Doki és a Fogtündér :-)

Doki ül a fürdőkádban. Túl nagy a csend, gondoltam, benézek. Amint kinyitom az ajtót, Doki ÓRIÁSI őzike szemet csinál, próbálja felvenni az ártatlan fejet és kimerevedik.
- Hú - mondom, - Doki, látom, hogy te valami  nagy rosszaságra készülsz!
Doki nagyokat pislog, ártatlan cérnahangon közli:
- Már elkövettem...

****

Dokinak megint kiesett egy foga. Részletesen elmeséli, hogyan húzta ki a matekóran, majd elmélyülten játszik a gépen. Mivel vacsoraidő van, benézek, és rákérdezek:
- Doki, majd elmondod...
Közbevág lelkesen
-IGEN!
Zavarba jövök:
- Ööö, mit is...?
- Hát, hogy mit kérek a fogtündértől! Igen, elmesélem!
- Ja, én arra gondoltam, hogy mit szeretnél vacsorázni.
- Óóó... - feleli csalódottan. - Jó. De utána azt is, hogy mit kérek a fogtündértől!

Fogtündér és álommanó

Dokinak megint mozog egy foga; most a jobb alsó kettes. Hát, izgalmasan fog kinézni a gyerek, ha ez is kiesik, és még a bal fölső egyes sem nő ki. :-)
Mivel tervezgetjük, hogy veszünk neki egy kerékpárt, rákérdezek Dokinál:
- Doki, szerinted hány fog kell a fogtündérnek, hogy hozzon egy biciklit?
Doki gondolkodás nélkül rávágja:
- Hat!
Aztán gondolkodik a témán, és rájön, hogy ő tk. már nagy gyerek, aki nem hisz a fogtündérben:
- Nincs is fogtündér! ... Az nem is létezik! ... Csak Álommanó! ... De az nagyon kicsi. Olyan kicsi, hogy nem is lehet látni. Az a csipa a szemünkben. Ő rakja bele a csipát a szemünkbe.
- Miért?
- Hát hogy azt álmodjad. Beleolvas az agyunkba, hogy mit néztünk a tévében vagy mit játszottunk és azt az álmot belerakja a szemünkbe. Most már érted?!

Kiesett! :-) (Végre fotóval.)

Dokinak kiesett a bal fölső egyese. :-)
Nem volt egy egyszerű menet. Pánik, para a köbön két hétig.
Szerintem korszakváltásban is van a gyerek, így aztán a fog kieséséig az utolsó 3 napban volt minden: hányinger, hányás, rossz gyomor... 
De hős volt azért. Mikor kérdeztem, hogy rosszul van-e, csak így fogalmazott, elgyötört arccal, elhaló hangon:
- Nem... Nem vagyok rosszul. Csak olyan ... egyenes a hasam.


Persze, azt nagyon viccesnek találta a rosszullétei közepette is, hogy én rosszul vagyok attól, hogy már tudja vízszintesen előre-hátra és jobbra-balra is mozgatni.... 
Ilyenkor mindig elfordultam, és kiabáltam, hogy "Ne! Ne! Nem bírom!"
Doki meg csak kacagott és kiabált: 
- De, de igen! Horrolizállak, anya! Horrolizállak! :-)))


Egyébként a foga is egy éjszakai hányás közben esett ki; pont a párnája alá... :-) Ezen legalább tudott nevetni, hogy egyből beküldte a párna alá a fogtündérnek. :-)


És ma reggel fogmosás közben már örülni is tudott neki: 
- Tök jó, hogy kiesett egy fogam! Legalább annyival kevesebbet kell megmosni!

----------------------------------------------

Néhány fog-fotó. :-) Persze, a gyerek azért nem így néz ki, mint az elsőn, ahol leginkább kis börtöntölteléknek tűnik... :-) Csak éppen ezek nem profi géppel, hanem mobiltelefonnal készültek. :-)

A másodikon meg magyaráz... 

Mindig magyaráz.

Tiszta anyja. :-)