2018. április 1., vasárnap

Édesanyám emlékére 1950.07.12.-2018.02.27.

Drága Anyuci!
Becsukom a szemem és látlak. Mezítláb lépsz a harmatos fűbe, s körülölelnek a langyos, nyári hajnal titkos neszei.
Piros ruhádat meglebbenti a huncut szellő, édes eperillatot hoz tőled felém. Milyen szép vagy! Békés és boldog mióta levetetted magadról a földi lét terheit. Nem zár többé börtönébe az elfáradt porhüvely, s elkotródott örökké kísértő rút társad, a fájdalom.
Érzem törékeny karjaid puha ölelését, s hallom a hangod, ezt súgod fülembe: ne félj!
Ne félj, nem maradsz védtelen!
Itt hagyom neked lelkem megpróbált pajzsát, mely minden csapást kibírt.
És itt van mellé akaratom nemes acél kardja, védd meg magad, s mind, kiket szeretsz.
Ne félj erősnek lenni, s gyöngének, ha kell.
Légy odaadó társ, gondos anya és hűséges testvér, akinek szíve mindig menedéket ad. Légy büszke. Büszke s önmagad.
Ne félj élni és élvezni az életet. Én ma végre szabad lettem, s elmegyek, de nem felejtelek el sohasem.
Ildikó és Eszter,
Értelem és Érzelem.
Két csodás ajándék, két drága gyermekem,
Búcsúzom, de öröklétem minden percében gondolok rátok,
A Paradicsom vár, indulok,
Viszontlátásra, lányok!

*********************
Köszönöm szépen a csodálatos verset, Emőke Várfalvy !

***************



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése