Amikor én majd retró hastáncos leszek....

Dokival beszélgetünk.
- Anya, amikor öreg leszel, meg nyugdíjas, akkor mit fogsz csinálni? Dolgozni fogsz, mint a mama?
- Hát, remélem, azért még akkor is fogok táncolni, tanítani...
- Aha, szóval akkor olyan .... RETRÓ hastáncos leszel.
- Hát, nem tudom, szerinted mit jelent az, hogy "retró"?
- Hát, hogy olyan... RÉGI.
- Aha... - és folytatjuk tovább a beszélgetést Doki jövőjéről:
- Szóval, amikor te majd olyan RETRÓ hastáncos leszel, akkor én még nálatok fogok lakni, vagy a saját házamban? Meg akkor majd én segítek neked...
....

**********

Megyünk le a harmadik emeletről csoportosan, jól felcuccolva: Hajnika a nyakamban, hátizsák a hátamon, Doki a karomba kapaszkodva, Melinda (pótanyu) pedig nyújtja a kezét Balázskának, hogy segítsen neki a lépcsőzésben. De persze Balázska sírni kezd, hogy anya vegye őt fel, ne Melinda, ne Doki, csak anya, és már mászna is rám....
Doki megsértődik,  hogy akkor ő miért nem, mire én meg elkezdenék egy gondolatmenetet, hogy Dokit vigasztaljam:
- Ne aggódjál, cipelhetsz még eleget; nemsokára eljön még az az idő, amikor neked kell majd cipelned .... (és folytatnám, hogy "Hajnikát", de Doki azonnal közbevág:)
- ... a KEREKESSZÉKEDET!....

***********

Fürdetem Hajnikát, Doki is odajön beszélgetni, tutujgatni őt. Simogatja Hajnit és közben beszél hozzá, mesél neki a jövőről:
- ... és amikor már nagy leszel, akkor te fogsz segíteni anyáéknak. Balázska meg én majd dolgozunk, pénzt keresünk, te meg segítesz anyáéknak... tolni a kerekesszéket... meg pelenkát cserélni...

***********************

Balázska, Melinda és Doki a játszón: