7
szokatlan trükk, amivel ihletett állapotba kerülhetsz
Akármit írsz, legyen az blog
vagy könyv, ha lendületben szeretnél maradni és folyamatosan szeretnél alkotni,
ihletre mindig szükséged van.
Ha
nyitott vagy a körülötted lévő meglepően színes, változatos világra, az
inspiráció mindig meg fog találni, bármerre nézel. Nem kell messzire menned
ahhoz, hogy megtaláld a számodra legjobb trükköt arra, hogy az alkotáshoz
megfelelő állapotba kerülj.
1.)Az első módszer szimpatikus lehet, hiszen alig
találni olyan embert, aki nem imád zenét
hallgatni. Mindenkinek vannak olyan kedvenc dallamai, amikről emlékek ezrei
jutnak az eszébe és teljesen elveszíti a valóság érzését, miközben mindenével
rájuk hangolódik. Vagy ha nem is emlékekről beszélünk, számtalan vágyat,
álomképet kelthet egy kellemes zene hallgatása. Ilyenkor csodálatos ötletek
születnek alkotásra, ha átadjuk magunkat a hangulatának. Hallgasd, amit
szeretsz! De nem csak zene hallgatása által lehet nagy műveket vetni a papírra.
2.)Tapasztaltad-e már, hogy fürdés, zuhanyzás vagy
mosogatás közben úgy cikáznak a gondolataid? Ez azért van, mert a vízcsobogás kreatív
állapotba hozza az agyat. Ez tehát a második trükk: keresd a vízcsobogást! Néha
elég kezet mosnod, hogy ihletett legyél, vagy ha van patak a közeledben,
látogasd meg és hallgatása közben csak hagyd, hogy fantáziád elragadjon!
3.)Ha már a patakparton vagy, nem csak a csobogásra
érdemes figyelni. A madarak csicsergése szintén áldásos hatással van elmédre.
Nem véletlenül szeretett számos nagy gondolkodó, filozófus, író elvonulni a
természetbe és ott hozni létre értékes műveit. Vagy gondolj a túrázás szerelmeseire!
Nem csupán az edzettségük megőrzése miatt indulnak útnak, hanem azért, hogy a
természet által feltöltődjenek. Ehhez járul nagyban hozzá a madarak
csicsergése.
4.)Azonban, ha nem sűrűn találkozol madarakkal és a
természetjárás sehogy se tud lázba hozni, akkor se vagy elveszve. Ha van egy
aranyos cicád, aki dorombolásával szebbé teszi a napjaidat, szintén szerencsés
vagy, ugyanis e kellemes hangok szintén a kreativitásodat szolgálják. Kedvenced
tehát nem csak jó társaság, hanem az ihletettség forrása is lehet egyben.
Hallgasd a dorombolását!
5.)Viszont, ha nincs macskád, csak menj ki az
utcára és figyeld a zajokat! Biztos meghallasz szavakat, mondatokat, amik
hirtelen elmélkedésre késztetnek, mi is történhetett a személlyel, akiből
kiszaladtak? Vagy az autók zúgása is érdekes jeleneteket szülhet a fejedben
akár krimihez, akár szerelmei történethez. Figyelj tehát a város alapzajaira!
6.)Természetesen nem csak zajok fognak megcsapni,
ha kimozdulsz. Az illatoknak is jelentős szerepük lehet az ihletettség eléréséhez.
Képzeld el, hogy találkozol nagymamád, párod, vagy bármely hozzád közel álló
személy parfümjének illatával, miközben éppen sétálsz, vagy a buszon utazol.
Ugye, mennyi emlékkép tódul a fejedbe abban a pillanatban? Támaszkodj az
orrodra!
7.)A hetedik módszer is egy érzékszerveddel
kapcsolatos, mégpedig a nyelveddel. Volt már olyanban részed, hogy megkínáltak
egy olyan cukorkával, amit évekkel ezelőtt, talán gyerekkorodban ettél
utoljára, vagy valami számodra kedves eseményhez köthető? Amikor elkezded szopogatni,
a hirtelen elkezdesz emlékezni és képzeleted különleges képeket fest eléd. Az
ihlet ott van minden egyes ízben. Egyél bátran!
Biztosan
van legalább egy a felsorolt módszerek közül, ami ismerős számodra, viszont egy
olyan tippet is kapsz, amit még biztosan nem használtál fel, pedig a legnagyobb
siker ebben rejlik: vegyél részt egy
jobb agyféltekés írás képzésen!
Szeretet
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami
Szeretet.
**** Szeretem a ködöt...
Szeretem a ködöt, amely eltakar
és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne ,
mint egy idegen országban, amelynek lakója
a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét,
meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék
vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat,
a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne,
hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan ke-
vesen találkozunk benne, de akik találkozunk,
nem csak a ködöt, de egymást is szeretjük.
*****
Két szépséges vers. Szerintem gyönyörűek és szívhez szólóak. Legalábbis nekem.
Tudjátok, ki írta?
Fekete István
(Igen, aki a Vuk-ot is és olyan csodaszép tájleírásai voltak.)
Doki este fetreng az ágyban. Jól érzi magát: élvezkedik, nyújtózkodik, gurul ide-oda.
- Jaaaj! … Ez jólesett! … Mi egy jó családban élünk. … Csak nehogy elkiabáljam.
*
Doki egyik nap így köszönt, amikor érte mentem az iskolába és meglátott:
- A nintendóba kell elem!
*
Dokinak pár napja már a Réka a szerelme. Doki ezt mesélte hazafelé:
- De most már komolyan azt gondolom, hogy a Virág titokban szerelmes lehet belém. Ma megsimogatta a hátamat, tegnap meg a vállamat! De titokban!
- És te örülnél neki, ha tényleg így lenne, és szerelmes lenne beléd?
- Aha
- De hát most már nem a Réka a szerelmed?
Doki kioktat:
- Anya! De hát több csajom is lehet egyszerre!
*
Este összebújunk, én meghatottan mondom:
- Kicsi Doki! Nagyon szeretlek!
Doki tárgyilagosan:
-Jó. Nagyon szerethetsz.
*
Utazunk a buszon, Doki egyszer csak értelmesen, artikuláltan, jól kihangsúlyozva megszólal:
- Anya! ... Te egy Értelmes Ember vagy...
Várok, de semmi folytatás. Kérdezem:
- Köszönöm! És ezt most miért mondod?
- Csak úgy.
*
Doki fejhangon nyafogni kezd:
- Jaj, úgy utálom, hogy nekem olyan arcom van, mintha ilyen… aranyos lennék! Pedig én olyan … sportos arcot szerettem volna!
*
Dokival a karácsonyra kapott II. világháborús könyvét olvassuk. Először ő olvas nekem hangosan, aztán mikor elfárad, akkor átveszem és én mesélek neki. Az egyes fejezetek után kérdezgetem, hogy melyiket olvassam:
- Itt olvassam tovább, vagy ezt hagyjuk?
- Á, azt ne olvasd, szerintem ne fárasszuk azzal a nyelvedet, anya! ... Inkább ezt olvasd.
A HarmoNeten - ha minden igaz - hamarosan megjelenik a cikkem. Most arról írtam, hogy milyen karácsonyi ajándékokkal lephetjük meg hastáncos és leendő hastáncos kedvesünket, barátnőnket (anyukánkat, unokánkat stb.).
Beillesztem ide is a cikket. Remélem, sikerül... :-)
Természetesen, ott majd nem ezek a képek szerepelnek illusztrációként. :-)
------------------------
Hastáncos karácsony
Mivel lepjük meg életünk párját, vagy legjobb barátnőnket, ha tudjuk, hogy él-hal a hastáncért? Mit ajándékozzunk neki, ha férfiként szeretnénk, hogy a párunk hastáncolni kezdjen, de nem tudjuk, hogyan vezessük rá? Mi a tuti befutó egy leendő hastáncosnak, ha szeretnénk támogatni a tánc elkezdésében, és mi a nyerő egy már-már profinak számító hölgynél?
Néhány ajándékozási tipp tanácstalan férfiaknak és nőknek, hastáncosok és leendő hastáncosok barátainak, ismerőseinek. Az ötletek legnagyobb része nem csak karácsonykor, hanem egyéb ünnepek alkalmával is jól hasznosítható.
Az, hogy mit ajándékozunk, több mindentől függhet.
Pl. tudjuk-e konkrétan, hogy minek örülne, hajlandó-e ezt elárulni és megosztani velünk vagy a barátainkkal. Ha ki tudjuk húzni belőle, könnyebb a dolgunk, de ha nem szeretné elmondani, vagy ha mi magunk ragaszkodunk ahhoz, hogy abszolút meglepetésben részesüljön, és az ajándékozott még az ajándék témáját se sejtse előre, akkor kicsit nehezebb.
Döntsük el előre azt, hogy saját készítésű ajándékkal készülünk, avagy venni szeretnénk valamit. Kulcsfontosságú kérdés az ajándék kiválasztásában az is, hogy milyen összeget szánunk rá.
Kezdjük a saját készítésű ajándékokkal, ami talán inkább a táncos barátnőknek lehet segítségére:
Ha a megajándékozott már megrögzött hastáncos, akkor az ügyes kezű, kreatív barátnők (vagy anyukák…) készíthetnek, varrhatnak, díszíthetnek, gyöngyözhetnek akár gyakorlóruhát, akár fellépő ruhát is, főleg, ha jól ismerik a táncos hölgy méretét és ízlését.
Ha kevésbé vagyunk ügyesek, vagy kevesebb pénzt/időt szánunk az ajándékunk elkészítésére, egy szép gyöngyékszer is megteszi. Bármilyen szín, forma megfelelő lehet, ez csak rajtunk áll. (Nőként úgyis tisztában vagyunk vele, hogy ékszerből soha nem elég.) Ha egy csoportban táncolunk, nyilván könnyebb a dolgunk, hiszen így hétről-hétre látjuk, milyen színeket részesít előnyben, milyen stílusú ékszereket szeret a megajándékozott.
Ha inkább a konyhaművészethez vonzódunk, akkor készíthetünk számára valamilyen keleti süteményt, amihez rengeteg receptet találunk a neten is, a rendkívül egyszerűektől az egészen bonyolultabbakig, amik igazi kihívást jelenthetnek főzőtudományunk számára.
A számítástechnikában jártas férfiak és nők könnyedén összeállíthatnak egy következő évi naptárt is különböző hastáncos képek felhasználásával. (Arra azért nagyon ügyeljünk, hogy semmiképpen ne a konkurencia képeiből válogassunk!…). Célszerű ehhez választottunk műtermi, esetleg fellépésen készült képeit felhasználni, és a siker garantált!
Ha nem ragaszkodik egyik fél sem a saját készítésű ajándékhoz, akkor is rengeteg lehetőség áll előttünk.
Kedvesünk számára csodás ajándék lehet egy igazi műtermi fotózás, ahol megörökítik őt a legszebb pózokban, a legszebb hastáncos ruhában, legkedvesebb kellékeivel. De tartós, akár életre szóló ajándékot is adhatunk, ha titokban meg tudjuk szerezni kedvenc hastáncos fotóját, és azt kinagyíttatjuk, szép (akár saját kézzel díszített, festett, flitterezett stb.) keretbe tesszük.
Ha kedvesünk érdeklődik az orientális kultúra iránt, legyen akár kezdő, akár haladó, egy hastánccal kapcsolatos könyvet biztosan örömmel fogad majd. Magyar nyelven a könyvesboltok kínálatában már legalább 5 féle könyv szerepel, de az interneten keresztül rendelhetünk számára bármely országból, bármilyen nyelven hastáncos könyvet. Itt viszont figyeljünk a szállítási határidőkre, mert a karácsony már igen közel van! (Természetesen, ha nem érkezik meg időben a csomag, hastáncos kedvesünk később is (pl. születésnap, valentin nap, névnap) örömmel fogadja majd ajándékunkat. Ha mélyebben is érdekli az orientális kultúra, választhatunk számára más, keleti témájú könyvet is, az egyéb érdeklődési köreitől függően. Ezek szólhatnak az iszlámról, a keleti építészetről, fáraókról, történelemről, vagy akár a keleti konyhaművészetről is. A lehetőségek száma szinte végtelen, de ha mégsem tudnánk dönteni, egy könyvutalvány is megteszi, amivel kedvesünk később elzarándokolhat kedvenc könyvesboltjába és kedvére válogathat a keleti témájú könyvek között.
Nekünk pedig érdemes elzarándokolnunk karácsony előtt a hastánckellék szaküzletekbe is, ahol mindig kínálnak valamit akciós, kedvezményes áron. Itt találunk kedvesünk számára ruhákat és kellékeket minden mennyiségben. Érdemes előre megbeszélni, hogy a bolt vállalja-e a cserét, ha kedvesünk tetszését mégsem nyerné el az ajándék, vagy nem passzol a méret satöbbi. Ha a bőség zavarában nem tudnánk választani, akkor végső esetben itt is dönthetünk az ajándékutalványok, vásárlási utalványok mellett, amelyeket már minden bolt kínálatában megtalálunk különböző értékekben.
Ha már a tárgyaknál tartunk: lehet, hogy nem túl eredeti és fantáziadús, de mindenképpen jól hasznosítható ajándék lehet pár csomag keleties hangulatot árasztó füstölő és tartó, egy szép vízipipa és a hozzá tartozó kellékek (pl. illatos dohányok), amelyek akár lakásdekorációként is szolgálhatnak. Jól jöhetnek a lakás keleties jellegének hangsúlyozásához a keleti bútorok, párnák, bármilyen hangulatos lakásfelszerelés is, amelyek nem csak kellemes környezetet teremtenek, de utalnak a tulajdonos érdeklődési területére is. Ha kedvesünk érdeklődik a keleti zenék iránt és minket sem zavarna különösebben az otthoni gyakorlása és a "döcögős" első lépések, akkor akár egy szép, míves darbukával vagy egyéb keleti hangszerrel is meglephetjük őt. (Ezek még a legrosszabb esetben is szép díszei lesznek majd lakásunknak, szobánknak vagy akár a vízipipa sarkunknak.)
Ha viszont semmiképpen nem tárgyi ajándékkal szeretnénk kedveskedni, akkor is több lehetőség áll rendelkezésünkre az anyagi ráfordításunk függvényében.
Nem csak karácsonykor, hanem bármilyen ünnepi alkalomból meglephetjük az ünnepeltet egy arab vacsorával a gombamód szaporodó keleti éttermek egyikében. Itt gyakran hastáncosnők is fokozzák a hangulatot, így két legyet is üthetünk egy csapásra: kedvesünk a finom ételek mellett az ott táncoló hastáncos műsorában is gyönyörködhet (vagy kritizálhatja…)
Óriási meglepetést és örömet szerezhetünk egy másik, nem tárgyi ajándékkal is: befizethetünk egy nílusi hajóútra, vagy elvihetjük kedvesünket bármely arab országba is, ahol élvezheti a napsütést, a kényeztetést, a pihenést, a finom ételeket és ismerkedhet a helyi kultúrával, táncokkal is. Ha kedvesünk török stílusban táncol, bizonyára nem mond nemet egy törökországi utazásra sem.
Ha tudjuk, hogy kedvesünk, barátnőnk hová jár hastáncolni, kinek az óráit látogatja, felkereshetjük a stúdiót, az oktatót is (netről könnyedén kideríthetők a címek, elérhetőségek). Így vásárolhatunk hastáncbérletet az általunk választott értékben, megvehetjük a saját oktatójának dvd-it, cd sorozatát vagy kérhetünk a stúdióból ajándékutalványt is, amit az ajándékozott a saját elképzelései szerint használhat fel órákra, tanfolyamokra stb.
Zenéket, cd-ket, dvd-ket ajándékozhatunk minden mennyiségben. Ehhez azonban jó, ha tudjuk, hogy a megajándékozott milyen stílust szeret, mi van meg neki, hiszen nem biztos, hogy egy törzsi táncos pont egy Best of Raqs Sharqi zenei válogatással lesz boldog … Ha nem ismerjük pontosan a megajándékozott ízlését, táncstílusát, akkor kicsit nehezebb a dolgunk. De ebben az esetben készíthetünk válogatást pl. a saját kedvenc zenéinkből, és megkérhetjük hastáncos kedvesünket, hogy arra táncoljon majd nekünk... Bizonyára örömmel teljesíti kívánságunkat.
Nézzük meg azt az esetet is, ha hastáncosként mi magunk készülnénk valamilyen hastáncos meglepetéssel. Kellemes estét szerezhetünk pl. a párunknak egy csakis az ő számára összeállított kis műsorral (ráadásul így sokkal könnyebben „beadagolható” neki az kosztpénzből/karácsonyi ajándékokra szánt pénzből már októberben előre megvásárolt új fellépő ruha ára is…) De megajándékozhatjuk mi is őt valamilyen arab, török hangszerrel. Így élvezhetjük a közös zenélés örömeit, és ha párunk kedvet kap a doboláshoz, később talán a fellépéseken is kísérhet majd minket. :-)
(Aki hangszert kap, sosem unatkozik. És a párja sem....) :-)))
A tapasztalat azt mutatja, hogy a hastáncoló céges alkalmazottaktól szinte kötelező jelleggel elvárják, hogy a céges karácsonyon hastáncműsorral lepjék meg a többieket. Aki szeret szerepelni, bizonyára örül egy ilyen felkérésnek, aki viszont nem „fellépő típus”, nem szereti produkálni magát, annak számára biztos, hogy nem egyszerű ez a helyzet…
Ezért cégvezetőként, rendezvényszervezőként érdemes átgondolni, hogy ha ragaszkodunk a hastánchoz, akkor a kellemes, oldott hangulat megőrzése érdekében rendelhetünk komplett hastáncműsort is profi táncosokkal a céges karácsonyunkra. Így mindenki jobban jár: a feszengő alkalmazottnak nem kell mórikálnia magát munkatársai előtt (hogy utána hetekig ő legyen a téma a munkahelyen), a karácsonyi műsort pedig mindig nagyon feldobják a profi táncosok dobszólói, nőies és dögös táncai (arról nem is beszélve, hogy az ő számukra szintén ez lehet a legjobb karácsonyi ajándék).
Remélem, a tippekkel segítettem az ajándékválasztás nehéz feladatában és abban is, hogy szépséges, keleti hangulatú karácsonya lehessen minden hastáncosnak és családjának. Boldog ünnepeket kívánok!
Szeretettel,
Mahasti
--------------
Közben megjelent a cikk a Harmoneten is és itt olvasható: http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/52084-keleti-meglepi:-hastanc-es-kellekek-karacsonyra.html#kommentek_itt
Kár, hogy eddig nem ismertem, de bizonyára most jött el az ideje.
Zolinál láttam meg véletlenül az "Én vagyok Te, Te Isten vagy" c. könyvet. Ránéztem, és éreztem, hogy ez jó lesz. Az a bizonyos szívcsakrából jövő "ez jó lesz" érzés pedig mindig bejön. :-)
Szóval, kölcsönkértem, olvasom.
Rengeteg helyesírási hiba és elírás van benne, mintha a fordítóknak nem lett volna helyesírási javító programjuk... :-) De mostanra már megnyugodott a "bennem élő nyelvész" :-) és elfogadtam, hogy ez van. (Bár még most is nagyon égésnek tartom egy jó könyvet ilyen színvonalon kiadni, de ez már nem az én problémám.)
Amikor spirituális témájú könyvet olvasok (mást nemigen olvasok...) :-), akkor mindig érzem magamban, hogy mikor beszél egóból a szerző, és mikor nyilvánul meg belőle, általa a Valóság. Ezt nehéz lenne másképp elmagyaráznom, de így van. :-)
És Story Waters-nek ebben a könyvében még nem éreztem azt, hogy "na, akkor most ez az egó, aztán majd visszatér az értelmes tartalomhoz". Persze, még nem olvastam végig.
Sok minden található róla a neten, szóval, ez után a könyv után biztosan találok még tőle érdekes olvasnivalókat, és kíváncsian várom, hogy a róla készült felvételek bejönnek-e majd nekem.
Addig pedig itt egy kép, amit a Facebookon találtam róla, és nagyon szép. :-)
És ha már a spiritualitásnál tartunk, itt egy másik kép is. Ez nem őt ábrázolja, viszont ez is nagyon szép és hasonló a feeling. Azt hiszem, jól ellennék ezen a helyen.
Azt minden egyes nap megtapasztalom, hogy Dokival egy röpke óra, azaz 60 perc alatt akár 48 óra történéseit is le lehet futtatni. Persze, ebben biztosan nagy részem van nekem is...
Múlt csütörtökön kedves ismerősöm, Szepesi Dóri könyvbemutatójára voltunk hivatalosak.
Boldog szülő - boldog gyermek ... mondja a bemutatandó könyv címe.
Hát ez az az állapot, amit aznap du. pont nem sikerült megtapasztalnunk, de azért végül hepienddel zárult minden. :-)
Elrohantam Dokiért az iskolába, persze, pont lekéstem a kijövetelüket, így eltartott egy darabig, míg megtaláltam őt az udvaron az ügyeletben. Taxis barátunk, Karcsi nem ért rá, így csak a sűrű imádkozás maradt, hogy 17 óráig odaérjünk az Alexandrába bkv-val.
Doki végignyafogta az utat, hogy ő nem akar abba a "könyvtárba" menni, mert ott nincs számítógép, és neki hiányzik a "gépecske", meg biztosan unatkozni fog. Természetesen, a villamost lekéstük... Aztán szomjas és éhes volt, így a villamos úton a folyamatos nyafogást színesítette az üvegből ivással (ilyenkor gusztusos módon egyidejűleg a morzsákat is beleüríti a szájából az üvegbe...), ital kiöntéssel, pogácsa morzsolgatással és majszolgatással, majd az iskolatáska és a környező ülések zsíros-morzsás kézzel történő tapogatásával, kenegetésével. Rendkívül esztétikus látványt nyújtott körülöttünk minden, amikor végre leszálltunk, vagyis én inkább lesütött szemmel próbáltam kiosonni a járműből...
Mielőtt megérkeztünk, Doki arra is rájött, hogy neki nagyon kell pisilni, és a Filmmúzeum előtt a zebránál állva elkezdte letolni a gatyáját. Aztán rádumáltam, hogy legalább az Alexandra Könyvesbolt 4 m-rel odébb levő vécéjéig bírja ki. Kibírta.
A vécéből a szokásos állapotban jött ki: nadrág félig fent-félig lent, trikó és póló félig begyűrve még a kilógó alsógatyába is, másik fele hátul fityeg....
Végre felmentünk a kávézó részbe (17:05-kor) még éppen időben. Doki rosszkedvét mintha elfújták volna... Persze, tudta, hogy mi most itt szerepelni fogunk, és alig várta, hogy mikor megyünk már fel a színpadra. :-)
Köszöntünk Dórinak, Doki udvariasan kezet fogott és bemutatkozott, majd közölte, hogy ő egy sört kér.
Mondom, szerintem nem nagyon kéne ezt hangoztatni, ne égessen már, mire közölte, hogy na jó, akkor egy egy kólát kér. (Hát mit neki bio életmód, boldog szülő - boldog gyermek....). Kértem, hogy itt ezt se forszírozzuk, mire ő: Na jó, akkor egy teát kérek. Vagy málnaszörp is jó lesz.
Amíg várakoztunk, folyamatosan kérdezgette, hogy mikor megyünk a színpadra, mikor fogok táncolni, és hogy ő is beszélhet-e a mikrofonba. Aztán mikor végre elkezdtük és felmentünk a színpadra, Doki folyamatosan beszélt és "szerepelt": először meg akart győzni, hogy menjünk és kérjünk innivalót a pincértől, és folyamatosan integetett és kiabált, hogy jöjjön ide a pincér, aztán üldözőbe is vette, de sikertelenül. Közben hangosan játszott a telefonomon és kommentálta az eredményeit.
Hangosan követelte a mikrofont és ott is szépen bemutatkozott és elmondta, hogy ő már nem "vegetári jános".
Aztán nagy nehezen megtalálta a büfépultot és visszajött, hogy adjak neki "harminchét nulla forintot", mert akar venni valamit és annyiba kerül. Akkor a csönd érdekében adtam neki pénzt, mire fél perc múlva megjelent a pincérnővel együtt, aki érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Visszaintettem, hogy igen, én adtam a pénzt a gyereknek. Újabb fél perc múlva Doki megjelent egy nagy pohár fagyival, amin sűrűn folyt a gyümölcsdarabos öntet és a tejszínhab vastagon állt rajta. (Ismét örvendtem, hogy eljöttünk egy bio életmódot népszerűsítő beszélgetésre...)
(Bal oldalon Eti, a moderátor, jobb oldalon a könyv egyik szerzője, Szepesi Dóri. Én rózsaszínben, Doki a lábunk előtt fagyizik, maszatos zsebkendő a földön elhagyva...)
A színes öntet és a fagyi megszínesítette a kávézó eseményeit is. Doki először szétszórta a visszajárót a színpadon és a székemben, majd percekig próbált helyezkedni a kicsi, zsúfolt színpadon, állt, ült, feküdt, mászott, maszatolt, majd leküldtem az asztalokhoz. Ott elkezdte nyalogatni, szívogatni a fagyit, majd kiabált, hogy "Anya, kiöntöttem!". A körülötte ülők megszánták, és adtak neki zsepit, szalvétát, majd pár mp múlva látom, hogy Doki a tenyerébe összegyűjtött tejszínhablabdacsot nyalogatja.
Mindeközben, természetesen, a színpadon zajlottak a filmvetítések, a beszélgetések, mini interjúk a könyvben szereplő vegetáriánus anyukákkal (pl. velem), meg a szerzővel.... A vendégek Doki közreműködése ellenére is próbáltak figyelni...
Doki a dolga végeztével ismét felmászott a színpadra (a világért sem használta volna a lépcsőt!), majd hosszas helyezkedés után úgy döntött, hanyatt fekve fog szemlélődni a színpad közepén, az asztalt rugdosva a lábával. A feje alatt összekulcsolt kézzel, egyik lábát a másikra vetve, halál lazán, kb. 1 percig csöndben volt. (Igen, ilyen is előfordul néha...)
Aztán megjött a húgom, Ildikó, így Doki hangosan integetett neki a színpadról, és ismét folyamatosan követelte a mikrofont.
Mikor megkapta, szépen, értelmesen, artikulálva belebeszélt jó hosszan, és a vége az volt, hogy "És van itt nekem egy emberesem, akit úgy hívnak, hogy Ildikó!"
- És mit kell tudni róla? Ki az az Ildikó?
- Hát, ott ül és én nagyon szeretem!
Annyira aranyos volt! Szokás szerint meghatódtam, hogy mennyi szeretet van a gyerekben....
Ezek után úgy éreztem, hogy Ildikó a felmentő sereg. (Ezt egyébként elég gyakran érzem.) :-)
Innentől kezdve Doki leginkább Ildikót szórakoztatta, majd mikor ő sem bírta tovább, akkor elindultak hazafelé, aminek szintén mindenki szem- és fültanúja lehetett.
Na, innentől kezdve végre én is részt tudtam venni az eseményekben és be tudtam kapcsolódni a beszélgetésbe (aminek hamarosan vége is lett...).
Utána még egy jó kis beszélgetős party következett, és Dórinak segítettünk kiosztani az általa összekészített vegetáriánus recepteket, a színes masnival átkötött "lélekvitaminokat" (verseket) meg a bio pogácsát, amiből végül el is felejtettem enni és ezt nagyon sajnáltam. De a receptek, a lélekvitaminok és a csomagolásuk mind nagyon kedves és bájos volt. Igazán szeretetteljes fogadtatás azok számára, akik eljöttek a könyvbemutatóra, és ráadásul begyűjtöttem néhány jó kis receptet is (pl. Télapó sapkája és hasonlók).
De az igazi lényege a bemutatónak a számomra csak ezután következett. Bár tudtam, hogy minden jó lesz, és kértem is, hogy jól sikerüljön a bemutató, de ekkora meglepetésre nem számítottam. A hangosítást egy régi kedves ismerősöm, Kori intézte, és a "buli" után nagyon nagyon jót beszélgettünk. Örültem, hogy ilyen váratlanul újra láttam, és hogy ilyen jól van ő is. Nagyon feltöltenek a spirituális témájú beszélgetések, és szeretem, hogy ennyi spirituálisan fejlett ember vesz körül.
Sajnáltam, hogy mennem kellett tanítani, és nem tudtam tovább maradni, mert nagyon helyes emberek gyűltek össze a bulin. De ezek után az órám is olyan jól sikerült, és a tanítás is annyi örömmel tölti meg az életemet...
Jó az is, hogy Dokit is el tudtam már fogadni olyannak, amilyen, sőt, ez még boldoggá is tesz.
Nagyon jó fej kisgyerek és büszke vagyok rá. Inkább legyen ilyen szabad és bátor, mint olyan nyuszi, amilyen én voltam.
