Nemrégiben Mayerné Répási Adrienn készített velem interjút.
A cikk itt jelent meg "Ez nem csak egy tánc, ez egy életforma" címmel:
http://www.anyahajo.hu/index.php/munka/468-ez-nem-csak-egy-tanc-ez-egy-eletforma
A sajtóban nyilván csak a lényegre lehet szorítkozni, ezért a teljes interjút beillesztem ide. :-)
Ebben beszélek arról is, hogy kik is az én mestereim valójában, hogyan tudom összeegyeztetni az anyaságot és a művészetet meg a "munkát", mi inspirál...
Nagyon köszönöm Adrinak, akit kérdés esetén itt érhettek el:
judyadry@gmail.com vagy
06704290299
*********
Első kérdésem az az, hogy
hogyan és mikor ismerkedtél meg a hastánccal?
Mondhatnám, hogy valamelyik
előző életemben, de nem tudom, mennyire spirituális ez az oldal… J
Egyébként pedig az egyetemi
éveim alatt. Nagyon szerettem minden egzotikus táncot, és amint megnyílt a
lehetőség a hastánc tanulására Magyarországon is, szinte azonnal elkezdtem.
„Véletlenül” láttam meg a hirdetést… és azóta sem tudtam abbahagyni a táncot.
Mi tetszett meg benne?
Húúú… Minden. A nőiség, a
rejtelem, a szépség, a zene, az érdekes mozdulatok, a csábítás, a tánc öröme,
az, hogy a női lét minden síkjához kapcsolódik valahogyan… Estig sorolhatnám,
hogy miért szeretem. De aki űzi, az úgyis tudja, hogy ez nem egy tánc, hanem
inkább egy életforma, ami beépül az ember mindennapjaiba, és végül már nem is
bírsz nélküle létezni. J
Más sportot és táncot is űztél előtte?
Igen, amit csak lehet,
kipróbálok a zenés-táncos sportok közül. Hároméves korom
óta táncolok. Foglalkoztam jazz balettel, balettel, művészi tornával,
szertornával, jártam afro táncra, break táncra, társastáncra. Belekóstoltam
egyéb mozgásformákba is, mint pl. könnyűatlétika, jóga, thai chi.
Hobbiként újabb és újabb mozgásfajtákkal, táncokkal ismerkedem: a szülés
előtt már megkedveltem az egzotikus táncokat, a strechinget és a pilatest, így
ezeket szeretném is folytatni a hastánc mellett.
Számomra eddig a jóga és a
hastánc párhuzamos gyakorlása bizonyult a leghatásosabbnak minden téren: a
testi-lelki-szellemi fejlődésemre ez a kettő együtt volt a legösztönzőbb
hatású.
.
Kiktől tanultál, kik a táncos példaképeid?
Rengeteg mindenkitől tanultam,
és most is tanulok, akitől csak lehetőségem nyílik a tanulásra. Számtalan
tehetséges, világklasszis táncos van itt, Magyarországon is, és szerencsére sok
külföldi táncos és oktató is tetszik, követem a munkásságukat.
De számomra a tánctechnikánál
sokkal fontosabb az emberi oldal: az, hogy valaki mennyire tud önmaga maradni a
sikerei (vagy kudarcai) ellenére is, illetve hogy milyen tartalmakat ad át a
táncával. Azokkal a táncokkal, amik pusztán a formáról szólnak, sokszor nem
tudok mit kezdeni. Persze, azért ezek is nagyon szépek tudnak lenni, ami
szintén egy fontos szempont a hastáncban.
A legnagyobb példaképeim a saját
tanítványaim (mondhatnám másokét is, de a sajátjaimat ismerem).
Csodálom a kezdőket, akik
legyőzik a félelmeiket és eljönnek az órára, kitárulkoznak, felvállalják az
ügyetlenségüket, elindulnak az úton, és kitartóan haladnak rajta, fejlődnek a
nőiségükben, emberségükben, táncukban, technikájukban, hozzáállásukban… egyszóval,
az életükben.
A haladó tanítványaim pedig
azért csodálatosak, mert évek óta kitartóan űzik a hastáncot, túljutnak a
mélypontjaikon, folyamatosan fejlődnek és járják az útjukat. És mindezek
mellett képesek megjegyezni a koreográfiáimat, ami még nekem sem mindig sikerül.
J Sajnos, én nem tudom
megtanulni más koreográfiáit, és ők mégis már rengeteget megtanultak tőlem, és
tudják is, és igyekeznek, és tökéletesítik magukat…. Ez tényleg maga a csoda
Elsőnek is úgy tervezted, hogy fellépsz és tanítani fogsz majd, vagy ez
váratlanul jött?
Nem terveztem semmit, csak azt
gondoltam, hastáncolok, mert ez nekem jó. Aztán minden jött magától. Felkértek
a tanításra, és elvállaltam. Aztán hívtak fellépésekre, azt is elvállaltam.
Aztán lett saját iskolám, végül jött a hastáncoktató képzés, és így alakultak
„maguktól” a dolgok. „Ha hívnak, menni kell…” J
Hogyan tudod a táncot bele illeszteni egy napodba?
Most a kisbaba miatt nehezen, de
nagyon hiányzik. Fokozatosan veszem fel újra a tempót, nem siettetek semmit,
mert most ő a legfontosabb, és az együtt töltött idő pótolhatatlan.
Oktatsz, fellépsz és táncolsz is,a családod és a háztartás is ott
van,ráadásul nagyon pici fiad is van, ez mellett mennyi időd jut magadra
esetleg?
Nagyjából semennyi, de vigasztal
a tudat, hogy semmi nem tart örökké. Pár év múlva majd visszasírom ezt az
időszakot… Szóval, annak örülök, ami van. J
Mesélj a családodról. Férjed mit szól a hastánchoz és a nagyfokú
elkötelezettségedhez? Segít ő is a háztartásban?
A párom fantasztikus apa és
fantasztikus társ. Nem csak hogy „besegít”, de ténylegesen osztozik velem a
terheken, és ez nagyon más, nagyon jó érzés. Csak szuperlatívuszokban tudnék
róla mesélni, de nem szeretnék túl sokat, mert féltem a magánéletemet. Az Élet
igazi nagy ajándékának tartom, hogy amire a legjobban vágytam, az teljesült.
Igazi családom van, olyan párom és gyerekeim, amire mindig is vágytam.
És a gyerekek? Látom, ők is
járnak "fellépni"
Gondolom, mindenhol körül veszik a lányok a két fiúcskát.
Igen, néha jönnek velem, de ez
inkább kényszer. Nagyon rosszul viselem, ha meg kell osztanom magam a munka és
a gyerekek között. Mindent teljes odaadással szeretek végezni, és a tanításban,
fellépésben zavar, ha ott vannak, mert akkor nem tudok elég figyelmet szentelni
sem nekik, sem a munkámnak. De még dolgozom ezen a témán.
A női rajongást pedig nem lehet
elég korán kezdeni. J Mindketten helyes, okos gyerekek, hát persze, hogy ha bekerülnek
ennyi nő közé, akkor azonnal learatják a babérokat. J
Mit szólnak a rokonok, ismerősök, a családod a népszerűségedhez?
Semmi különöset, szerencsére. A
sikereimnek, eredményeimnek nagyon örülnek, büszkék rám, de ez talán
természetes is. A családból senki nem csinál ebből nagy ügyet; talán mert
mindenki úgy van vele, hogy nem attól lesz valaki „VALAKI”, mert esetleg
színpadon szerepel.
Mikor készülsz az órákra, mikor fejleszted magad?
Most nagyon nehéz ez is. Az
óráimra hétköznap délelőttönként készülök, amíg a nagyfiam iskolában van és a
pici éppen hagyja. Az önfejlesztésre sem sok időm marad most. A saját
tánctudásomat igyekszem szinten tartani, és tudom, hogy hamarosan több időm jut
majd erre is. De ez az időszak most másról szól. Amint van egy kis időm, inkább
a tanítványaim koreográfiáival foglalkozom, ez most fontosabb. Meg is van az
eredménye, hiszen a legutóbbi versenyen a Holdfény Lányai együttes az új
koreográfiánkkal maximális pontszámmal végzett az első helyen.
Várandósan is táncoltál? És
pici gyerek mellett?
Természetesen, táncoltam. A
nagyfiammal a 8. hónap végéig tanítottam és a szülés után 1 hónappal már
újrakezdtem a tanítást. Eddig bírtam ki tánc és tanítás nélkül. J
A kisfiammal nem alakultak
ennyire szerencsésen a dolgok, kicsit hamarabb abba kellett hagynom a táncot,
és később is tudtam újrakezdeni, de már nagyon vártam, hogy újra taníthassak,
táncolhassak. Persze, ekkor is fokozatosan tértem vissza, heti egy órával
kezdtem, és most sem tanítok túl sokat. A kisbabám mellett nem is bírnám.
Változtatott valamit a tánc
stílusodon hogy anya lettél?
Ez talán minden nő táncát
megváltoztatja. Más lesz az energetikánk, más érzéseket, megéléseket közvetít a
táncunk. Ezt nap, mint nap tapasztalom a nemrég szült tanítványaimon is.
NŐ-ként teljesen új, teljesen más életet kezdünk ilyenkor, ezért természetes a
változás…
Mik a terveid a jövőre nézve?
Rengeteg tervem van, és a legnehezebb
a türelem… Hamarosan indítok egy kezdő kurzust és kismama hastáncos kurzust is.
Nagyon várom már, hogy újra
tudjak transz hastáncot is tartani, legalább egyszer. Ez remek lehetőség a
feszültségeink levezetésére. Nyáron újra indul a hastáncoktató képzésem, és
végre lesz tábor is, ami tavaly sajnos, kimaradt.
Kiknek ajánlanád a hastáncot? És milyen jó tanácsaid lennének egy nőnek, aki
most szeretné elkezdeni a hastáncot?
Minden nőnek ajánlom. Legjobb
már a pocakban elkezdeni és anyuval együtt átélni ezt a boldogságot. Aztán
táncolni boldogan, amíg csak jólesik. A legidősebb tanítványom 70 éven feletti
volt.
Szerintem nagyon fontos az
oktató személyisége (a képzettségén kívül). Ezért érdemes minél több tanárt,
csoportot, iskolát kipróbálni, mielőtt lehorgonyzunk valahol. Így tudjuk
legjobban eldönteni, hogy melyik oktatási stílus, melyik táncstílus fekszik
nekünk a legjobban.
Mi a véleményed a várandósság alatti hastáncról?
Ez kell is, minden nőnek csak
javasolni tudom. Miért is kéne abbahagyni a táncot, az élet örömeiről lemondani
csak azért, mert egy kis pocaklakónk van? Nagyon hasznos mind a várandósság
előtt, mind közben, és persze utána is. Erről bővebben a kismama hastánc
tanfolyamon, illetve a hastáncoktató képzés Kismama hastánc c. óráin tanultunk.
Az egyik legszebb látvány a
boldog, pocakos hastáncos.
Itt van pl. az Angyalokkal
táncolok c. koreográfiánk 4 pocakos hastáncossal:
Mik inspirálták az Angyalokkal táncolok koreográfiádat?
Egy fájdalmas élmény indította
el bennem ezt a koreográfiát. Előtte két évvel a várandósságom közel
félidejében veszítettünk el egy kisbabát, és ezt nem bírtam sehogyan sem
feldolgozni. Persze, dolgoztam a témán, csak a fájdalmat nem tudtam elengedni.
„Véletlenül” több hastáncoktató tanítványom is egyszerre lett várandós, „véletlenül”
rámtalált ez a zene, és megkértem őket, hogy táncoljanak ebben a
koreográfiában. Azt is tudták, hogy nekem ez egy fontos lépés a feldolgozásban.
Igent mondtak. Én beletettem a táncba a fájdalmamat, ők az örömüket, és persze
a kisbabák angyalai is velünk voltak. Ettől lett olyan ütős ez a koreográfia
szerintem. A mai napig nem tudom sírás nélkül végignézni.
Ez egy fontos lépés volt az
utamon, ezért örülök neki, hogy pont erre a koreográfiára kérdeztél rá.
