol" arcilag és fennkölt hangnemben közli:
- Nem igaz. Valaki azért van itt, hogy egy napon majd megmentse a Földet!

*****
A retikül-höz visszatérve: Doki már többször hallotta tőlem, hogy hozom a táskámat, hozom a retikült, stb.
Egy napon eszébe jutott, hogy nem ismeri ezt a szót és kérdezgetni kezdte:
- Anya, mi az a "rigyikű"? Tudod, ami a nőknek van, az a "rigyikű", az micsoda?

*****

Mikor Doki hazajött a karatetáborból, úgy érezte pár napig, hogy a frissen szerzett lexikai tudását meg kell osztania a lehető legtöbb emberrel. Így aztán, mikor családi körben voltunk, elkezdte kiosztani a szerepeket:
- Te leszel Álló Pénisz törzsfőnök, te leszel Ülő Pénisz törzsfőnök, te leszel....
Mindezt jó hangosan, szépen artikulálva, a "pénisz" szót jól megnyomva. 

Mikor már kb. huszadszorra halljuk ugyanezt a szereposztást, gondolom, kiugrasztom a nyulat a bokorból és rákérdezek:
- Doki, mit jelent az, hogy "pénisz"?
A biztató válasz:
- Ne aggódj, anya, én sem tudom.

*******

Doki és Balázska nagyon bírják egymást.
Balázska mindig mosolyog Dokira, Doki pedig fejhangon üvöltve szokta ismételgetni Balázskának, hogy "szeretlek, Balázska, nagyon szeretlek, Balázska", miközben kb. ezres bpm-mel dörzsölgeti az arcát, a kutacsát, a hasát, hogy majdnem átlyukad... De szerencsére ettől csak én kapok frászt, Balázskának szemmel láthatólag tetszik a dolog.

Beszélgettünk is Dokival arról, hogy ez nekem milyen jó, hogy ők így szeretik egymást, mert vannak olyan családok, ahol a testvérek mindig veszekednek, meg verekednek, meg kiabálnak egymással...
Doki megmagyarázza teljesen komoly hangnemben, hogy ez nálunk miért nincs így:

- Tudod, anya, ez csak olyan családokban van, ahol kicsi gyerekek vannak. (Úgy érti, hogy "ahol kicsi a korkülönbség".) Ahol az egyik gyerek kicsi, a másik meg nagy, ott ilyen nincs, ők szeretik egymást.

Milyen bölcsek tudnak lenni a gyerekek! Ezen mindig elcsodálkozom!

...elmegyek apához és bevetem a szomorú arcot...

Doki jógatáborban volt.

Ennek hatására, amikor Balázska ismét keservesen és megállíthatatlanul sírni kezdett, Doki nem üvöltött az arcába. Amíg én pelenkáztam Balázskát, Doki leült mellénk törökülésben, mudrába tette a kezét, becsukta a szemét és „óm”-ozni kezdett. Majd közölte, hogy ő most imádkozik és meditál, hogy Balázska hagyja abba.

A jógatáborban írt egy verset is.

„Én vagyok Csaba

Anyu kisfia

De van még egy fia

Kit úgy hívnak: Balázska.

Én meg megvédem őket

Bármi áron

De nem adom őket

1000, 2000 Ft áron.

És nekem van a legjobb családom

Mert segítenek nekem

És én is segítek nekik

És elmegyek hozzájuk

Bárhol lakik.”

********

Egyik nap Dokira hirtelen rátör egy hisztérikus roham, mivel nem akarok neki megengedni valamit, amiről már előző nap is megbeszéltük, hogy nem engedem meg.

Folyik a könnye, az orra, a nyála, torzul az arca és torkaszakadtából üvölt:

-         Légyszi, légyszi, légyszi, légyszi, légyszííííííííííííííí! Hát ennyit ér neked a kisfiad boldogsága???!!!

Nem tudok a szituációval mit kezdeni; várom, hogy elmúljon nála, és próbálok vele nyugodt hangon kommunikálni és hajthatatlan vagyok.

A következő momentum Dokitól ugyanabban a hangnemben, ugyanaz az eltorzult fej és hang:

- Nem baj! Majd elmegyek apához és bevetem a szomorú arcomat és ő biztosan be fog neki dőlni és meg fogja engedniiiiiiiiii!!!!