A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Prakash. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Prakash. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 11., hétfő

2019.11.9-10. Hastáncoktatói Mentorprogram képzési hétvége, stílusismeret, önismeret

Ismét képzési hétvége volt a Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatói számára

(Természetesen úgy belemerültünk a tananyagba, hogy ismét csak nem készült fotó...) :-((( 

Szombaton a Hastáncoktatói Mentorprogram képzési napján a stílusismerettel foglalkoztunk - ez alkalommal kizárólag elméletben. 
Megpróbáltuk besűríteni egy napba az összes stílust és egy teljes napig csak a stílusokról, eredetükről, jellemzőikről tanultunk. Kicsit tömény volt, kicsit fárasztó, de remekül megoldottuk, alig maradt 1-2 olyan stílus, amire nem tértünk ki részletesebben.  

Vasárnap Prakash látogatott el hozzánk. Kundalini jóga, belső gyermek terápia, egy őrületes és nagyon mély, gyökeres változásokat hozó transz után még az enneagramot is elkezdtük tanulmányozni. Itt is nagyon odatettük magunkat mindannyian. 
Hú, hát lenne miről írnom, de természetesen ezek azok a dolgok, amiket nem osztunk meg a nyilvánossággal, hanem belső munkaként tovább tesszük a dolgunkat. 
Így az életünk egyre könnyebb, vidámabb, sokkal jobban, felszabadultabban meg tudjuk élni a nőiségünket. 
És nem csak a saját életünket tesszük ezzel könnyebbé. Oktatóként a tanítványaink életét is, hiszen a saját élményeken való átégés és a tudatosság minden pedagógus számára nagyon fontos. 
Így tudunk még többet adni, segíteni abban, hogy a hastáncóráinkra járók is lazábbak, nőiesebbek, csajosabbak, vidámabbak és tudatosabbak legyenek.
Ezért járnak a képzésre a leendő oktatók, és ezért tudok én is felelősséget vállalni értük, a tudásukért, a lelkesedésükért, a tanításukért.
Ez jó hír mindannyiunk számára, ugye? :-) <3 nbsp="" span="">

Ha te is szeretnéd mindezt megtapasztalni, akkor itt olvasd el a képzés részletes leírását 

és itt töltsd ki a jelentkezési lapot: 

Siess, mert 2019. december 31. a jelentkezési határidő! 

Szeretettel várunk téged is! 
Mahasti

Mahasti. Fotó: Zubaidah. Ruha: Emília Design




















*****************************

2009. szeptember 18., péntek

Transz és Egység... Semmi különös.

Ahogy készülök a TranszOrientre, összeszedtem egy kicsit a transzról és a Lényegről is a gondolataimat. Semmi, de semmi új nincs bennük, hiszen ezt már milliószor elmondták nálam bölcsebb emberek. De azért én is leírom a magam módján, mert nem bírok a közléskényszerrel. :-))) ------------ A Transzról és az Egységről

Az életem egy részét a transzra tettem fel.

Fontosnak tartom, hogy amilyen gyakran csak lehet, megtapasztaljunk más tudatállapotokat is. Ezeket a másfajta tudatállapotokat megélhetjük jóként vagy rosszként, megtapasztalhatjuk kellemesként vagy kellemetlenként, de mindenképpen MÁS-képp. Ezek az állapotok mások, mint a hétköznapi robot-életünk, a fásultság, a közöny, az a gépiesség, amivel mindennapi teendőinket ellátjuk. Mert így egyszerű. Mint a gépek: megmondják, mit kell csinálnunk, mitől lesz jó nekünk; nap, mint nap programoznak, és mi megyünk, amerre irányítanak. Nem kell gondolkodni, nem kell Igazán Élni.

Persze, lehet így is élni. De minek? Az Élet tényleg csak ennyi? Erről szól?

Az, hogy milyen életet választunk magunknak, az csak rajtunk áll. Az életünk minősége, a megéléseink nem függnek az anyagi világtól. Nem. Éppen fordítva. A külvilágban pontosan azokat a képeket látjuk, azokat a filmeket nézzük, amiket mi magunk vetítünk. A filmet mi magunk írjuk magunknak.

Így hát a forgatókönyveket is megváltoztathatjuk, ha szeretnénk. A szenvedéseink, örömeink témáját mi magunk választottuk, választjuk, és ezért bármikor meg is változtathatjuk.

Ha a változtatás mellett döntünk, akkor szépen lassan (vagy gyorsan…) átégünk mindenen, amiért jöttünk, amiért itt vagyunk, és megérthetjük, hogy az Élet tényleg egy „kozmikus buli”, hogy Prakash szavaival éljek.

És bármi is történik, bármit is vetít a gép, a lényeg az Egység, az, hogy minden Egy és Ugyanaz, beleértve saját magunkat is. Ami pedig ezen kívül történik, az csak a felszín.

Szeretem az Egység átélését, és törekszem arra, hogy mindig tudatában legyek annak, hogy minden és mindenki Egy. Ez végtelen boldogságot ad, és sokkal inkább megkönnyíti a földi életet, mint amennyire esetleg megnehezítheti.

De a transzhoz, a tudatállapotok szivárványához visszatérve:

A módosult tudatállapot lehet bármilyen, ami a robot-létből kizökkent minket. Gondoljunk csak az alapos „kisírásra”, a kisírás utáni csöndességre, a kozmikus, mindent átható, abbahagyhatatlan nevetésre… ez mind-mind módosult tudatállapot, egy másik tudatállapot a mindennapi rutin állapotunkhoz képest, azaz már ez is transz.

Természetesen, ezt az állapotot bizonyos szerekkel is előidézhetjük, de ez nem témája a TranszOrient előadásnak sem, illetve magához a transz hastánchoz sem köthető.

A transz sok más, „természetes” módszerrel is előidézhető: gondolok itt pl. a transzlégzés közbeni megadásra, a transztáncok közbeni flow élményekre, bármilyen művészeti, kreatív megnyilvánulásunk közben arra az érzésre, amikor csak szabadon áramlunk a kozmosz energiáival összhangban, vagy éppen a műalkotások által kiváltott katarzisra. Ezekkel mennyivel sokrétűbb, színesebbé, teljesebbé válik az életünk.

Ezt a teljesebb életet, a művészet és a megvilágosodás kapcsolatát, a kreativitás örömét, a meditatív alkotást és együtt létezést, a közös örömöket és a Lét Teljességét szeretnénk egy kicsit közelebb vinni a TranszOrient előadás résztvevőihez.

Remélem, hogy jól fognak szórakozni. Nálunk az előadás közben szabad hangosan sírni és nevetni (vagy mindkettőt egyszerre is), kiabálni, velünk együtt táncolni és felszabadulni. De nem kötelező! Akik nem szeretik az efféle harsány megnyilvánulásokat, bízom benne, hogy azért ők sem üres kézzel távoznak. (Sőt, ebben biztos is vagyok, hiszen nem csak lelki, hanem fizikai síkon megnyilvánuló ajándékokkal érkeznek a táncosok…) ;-)

Remélem azt is, hogy az előadásunk résztvevőinek sok-sok felismerésben, transzélményben lesz része, és letesznek egy csomó eddig cipelt terhet. A zsákjukat pedig megtöltjük sok-sok életenergiával, derűvel, hittel, bizalommal, megadással, amik továbblendítenek minket egy új, Valódi Életbe.

Végül pedig egyik kedvenc Prakash idézetem:

"A világ csak arra vár, hogy kinyíljak,

megszűnjek fal lenni önmagam körül,

hogy magamra találjak kívül-belül,

hogy a külső és belső óceán boldogan

egymásba áradva, egymásra találva elmossa

még a fal emlékét is, ami sohasem létezett,

mert nem is létezhetett, és az egészséges,

kozmikus nevetés elmossa az emlék emlékét is."

----------------------------------------------------------

Sajnos, a beillesztett szövegek szerkesztésével súlyos problémáim vannak... Mit nekem hibás HTML kód meg ilyenek! Azt sem tudom, mi az.... :-) Így hát átírni sem tudom. :-) Így meg marad a soronként változó betűméret és stílus. Ez van.

2009. szeptember 15., kedd

Táncol az energia óceánja...

Már alvás közben is .... Koreográfiákat írok, rendezek, instruálok. Idegeskedek, hogy jók legyenek a fények... Látom magam előtt a táncosokat, hallom a zenét.... Tegnap éjjel pont a Shiva Lingamot láttam. És eljutottam abba a fázisba, amikor már mindenről a TranszOrient jut az eszembe. Meg az, hogy "Soha többet semmilyen előadást!..." Persze, ez majd elmúlik, ahogy a gálák után is mindig elmúlt, pedig már hány ezerszer megfogadtam azt is, hogy "Soha többet semmilyen gálát!" ... A Shiva Lingam örök és megunhatatlan kedvencem. Ez az a koreográfia, amiben a legjobban ötvöződik a hastánc-erotika-spiritualitás. Hálistennek, a lányok is imádják. Nem csoda. Nagyon jó élmény táncolni is, bármelyik szerepet is táncolom éppen. Már alig várom a szeptember 27-i workshopot, amikor egész délelőtt csak a darbuka körül kerengünk és istenítjük. :-))) Lassan egész szép gyűjteménnyel rendelkezem már Shiva Lingam képekből. Be is illesztem néhány kedvencemet: És ma találtam ezt, ami nem kifejezetten Shiva Lingamot ábrázol, de tökéletesen tükrözi a koreográfia hangulatát, mondandóját, a formációkat: :-))))
Az Origo egyik cikkéhez volt illusztráció. A kicsi sárga az én vagyok a darbukán... :-) Na, ez az a fázis, amikor már a szexről is a TranszOrient jut az eszembe. És nem fordítva. Ezt már akár kórosnak is mondhatnánk, ha nem élvezném ennyire. :-) Prakash megfogalmazása szerint: "A Sivalingam közismert, mégis Indián kívül általában félreértett szimbólum. Az ősi India nem ismerte a tabukat és elfojtásokat, amik az európai kultúra jó részét jellemzik. A férfi és női teremtő elvet szent csodának tekintették, így a Sivalingam egyben a világ tengelye, és Földanya az alapja. Az ókori Görögországban, Egyiptomban és más ősi kultúrákban is maradtak fenn hasonló jelképek. Az indiai jóga azonban ismeri a belső Lingamot is, ami nem más, mint a gerinc mentén egymás fölött elhelyezkedő csakrák sora. Ugyanaz az energia, ami kifelé nemzőerőként jelentkezik, belül felemelkedve (mint a Lingam körül kígyózó Kundalini-Shakti) felébreszti a csakrákat és a Megvilágosodáshoz vezet." Van egy vers, amiből a címben is idéztem. Az is ugyanígy a "Shiva Lingam életérzésről" szól: A Tudat és az anyag kapcsolata az energia. Siva és világa között a kapcsolat Shakti anya. Senki nem vezethet el az Atyához, csak az Anya. Anyánk tánca ez az egész világ, minden az Ő álma. Táncol az energia óceánja isteni párja körül, aki őt álmodja. /Vörös Ákos: Apa, Anya/ És az elmaradhatatlan, gyönyörűséges, mindent kifejező TranszOrient plakát, amiért annyira hálás vagyok Johannának, Prakashnak és Editnek: