Gyermek hastánc. Riportsorozat 1. rész. Kalamár Brigitta

A gyermek hastánc számomra nagyon izgalmas téma. Nem pusztán azért, mert érintett vagyok benne, hiszen a pici lányom, Hajnika (3,5) is már születése óta hastáncol. Sőt, már a pocakban is táncolt. Sőt, az összes gyerekem táncolt a pocakban is. :-)

Azt látom, hogy mind a gyerekekben, mind a szülőkben rengeteg kérdés felmerül a hastánc, főleg a speciálisnak számító gyermek hastánc kapcsán. Sőt, azt tapasztaltam, hogy gyakran magukban a hastáncosokban és hastáncoktatókban is felmerülnek kérdések, nem hogy a kívülállókban. :-) 

A gyermek hastáncról szóló cikksorozatunkban a leggyakoribb és az egészen speciális kérdésekre is keressük a válaszokat. Olyan képzett és rutinos magyar hastáncoktatók lesznek ebben a segítségemre, akik évek óta foglalkoznak gyerekekkel és szívvel-lélekkel oktatnak szerte az országban. 
Remélem, hogy a sorozat segít a gyermek hastánc kapcsán felmerülő kérdések tisztázásában, az esetleges aggályok, kételyek eloszlatásában

Elsőként Kalamár Brigittával beszélgettünk, aki Szolnokon okítja a kislányokat. 
A fotókon Brigitta és kis tanítványai láthatóak.  

***********************

Mahasti: - Brigi, kérlek, mindenekelőtt a kezdetekről mesélj nekünk. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a gyermek hastánccal, mi motivált abban, hogy elkezdjed?

Kalamár Brigitta: - A gyermekhastánccal úgy kerültem kapcsolatba, hogy az egyik felnőtt órámra egyszer váratlanul bekopogott két anyuka a kislányával. Kérdezték, hogy megnézhetik-e az órát és a gyerekek kipróbálhatják-e. Meglepődtem, de a többiek beleegyezésével igent mondtam. A két kislány, - akik akkor 6 évesek voltak-  fegyelmezetten végigcsinálták a kezdő felnőtt órát a maguk módján. Az anyukák az óra végén odajöttek és mondták, hogy összeszednek nekem egy csapatnyi gyermeket, ha tanítom őket. A következő héten már ott álltak a gyerekek és a szülők tettre készen és elindult az első gyermekhastánc csoportom, néhány nagycsoportos óvodás és néhány első osztályos gyermekkel.

Mahasti: - Hogy működik nálad a jelentkezés? A gyerekek maguk találják ki, hogy hastáncra akarnak járni, vagy inkább a szülők találják ki, esetleg erőltetik? Kisfiúk is járnak e?

Kalamár Brigitta: - Eddig még nem jelentkezett kisfiú, aki szeretett volna hastáncot tanulni nálam. 

A gyerekek maguk választják a hastáncot. 

Szerintem egy ilyen pici (ovis és elsős) gyermek esetében nem is lehetne sokáig erőltetni, hogy olyasmit csináljon, amit ő maga nem akar, csak a szülei. 

A pici gyermekek még érzelmi alapon működnek. Az első, ami megkapja a tekintetüket természetesen az, hogy úgy nézünk ki a fellépéseken a ruháinkban, mint a hercegnők. Ez nagyban befolyásolja egy ovis kislány döntését. 

Fontos számukra a biztonság érzet és az, hogy elfogadják az oktató személyét. Náluk még nagyon nagy százalékban számít az oktató személyisége. Anyáskodónak, türelmesnek, nyugodtnak és borzalmasan kreatívnak kell lenni, hogy az ő figyelmüket fenn tudjuk tartani. Monotónia tűrésük nincs még és ha elveszítjük a bizalmukat, soha többé nem jönnek órára. 

A gyermekhastánc oktatás esetében nem csak a gyerekek szimpátiáját kell elnyernünk, hanem a szülőkét is, hiszen a legdrágább kincsüket bízzák ránk. Én pici gyerekek esetében nem szoktam megtiltani, hogy a szülő bent üljön eleinte az órán csendben. A szülők nem a tánctudásunkra kíváncsiak elsősorban, hanem arra, hogy hogyan bánunk a gyermekükkel, milyen pedagógiai módszerekkel tanítunk. Ha a személyiségünk nem nyeri el a tetszésüket, hiába táncolunk profi módon, akkor is elviszik a gyermeküket máshová.

Mahasti: - Van e korhatár? Hány éves kortól járnak hozzád a gyerekek? Szerinted hány éves korban érdemes elkezdeni hastáncra járni? Találkoztál, találkozol e nehézségekkel ellenállással, kételyekkel a szülők részéről? Mit szoktak tőled leggyakrabban kérdezni a szülők?

Kalamár Brigitta: - Nekem a legfiatalabb tanítványom eddig 4 éves volt. Ezt a kort én még nem ajánlom kezdésre. Ilyenkor  hastáncoktatásról még csak véletlenül sem beszélhetünk. Inkább csak csoport összekovácsolásról, esetleg térformák kialakításának gyakorlásáról (kör, sor, oszlop), finommotorika fejlesztése eszközökkel (kiskendő, kisfátyol stb.) Rengeteg játék, sok dicséret, és jutalom ellenében (matrica, piros pont, nyomda) csak pár percnyi tanulás. Én a 6 éves kort tudnám javasolni kezdésnek.

Azok a szülők, akik már elhozzák a gyermeküket hastáncra, nem szoktak kételkedni abban, hogy ez hasznos lehet a gyermeknek. A hastánc eredetét illetően vannak furcsa elképzelések, de ha ezt megbeszéljük, akkor nem szokott semmi gond lenni a kezdetekben.  Szerintem a gond inkább 3-4 év elteltével  kezdődik, amikor kezdenek belelátni a hastáncos helyzetbe itt Magyarországon. Akkor nem győzök válaszolni az aggódó kérdéseikre J

Mahasti: - Milyen stílust tanulnak nálad a gyerekek? Mi a legalapvetőbb különbség a gyermekek hastánca és a felnőttek hastánc között?

Kalamár Brigitta: - Rengeteg különbség van a gyermek és a felnőtt hastánc között. Sőt inkább azt mondanám, csak különbség van. 

Először kezdeném a gyermekhastánccal:

Én személy szerint csak azért tanítok kezdetben  nekik valami kis fátylas koreót, hogy valami folyamatos táncolást tudjanak felmutatni otthon, vagy az iskolai farsangon, vagy az ovis társaknak stb. A gyerekek esetében szerintem, aki nem tanít koreót, az nyugodtan bezárhatja a boltot.  Csak az első évben lehet elodázni a fellépést (akkor is kell valahol, pl.: saját gála stb.), mert utána elvárás a gyerekek és a szülők részéről is. Ha nem lépteted fel a gyerekeket, akkor szintén elmennek máshová. 

Mivel a gyerekek idegrendszere még ebben korban fejlődés alatt áll, a nagymozgások jobban mennek nekik, mint a pici apró mozdulatok, ezért én látványtáncnak nevezném az ő esetükben a produkciót.  Valami látványeszközzel, valami térforma váltásokra épülő néhány egyszerű hastáncmozdulatot tartalmazó koreó az, amit meg tudnak tanulni. Ez sem egyszerű ám és sok-sok gyakorlást igényel mondjuk az is, hogy  körből oszlopba fejlődjenek.

 De ez a kis egyszerű fátylas koreó, amit az elején tanulnak csak a megtévesztés és a "mézes máz" részemről azért, hogy ott maradjanak nálam. Igazából az órák 15-20 percét fordítom csak a koreó megtanítására, a többi időben fejlesztő játékokkal szórakoztatom őket. Rengeteg egyensúlyfejlesztő, ritmikai vagy épp táncolós játékot lehet nekik kitalálni, amiben nagyon szívesen vesznek részt. Lehet velük technikázni is néhány percig, de azt is fel kell dobni valamivel, hogy egyáltalán megcsinálják, amit várunk tőlük. Én mindig próbálok a megértés útján is oktatni, de úgy tudom a gyerekek inkább utánzással tanulnak. Az elméletre is nyitottak, főleg a ritmusjátékokra. Azt imádják minden formában. 

Szóval összefoglalva azt mondanám, a gyerekek esetében csak és kizárólag a szeretettel való oktatás, rengeteg játék és hókuszpókusz, sok dicséret és jutalmazás, szabályok felállítása, határozottság és biztonság az, ami eredményre vezet és akkor el sem lehet őket zavarni az órákról, annyira szeretnek járni, sőt, otthon is gyakorolnak és készülnek az órákra apró figyelmességekkel. 

Nagyobb gyerekek esetében 9-10 éves kortól mondjuk már terhelhetőek. Egész órán képesek figyelni és nagyon gyorsan tanulnak. Sokkal gyorsabban mint egy átlagos felnőtt.

Felnőtt hastáncoktatás: Én már befejeztem a felnőttek oktatását. Saját döntésem volt. A mai nők már nagyon bonyolult életet élnek, rengeteg szerepben kell helytállniuk egész nap, alig tudják összekoordinálni a családot, hogy mindenki mindig eljusson a megfelelő helyre. Gondolok itt a gyerekek edzésétől, a szülői értekezletig, a beteg gyermekkel való orvoshoz menésig minden az ő nyakukba szakad, ezért örüljünk, ha egyáltalán el tudnak jönni órára. Az órákon idő kell nekik amíg egyáltalán átkapcsolnak arra, hogy ez most csak róluk szól és csak értük van. Addig nincs gond az oktatással, amíg csak technikai dolgokat tanulunk. Igazából nagyon sok ügyes és tehetséges nő van Magyarországon kortól, súlytól függetlenül, akik képesek lennének megtanulni táncolni. A gond szerintem ott kezdődik, amikor már eljutunk az önkifejezésig. Az érzelmek kifejezéséig mozdulatokkal. Hát nyugodtan kimondhatom, hogy a mai nők nagyon nagy százalékban  önbizalomhiányosak, nagyon nagyon gátlásosak, nagyon távol vannak már attól, hogy tudatában legyenek a saját női őserejüknek, testképzavarosak és nincsenek tisztába saját értékeikkel, szépségükkel. Egyébként imádnak járni órákra, mert ott megkapják mindazt, ami a női léleknek kell és picit kiszakadnak a túl férfias képességeket igénylő való világból. Mi sokat nevettünk, de sokat sírtunk is órán, mert a tánc a lélek rejtett nyelve és akaratlanul is előjöttek a problémák. Inkább már kezdtek táncterápiához hasonlítani az óráim, de arra sajnos nincs képesítésem, ezért abbahagytam a felnőtt oktatást.

Mahasti: - Miért fontos szerinted, hogy hastáncra járjanak a gyerekek? Fontos e egyáltalán? Mit ad a gyerekeknek, mi az a plusz, ami miatt esetleg jobb, mint más mozgás, más tánc?

Kalamár Brigitta: - Hát… onnan indulnék, hogy minden tánc nagyon-nagyon jó és szerintem az egyik legkomplexebb képességfejlesztő mozgásforma maga a tánc. 

Miért jobb, mint a többi?  Nagyon sok oktató reklámozza úgy a hastáncot, hogy ízületkímélő stb. stb. Már lassan közhellyé vált ez a mondat, pedig talán ez az, ami a többi tánc fölé emeli a hastáncot szerintem. Egyszer beszélgettem egy gyógytornásszal arról,  hogy ő milyen mozgásformára íratná be a gyermekét, ha lenne neki. Azt válaszolta, hogy igen bajba lenne, de talán hastáncra, vagy pilates-re vagy gyerekjógára. Kikerekedett a szemem, hogy honnan tudják a gyógytornászok, hogy a hastánc jó. Azt válaszolta, hogy tanítják nekik az egyetemen és amit ő tanult azt igyekezett kipróbálni, ezért a hastáncot is kipróbálta. Szerinte is ízületkímélő mozgásforma, amire nyugodt szívvel beíratná a lányát. Nem akarom nevén nevezni azokat a mozgásformákat, amik szerinte rendkívül károsak a gyerekek számára, de annyit elárulok, hogy a túlnyújtott ízületek minden esetben megbosszulják magukat már 20-30 éves kortól és rengeteg a náluk megforduló huszonéves fiatal, akiről kiderül, hogy épp efféle manapság is divatos mozgásformákat űzött kiskorában. 

Ezen kívül azt gondolom, hogy a lelki plusz, amit ez a tánc ad, az sem elhanyagolható. Ha megnézzük a többi táncműfajt, akkor azt látjuk, hogy vagy a férfi áll a nő mellet, vagy a többi nőtársa, de olyat, hogy egy nő egyes egyedül táncol a színpadon nem sok táncműfajban szokás. (Szerintem férfiközpontú társadalmunkban pont ezért nem fogadják el.) A tánc szerintem önismereti tréning. A fiatal lányok mire eljutnak a tini korba, megismerik saját testüket és úgy-ahogy megtanulják elfogadni, megértik, hogy ez a változás szükséges. Megtanulják használni nőiességüket, gyönyörű tartásuk lesz, ami kiemeli őket a tömegből, ezáltal önbizalmuk lesz, sikeresebbek lesznek a fiúknál, (ami egy tinilány esetében központi kérdés)  és szerintem az iskolai teljesítményük is nő a tánc által.

Mahasti: - Brigi, köszönöm, hogy ennyire kimerítő válaszokat adtál a kérdésekre! 

Az érdeklődők hol érhetnek el téged, ha a kislányukat Szolnokon vagy környékén szeretnék hastáncra járatni? 

Kalamár Brigitta: - Legegyszerűbben a kalamarb@freemail.hu e-mail címen, vagy pedig a FB oldalamon találnak meg: https://www.facebook.com/salimah.orientaldance/

*******************

Igen, sok kérdésre választ találtunk. Talán benned is maradtak még kérdések... Így a cikksorozatot hamarosan folytatjuk, hogy megismerhess még több szempontot, még több oktatót, még több pici hastáncost! :-)

 *********************************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel

www.mahasti.hu 

www.facebook.com/mahasti10

www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió,  Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.