Sári és a SAIDI

Sári megismerkedik a bottal és a saidival 

Ma egy nagyon régi írást hoztam neked Sáritól. 

Emlékszel még, ki az a Sári? 

Sári (középen). Ő az a kezdő hastáncos, aki sokáig naplót vezetett az első benyomásairól, a kezdő hastánc tanfolyamon szerzett tapasztalatairól, és arról, hogy hogyan kezdett ismerkedni a hastánccal, miket tanult az első órákon.

Igen, ő az a kezdő hastáncos, aki sokáig naplót vezetett az első benyomásairól, a kezdő hastánc tanfolyamon szerzett tapasztalatairól, és arról, hogy hogyan kezdett ismerkedni a hastánccal, miket tanult az első órákon. 

Itt találod a korábbi naplóbejegyzéseit: 

https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/05/elso-szarnyprobalgatasok-ez-tortent.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-hastanc-sem-fenekig.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-szexmacska-sztori.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-torten-sarival-ujabb-sikerelmeny.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-kigyolany-fatyoltanc.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-fel-csipokor-felsiker.html

Azóta Sári megtanult több saidi botos koreográfiát is, fellépett színpadon, sőt, versenyeken is indult ezzel a tánccal. 

Sári megtanult több saidi botos koreográfiát is, fellépett színpadon, sőt, versenyeken is indult ezzel a tánccal. 

De nézzük meg, hogyan indult az ismerkedése a bottal. :-)

A cikkén nem változtattam semmit, sem szakmai, sem szerkesztői szempontból, mert szeretném, ha mindent Sári szemén keresztül látnál. Szubjektívan, ahogy eddig is. :-) 

Mahasti

****************************

"Bal, jobb, bal… Jobb, bal, jobb… Bal, jobb, bal… Jobb, bal jobb…"

Jó ideje szajkózom magamnak a fenti szavakat, miközben próbálom a helyes testtartással és kecsességgel egymás után helyezni a lábaimat. Kezeim közt elképzelem a botot, amint a fejemre helyezem, és igyekszem minél inkább egyensúlyba tartani, amennyire csak lehetséges…

Bár, ezt a képzelet világában könnyű megvalósítani, a valóságban már annál nehezebb. A gyakorlás minden esetre gyakorlás marad, és most nem is az egyensúlyérzék a legfontosabb, hanem a lépések.

Dum-tak, dumdum-tak, dum-tak, dumdum-tak…

Hallom a ritmust. Tartom a tempót, figyelek a lépteimre, olykor-olykor belebotolva a saját lábamba és nagyot dübbenve a padlón, mire az itthoniak lassan felsandítanak az emelet felé, hogy ugyan mit csinálhat ez a lány odafent. Én persze csak vigyorgok magamban, kicsit talán morgolódok is, hogy megint nem sikerült megcsinálnom egy mozdulatot, de sebaj, felegyenesedek és újra kezdem.

De mi is ez a tánc, amit ilyen szorgosan gyakorlok?

Nem más, mint a Saidi. Igen, az ismerőseim többsége ilyenkor furcsán néz rám, hogy az a fura, S betűs szó miféle zöldség lehet. Aztán csak fogják a fejüket, mert töviről-hegyire elmesélek nekik mindent, amit csak tudok róla, és, ha a kedves Olvasó is feltette hirtelen ezt a kérdést magában, akkor Ő sem fogja megúszni a kis mesémet.

Szóval, akkor mi is az a Saidi?

A Saidi, vagy más néven Raqs Assaya, egy Felső-Egyiptomból származó folklór tánc. Eredetileg csak férfiak táncolták, az ő változatukat Raqs Tahtibnak hívják, amely egy egyiptomi harcművészeti ágból, a Tahtibból fejlődött ki.

A férfiak táncában a harcra emlékeztető mozdulatok fel is lelhetőek, a kezükben tartott bot pedig a küzdelem során fegyverül, míg a táncban segédeszközként szolgál. Az ő mozdulatsoraik egyfajta erőfitogtatást sugároznak, lépéseik is rendkívül dinamikusak és erősek. Mondhatni, igazi földtánc az övék, ahogy egyébként ennek női változata is.

A női Saidi szintén Egyiptomban alakult ki, a Ghawazee népcsoport hölgytagjai vették át a férfiaktól és alakították át.

Az ő táncuk már nem a csatározásról szól, hanem inkább arról, hogy miképpen is bánnak a nők a férfiakkal. Az általuk használt bot ennek jelképezésére kicsivel másabb is, mint az ellenkező nemé: a bot vége görbített, és a férfiasságot szimbolizálja, nos, mindenféle értelemben.

Amikor először beszéltünk erről az óra keretein belül, emlékszem, teljesen elvörösödtem. Fiatal lányként számomra ez kicsit pirongató volt, de persze nem azért, mert prűd lennék, erről szó sincs! Egyszerűen csak zavarba jöttem, mivel nincs sok tapasztalatom szexuális jellegű dolgokban, és kicsit úgy éreztem magam, mintha egy olyan tanfolyamon vennék részt, amiben jelképesen prezentálják, hogyan is kell egy nőnek kezelnie a férfiakat.

Ez még úgy mókásan is hangzott és segített kicsit legyűrni a zavarom, amihez persze Mahasti és a többi társam nevetése és viccelődése is hozzájárult.

De hogyan is kell elképzelni ezt a táncot?

Nos, a bot bár a falloszt szimbolizálja, egyáltalán nem olyan táncról van szó, ami akár egy kicsit is hasonlítana a sztriptízhez vagy más erotikától túlfűtött táncokhoz. Persze, egyes merész hastáncosok bevállalják az olyan jellegű előadásokat, amik láttán a nézők abszolút nem tudnak másra gondolni, csak a szexre, de szerintem az nem igazán adja vissza azt a légkört és varázst, amit egyébként a hastánc látványvilága kelt. Véleményem szerint a Saidinek is meg kell őriznie azt a fajta nőies misztikumot, amit a többi válfaj is magában hordoz. Főleg, mivel eredetileg ez egy férfias tánctípus, ehhez idomulva pedig nekünk is „macsó macának” kell lennünk, csakhogy kedves Tanítóm szavaival éljek, nem pedig csábító succubusnak. Ehhez mérten pedig a tartásunk, a felső testünk nem túl hajlékony, inkább merev és lépéseink földközpontúak (tehát nem állunk lábujjhegyre, hanem minimum fél talppal a talajon vagyunk mindig, avagy a sarkunkkal dobbantunk, stb.).

Persze, mivel mégis csak nők vagyunk, vannak kis finomítások a mozdulatokban. Például, ha a lábunkat felemeljük, spiccben tartjuk, illetve alkalmazhatunk csípőrázást vagy vízszintes mellkas kört, és így tovább.

És mit csinálunk a bottal?

 Forgathatjuk, a fejünkön tarthatjuk egyensúlyban, a csípőnkhöz érinthetjük, vagy csak sejtelmesen, két kézzel fogva felfelé emelhetjük a testünk előtt, még véletlenül sem érintve magunkhoz. Számtalan módon lehet használni a botot, ami lehet csilivili flitteres, piros, sárga, kék, arany, ezüst, fekete, de egyszerű, tradicionálisabb jellegű is. Sokan a színpadi látvány miatt jobb szeretik a csillogó, színes darabokat, de az Egyiptom vidékén tartott, a hagyományok köntösébe bujtatott fesztiválok keretein belül az egyszerűbb példányok a kedveltebbek.

És végül, de nem utolsó sorban: miért is tetszik nekem ez a tánc?

Egyrészt azért, mert földtánc, az én elemem pedig a föld, így a tánc energetikájára viszonylag könnyen rá tudok hangolódni. Másrészt pedig tetszik e tánctípus mögöttes tartalma. Számomra a párkapcsolatok egyfajta mókás, nők szemszögéből kivetített formáját jelenti, amit szívesen el is sajátítanék. A „mókás” jelzőt azért használom, mert a X. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Hastáncversenyen fellépett egy pár, akik Saidit táncoltak el nekünk profi kategóriában. Szinte éreztem a mozdulataikban a kis csipkelődéseket, a játékosságot, ami kimondottan tetszett nekem és ezért ivódott bele ez a jelleg az én felfogásomban ebbe a táncba. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a pár első helyezést ért el a kategóriában, aminek nagyon örültem, hiszen nekik szurkoltam a legjobban a verseny során. 
Ha a kedves Olvasó szeretne esetleg YouTube-on is utána nézni ennek a táncnak, meleg szívvel ajánlom Mahasti Habbeina című koreográfiáját, amelyet a Holdfény Lányaival adtak elő még 2010. áprilisában.

Ezt a koreót tanuljuk, illetve páran ismételik éppen a hétfői órákon, így ha megtetszett és szívesen kipróbálná az Olvasó is, akkor Mahasti sok szeretettel várja a Szívvel-Lélekkel Stúdióban következő alkalmakon. Nem kezdőknek való tánc, de ha zöldfülűként én is meg tudok vele birkózni, akkor bizonyára másnak is sikerülni fog.

Úgyhogy immár leteszem a tollam és folytatom is a gyakorlást.

Bellydance is love. Bellydance is life."

Sári

*************

Mahasti kiegészítése: 
Sári írása fél éve keletkezett. Azóta vele is sok minden történt és azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki izgatottan várja a folytatást!
Ha te is szeretnél megtanulni az első saidi botos táncodat, akkor online is tanulhatsz tőlem! 
Kérd az oktató videó sorozatot a "Macsó macák" saidi botos koreográfiáról. Vagy spórolj pénzt és rendeld meg csomagban, két másik kezdő koreográfia oktató videósorozatával együtt: 
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2017/07/online-hastanc-kurzus-szarnyalj-velem.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2017/07/hastancoktatas-online-layal-romantikus.html


****************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel

www.facebook.com/mahasti10

www.facebook.com/taneczhyvotabudapest

www.youtube.com/user/Mahasti10

www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com 

www.mahasti.hu 

Szívvel-Lélekkel Stúdió, Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

2017. augusztus 17-20. Mahasti Hastánctábor, Erőmerítő Jógatábor https://www.facebook.com/events/275359552899488/ 

2017. szeptember 2. Kelet Varázsa Verseny és Fesztivál https://www.facebook.com/events/1990355284534099

2017. szeptember 3. Hastánc bemutató óra Mahastival, Női Mozgásfesztivál https://www.facebook.com/events/145571732689424

2017. szeptember 23. A Női Lélek Útjai - Táncszínház, fellép Mahasti és a Holdfény Lányai https://www.facebook.com/events/1172672092831732/ 

2017. szeptember 29. Pressburg Dance Fest, Szlovákia, Pozsony 

https://www.facebook.com/PressburgDanceFest

2017. október 21.Westoriental Zalaegerszegi fesztivál és verseny https://www.facebook.com/events/362034017513839/ 

2017. október 28. Lélek Labirintus - Táncszínház, fellép Mahasti és a Holdfény Lányai https://www.facebook.com/events/119633401969205
2017. november 18-19. WS hétvége Mahastival és a Holdfény Lányaival
2017. november 25. Belysium Hastáncfesztivál https://www.facebook.com/events/300920753659947
2017. december 2-3 Bellydancer of the World, Duisburg www.leyla-jouvana.de 

2018. február 11. XII. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Nemzetközi Hastáncverseny https://www.facebook.com/events/1292021220874297

Mi történt Sárival? - fél csípőkör, félsiker

Kedves Mahasti!

A kurzus utolsó órája érkezett el. 

Kíváncsian vártam, hogy fog elsülni minden, hiszen voltak vidám és szomorú percek egyaránt korábbi alkalmakkor. Nagyon reméltem, hogy pozitív élményekkel térhetek majd haza ezen a napon, s mivel jó közérzettel indultam Pestre, nem is számítottam más végkimenetelre… Szerencsére a megérzéseim nem hagytak cserben.

A szokásos nyitókör és bemelegítés zökkenőmentesen ment. 
Mindenki vidáman érkezett a Szívvel-Lélekkel Stúdióba és a maga módján mindenki remekelt is a későbbiekben. 
Különösen nagy boldogsággal töltött el, hogy annyi próbálkozás után végre sikerült teljesen egyedül megcsinálnom az ellentétes karkörzést. Még döcög egy kicsit, nem tökéletes, de legalább már ráéreztem a technikájára. Szinte biztos vagyok benne, hogy sose fogom elfelejteni, hogyan kell elvégezni ezt a látszólag egyszerű mozdulatsort.

Az óra második felében egy kombinációt tanultunk, természetesen mozdulat elemekre lebontva kezdetben. 
Az alaplépéssel nem voltak nehézségek. 
A csípő jobb, majd bal felének fél körívben való mozdítása azonban már nem volt annyira egyszerű, különösen azért nem, mert közben figyelni kellett az úgynevezett “láb-csípő” szabályra. Talpon állva nem igazán akart összejönni a mozdulatsor, de lábujjhegyre állva már kicsivel jobban ment. 
A kombináció harmadik eleme szintén nem volt olyan vészes, eltekintve attól, hogy a bokám és a testtartásom még mindig hagy némi kivetnivalót maga után. 
Utóbbi azonban mégis fejlődött valamennyit: másnap, kedden ugyanis egy barátnőm megjegyezte, hogy látszik a tartásomon, hogy táncolni tanulok. Sokkal jobban kihúzom a hátam, mint eddig. Amúgy sem jártam Quasimodoként az utcákat, de mindig is görnyedt voltam kicsit, talán a sok üléstől, vagy a nehéz iskolatáskától, esetleg pszichológiai okok miatt is. Ez azonban mégis változásnak indult, ráadásul jó irányba és ezt bizony a hastáncnak köszönhetem.

Visszatérve az órára: a kombináció zenére való elvégzése nagyon mulatságosra sikeredett. Voltak pillanatok, mikor majdnem mindenki fejvesztve kalimpált, hogy most merre is kell fordulni, melyik lábunkat is tesszük előre, hogyan is fordítjuk a csípőnket úgy előre, hogy a lábunk kitartva hátul maradjon… De végül egész ügyesen sikerült vennünk az akadályt. A zene ütemére történtek a lépések, sokat nevettünk és el is fáradtunk. 

Az utolsó pár percben jól is estek a levezető gyakorlatok a félhomályban, a meditatív jellegű zene kellemesen ellazított.


Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam azon, hogy van-e tehetségem a hastánchoz. 
Az órákon elhangzottak, valamint hozzám intézett szavaid alapján, mik szerint kezdőhöz képest ügyesen beintegrálódtam a csapatba és sokat fejlődtem, azt kell mondanom, hogy igen, van. Van hozzá tehetségem. Hogy sok vagy kevés, azt nem tudom. Még kell némi idő ahhoz, hogy kiderüljön. Ezt az időt pedig meg is adom magamnak, mert úgy döntöttem, hogy nem hagyom abba ennek a csodának az elsajátítását. Tovább szeretném a bennem rejlő misztikumot és nőiességet fejleszteni, hogy egy nap tánc formájában megmutathassam a világnak, hogy ez vagyok én. S talán emellett megmaradok az a cukker-mukker tündérkirálylány is, akit jelenleg látsz bennem. :-))

Jövőhéten találkozunk! 
Magammal viszem az álmaim és minden eddigit, amit Tőled tanulhattam. 
Köszönök Neked mindent!

***********

Csatlakozz Te is Sárihoz, gyere el a következő hastáncóránkra vagy akár a táborunkba! http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/05/mahasti-hastanctabor-eromerito.html

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

Mi történt Sárival? - kígyólány, fátyoltánc, delej

Kedves Mahasti!
Kis késéssel, de sikerült beesnem az órára. 
Szerencsére nem maradtam le semmiről, így bőven volt időm átöltözni és összekapni magam. 
Bemelegítés után a test hullámzását próbáltuk elsajátítani. A nagy tükörbe pillantva olykor úgy éreztem, mintha egy kisebb csapat kígyót látnék. 
Az alap hullámzással talán nem voltak olyan nagy problémák, talán csak az, leginkább, hogy nem tudom még mindig háromszor meg ötször akkorába megcsinálni őket. 
Aztán próbáltunk hozzá lépni is, lábujjhegyen… Az is amolyan lábszaggató volt már egy idő után, úgyhogy lassan kezdem úgy érezni, hogy kéne egy kicsit edzenem, hogy jobban bírjam a dolgot.

A koreográfia, amit vettünk, az úgynevezett “zsidó-fátylas” volt, melynek neve a hozzá tartozó zeneszámból ered. Eredeti címe: Erev Shel Shoshanim. Szép dallama volt, jól lehetett rá táncolni, bár sajnos egy feldolgozásban sem ismertem eddig. 
Kicsit megint úgy éreztem, hogy a semmibe kapaszkodom. 
Átvettünk pár mozdulatot a koreóból, azokat úgy ahogy el is tudtam sajátítani, de amúgy csak kapálóztam összevissza, végig arra koncentrálva, hogy lássak valakit, mit kell csinálni. 
Lehet, csak én vagyok ilyen, de nem szeretek semmibe se úgy belekezdeni, hogy nem tudok vele kapcsolatban szinte mindent.
Tehát, amikor egy-egy ilyen táncot elővettünk, nem érintett túl jól, hogy csak úgy vagyok és azt se tudom, mit kell csinálni… De persze ez nem probléma, hiszen nem a koreográfia elsajátítása volt a cél, hanem az, hogy ebbe is belekóstoljak, egy lassúbb, drámaibb jellegű kompozícióba. Majd megtanulom egyszer, ha eljutok odáig. :))

Az órát végül a Dereye (Delej) nevű koreográfia zenéjével zártuk és egy improvizációval. 
Nos, ha valamit káosznak lehet nevezni, az az volt, amit próbáltam produkálni. A fátyol folyton beleakadt a hajamba, azt se tudtam, merre vagyunk fejjel… 
Szóval részemről nem sült el túl jól a dolog. Nem baj, azért sikerült egy halovány mosolyt erőltetnem magamra, és azzal a gondolattal hazaindulni, hogy nyugalom, menni fog… 
Minden jó lesz, csak nem szabad feladnom.

Kíváncsian várom a kurzus utolsó óráját. :)) 
És remélem, hogy nem az lesz az utolsó hastáncórám az életben.


**************

Csatlakozz Te is Sárihoz, gyere el a következő hastáncóránkra vagy akár a táborunkba! http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/05/mahasti-hastanctabor-eromerito.html

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

Mi történt Sárival? - újabb sikerélmény a hastánc órán

Sári újabb beszámolóval jelentkezett. :-)
Fogadd szeretettel!

**********

A június 27-i óráról:

~ Újabb kis siker ~

Kedves Mahasti!

Úgy emlékszem, hogy ezen az órán igencsak családias volt a hangulat. 

Különböző csípőlökéseket tanultunk és hozzá rázást. Szerencsére egész jól ment, legalább is én úgy éreztem. Persze az továbbra is szükséges, hogy megtanuljam háromszor akkorában elvégezni az adott mozdulatsort, hogy látszódjon is, mit csinálok éppen, de jó úton haladok.

Ami igazán megmaradt bennem, az a Mese a keleti fűszerek illatáról című koreográfia volt. Találtam róla videókat YouTube-on és sokat nézegettem őket, hogy legalább fejben meglegyenek valamilyen szinten a mozdulatok. Amúgy is tetszett ez a koreó, úgyhogy otthon is próbálgattam olykor-olykor eltáncolni, csak fátylam nem volt hozzá.

Ezen a napon azonban óra végén megpróbáltuk együtt eltáncolni… Illetve én csak beálltam próbálkozni, hátha tudok valamit produkálni, és igen, sikerült! Nem tudtam teljesen végigtáncolni, de egy jó darabig emlékeztem a lépésekre és valamennyire sikerült bekapcsolódnom a táncba. Nagyon jó érzés volt! 

Csak remélni tudom, hogy lesznek még ilyen jó élményeim!

*********

Csatlakozz Te is Sárihoz, gyere el a következő hastáncóránkra vagy akár a táborunkba! http://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/05/mahasti-hastanctabor-eromerito.html

****************************

Sári és a hastánctanulás - olvasd el a sorozat többi részét is:
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/05/elso-szarnyprobalgatasok-ez-tortent.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-hastanc-sem-fenekig.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-szexmacska-sztori.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-torten-sarival-ujabb-sikerelmeny.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-kigyolany-fatyoltanc.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-fel-csipokor-felsiker.html

*****************************************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

Mi történt Sárival? - a szexmacska sztori

Újabb beszámoló érkezett Sáritól. 

A június 20.-ai óráról írta ezt:

**************************************************

~ Miáu… Vagy inkább háp-háp? ~

Kedves Mahasti!

Az előző napi gálán sajnos nem lehettem ott, de sok jót hallottam róla. A táncosok gyönyörűek voltak, ragyogtak, a koreográfiák is flottul mentek és minden más is nagyon jól sikeredett. Ez rögtön motivációként hatott rám. 
Arra gondoltam, hogy milyen szuper lenne, ha egy év múlva én is felléphetnék valami ehhez hasonló eseményen… Ahhoz viszont még nagyon sokat kell gyakorolni, úgyhogy lássunk is hozzá!

Az óra a szokásos jó hangulatban telt. 
A gyakorlatok egyre jobban mennek, szerencsére fokozatosan fejlődöm. 
Az alap “szexi járást”, valamint a “szexmacska járást” vettük újdonságképpen. 
A nehézsége mindkét mozdulatsornak az - legalább is számomra -, hogy folyamatosan lábujjhegyen kell állni, illetve járkálni. Egy idő után ez igencsak megnehezíti a dolgokat, mert az ember vádlija le akar szakadni, de kellő kitartással ez sem okozhat problémát. Ehhez próbáltam tartani magam én is. 
Sajnos a bokasüllyedésem miatt azonban folyton kacsáztam a kifelé billenő bokámmal, amit próbáltam valamilyen úton-módon kiküszöbölni, több-kevesebb sikerrel. 
Szóval, amíg valaki zsákmányra leső, szexi párduc volt a dzsungelben, én addig rút kiskacsának éreztem magam, aki a sárban totyog. 

Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem vagyok képes kellőképpen kihúzni magam és kidomborítani a nem létező, női idomaimat. 
Gondolkodtam, hogy lehet azért van ez, mert annyira koncentrálok arra, hogy az adott mozdulat sikerüljön, hogy elfelejtem közben egyenesen tartani a hátam. De aztán az is lehet, hogy az önbizalmam még mindig valahol mélyen lapul, ki tudja, hol. Nem baj, majd ez is változni fog egyszer, csak nem szabad feladni.

Ezen az órán hangzott el, hogy az én táncstílusom amolyan misztikus, cukker-mukker tündérkirálylányos… Úgy éreztem akkor, hogy a cél, mi szerint Nővé váljak, még nagyon messze van tőlem. 
Ettől a titulustól ugyanis egy hebrencs kamaszlány jut először eszembe (a misztikumot leszámítva), nem egy Nő. Viszont nincs ezzel baj, mert már ez is haladás: van a táncféleségemnek valamiféle stílusa! 
És ezt meg kell becsülni, úgyhogy nincs más hátra, mint továbbfejlődni.

***************


Sári itt tanul:

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

Mi történt Sárival? - a hastánc sem fenékig tejfel

Folytatom a sorozatot, amiben Sári meséli el az élményeit, tapasztalatait a hastánc órákról.

Nem, Sári nem kitalált személy és a benyomásait nem én adom a szájába, hanem ő fogalmazza meg minden egyes alkalommal. :-) (Később majd bemutatom őt személyesen is.)

Most ezt a levelet kaptam tőle:

***************

A június 13.-ai óráról:

~ Mikor az élet nem fenékig tejfel ~

Kedves Mahasti!

Jól emlékszem erre az órára. 
Meleg júniusi nap volt, reggel a tetőtéri szobámban sült csirkének éreztem magam, mikor felkeltem. Eleinte átlagosnak indult minden… 
Egészen addig, amíg össze nem vesztem az otthoniakkal. Érettségi időszak volt, ők pedig talán jobban izgultak, mint én, hogy hogyan fognak alakulni az eredményeim. Olyannyira, hogy egy hiba miatt rögtön azt gondolták, hogy nem fognak felvenni egy általam jelölt egyetemi szakra sem, mert nem vagyok elég okos és nem készültem rendesen, de akkor az is biztos, hogy nem maradok itthon, hanem elküldenek dolgozni, stb… Nem kívánom részletezni az esetet, mert igazából nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy utána elég letargikus állapotban indultam hastáncolni. Rengeteg negatív gondolat keringett a fejemben, de valahol mégis abban reménykedtem, hogy ha más nem is megy úgy, mint kellene, akkor talán a tánc menni fog. Nos, tévedtem…

A június 19.-i gálára készült a csapat. A Vidám libanonitól kezdve a Marco Polón át a Mese a keleti fűszerek illatáról című koreográfiáig sok mindent elpróbáltak bemelegítés után, és persze engem is bevontak, hogy próbálkozzak. Tudom, hogy nekem ez a kurzus igazából arról szól, hogy mindenbe belekóstoljak, főleg ezeket a koreográfiákat illetően. Viszont ezen a napon a letörtség miatt kétszer is majdnem elsírtam magam, hogy ez miért megy nekem ilyen rosszul, bénázok összevissza, ez a hastáncosdi nem is nekem való… De visszafojtottam azokat a könnyeket.

Emlékszem, másnap írtál Facebookon, hogy jobban vagyok-e már, hiszen a nyitókörben meséltem a gondjaimról, és amúgy is láttad rajtam, hogy valami nincs rendben. Jólesett az érdeklődésed és válaszoltam is, hogy most már igen. 
Rájöttem arra, hogy a bajainkat, amikor táncórára megyünk, mindenképp otthon kell hagynunk. Hiszen, így utólag visszagondolva, biztos vagyok abban, hogy ez valamilyen szinten kihatott a társaimra, mert senkinek sem esik jól huzamosabb ideig egy fancsali arcot nézni. A negatív energiák áramlásáról nem is beszélve. 

Így, amit aznap megtanultam, lényegében az, hogy nem szabad engednem, hogy a problémáim kihatással legyenek a táncomra, mert az csak további gondokat okozhat. El kell szakadnom a Földtől, a realitástól és engednem, hogy a tánc, a zene messzire repítsen, a felhők fölé emeljem, hogy érezhessem: igenis vagyok elég jó ahhoz, hogy büszke lehessek magamra. Nehéz ezt elérni, de nem lehetetlen… 
Csak el kell tudnunk engedni dolgokat, amik rossz hatással vannak ránk; csak meg kell találnunk a szárnyainkat, hogy felrepülvén elérhessük ezt az állapotot.

Így hát nem mondtam le a hastáncról. 
Kitartok magam mellett, ameddig csak lehet.


*************

Mahasti válasza:

Szia Sári!

Már sokszor mondtam, hogy a történeteid mindannyiunk számára nagyon hasznosak.
Köszönöm, hogy így megosztod velünk!
Biztos vagyok benne, hogy az örömeidben, sikereidben és a nehézségeidben, küzdelmeidben sokan osztozunk, osztoztunk már.

Igazad van, jól látod, hogy az élet (vagyis a hastánc) "nem fenékig tejfel".
Mindenki megküzd a maga démonaival, a felesleges, lehúzó gondolataival.
Ezzel mindannyian így vagyunk, nincs kivétel.

(Ja, lehet, hogy van, és szuper, hogyha egy hastáncosnak semmi gondja nincs se önmagával, se a világgal, se a tánccal, se a tánctudásával! Az valószínűleg egy sokkal, de sokkal könnyebb élet.)

Általában a "művész emberek" megküzdenek "magukkal" a művészetükért.
Ez természetes.

És az is természetes, ha a problémáinkat elhozzuk a táncórára.
Ezért soha ne ostorozd magad!

Szerintem a lehető legjobb gyógymód a tánc az összes lelki bajra. :-)

A legzseniálisabb táncokat minden táncművésztől és tanítványtól akkor láttam, amikor rettenetesen fájdalmas élmények érték őket, vagy szimplán csak teli voltak világfájdalommal.
Ilyenkor az összes benned lévő "negatív" energiát, fájdalmat, bánatot, bosszúságot, dühöt, agressziót, szenvedést beleteheted a táncodba.

Ennek két pozitív hozadéka is lesz (legalább kettő, de talán több).

1, A nézők számára sokkal katartikusabb, átütő erejűbb lesz az előadásod, sokkal mélyebben átélik ők is a művészetedet.
Volt, hogy tanítványom a családban történt haláleset után nem sokkal lépett fel. Senki nem tudott arról, hogy mi történt vele korábban. De egy pisszenést nem lehetett hallani, amíg táncolt. Döbbent, szívbemarkoló csend követte minden mozdulatát.
És persze utána óriási vastapsot kapott, mint amilyet még soha azelőtt.

De egy szerelmi csalódás, civakodás is elegendő lehet ahhoz, hogy egy táncostól vagy tanítványtól magát a CSODÁT kapjuk meg. Akár egy táncelőadáson, akár az órákon.



2, Persze jobban örülök én is, ha a tanítványaim jókedvűen táncolnak. De ez nem mindig van így. És ha már egyszer citromot adott az élet, csinálhatunk belőle akár limonádét is, ugye? :-)))
A legegyszerűbb megoldás táncosként máris a kezedben van: kitáncolod magadból a fájdalmat, a rosszat, a sok felesleges gondolatot, ami felhalmozódott a fejedben. :-))) 

Így máris sokkal jobban érezheted magad, mert megkönnyebbülsz. A világ pedig lehet, hogy megint gazdagabb lett egy zseniális koreográfiával.... :-))))) 

A lehetőségek száma végtelen - bármit kezdhetsz azzal, amit aznapra dobott a gép.

Íme egy pár a kedvenceim közül:

Nekem ez a kedvencem. :-)))

*****************************

A képek forrása: Pinterest

****************************

Sári beszámolóit itt találod még:
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/05/elso-szarnyprobalgatasok-ez-tortent.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-hastanc-sem-fenekig.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-szexmacska-sztori.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-torten-sarival-ujabb-sikerelmeny.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-kigyolany-fatyoltanc.html
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2016/07/mi-tortent-sarival-fel-csipokor-felsiker.html

*************************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
https://www.youtube.com/user/Mahasti10

Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.   

Mi történt Sárival? - a hastánc sem fenékig tejfel

Folytatom a sorozatot, amiben Sári meséli el az élményeit, tapasztalatait a hastánc órákról.

Nem, Sári nem kitalált személy és a benyomásait nem én adom a szájába, hanem ő fogalmazza meg minden egyes alkalommal. :-) (Később majd bemutatom őt személyesen is.)

Most ezt a levelet kaptam tőle:

***************

A június 13.-ai óráról:

~ Mikor az élet nem fenékig tejfel ~

Kedves Mahasti!

Jól emlékszem erre az órára. 
Meleg júniusi nap volt, reggel a tetőtéri szobámban sült csirkének éreztem magam, mikor felkeltem. Eleinte átlagosnak indult minden… 
Egészen addig, amíg össze nem vesztem az otthoniakkal. Érettségi időszak volt, ők pedig talán jobban izgultak, mint én, hogy hogyan fognak alakulni az eredményeim. Olyannyira, hogy egy hiba miatt rögtön azt gondolták, hogy nem fognak felvenni egy általam jelölt egyetemi szakra sem, mert nem vagyok elég okos és nem készültem rendesen, de akkor az is biztos, hogy nem maradok itthon, hanem elküldenek dolgozni, stb… Nem kívánom részletezni az esetet, mert igazából nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy utána elég letargikus állapotban indultam hastáncolni. Rengeteg negatív gondolat keringett a fejemben, de valahol mégis abban reménykedtem, hogy ha más nem is megy úgy, mint kellene, akkor talán a tánc menni fog. Nos, tévedtem…

A június 19.-i gálára készült a csapat. A Vidám libanonitól kezdve a Marco Polón át a Mese a keleti fűszerek illatáról című koreográfiáig sok mindent elpróbáltak bemelegítés után, és persze engem is bevontak, hogy próbálkozzak. Tudom, hogy nekem ez a kurzus igazából arról szól, hogy mindenbe belekóstoljak, főleg ezeket a koreográfiákat illetően. Viszont ezen a napon a letörtség miatt kétszer is majdnem elsírtam magam, hogy ez miért megy nekem ilyen rosszul, bénázok összevissza, ez a hastáncosdi nem is nekem való… De visszafojtottam azokat a könnyeket.

Emlékszem, másnap írtál Facebookon, hogy jobban vagyok-e már, hiszen a nyitókörben meséltem a gondjaimról, és amúgy is láttad rajtam, hogy valami nincs rendben. Jólesett az érdeklődésed és válaszoltam is, hogy most már igen. 
Rájöttem arra, hogy a bajainkat, amikor táncórára megyünk, mindenképp otthon kell hagynunk. Hiszen, így utólag visszagondolva, biztos vagyok abban, hogy ez valamilyen szinten kihatott a társaimra, mert senkinek sem esik jól huzamosabb ideig egy fancsali arcot nézni. A negatív energiák áramlásáról nem is beszélve. 

Így, amit aznap megtanultam, lényegében az, hogy nem szabad engednem, hogy a problémáim kihatással legyenek a táncomra, mert az csak további gondokat okozhat. El kell szakadnom a Földtől, a realitástól és engednem, hogy a tánc, a zene messzire repítsen, a felhők fölé emeljem, hogy érezhessem: igenis vagyok elég jó ahhoz, hogy büszke lehessek magamra. Nehéz ezt elérni, de nem lehetetlen… 
Csak el kell tudnunk engedni dolgokat, amik rossz hatással vannak ránk; csak meg kell találnunk a szárnyainkat, hogy felrepülvén elérhessük ezt az állapotot.

Így hát nem mondtam le a hastáncról. 
Kitartok magam mellett, ameddig csak lehet.


*************

Mahasti válasza:

Szia Sári!

Már sokszor mondtam, hogy a történeteid mindannyiunk számára nagyon hasznosak.
Köszönöm, hogy így megosztod velünk!
Biztos vagyok benne, hogy az örömeidben, sikereidben és a nehézségeidben, küzdelmeidben sokan osztozunk, osztoztunk már.

Igazad van, jól látod, hogy az élet (vagyis a hastánc) "nem fenékig tejfel".
Mindenki megküzd a maga démonaival, a felesleges, lehúzó gondolataival.
Ezzel mindannyian így vagyunk, nincs kivétel.

(Ja, lehet, hogy van, és szuper, hogyha egy hastáncosnak semmi gondja nincs se önmagával, se a világgal, se a tánccal, se a tánctudásával! Az valószínűleg egy sokkal, de sokkal könnyebb élet.)

Általában a "művész emberek" megküzdenek "magukkal" a művészetükért.
Ez természetes.

És az is természetes, ha a problémáinkat elhozzuk a táncórára.
Ezért soha ne ostorozd magad!

Szerintem a lehető legjobb gyógymód a tánc az összes lelki bajra. :-)

A legzseniálisabb táncokat minden táncművésztől és tanítványtól akkor láttam, amikor rettenetesen fájdalmas élmények érték őket, vagy szimplán csak teli voltak világfájdalommal.
Ilyenkor az összes benned lévő "negatív" energiát, fájdalmat, bánatot, bosszúságot, dühöt, agressziót, szenvedést beleteheted a táncodba.

Ennek két pozitív hozadéka is lesz (legalább kettő, de talán több).

1, A nézők számára sokkal katartikusabb, átütő erejűbb lesz az előadásod, sokkal mélyebben átélik ők is a művészetedet.
Volt, hogy tanítványom a családban történt haláleset után nem sokkal lépett fel. Senki nem tudott arról, hogy mi történt vele korábban. De egy pisszenést nem lehetett hallani, amíg táncolt. Döbbent, szívbemarkoló csend követte minden mozdulatát.
És persze utána óriási vastapsot kapott, mint amilyet még soha azelőtt.

De egy szerelmi csalódás, civakodás is elegendő lehet ahhoz, hogy egy táncostól vagy tanítványtól magát a CSODÁT kapjuk meg. Akár egy táncelőadáson, akár az órákon.



2, Persze jobban örülök én is, ha a tanítványaim jókedvűen táncolnak. De ez nem mindig van így. És ha már egyszer citromot adott az élet, csinálhatunk belőle akár limonádét is, ugye? :-)))
A legegyszerűbb megoldás táncosként máris a kezedben van: kitáncolod magadból a fájdalmat, a rosszat, a sok felesleges gondolatot, ami felhalmozódott a fejedben. :-))) 

Így máris sokkal jobban érezheted magad, mert megkönnyebbülsz. A világ pedig lehet, hogy megint gazdagabb lett egy zseniális koreográfiával.... :-))))) 

A lehetőségek száma végtelen - bármit kezdhetsz azzal, amit aznapra dobott a gép.

Íme egy pár a kedvenceim közül:

Nekem ez a kedvencem. :-)))

*****************************

A képek forrása: Pinterest

****************************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
https://www.youtube.com/user/Mahasti10

Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.