Drága Anyuci!
Becsukom a szemem és látlak. Mezítláb lépsz a harmatos fűbe, s körülölelnek a langyos, nyári hajnal titkos neszei.
Piros ruhádat meglebbenti a huncut szellő, édes eperillatot hoz tőled felém. Milyen szép vagy! Békés és boldog mióta levetetted magadról a földi lét terheit. Nem zár többé börtönébe az elfáradt porhüvely, s elkotródott örökké kísértő rút társad, a fájdalom.
Érzem törékeny karjaid puha ölelését, s hallom a hangod, ezt súgod fülembe: ne félj!
Ne félj, nem maradsz védtelen!
Itt hagyom neked lelkem megpróbált pajzsát, mely minden csapást kibírt.
És itt van mellé akaratom nemes acél kardja, védd meg magad, s mind, kiket szeretsz.
Ne félj erősnek lenni, s gyöngének, ha kell.
Légy odaadó társ, gondos anya és hűséges testvér, akinek szíve mindig menedéket ad. Légy büszke. Büszke s önmagad.
Ne félj élni és élvezni az életet. Én ma végre szabad lettem, s elmegyek, de nem felejtelek el sohasem.
Ildikó és Eszter,
Értelem és Érzelem.
Két csodás ajándék, két drága gyermekem,
Búcsúzom, de öröklétem minden percében gondolok rátok,
A Paradicsom vár, indulok,
Viszontlátásra, lányok!
Ez az a
téma, ami mindig aktuális és szeretném, ha minden pedagógus a szeretetteljes,
elfogadó kommunikációra törekedne.
Szerinted?
Te mivel egészítenéd ki ezt a hosszú listát?
*************
Száz
kifejezés megerősítéshez, elismeréshez, bátorításhoz
Bámulatba
ejtő vagy!
Becsüllek ezért!
Bíztam benned!
Büszke vagyok rád!
Csúcs!
De figyelmes vagy!
Egyedi felfedező vagy!
Egyedi ötlet!
Eltaláltad!
Érdekfeszítő, amit mondasz!
Értékes elképzelés!
Ez a te jó utad!
Ez az! Helyes!
Ez derék!
Ez ésszerű!
Ez figyelemre méltó!
Ez gyönyörű!
Ez hihetetlenül jó!
Ez igen!
Ez jó ötlet volt!
Ez nagyon jó!
Ez pompás!
Ez tetszik nekem!
Ez tökéletes!
Ezért tisztellek téged!
Ezt jól csináltad!
Ezt nem gondoltam! De jó!
Ezt vártam Tőled!Fantasztikus!
Fáradhatatlanul dolgozol!
Felnézek rád!
Felvidítottad a napomat!
Győztes vagy!
Hallatlan erős vagy!
Hiszek a tettrekészségedben!
Hiszek az erődben!
Hurrá!
Izgalmas ez a véleményed!
Jé, micsoda eredmény!
Jó a terved!
Jó munka!
Jól sikerült!
Kimagasló teljesítmény!
Kitűnő alkotás!
Kreatív tevékenység!
Lelkiismeretes vagy!
Magával ragadó, amit csinálsz!
Meglátod, sikerülni fog!
Micsoda képzelőerőd van!
Milyen találékony vagy!
Most eltaláltad!
Nagyon jól gondolod!
Nagyon okos!
Nagyszerű!
Nagyszerűen sikerült!
Nekem tetszik!
Nemes tett!
Nyerő vagy ebben!
Óriási elképzelés!
Örömöt szereztél nekem!
Ötletes!
Pompás!
Pontos vagy!
Remek, amit tettél!
Rendkívüli teljesítmény!
Ritka egyedi alkotás!
Semmi meg nem állíthat téged!
Szenzációs!
Szép munka volt!
Szép próbálkozás!
Szép, mutatós!
Szeretem a precízségedet!
Szeretetre méltó vagy!
Szívdobogtató az akaraterőd!
Szuper munka!
Szuper, amit tettél!
Támogatlak ebben!
Te csodálatos vagy!
Te egy gyöngyszem vagy!
Te egy igazi lovag vagy!
Te egy jó barát vagy!
Te egy kincs vagy!
Te élen jársz!
Te erre képes vagy!
Te fontos vagy nekem!
Te képes vagy erre!
Te megérdemelsz egy nagy ölelést!
Te nagyon okos, értelmes vagy!
Te őszintén kedves vagy!
Te páratlan vagy ebben!
Te vagy a csoda!
Te vagy a legjobb!
Te vagy a vidámság!
Tökéletes!
Tudtam, hogy megcsinálod!
Tudtam, hogy sikerül!
Tündéri vagy!
Tüneményes!
Tyű, de jó! Boldoggá tettél!
Ügyes!
Érdemes
további újakkal kiegészíteni!
Készítette:
az „Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” Óvodapedagógusok Országos
Egyesület
Felelős kiadó: Nagy Jenőné
Hát, időm az továbbra sincs, hogy lejegyzeteljem Doki aranyköpéseit. És sajnálom, hogy annyi veszik kárba így. :-(((
De igyekszem azért most néhányat közzétenni, hogy a rajongók ne maradjanak szórakozás nélkül. :-)
***********
Nyáron utazunk a vonaton. Két gyerekkel hosszú, nagyon hosszú az út!
Már megvolt az evés-ivás-pisi-ablakon nézelődés-rosszalkodás-rámolás-ugrálás teljes sorozat, anya és Balázs legnagyobb örömére. :-)))
Majd Doki szépen, nyugodtan előpakol a táskájából és közli:
- Én hoztam játékot, mert INTELLIGENS vagyok!
Elémrak egy könyvet is és ellát jótanáccsal:
- Tessék, anya, olvasd el, mert így BŐSÉGES INFORMÁCIÓ JUTHAT AZ AGYADBA!
*******
Doki ki nem állhatja, ha "szóba állok" idegenekkel.
Hiába magyarázom neki, hogy ez sajnos, elkerülhetetlen, mert sokan nem állják meg, hogy meg ne ajnározzák Balázskát, vagy meg ne kérdezzék, hogy mikor születik a kisbaba stb... Én meg próbálok udvarias lenni.
Doki ilyenkor nagyon feltűnően duzzog mellettem és kiabál, hogy menjünk már, menjünk már, jaj, anya!
Megyünk, és megkérdezem:
- Most mi a baj? Megint az, hogy válaszoltam a néni kérdéseire?
- Igen! Már megmondtam, hogy ne állj szóba idegenekkel! Bezzeg rám mindig rámszólsz! Nem igaz, hogy nem tudod TOLERÁLNI magadat!
Balázska a nagymamánál megtalálja egy gyönyörű, régi, nagy, NDK-s játékbabámat.
Nagyon tetszik neki. Elmélyülten tanulmányozza az ölemben ülve: simogatja az arcát, a szép szőke haját, nyomkodja egy kicsit a pislogós szemét, tapogatja a ruháját, benéz a szoknyája alá....
Dokival csendben figyeljük, mosolygunk rajta, majd Doki hangosan is kifejezi a gondolatait:
- SZEXELJETEK, Balázska! SZEXELJETEK! Ő egy igazán neked való barátnő! Olyan kicsi, mint te! SZEXELJETEK!
Most, hogy a várandósság miatt kigömbölyödtem, Doki elgondolkodik és kifejti a következő gondolatmeneteti:
- Anya, azért jó, hogy nagy a melled, mert így nagyobb sugárban tud belőle jönni a tej!..... És akkor hamarabb végzel a szoptatással..... De azért ne nőjön a térdedig!
******************
És akkor néhány Balázska sztori is jöjjön már!
Ha pár percig nem figyelek oda, akkor a kis felfedező segítségével a következő adatokat tudhatom meg a környezetemről:
- a tekercsben vásárolt szemeteszacskó hossza egészen pontosan a konyhában ötször oda-vissza és körbe-körbe, plusz még egy pár méter az előszobába;
- hiába tekerünk le 5-10 métert a fogselyemből, ha nincs fogunk, akkor így se, úgy se tudjuk használni, még akkor sem, ha mind az 5-10 métert próbáljuk egyszerre két kézzel is benyomni a szánkba;
- a márkatermék bébi napvédőkrémből egy tubusnyi pont elég egy teljes arc- és hajmasszázsra, egy öltözetnyi éppen frissen ránk adott ruhára, a fotelben heverő tiszta ruhákra, illetve a fotel teljes bedörzsölésére, és akkor még leheletnyi jut a karfákra is! (És amikor meglátom, hogy mit csinált, akkor panaszosan nyújtogatja felém a kezét, hogy maszatos lett, gyorsan töröljük meg!)
A távirányító és a mobiltelefon már uncsi, így a kedvenc játékok jelenleg a következők:
- apa öngyújtói, borotvája, Doki ollói, tamponok (rengeteg kell belőle, mert olyan jól szól, amikor beledobáljuk a fejre állított darbukába), intim betétek, fülpálcikák, kontaktlencse tartó és a folyadék (mindkettőt próbáljuk anya szemébe beledörzsölni és/vagy nyomkodni), anya baromi drága CLINIQUE krémjei, a család összes tagjának fogkeféi, kivéve a sajátot (ezeket pl. olyan jól lehet szopogatni), bankkártyák, papír pénzek és minden, ami pénztárcában tárolandó... Mindenféle tubusos krém, aminek kinyitjuk a tetejét és a földre fektetve újraélesztést alkalmazunk rajta...
Balázska igazi "igen ember"! Mindenre lelkesen bólogat, csak legfeljebb gyorsan elszalad, ha csinálni is kéne valami olyasmit, amit igazából mégsem akar. :-)
De az új szavakra is lelkesen igenel, és próbálja azonnal ismételni őket.
Múltkor reggelizés közben rámutat a ketchupra, mire én felemelem a tubust és közlöm, hogy "ketchup".
Balázska lelkesen bólogat, és azonnal ő is rávágja:
- Apicsa!
Mostanában nem tudtam lejegyezni Doki aranyköpéseit, így helyette közzéteszek néhány sztorit Doki és Balázska kapcsolatának kapcsán. :-)))
Doki nagyon szeretne már kiskutyát, de mivel nem kap, addig is Balázskán éli ki a kényeztetési vágyait. Egyik nap is dögönyözi, simogatja, tornáztatja Balázskát, közben gügyög neki. Balázska lelkesen honorálja: kacag, mosolyog, örül, sikongat... Doki meg is jegyzi:
- Balázska a legjobb házi...ööö... háziember.
Doki ágyán van Balázska, mi Dokival próbálunk beszélgetni, de nem megy, mert Balázska folyamatosan dünnyög, nyöszörög, "beleszól", nyögdécsel. Végül felveszem, és "rászólok":
- Na jól van, Balázska, most már hagyd ezt abba, mert nem lehet így beszélgetni.
Doki azonnal rákontráz:
- Igen, Balázska, nem lehet így semmit se csinálni és örülj, hogy nem vágtalak még gyomorszájon. Amúgy nagyon szeretlek, Balázska!
Egyik nap Balázskával megyünk Dokiért az iskolába. Amíg Doki ruháját igazítom, a kislányok körbeállják Balázskát, rajonganak érte, hogy "deeeeaaaraaaaanyoooos!". Balázska meg csak fekszik a babakocsiban, jól beöltöztetve, mozdulni sem bír, és ahogy szokta, rezzenéstelen arccal figyeli, hogy mi történik körülötte. Egyszer csak az egyik kislány megjelenik mellettem és félig sírva közli:
- Megijedtem a kisbabááátóóóól, mert nem pisloooog....!
Elkezdem magyarázni, hogy igen, a kisbabák nagyon keveset pislognak, a felnőttek meg többet, de még a végére sem érek, Doki már ott terem a babakocsinál és azt üvölti:
- Dehogynem pislog, nézd, mindjárt pislog, így kell csinálni!
És egy jó nagyot beletapsol Balázska arcába. (Aki erre tényleg egy jó nagyot pislog.) :-)
Teregetek, bekészítem a mosást, és addig is beültetem Balázskát néhány játékkal együtt a nagykádba. Arra gondolok, itt biztonságban és szem előtt van, nem tud elmászni. Mire visszanézek, Balázska már régen túl van a játékokon és megtalálta a lefolyónyílást. Hason fekszik fölötte, dugdossa bele az ujját, majd kihúzza, és folyamatosan, amíg ki nem veszem, kiabál bele, hogy "Heeeeeeeej! Heeeeeej!" :-)
Ennyit az izgalmas, csilli-villi játékokról. :-)
Doki meglátja Balázskát, odarohan hozzá, tutujgatja, becézgeti és cincogó hangon okítja:
- Szeretlek, Balázska! Jaj, de szeretlek, Balázska! .... Hát kit szeret a Balázska?! Na kit szeret a Balázska?!... Igen, Dokit szereti a Balázska! .... Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET!...."
Lehet, hogy már van személyre szabott, eredeti Mahasti selyemfátylad?
Ha igen, akkor karácsonyra jár mellé még egy aprócska kis ajándék is Neked!
Ami szintén kézzel készült és személyre szabott. Mert mi más is lehetne?!
Hogyan juthatsz hozzá az ajándékodhoz?
1, Készíts egy közös fotót magadról és a fátyladról. (Ha több is van, akkor mindegyikkel fotózkodhatsz!) A kép minősége nem fontos, csak az, hogy látszódjon, ki és mi van a képen. :-)
(Ha nem tudod feltölteni, akkor küldd el a képet e-mailben és segítünk.) Meg is jelölheted magadat a képen. Két példa:
Hibiszkus cica - Biró Gabriella
Szavanna - Édl Eszter
3, Írd meg e-mailben a selymetnyertem@yahoo.com címre, hogy hová küldhetem az ajándékodat.
FONTOS! Írd meg azt is, hogy milyen jegyben születtél (és az aszcendensedet is megírhatod, ha ismered). Erre azért van szükségem, hogy valóban személyre szabott meglepivel kedveskedhessek neked.
4, Fogadd szeretettel az ajándékot és használd olyan nagy örömmel, ahogyan én készítettem a fátyladat és a meglepidet is! :-)
Ennek hatására, amikor Balázska ismét keservesen és megállíthatatlanul sírni kezdett, Doki nem üvöltött az arcába. Amíg én pelenkáztam Balázskát, Doki leült mellénk törökülésben, mudrába tette a kezét, becsukta a szemét és „óm”-ozni kezdett. Majd közölte, hogy ő most imádkozik és meditál, hogy Balázska hagyja abba.
A jógatáborban írt egy verset is.
„Én vagyok Csaba
Anyu kisfia
De van még egy fia
Kit úgy hívnak: Balázska.
Én meg megvédem őket
Bármi áron
De nem adom őket
1000, 2000 Ft áron.
És nekem van a legjobb családom
Mert segítenek nekem
És én is segítek nekik
És elmegyek hozzájuk
Bárhol lakik.”
********
Egyik nap Dokira hirtelen rátör egy hisztérikus roham, mivel nem akarok neki megengedni valamit, amiről már előző nap is megbeszéltük, hogy nem engedem meg.
Folyik a könnye, az orra, a nyála, torzul az arca és torkaszakadtából üvölt:
-Légyszi, légyszi, légyszi, légyszi, légyszííííííííííííííí! Hát ennyit ér neked a kisfiad boldogsága???!!!
Nem tudok a szituációval mit kezdeni; várom, hogy elmúljon nála, és próbálok vele nyugodt hangon kommunikálni és hajthatatlan vagyok.
A következő momentum Dokitól ugyanabban a hangnemben, ugyanaz az eltorzult fej és hang:
- Nem baj! Majd elmegyek apához és bevetem a szomorú arcomat és ő biztosan be fog neki dőlni és meg fogja engedniiiiiiiiii!!!!
Szeretet
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami
Szeretet.
**** Szeretem a ködöt...
Szeretem a ködöt, amely eltakar
és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne ,
mint egy idegen országban, amelynek lakója
a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét,
meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék
vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat,
a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne,
hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan ke-
vesen találkozunk benne, de akik találkozunk,
nem csak a ködöt, de egymást is szeretjük.
*****
Két szépséges vers. Szerintem gyönyörűek és szívhez szólóak. Legalábbis nekem.
Tudjátok, ki írta?
Fekete István
(Igen, aki a Vuk-ot is és olyan csodaszép tájleírásai voltak.)
Az utóbbi hetekben több olyan fellépésem volt, amitől megerősödött bennem, hogy miért is érdemes ezt csinálnom.
A fellépés sokszor tiszta macera, de az ilyen élményekért megéri.
Boldoggá tesz, amikor látom, hogy a közönség mennyire boldog attól, amit tőlem kap. :-)
Persze, a legnagyobb gyengéim a gyerekek, főleg az ovisok.
Hát, ők nagyon hálás közönség. És nagyon édesek.
Múltkor visszahívtak Doki ovijába, ahol hagyományosan minden évben felléptünk. Persze, hogy örömmel vállaltam.
Meséltem nekik is pár szót a hastáncról, meg a számokról, amit táncolok. Az Ana Dana-nál ki volt adva nekik a feladat, hogy "pisszegjenek" ők is, amikor azt éneklik, hogy "Hosz, hosz" és olyan lelkesen figyeltek és pisszegtek. :-) A végére pedig lelkesen beálltak táncolni (nem úgy, ahogy a felnőttek szoktak...)
És persze a Bom Bom-ot is el kellett táncolni, mert az az örök kedvenc, már kívülről tudják, és akkor mindannyian együtt táncolunk. Igaz, úgy egy kicsit nehéz táncolni, hogy 10 gyerek fogja a két kezemet, a szoknyámat és ötvenen vagyunk összepréselődve 2 nm-en... :-)
Aztán pedig kaptak bindit meg "csillogót" a kezükre, arcukra, hajukra... Ugyanúgy egyszerre 10-en kérik, préselődnek, nyomulnak, satöbbi... Néha halkan és kétségbeesetten kiszóltam a gyerekek feje fölött, hogy "Valaki segítsen!... Óvónéni!..." :-)
Ez némiképp félelmetes, de elmondhatatlanul aranyosak és lelkesek, és különösen az aranyos, ahogy rázzák a kis feneküket, meg ahogy első blikkre megcsinálják a testhullámokat... Hihetetlen és szavakkal leírhatatlan élmény együtt táncolni velük. :-)
Ezt a levelet kaptam utána Erika nénitől:
"Kedves Eszter!
Ezúton is szeretném megköszönni Önnek azt a felejthetetlen élményt, melyet a Nyitnikék óvoda Juniálisán szerzett a gyerekeknek és a felnőtteknek is a fellépésével. Már a megkeresésemkor kedvesen fordult felénk annak ellenére, hogy a drága Doki már iskolás, így csak emlékekben kötődik hozzánk.
Akik már látták, nem felejtették el. És olyan is volt, akinek az elsős gyermeke az adott napra felmentést kapott az iskolából, hogy itt lehessen. Igazi meglepetésként csak az óvodában árulta el neki az édesanyja, hogy Ön is itt lesz. Idézem a szavait: "Egy éve erre várunk!". Csodálatosan bánik ezekkel a kis gyerekekkel is, hiszen a közös tánc varázsa az eszköze. Remélem,hogy még sok közös alkalmunk lesz a kapcsolatunk megőrzésére,továbbfejlesztésére.
Szeretettel Várhalmi Andrásné Erika"
Persze, jól meghatódtam rajta... :-) (Legalább a napi sírás adag megvolt.) :-)
****
Ezelőtt voltam a SEED meghívására is egy fellépésen (www.seed.hu).
Ez egy jó kis csajos-üzletasszonyos szervezet, amit melegen ajánlok minden leendő üzletasszonynak! :-)
Ez a rendezvény is hihetetlenül jó volt: Élet-Öröm-Egészség Nap. Már a címéből is látszik, hogy nekem való téma. :-) Teli volt csajokkal, és már ahogy beléptem, mindenki mosolyogva fogadott, áramlott a kedvesség, a női energiákban fürdőztünk és ez igazán üdítő volt a lelkemnek. :-) (Csak a lejátszót nem tudta kezelni senki...) :-)))
Persze, kívülről viccesnek hathat ez a mindenki mindenkit szeret, mindenki mindenkinek mindent megköszön ésatöbbi feeling, de nagyon jó volt benne lenni. Szóval, a vidám fellépésen kívül is remekül szórakoztam, csajoskodtam, csacsogtam, élveztem a szépséget és a lágy energiákat. :-)
Tőlük ezt a levelet kaptam:
"A Magyar Üzletasszonyok Egyesülete 2010-ben ünnepli 15. születésnapját, egyik legfontosabb alapító tagja, a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány pedig most volt 20 éves. A két szülinapos szervezet, amelyek között a híd, hogy mindketten elsősorban vállalkozást tervező vagy már vállalkozó nőknek nyújtanak segítséget, mint 15 éve már sokszor, most is összefogott és június 1-én fergeteges szülinapi ünnepséget rendezett. A délután 3-tól este 10-ig tartó rendezvényen az egészséges életmódhoz kapcsolódó szolgáltatásokat, termékeket felvonultató vállalkozónők standokon állítottak ki.
Köszöntöttük magunkat, felköszöntöttük a régi elnökeinket, akik visszaidézték a múlt egy-egy izgalmas időszakát.
Az este fénypontja Szmolinka Eszter fellépése volt, aki a Mahasti Hastánc Stúdió tulajdonos vezetője. Eszter fergeteges hastánc bemutatót tartott nekünk. Csodálatos zöld ruhájában ,csodálatos mozdulataival mindenkit lenyűgőzött. Ráadásul Eszter az előadott számokat rövid kommentárral vezette be, így jobban értettük, amit láttunk. A végén a vastaps alig akart elhalni. Keveselltük a fél órát, elnéztük volna órákig.
Előtte pedig még egy nagyon kellemes élmény volt a McDonald's székházába való meghívás.
Nem zavart, hogy McDonald's (az ember feladja elveit...), és nagyon örültem, hogy a Kihívás Napjára hívtott meg a MASPORT tanítani, és hogy egy egészséggel kapcsolatos rendezvényen vehetek részt megint. Ez szuper!
Mindenféle sportok voltak, és volt testtömeg index mérés is. Ki is használtam az alkalmat és megcsináltattam magamnak is, és tök jó lett az eredmény. Úgy örültem neki!
Ebben a munkában még az is jó volt, hogy délelőtt volt. Nagyon szeretnék egyre inkább délelőttönként dolgozni, hogy a délutánjaimat Dokival tölthessem! (Ha tudtok ilyen táncos munkákat, szóljatok!!!)
Kérésem meghallgatásra talált, és ennél ideálisabb munkát el sem tudtam volna képzelni magamnak: délelőtt volt, tanítás volt és nem fellépés, nem kellett messzire menni és ki is fizették egyből. Ráadásul a hangulat is jó volt, és a szervező MSZSZ munkatársai is olyan kedvesek és figyelmesek voltak.
Tőlük ezt kaptam:
"Tisztelt Hölgyem, Kedves Mahasti!
Ezúton köszönjük a 2010. május 19-én, a szabadidősport területén ismét magas részvétellel járó országos Kihívás Napja esemény lebonyolításához nyújtott segítségét.
11 órakor, a „Táncol az ország” programpont keretében 92410-en táncoltak szerte az országban velünk.
Jelenléte a McDonald’s székhelyén a résztvevőknek és a szervezőknek is őszinte örömére szolgált.
Bízunk benne, hogy az együttműködésedre a Kihívás Napján 2011-ben és hasonló rendezvényeinken is számíthatunk.
Szívből kívánunk sok szakmai sikert és további sikeres együttműködést!
Üdvözlettel:
Salga Péter
főtitkár"
***
Szóval, ezek azok a dolgok, amiért megéri.
Aztán majd írok arról is, hogy a tanítást miért szeretem. :-)
Doki nem akar lefeküdni, élénk, rosszalkodik, izgágáskodik, amíg ki nem húzza nálam a gyufát. Rákiabálok nagyon morcos fejjel, mire Doki beveti a szokásos bombabiztos végső fegyverét:
széttárja oldalt a karját csirkeszárny kéztartásba, és terpeszállásban csípőből riszálja magát (a fenekét) jobbra-balra, a dal ritmusára, és közben rapelve énekel: "Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle, ettél belőle..."
Ráadásként behízelgő és kedves, győztes és leereszkedő hangnemben közli:
- Ennek úgysem tudsz ellenállni, anya!
Hát persze, hogy nem. Ettől mindig röhögőgörcsöt kapok, annyira szürreális. :-)
****
Doki ül a kádban, a katonáival tengeri csatát vív, közben fröcsög kifelé a kádból a víz.
Rászólok:
- Doki, légy szíves, vigyázzál, hogy ne fröcsköljön ki a víz! Tudod, hogy izgulok emiatt nagyon, a végén megint feljön a szomszéd bácsi, hogy beáztak...
Doki ül egy pár mp-ig maga elé meredve, majd elborult arccal, széles gesztusokkal, felháborodást színlelve közli:
- Jaaaj, úgy utálom az ilyen izgulós nőket!
****
Benézek a fürdőszobába, mert Doki állítja, hogy készen van a fürdéssel. :-)
Doki összeszappanozott, habos testtel, meztelenül áll a fürdőkádban velem szemben, karját előrenyújtja, furcsa mozdulatokat tesz, majd egy helyben próbálja tartani a tenyerét és kinéz jobbra, kinéz balra, leguggol és néz, feláll és néz...
Nagyon édes. Rákérdezek:
- Doki, mit csinálsz?
- Fantomimeskedek.... Ez az ablak...
(És megismétli a mozgásokat.) :-)))
****
Doki megint nem akar lefeküdni, nem akar aludni, az ágyban is rosszalkodik. Végül rászólok, hogy ne rosszcsontkodjon, mire rapelve énekelni kezd:
- Én vagyok a rosszcsont kisgyerek,
Ülök az ágyon és rap-elek...
*****
Dokival este beszélgetünk az ágyban. Szóba kerül ilyenkor mindenféle az xbox-tól kezdve a családi dolgokig.
Doki elgondolkodik:
- Ha nagy leszek, olyan leszek, mint apa. Olyan kedves. ...
És olyan pofont fogok adni, mint te. .....
És olyan szigorú leszek, mint Balázs. ....
És gúnyolni is fogok, mint papa....
(Ezek persze nem igazak, legalábbis az én világomban nem. De a kis Skorpió tudja, kibe hol kell beleszúrni...)
****
Ezeket meg nem tudom, hogy írtam-e már, de az ismétlés sosem árt.
-->
- Anya, én ám tudom, hogy mi az a Pegazus!
- Tényleg? És mi az?
- Hát, az a repülő ló vagy mi.
- Tényleg! És te ezt honnan tudod?
- Hát én ilyen okos vagyok!
**
- Doki, idefekhetek melléd az ágyba?
- Hát, nem neheztelnék rád miatta…
**
-Doki, igyekezz már, kérlek! Szeretnék lefeküdni, mert Irtózatosan fáradt vagyok!
-Hát én meg teljesen benne vagyok az energiában! – és pancsol tovább és fickándozik tovább a kádban.
Ma reggel Dokit megkértem, hogy csináljon pár fekvőtámaszt és felülést (ez számomra ugyanis néhány perc plusz pihenést jelent). Doki lelkesen le is feküdt a földre az ágyam mellett és fekvőtámaszozni kezdett, hangosan számolva. Eljutott 20-ig, majd leült és közölte:
- Most erőfeszítek, aztán jöhet a felülés.
- Mit csinálsz?
- Erőfeszítek.
- És az mit jelent?
- Hát hogy megfeszítem az erőmet és felülést csinálok!
És már csinálja is.
Halkan jegyzem meg, hogy tegnap is csinált 35 felülést... az InterSpar áruház kellős közepén... Nekem kellett hangosan számolni.
Aztán üldögél az ágyam mellett, és megtalálja az egyéves korában készült fotóit.
Elkezdi átlapozgatni, és közben kommentálja:
- Itt még csúnya vagyok. Itt is csúnya vagyok. Itt is még csúnya vagyok. Itt is csúnya. Itt is csúnya. Na, ezen már szebb vagyok...
Az utolsó képet hosszan nézi, értelmezgeti magában, majd mosolyogva megszólal:
- ... itt meg rosszalkodok! :-)
Február elején volt a gyerek farsang az iskolában. Nem tudom, ki találta ki, hogy a gyerekek "Kistehén"-nek öltözzenek be kollektíven... De az az én ötletem volt, hogy akkor segítek a sminkelésben. :-)
A megrendelt időpontra, 3/4 2-re értem be, amikor is azzal fogadtak a fogadásomra kirendelt "nagyok", hogy már mindjárt "menni kell" és még 24 gyereket ki kell sminkelni, úgyhogy siessünk, de nagyon gyorsan! Na, az ilyen szituációkban szokott csődöt mondani minden fizikai és szellemi képességem (magyarul: bestresszelek). :-)))
5 percem volt, hogy a 24 gyerekből arcilag kistehenet varázsoljak. :-) Még szerencse, hogy ott voltak a talpraesett kis nagylányok, akik azonnal önként beálltak segíteni. A gyerekek pedig szépen sorba álltak (már aki nem üvöltözött, futkározott vagy verekedett éppen) és várakoztak... Valahogy így zajlott:
Amúgy hihetetlen pánikba tudok esni és nagyon elveszettnek érzem magam, amikor rengeteg tülekedő-üvöltő-rohangáló törpe vesz körül... Itt meg aztán voltak egy páran...
Jobb szélen Doki (igen-igen, az a naggyon lelkes arcú kisgyerek), bal szélen Laci bácsi, középen pedig Andi néni terelgeti a kisteheneket a Gabitól kölcsönkapott felnőtt kistehén jelmezben. :-)
Andi néni szemből is cuki ebben a jelmezben.
Bal szélen néhány kóbor 101 kiskutya, jobb szélen a háttérben a kacsák serege. :-)
A Produkció... Doki szólózik. :-)
Amúgy az egészet végigbőgtem - már akkor lepődtem volna meg, ha nem könnyezem végig az egész farsangot. Ez nálam már hagyomány. :-) Az oviban is így csináltam. De olyan édesek voltak már ahogy levonultak a tornaterembe és osztályonként szépen felsorakoztak, akkor is. Meg ahogy szerepeltek, akkor is. :-)
Asszem, ez az "ülök a fa tetején" c. rész...
Gigantikus meghajlás a végén... :-)
És a buli...
Utána pedig Doki ment anyuékhoz, én pedig a Lialinába, ahol letáncoltuk Kisesztivel és Emivel a verseny szponzorálását.
Dokival beszélgetünk a szerelemről és Rékáról.
- Doki, mi újság Rékával?
- Hát... megvagyunk... Ő még csak hat éves! Két évvel fiatalabb nálam!
- Hú, az jó. Szerintem jók a fiatal csajok.
- Hát ja!!! Az a jó, hogy bírják a strapát! ... Ma a Rékának szép haja volt...
------------
- Anya, neked akkor a legszebb az arcod, amikor... mosolyogsz. Nekem úgyis az tetszett a legjobban, amit húztam, még régen, tudod, a szerencsesütiben volt. Hogy minél nagyobb benned a szeretet, annál szebb az arcod.
(Itt konkrétan erre az idézetre gondolt: "Ahogy nő benned a szeretet, úgy nő a szépség is." /Szent Ágoston/)
- Anya, ma odaadtam Evelinnek a Hannah Montana-s chipset.
- És, mit szólt? Örült neki?
- Megköszönte. Teljesen levettem a lábáról!
*
- Anya, ma azt játszottuk a barátaimmal, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”.
- Tényleg? És azt hogy kell?
- Hát, azt játszottuk, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”. Az udvaron. A Dáviddal. És akkor odajött 3 csaj, és azt mondták, hogy „édi”. Azt mondták a Dávidra, meg rám, hogy „édi”! Azt mondták, hogy „édi”! Hát, majdnem elhánytam magamat!
- Tényleg? És hány évesek voltak a csajok?
- Hát, olyan… tizenhat...
*
- Anya, ma azt játszottam az iskolában, hogy „Hogyan unatkozzunk egyedül, ha senki nem akar velünk játszani”.
- Tényleg? És azt hogy kell játszani?
- Egyedül. Hát úgy, hogy ülsz egyedül az udvaron, amíg a többiek játszanak és unatkozol.
- Tényleg? És ez jó volt neked, jól érezted így magad?
- Nem.
*
Egyik este az ágyban a Ho’oponopono-ról beszélgettünk.
Éppen ecsetelgettem, hogy milyen szép képek vannak a szívemben, amikor boldog vagyok, és említettem a kék tengerpartot, meg a sok-sok hibiszkuszvirágot satöbbi.
Kérdezem:
- És neked milyen képek vannak a szívedben, amikor boldog vagy? Látsz valamit? Mit érzel?
Doki nagyot sóhajt és közli:
- Isten erejét.
Majd csöndesen oldalra fordul és aludni próbál.
Aztán megszólal:
- Anya, nekem erről a sok hubusz-kubusz virágról tudod, mi jutott eszembe? Hogy van egy olyan virág, hogy hubusz-kókusz. És az egy nagy fán nő, és úgy hívják, hogy kókusz, és annak a virága a hubusz-kókusz.
*
Megy a tévében a Borsodi reklám, amiben a családi összejövetelre kijönnek a tűzoltók, elmarják a srácot a rendezvényről, a pórul járt nő meg artikulálatlanul üvölt a végén, hogy „Norbi!!!”.
Doki felém fordul, rám néz, és látszik, hogy nagyon viccesnek találja, amit mond, de kicsit fél is a következményektől:
- Te is ilyen szoktál lenni, anya…
*
Doki az esti fogmosás után, a szájöblítés előtt emeli a fogmosópoharát és ünnepélyesen közli:
- Igyunk a pezsgőre! Olyan szép nap volt ez a mai!
