Szeretem a ködöt.... (versek)

Szeretet

Jól tudom: a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami
Szeretet.


****
Szeretem a ködöt...

Szeretem a ködöt, amely eltakar
és egyedül lehetek benne.

Szeretem a ködöt, mert csend van benne ,
mint egy idegen országban, amelynek lakója
a magány, királya pedig az álom.

Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét,
meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék
vannak, melyek talán valóra válnak.

Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat,
a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne,
hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan ke-
vesen találkozunk benne, de akik találkozunk,
nem csak a ködöt, de egymást is szeretjük.

*****

Két szépséges vers. Szerintem gyönyörűek és szívhez szólóak. Legalábbis nekem.
Tudjátok, ki írta?
Fekete István

(Igen, aki a Vuk-ot is és olyan csodaszép tájleírásai voltak.)

Hastánctábor - idén is, szívvel-lélekkel

Hát, addig is, amíg az újabb tervezett táborhelyeket ki nem próbáljuk, le nem teszteljük...

találkozzunk Pilisszentlászlón, ahogy eddig is minden évben! :-)

♥

Szeretettel várunk a Mahasti Hastáncstúdió

HASTÁNCTÁBORÁBA

2010. augusztus 4-8-ig, szerdától vasárnapig

Pilisszentlászlón

 ♥

A programokról

Nyári táborunkban naponta akár 6-8 órát hastáncolhatsz, miközben lehetőséged nyílik megismerkedni a különböző tanárok táncstílusával, előadásmódjával, a legkülönfélébb stílusú koreográfiákat, táncokat tanulva. Idén is lesz elméleti és gyakorlati oktatás is. Teljesen kezdőként itt tudod leggyorsabban és legintenzívebben elsajátítani az alapokat!

Az órák témáiból: Idén legyezőfátylas koreográfiát tanulunk, és lesz egy vidám csoportos dobszólónk is. Élő dobra is fogunk táncolni. Biztosan lesz egy kis törzsi és némi raqs sharqi is… Szóval, unatkozni idén sem fogunk.

A jó ételek, a jó társaság, a jó tánc - mind garantált! :-)))

 ♥

 A tábor középpontjában az intenzív hastánctanulás áll, de természetesen elhozhatod a barátodat, férjedet, gyerekeidet, anyukádat, nagymamádat, anyósodat is. Elegendő jelentkező esetén tartunk a táborban külön gyermek hastánc foglalkozásokat is! J

Miközben táncolsz, családtagjaid sem fognak unatkozni: a közelben található a Lepencei Strand, a Falumúzeum, számos kirándulóhely (Rám-szakadék, Dobogókő), a zen templom és a papréti ménes, ahol lovagolhatnak is.

♥

Továbbra is megmaradnak a már szokásos és jól bevált programjaink, és lesznek újítások is. Pl. vendégünk lesz Sütő Marcsi szponzorunk, aki a jógát tartja, lehet hozzá jelentkezni shiatsu masszázsra, és biztosan mesél majd az erőmerítő tréningjéről is (annyi tánc után úgyis ránk fér majd az erőmerítés...) :-)

 Esténként közös hastáncolás, örömtánc!!!

Ne felejtsd el elhozni a gyakorló ruhádat és papucsot/cipőt a tánchoz a szabadtéri órákhoz. Jó, ha Nálad van a fellépő ruhád, a kedvenc zenéid és az összes tánceszközöd (bot, kard, fátyol, kézcsengő, csörgődob stb.) is. Az eddig megszerzett tudásodat megcsillanthatod a nyitóbulin, a záróbulin és az egyéb spontán bulikon is. :-)

Az oktatás párhuzamosan több csoportban zajlik, teljesen kezdőtől a haladó szintig.

További programok: napfelkeltekor jóga és reggeli „bemozgatás”,

éjszakai Hold-meditáció, transzhastánc, transzlégzés...

Ha van már darbukád, hozd el azt is! 

Ha még nincs, de szeretnél részt venni a dobórákon, akkor szólj, és adunk kölcsön.

Fakultatív masszázs, vízipipázás és SPA lábfürdő kezelési lehetőség!

A szabadtéri programokhoz, napozáshoz hozz magaddal polifoamot/takarót, kényelmes, melegebb ruhát, szúnyogriasztó mécsest stb...

A tábor végén közös koncertet és műsort adunk!

A tábor részletes órarendje és programja júliusban kerül fel a levelezési listára és honlapra – www.mahasti.hu

♥

A szállás

A tábor létszáma 10- 40 résztvevő és 2-5 oktató.

Elhelyezés: 2-5 ágyas, fürdőszobás szobákban.

Cím: Pilisszentlászló, Pilis Szálló, Szentendrei út 8.

A táncórák is itt, a Szálló különtermében lesznek.

A szállóról rövid leírást és képet találtok itt:

http://www.pilisszentlaszlo.hu/turizmus/turista1.html

http://www.vendegvaro.hu/Hotel-Pilis

Pilisszentlászlóról röviden:

http://www.vendegvaro.hu/Pilisszentlaszlo

♥

Étkezés

A táborban idén is saját szakácsunk, Laja fog főzni.

A részvételi díj magában foglalja a napi háromszori étkezést is.

Természetesen, most is vegetáriánus étkezés lesz, 

de napi 500 Ft többletköltséggel húsos menü is rendelhető.

Mivel többen kérdeztétek:

nem, ez nem egy önsanyargató tábor; igen, hús is behozható a tábor területére minden mennyiségben (a helyi boltban pl. finom felvágottak kaphatóak). :-)

Laja idén is fantasztikus ételekkel, különleges ízkompozíciókkal készül, és ismét maga süti majd a finom magos kenyereket a reggelihez és vacsorához.

♥

Árak, befizetés

♥

A részvételi díj 59 000 Ft, de ha július 11-ig befizeted a teljes összeget, akkor

mindössze 49 900 Ft-ba kerül!

Részletfizetés is lehetséges.

Családtagoknak, hozzátartozóknak (akik nem vesznek részt az órákon) és

15 év alatti gyermekeknek -  39 000 Ft.

A részvételi díj magában foglalja a szállást, a napi háromszori étkezést, a hastáncórákon és a közös programokon való részvételt.

Az utazás egyénileg történik.

Az előleg – 29 000 Ft – befizetésének határideje szintén július 11.

Ha nem tudsz eljönni a tábor teljes idejére, akkor lehetőséged van a napi díjfizetésre is. A környéken lakó tanulóink kérésére az órák a Mahasti Hastáncstúdió szokásos óradíjaival, bérleteivel is látogathatóak.

Lemondási feltételek:
 Július 27-ig való lemondás esetén a teljes részvételi díjat visszafizetjük. Kezdéstől számított egy héten belüli lemondás esetén a részvételi díj 50% -át visszafizetjük. Kezdéstől számított 72 órán belüli lemondás esetén a részvételi díjat sajnos már nem áll módunkban visszatéríteni, de a befizetett összegek minden esetben átruházhatóak másik személyre is. Megértésedet köszönjük!

A táborokra és a nyári Szuperintenzív tanfolyamokra a Stúdió bármelyik oktatójánál

befizethetsz, de van lehetőség postai vagy banki utalásra is.

♥

További információért hívd Mahastit

a 06-70-317-80-90-es számon,

vagy írj a mahasti@freemail.hu címre.

A tábor részleteiről, legfrissebb híreiről tájékozódhatsz

a www.mahasti.hu oldalon is.

♥

Szeretettel várunk!

Akkor is, ha már haladó vagy… Hogy nyáron se kelljen abbahagynod kedvenc táncodat.

És akkor is, ha még csak kacérkodsz a hastánc gondolatával, hiszen ez egy remek alkalom arra, hogy elkezdd, és társakra, barátokra találj.

♥

Ez az a kép, ami...

... az Awalim esten készült fotók közül a leginkább megfogott. Sok képet vettem, mert Kozár Edit - szokás szerint - nagyon szép képeket csinált. De ezt megkaptam grátisz, mert szerinte nem jó.

Szerintetek?
Lehet, hogy nem annyira tipikusan hastáncos, de olyan hangulata van... olyan szép, mint egy festmény. Edittel meg is egyeztünk, hogy az egyik pompei freskóra emlékeztet.

Ráadásul - ez a hab a tortán - olyan szép rajta a hajam!
Amióta pár éve hullámosodni kezdett a hajam, azóta nem múlik el nap anélkül, hogy ne állnék meg pár percre a tükör előtt... Ilyenkor gyönyörködök benne és nagy-nagy hálát érzek, hogy teljesült a kívánságom. :-)

*******

És itt van a másik nagy kedvencem, ami Edit szerint szintén nem jó kép. De mégis tökéletesen kifejezi azt az érzést, hangulatot, amit Dinával átéltem a közös próbáink és a fellépés során. Nagyon szeretek vele táncolni. :-)

Mahasti szülinapi parti márc. 5-én

Március 5-én, pénteken 19 órától a Lialina Arab Étteremben tartom a születésnapi bulimat.
A félreértések és felesleges kérdések elkerülése végett a lehető legtöbb infót megtaláljátok alább.
Ha bármilyen egyéb kérdésetek felmerül, hívjatok bátran a +36-70-317-80-90-es számon, vagy kérdezzétek meg az órákon.
Jelentkezhettek a mahasti_titkarsag@yahoo.com címen is.

1, Zártkörű?
Nem, ez a parti teljesen nyitott, tehát bárkit szívesen látok, aki egy jót bulizna velem keleti környezetben, finom ételekkel, vízipipával, hastáncosokkal…
Szeretettel várok mindenkit, hastáncosokat és nem hastáncosokat egyaránt.

2, Van-e belépődíj, terembérlet, stb?
Belépődíj nincs, az éttermet megkapjuk egész éjszakára, de csak azzal a feltétellel, ha a hastáncműsorról mi gondoskodunk. Ezért ha hastáncolsz és eljönnél, kérlek, hozzál fellépő ruhát, zenéket. Ha dobolsz, hozhatod a darbukádat is, biztosan sokan kíváncsiak lesznek a darbuka bemutatóra vagy szívesen táncolnak élő dobra is…
Táncolhatunk egyénileg és csoportban is, bármilyen stílusban. Egy kérésem van csak: zsidó zenét ne hozzatok a helyszínre az arab törzsvendégekre való tekintettel, bármi más (török, cigány, spanyol, perzsa stb.) jöhet.
Én nem fogok külön tánccal készülni, viszont nagyon szeretem, ha nekem táncolnak, és minden műsorszámot örömmel megnézek. :-) (Azt is, amit az órákon már ezerszer láttam!) Az iskolánk teljes repertoárja használható, és bárki készülhet egyéni vagy csoportban előadott koreográfiával és improvizációval is. Más oktatók koreográfiáit is táncolhatjátok, de ebben az esetben előzetesen egyeztessetek velük.
A lényeg, hogy jól érezzük magunkat mi is és a vendégek is.

3, Részvételi díj
A részvételi díj egy jelképes összeg: 300 Ft, ami előre fizetendő.
Ez azért fontos, hogy tudjam, hány főre csináltassam a tortát (pl. ha 10-en leszünk, akkor ne 40 szeletes torta legyen, vagy ha 60-an leszünk, akkor ne 10 szeletes legyen a torta).
Izgalmas és extra torta lesz, hasonló, de teljesen más stílusban, mint ami a 10 éves Jubileumi Gála után is volt:

Természetesen, a mostani torta teljesen más lesz, de a minősége, az íze és a kivitelezése ugyanolyan nagyszerű lesz!
A tortán kívül egy kis emlékkártyát is kap minden résztvevő.

4, Ajándék
Kérlek, ne hozz ajándékot. A tárgyi dolgokhoz nem ragaszkodom, és úgysem tudnék mihez kezdeni annyi ajándékkal. A lelki dolgok több örömet adnak (még ha ez furcsán is hangzik a mai világban).
Természetesen, azért örülök az élet ajándékainak, de most nem tárgyi jellegű dologra gondoltam.
Az én számomra az egyik legnagyobb ajándék az, hogy hastáncot taníthatok, és szeretnék olyan gyerekeket tanítani, akik ezt nem engedhették meg eddig maguknak.
Az ő taníttatásukhoz hozzájárulhatsz azzal, hogy az én ajándékomra szánt pénzt beteszed a buli helyszínén egy erre a célra elhelyezett dobozkába. Az összegyűlt pénzhez én hozzáteszek még ugyanannyit, és ezt a rászoruló iskolás/óvodás gyerekek csoportos hastáncoktatására fordítom.
Már van elképzelésem arról, hogy kiket fogok tanítani, de biztosan Ti is ismertek ilyen gyerekeket, akiket a szüleik nem tudnak hastáncórára járatni, pedig nagyon szeretnék. Így akár Ti is javasolhattok már most rászoruló gyerekeket vagy akár teljes csoportokat is. Nyilván ez csak egy csepp a tengerben, és ki tudja, hány órára lesz elég az összegyűlt pénz, de az én számomra most ez jelentené a legnagyobb örömet.
A pénzt bedobhatod névvel vagy név nélkül is.
Természetesen, ez sem kötelező: a lényeg, hogy összejöjjünk és egy jót bulizzunk.

5, Ételek, helyfoglalás, előre rendelés
Remélhetőleg jó sokan leszünk, így az étterem külön kérése volt, hogy előre jelezzem a létszámot. Ezt a „torta bónuszok” megrendelése után tudni fogom és jelzem az étterem felé.
Van egy olyan kérésük is, hogy aki enni is szeretne (ez a sok tánc után elég valószínű…), az nézze meg az étlapot a neten és rendeljen előre ételt, hogy időben és zökkenőmentesen tudjanak felszolgálni. Ajánlották a 4 személyes Lialina tálat, ami állítólag öt főnek is elég, de mivel ezen sok a hús, én még nem kóstoltam. Egyébként nagyon jó a konyhájuk.
Amit nagyon tudok ajánlani, az a humusz és a mindenféle saláták, a tea és a vízipipa, de ha valaki már evett ott, biztosan tud ajánlani valami más finomságot is. (Ez ügyben írhattok nekem vagy közvetlenül a listára is.)
Az étterem címe: www.lialina.hu

A tortát a honlapomon is megtalálható Gyöngy Cukrászdából rendelem.
(Cím:Bp. XX. Vörösmarty u. 191. Telefon:06-1-283-31-37, www.gyongycukraszda.hu)

Ha eljössz, jelezd a mahasti_titkarsag@yahoo.com címen, vagy a 06-70-317-80-90-es számon.

Hastáncversenyre készülünk. Cikk.

-->

Készülünk a hastáncversenyekre

Ismét nyakunkon a versenyszezon. Ősztől tavaszig rengeteg hastáncversenyt rendeznek országszerte, és számtalan olyan táncverseny is létezik már, amelyen hastáncosok is megmérettethetik magukat.

Bár a hastáncot a szubjektív megítélése miatt sokan nem tartják versenyeztethető táncnak, azonban a neves oktatók legnagyobb része egyetért abban, hogy a versenyzés jót tesz a tudásunk és kreativitásunk fejlesztésének, előre visz táncosként és emberként egyaránt.

„Már a felkészülés során a tudatos és rendszeres gyakorlással, mozdulatjavítással, a zenében való elmélyüléssel óriásit lehet javítani az előadóművészeten. Ki lehet dolgozni az egyéni sajátosságokat, a biztos tudás tudatában pedig brillírozni lehet a színpadon. A versenyen nézőként lehet viszonyítani, éles szemmel rengeteget tanulni - pro és kontra -, és a szaktanárok dicsérete, építő jellegű tanácsai is húzóerejűek. Egy igazi mestertanártól mindent megtanulhat a tanítvány: mozdulatokat, stílust, előadásmódot... De a színpadi rutint, a "versenyláz" kreatív energiává való átalakítását csakis a színpadon, pódiumon lehet megszerezni.” – nyilatkozik a versenyekről Sárfalvy Éva, Yasmina, mestertanárnő.

Cikkünkben segítséget szeretnénk nyújtani a sikeres versenyzéshez, a jó eredmények eléréséhez.

Versenyzés szólóban

Szóló táncosként az egyik legfontosabb a sok-sok készülés, idő- és energia ráfordítás. Alapkövetelmény a rendszeres órára járás, akár több oktató óráinak, workshopjainak látogatása. Középhaladó szinttől kezdve mindenképpen érdemes lehet akár más táncstílusokban is elmélyedni, vagy legalábbis belekóstolni olyan mozgásformákba, mint pl. a bodyart, jóga, jazztánc, balett, jazzbalett, flamenkó, nia, társas- és versenytánc satöbbi. Ezek által a saját előadóművészetünket gazdagítjuk, magasabb szintre emeljük több síkon is; mozgáskultúránkat, testünket fejlesztjük, és az egyéb tanult táncstílusokat egy remek fúziós tánc koreográfiában ötvözhetjük egységes egésszé.

"Úristen, tényleg nyertem a hastánc-tangó fúzióval?..."

Jó, ha a táncunkról több oktató véleményét is kikérjük, hiszen még ugyanannak a táncstílusnak vagy zenének a kapcsán is minden tanárunk egy teljesen új világot tárhat ki a számunkra. Így több nézőpontot is megismerünk saját, egyedi táncstílusunk végleges kialakulása előtt/közben.

Ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból, a lehető legjobb helyezést érjük el, a verseny előtt mindenképpen javasolt a felkészítő tanárunktól magánórákat is venni. Ezek során az oktató csakis és kizárólag velünk foglalkozik. Így több lehetőségünk nyílik a már kész produkciónk technikai csiszolására, a teljesebb önkifejezésre és a táncunk showelemekkel való gazdagítására. Ilyenkor több figyelmet tud szentelni az oktatónk annak is, hogy az adott verseny zsűrizési szempontjai szerint alakíthassuk ki a koreográfiánkat.

Vannak, természetesen, általános zsűrizési szempontok (lásd alább), mint minden más művészeti ágnál. Azonban a felkészülésünk során figyelmesen olvassuk el a kiírásban azt is, hogy az adott versenyen milyen szempontok alapján fognak pontozni minket, mert ezek versenyenként jelentősen eltérhetnek.

Szóló táncoknál a zsűri mindenképpen figyelembe veszi a technikai tudást, a koreográfia nehézségi fokát, a művészi hatást, a kreativitást, a térkihasználást. Odafigyelnek az előadásmódra, a közönség és a táncos kapcsolatára. Bár a hastáncosnőnek szinte kötelessége a nézőkkel való finom kacérkodás, azért felesleges pl. mosolyt erőltetni magunkra és csábosan kikacsingatni ott, ahol a zene a befelé fordulást, az energiák benső áramlását sugallja. Ugyanígy felesleges a nézők erőltetett tapsoltatása is. Bízzunk magunkban és az ő ösztöneikben és ítélőképességükben: a megfelelő részeknél úgyis tapsolni fog mind a szakértő zsűri, mind a laikus nézőközönség.

Tanító néni gratulál a díjhoz és megmondja a frankót. 

Fontos szempont a zeneválasztásnál már az is, hogy mennyire tudjuk interpretálni az adott zene stílusát, hangulatát, ismerjük-e a zenének megfelelő stíluselemeket. A zene maximális kihasználása, a zenei váltások felismerése és megfelelő tolmácsolása szintén döntő szempont lehet a pontozásnál. Figyelembe veszik a külsőnk és belsőnk harmóniáját, és azt is, hogy a külső megjelenésünk (ruhánk, sminkünk, frizuránk stb.) harmóniában van-e a választott orientális táncstílussal.

Ne csodálkozzunk el a kapott pontszámokon, ha pl. gótikus sminkkel, fekete csipkejelmezbe öltözve mulatós pop koreográfiát táncolunk egy latin zenére; ha török popzenére próbálunk saidi botostáncot járni, miközben magassarkú cipőben, terpeszállásban vonaglunk a bot körül; ha művészi igényű, ám de a zenétől teljesen függetlenített és a hastánc mozdulatait is nélkülöző mozgássort mutatunk be kardokkal, botokkal vagy egyéb eszközökkel hadonászva.

Ellenben plusz pontokat szerezhetünk azzal, ha tudjuk, mely mozdulatok állnak nekünk jól, ha kihasználjuk testi adottságainkat a táncban, alkatunknak, külsőnknek megfelelő stílust és mozdulatokat választunk.

Gyöngyi, a naggyon dögös maca...

De még ha a koreográfiánkat a zsűrizési szempontok maximális figyelembevételével készítettük el, akkor is érdemes felkészülnünk arra, hogy a zsűritagok is különbözőképpen fogják megítélni művészi értékeinket. A hastánc nagyon erős energiákat mozgat meg a táncosban és a nézőben egyaránt, s mint minden művészet, ez is szubjektív. Így könnyen előfordulhat, hogy a zsűri egyik tagját olyan mértékben megérinti a táncunk, hogy a megrendültség könnyeket csal a szemébe, esetleg hangos zokogásban tör ki a katartikus élmény hatására, míg másokat teljesen hidegen hagy, vagy akár felszínesnek találják az előadásunkat.

A legeslegfontosabb szempont azonban az összhatás, így, egy az egyben. Lehet akár egy teljesen kezdő versenyző is bájos és magával ragadó, ha őszinteségével, lendületével, előadásmódjával megfogja a közönséget. És egy haladó/profi versenyző is kelthet rossz benyomást, ha sugárzik róla az erőltetettség, ha nem tudja önmagát vagy azt a szerepet adni a színpadon, amit az adott versenyre kiválasztott.

Versenyzés csoportban

A csoportos koreográfiáknál a fentieken kívül még más szempontokat is figyelembe vesznek. E szempontok közül talán a legfontosabb a csoport összhangja.

A csoportos koreográfia lényege nem az, hogy sok kicsi szólista szépen, rendezetten egymás mellett táncoljon.

És a többi nagggyon dögös maca....

Egyetértek Dina Jamilah mestertanárnő véleményével: „A csoportokra készült jó koreográfia lényeges eleme az, hogy a csoport igazi egységes, megbonthatatlan csoportként jelenjen meg, és ne szólisták gyűjteményeként. Hogy a néző azt érezze, a csoport azért azzal a létszámmal táncol amivel, mert ha bárki kimaradna, akkor hiány keletkezne a táncban. Fontos még a szereplők egymáshoz való viszonya és a tánc esetleges többszólamúsága. Lehetőség van történetek elmesélésére is, ehhez elsősorban a haladó kategóriák résztvevőinek van meg a tudása. A fúziós koreográfiáknál különösen oda kell figyelni, hogy az újító stílus csak fűszerként jelenjen meg, a produkció maradjon a műfaj keretein belül, hiszen önmagában is stílusokban gazdag műfaj a hastánc. A koreográfusnak figyelembe kell vennie a táncosok testalkati, és tánctechnikai különbségeit is, és jó megoldást kell kidolgoznia erre a minden csoportban létező problémára. A legfőbb szempont, hogy azt kell éreznem, ez a koreográfia pontosan erre a csoportra íródott, pontosan ezzel a létszámmal.”

A csoportos versenyeken való indulás hosszú időn át tartó, folyamatos, közös felkészülést igényel, ami egyben kitartást és közös célkitűzéseket is feltételez. Természetesen, a csoport tagjainak nem kell kötelező jelleggel barátnőknek is lenniük az életben. De a színpadon egy-egy összenézés, összemosolygás mindenképpen magasabb pontszámot eredményez. A versenyeken hatványozottan lejön a színpadról az, hogy a csoport tagjai mennyire vannak egymásra hangolva, milyenek a csoportenergiák, milyen a csoportdinamika.

Nem érdemes egy csoportban indulnunk, ha utáljuk egymást, ha nem tudjuk tolerálni a másik személyiségét, táncstílusát. Érdemes viszont együtt dolgoznunk, ha egy közös cél motivál és lelkesít minket. Ez a cél lehet akár a fődíj megnyerése, de akár az is, hogy minél teljesebben, minél autentikusabban mutassunk be egy adott táncstílust. Jó, ha a közösen kitűzött célunk elérésébe egytől egyig mindannyian hajlandóak vagyunk sok-sok időt, energiát és pénzt fektetni.

A boldog győztesek és a büszke tanár néni (azaz én) :-)))

Mikor ne induljunk versenyeken?

Ha egyetértünk a cikk elején is említett megállapítással, mely szerint a hastánc nem versenyműfaj a szubjektív megítélése miatt.

Ha nem értünk egyet a versenykiírásban megadott szempontokkal.

Ha félünk a negatív kritikától, a megmérettetéstől.

Ha biztosak vagyunk a nyerésben, de az esetleges kudarcot nem tudjuk sárdobálás nélkül elviselni.

Ha az oktatónk, vagy akár mi magunk nem tartjuk megfelelőnek a verseny színvonalát.

Ha az oktatónk a tudásunk, felkészülésünk alapján nem javasolja számunkra a versenyzést.

Ha nem szeretünk szerepelni, nem bírjuk a versenyhelyzetekkel járó stresszt – ebben az esetben jobban járunk, ha szüleink/csoporttársaink/oktatóink kitartó rábeszélésének ellenére sem indulunk semmilyen versenyen. Ha azonban szeretünk együtt táncolni a csoporttársainkkal, de nem szeretünk kitűnni a tömegből, attól még nyugodtan indulhatunk csoportos kategóriákban, főleg, ha az oktatónk szerint is emeljük a produkció művészi színvonalát.

Mikor induljunk hastáncversenyeken?

Ha szeretünk versenyezni és bírjuk is az ezzel járó nyomást.

Ha szeretünk nyerni, de a kudarc sem tör le minket.

Ha szeretjük a hastáncot és megragadunk bármilyen lehetőséget a tánctudásunk bemutatására.

Ha kíváncsiak vagyunk más oktatók véleményére a táncunkról, és úgy érezzük, ez előre visz minket.

Ha szeretjük másokkal együtt, közösen élvezni a tánc örömét.

Ha oktatónk a tudásunk, lelki alkatunk, képességeink, felkészültségünk alapján ezt javasolja.

Ha lehetőségünk adódik rá.

Egyszóval… Bármikor!

Nem érdemes várni a versenyzés elkezdésével a következő kifogásokra hivatkozva:

„Majd ha már rendesen megtanulok táncolni.” (Sajnos, ez az érzés sosem jön el.)

„Ha lesz egy rendes ruhám.” (Lehet kölcsönözni is…)

„Ha már lesz egy rendes zeném, koreográfiám satöbbi…” (Sosem fogunk így érezni…)

„Amikor már nem fogok ennyire izgulni.” (A profi táncosok, rutinos fellépők is izgulnak!)

Általános tapasztalat, hogy az életünkben nem a téves cselekedeteinket bánjuk meg, hanem szinte csak azt, amire lett volna lehetőségünk, de mégsem tettük meg! Így minden kezdő (haladó) hastáncost csak arra tudok biztatni, hogy amint lehet, kóstoljon bele a versenyzés hangulatába, és csak utána döntse el, tetszik-e neki ez a dolog vagy sem.

Csoporthangulat verseny után... :-)   és az "Ilyen szép körlogós egyenpólónk van!" c. kép (felül)

A színpadi és a színfalak mögötti viselkedési kultúráról

Szinte természetesnek vesszük, hogy ha összejön egy csoportnyi nő, akkor kialakul közöttük egyfajta viszálykodás: ki néz ki jobban, kinek mije nagyobb vagy kisebb, kinek milyen a társa/barátja, ki tud jobban/szebben táncolni és még bőven sorolhatnám. Azonban nem kell, hogy ez természetes legyen.

Az adott iskolán belül az oktatók egyénisége nyomja rá a bélyegét a csoportra; ezért, ha mind az órákon, mind a versenyeken jól akarjuk érezni magunkat, akkor a saját mentalitásunknak megfelelő oktatót, iskolát, csoportot válasszunk.

A zsűri tanácskozik, a nézők feszülten várakoznak.

A versenyek ideje alatt se nézőként, se résztvevőként ne vágjunk arcokat mások produkciója láttán – gondoljunk bele, ez nekünk hogy esne, ha éppen mi állnánk a színpadon, remegő kézzel, remegő térdekkel. A jó, színvonalas, vagy nekünk tetsző produkciók táncosait viszont mi magunk is tapssal jutalmazhatjuk, vagy a bátortalan, bizonytalankodó versenyzőket biztathatjuk. Ebben nem kell várnunk a laikus közönségre.

Ha a saját iskolánk éppen fellépő tagjait biztatjuk, akkor a tetszésnyilvánításunk akár még pozitívan is befolyásolhatja a zsűri döntését, közönségdíj esetén pedig a nézők szavazatait. Magunkkal teszünk jót akkor is, ha más iskolák csoportjainak munkáját is elismerjük tapssal, vagy dicsérő szavakkal. Ezzel jó fényt vetünk a hastáncra, az iskolánkra, a csoportunkra, magunkra és az oktatóinkra egyaránt.

Csak csábosan... :-)

Szólistaként sem tánc közben, sem utána nem érdemes arcokat vágni, ha érzéseink szerint nem úgy sikerült a szereplésünk, ahogy magunktól elvártuk volna. Ez akkor már úgysem segít.

Nem érdemes felháborodnunk, ha a zsűri nem úgy díjazza a produkciónkat, ahogy a saját véleményünk szerint megérdemeltük volna. Ez egyrészt felesleges energiapocsékolás, másrészt meg nem értett zsenik és újítók mindig akadnak, harmadrészt bőven lesz még alkalmunk a javításra más versenyeken, ahol esetleg más szempontok alapján ítélik meg a táncunkat. Ráadásul a látványos kirohanásaink kihathatnak a későbbi versenyeken elérhető eredményeinkre is. Gondoljunk bele abba, hogy a hastáncosnő nem „csak” egyszerűen egy hastáncos: az egész női nemet képviseli, a nőiséget, lágyságot, nem pedig az agressziót, durvaságot. Mindenképpen jobban járunk tehát, ha a zsűri tagjai és a nézők, külső szemlélők bájos és elragadó táncosnőként, és nem pedig „a fúria”-ként fognak ránk visszaemlékezni az újabb és újabb versenyeken.

Nézőként sem érdemes azonban hangosan hőzöngeni, fütyülni, ordibálni és a zsűritagok fejéhez vágni a véleményünket róluk és az egész versenyről. A hangos és nyomdafestéket nem tűrő megnyilvánulásaink biztosan nem lendítik előre az általunk támogatott táncosok ügyét. Sőt, negatív megítélést hozhatnak az adott iskolának, csoportnak, oktatónak, vagy rosszabb esetben a „közreműködésünk” hatására akár ki is zárhatják őket az adott versenyből, vagy más versenyekről.

A megbeszélt "győztes arc", pont a megfelelő helyen ...

Végül még néhány megjegyzés, jótanács a megjelenésünk, sminkünk, ruhánk kapcsán.

Nézőként mindenképpen megtiszteljük a táncosokat azzal, ha nem toprongyos, szakadt ruhában érkezünk meg a rendezvényre, hanem elegáns megjelenésünkkel is kifejezzük tiszteletünket az orientális kultúra és a táncművészet iránt.

Versenyzőként semmiképpen nem halovány arcpírral, kifinomult munkahelyi/nappali sminkben adjuk elő a koreográfiánkat, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy színpadon fogunk táncolni. Ha a színpadi fellépő smink elkészítése meghaladja még a tudásunkat, kézügyességünket, akkor forduljunk szakemberhez, aki elkészíti nekünk az adott tánchoz, stílushoz, ruhához igazodó profi sminket.

Nem gyakorló ruhában, piaci tákolmányban állunk ki a színpadra, akkor sem, ha még kezdők vagyunk és életünk legelső versenyén indulunk. Ha még nincs megfelelő ruhánk és nem is tudunk/akarunk ilyenre áldozni, akkor kölcsönkérhetünk egy méretben és stílusban is hozzánk passzoló ruhát. Az oktatónk segítségére is biztosan számíthatunk az egyéb kiegészítők (ékszerek, fátyol, más tánckellékek) beszerzésében, hiszen ő velünk együtt izgul és mindent megtesz azért, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki magunkból.

A kölcsönkapott (és az újonnan vett/varratott) ruhát a versenyzés előtt betáncoljuk. Így – jó esetben – nem a színpadon fog kiderülni, hogy a tánc hevében beakad a fátyol, lecsúszik az öv, felcsúszik a melltartó, ne adj isten, a melltartóból alul/felül/oldalt kivillan a mellbimbónk…   Az előző nap sebtében összetákolt ruhákról már nem is beszélve, amelyekben nem csak mi feszengünk majd tánc közben, de a fércelésük is pont a színpadon adja meg magát, a melltartóra öltött anyagdarabkák pedig pont a legdrámaibb részek közben foszlanak le a felsőrészünkről…

Murphy törvényei mindenhol érvényesek. :-)

Ezzel egyébként a zsűri tagjai is tisztában vannak, így ha bármilyen gikszer történik, ne vegyük annyira komolyan: legyintsünk magunkban és mosolyogva folytassuk a produkciót. Ha nagyon nagy a baj (pl. leesik a melltartónk), azért inkább menjünk le a színpadról, és ismételjük meg a táncot, ha ez lehetséges. (A ruhákkal előforduló, saját tapasztalataimból is merített bakikkal külön foglalkozom a Készülünk a fellépésre c. cikkemben.)

Mindig bízzunk a zsűri jóindulatában, akik segítő szándékkal és megértéssel fogadják még a legkezdőbb táncost is.

A zsűritagok figyelme 9 óra zsűrizés után sem lankad....

Sikeres felkészülést, eredményes versenyzést és örömteli táncokat, szép élményeket kívánok minden versenyzőnek!

Remélem, sok olvasómmal találkozunk a január 23-i IV. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Hastáncversenyen is!

Mahasti

Doki, a nők, az iskola és a beszélgetéseink

- Anya, ma odaadtam Evelinnek a Hannah Montana-s chipset.
- És, mit szólt? Örült neki?
- Megköszönte. Teljesen levettem a lábáról!

 *

 - Anya, ma azt játszottuk a barátaimmal, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”.
- Tényleg? És azt hogy kell?
- Hát, azt játszottuk, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”. Az udvaron. A Dáviddal. És akkor odajött 3 csaj, és azt mondták, hogy „édi”. Azt mondták a Dávidra, meg rám, hogy „édi”! Azt mondták, hogy „édi”! Hát, majdnem elhánytam magamat!
- Tényleg? És hány évesek voltak a csajok?
- Hát, olyan… tizenhat...

 *

 - Anya, ma azt játszottam az iskolában, hogy „Hogyan unatkozzunk egyedül, ha senki nem akar velünk játszani”.
- Tényleg? És azt hogy kell játszani?
- Egyedül. Hát úgy, hogy ülsz egyedül az udvaron, amíg a többiek játszanak és unatkozol.
- Tényleg? És ez jó volt neked, jól érezted így magad?
- Nem.

 *

 Egyik este az ágyban a Ho’oponopono-ról beszélgettünk. Éppen ecsetelgettem, hogy milyen szép képek vannak a szívemben, amikor boldog vagyok, és említettem a kék tengerpartot, meg a sok-sok hibiszkuszvirágot satöbbi.
Kérdezem:
- És neked milyen képek vannak a szívedben, amikor boldog vagy? Látsz valamit? Mit érzel?
Doki nagyot sóhajt és közli: - Isten erejét.
Majd csöndesen oldalra fordul és aludni próbál.
Aztán megszólal:
- Anya, nekem erről a sok hubusz-kubusz virágról tudod, mi jutott eszembe? Hogy van egy olyan virág, hogy hubusz-kókusz. És az egy nagy fán nő, és úgy hívják, hogy kókusz, és annak a virága a hubusz-kókusz. 

*

 Megy a tévében a Borsodi reklám, amiben a családi összejövetelre kijönnek a tűzoltók, elmarják a srácot a rendezvényről, a pórul járt nő meg artikulálatlanul üvölt a végén, hogy „Norbi!!!”.
Doki felém fordul, rám néz, és látszik, hogy nagyon viccesnek találja, amit mond, de kicsit fél is a következményektől:
- Te is ilyen szoktál lenni, anya…

 *

 Doki az esti fogmosás után, a szájöblítés előtt emeli a fogmosópoharát és ünnepélyesen közli:
- Igyunk a pezsgőre! Olyan szép nap volt ez a mai!

*