2009. december 27., vasárnap

Ras El Sena 2009 - teljesen szubjektív beszámoló

Ma megvolt a Ras El Sena verseny, amit Yasmina stúdiója szervezett.
Mivel úgysem tudok aludni, gondoltam, megírom a beszámolót.

Szokás szerint éppen hogy sikerült beesnem a kezdésre. A zsűri 21 tagú volt, ami szerintem nagyon jó. Ráadásul pont jó helyre kerültem: Sefirah és Adnan között ültem, így a magamén kívül mindjárt két teljesen más nézőpontból is hallottam a véleményeket.
 Sefirah, én és Adnan (Köszönöm a képeket az O2Médiának.)

Nagyon erős volt a mezőny minden kategóriában, és sokan is voltak az indulók, de a szép táncokkal és szép nőkkel, jó zenékkel hamar elröpült az idő. Mellesleg 11-21 óráig tartott a verseny...

Amint leültem, egyből irtózatos hátfájás tört rám, nem tudom, mitől, de azért végig tudtam csinálni a monstre üldögélést. :-)

Nagyon sokan odajöttek a zsűritagokhoz a vélemények miatt, és ez jó volt. Persze, most sem azok jöttek, akiknek szüksége lett volna szakmai véleményre ahhoz, hogy javuljon a táncuk...

Gyerek kategória
Hát, a gyerekek cukik és bájosak voltak, mint mindig. :-) A Jasmin Hercegnők hozták a szokásos színvonalat és a többiek is nagyon felkészültek voltak.
A Stúdióból Tóth Réka Anna indult, és 2. helyezett lett. Erre a versenyre is Haalima segített neki felkészülni egy tribal fusion koreográfiával, és jól egymásra is találtak benne (pl. a szám címe "Sáska, aki nem táska" lett...). Örülök, hogy ilyen eredményesen tudnak együtt dolgozni.
Réka nagyon magas pontszámokat kapott, ami, úgy gondolom, jogos is volt. A tánca versenyről versenyre tisztul, egyre jobban rátalál önmagára a táncban és minden képessége megvan ahhoz, hogy mozgásban is ki tudja fejezni az érzéseit, elképzeléseit, gondolatvilágát. Egy gyönyörű, izgalmas, szórakoztató, a humorát is megcsillantó táncot láttunk tőle, olyan tiszta technikával, hogy öröm volt nézni. :-))) Nagyon büszke voltam rá.
 
 
Réka, én és Yasmina

A csoportos kezdő kategóriában indulók is helyesek, bátrak, mosolygósak voltak. Tetszett a Shilla Lányai csoport, akik teljes összhangban voltak, és a Shaba Oriental Art kezdő csoport, akik egy Shaba stílusában koreografált, szép, visszafogott, de mégis pajkos táncot lejtettek.
 
Shillával 

Az egyéni kezdőben négyen is indultak a Stúdió képviseletében.
Szendi Boglárka volt az egyik, aki kiváló versenyző. Ő nem a Stúdió növendéke, de magánórák keretében most is engem kért meg, hogy segítsek a felkészülésében, amit ez alkalommal is megtisztelőnek tartottam és örömmel vállaltam el. Dekoratív, szépen mutat a színpadon a gyönyörű, saját készítésű ruháiban. Arcjátéka most is lenyűgöző volt, dinamikusan táncolt. Kiváló raqs sharqi táncos, már csak a technikát kell csiszolni egyes pontokon, de a kellő tűz és a dráma már megvan benne.

Takács Éva Bianka (Vicuska) felkészülésében is magánórákon segítettem.
Vicuska, ugyanúgy, ahogy Boglárka, ritka szorgalmas tanítvány, aki képes éjt nappallá téve gyakorolni.
Ez volt élete első versenye, és nagyon szép indulás volt. (A sok-sok szép, fiatal tehetséget látva szívem szerint indítottam volna egy külön kategóriát "Dekoratív és tehetséges tinédzserek, akik előtt nagy jövő áll" címmel, mert Vicuskán kívül is rengeteg ilyen kislány táncát nézhettem végig.)
Vicuska azzal fogadott a versenyen, hogy kicsit átírta, így én is izgultam egy kicsit, hogy mit is fogunk látni. Végül egy nagyon tüzes, nagyon dinamikus, elsöprő erejű táncot mutatott be, ami lenyűgözött minden zsűritagot (különösen a mellettem ülő Adnant, akitől maximális pontszámot kapott!) A fiatalos erő és lendület azonban néhány helyen a technika rovására ment, és ez némiképp visszavetette Vicuska pontszámait.
Szerencsére a pontszámokat a Stúdió képviselői közül senki nem vette a szívére (különben kár is lenne versenyeken indulni), így Vicus táncában is hamarosan újra gyönyörködhetünk a január 30-i egri versenyen.
Ő egy abszolút színpadra termett ember. :-) Ja, és anyukájának üzenem, hogy szép volt a ruhája is, sokan megdicsérték! :-)

Kállai Vivien még nem rég óta jár hozzám, egyébként a szép, tiszta mozgást és a stabil alapokat Monittánál szerezte. Vivien török zenére táncolt, így aztán le sem tagadhatta volna török származását... (Természetesen, nem az, de nagyon hiteles török lányka lenne belőle.) :-)
Bájos, dekoratív, mind a megjelenése, mind a tánca esztétikus, harmonikus, öröm nézni. Jó volt a zeneválasztás is, illett az egyéniségéhez. Jó volt a zenei interpretációja is, bár, mint kiderült, improvizáció volt a tánca, mivel elfelejtette már az elején a koreográfiát (ez gyakran előfordul....), de ezt nem lehetett észrevenni.

Nyúl Zsanett kezdőként élete második versenyén vett részt, és itt már saját koreográfiájával indult. Szép ruha, szép tánc, a technikája pedig most is lenyűgöző volt. Jó látni, hogy van, akinek a verseny izgalmai ellenére sem esik szét a mozgása. Ez ritka adomány! Zsani technikáját most is sokan dícsérték, és kiemelték, hogy kezdő létére milyen szépen táncol.

Összességében a lányok mindannyian tudták hozni legalább azt a színvonalat, ami elvárható volt tőlük a tudásszintjük, felkészülésük, munkájuk alapján, a javítani valókat pedig majd az órákon csiszoljuk. Nagyon büszke vagyok rájuk, nem csak a táncuk, hanem a bátorságuk miatt is, hogy el mertek indulni egy ilyen komoly versenyen.


A csoportos haladó kategóriában volt a legnagyobb a küzdelem, mint mindig. Nagyon erős volt a mezőny, a legjobb iskolák legjobb csoportjaival. Sajnáltam, hogy a Holdfény Lányai nem tudtak most indulni, de mi már a január 23-i és 30-i versenyekre készülünk, és ez viszi el mostanság az energiánkat.
Nem is tudok kit kiemelni, olyan jók voltak.  Voltak 10-12 fős csoportok is (a tánctér max. 8 nm volt...), így az általunk már ismert és gyakorolt "hering hastánc" a mai napon új értelmet nyert a számomra. Különösen a fátylazások voltak érdekesek... Ja, meg a botos táncok...

Egyébként egyszer volt egy olyan fellépésünk, ahol 4 fővel táncoltunk 1,5 nm-en egy formációs dobszólót... Az sem volt semmi, de azért amikor ezen a versenyen 12-en kétfátylaztak egyszerre egy formációs táncban, az azt hiszem, vitte a pálmát.

A csúcs most is az egyéni haladó kategória volt. Rengeteg versenyzővel, akiket már évek óta látunk, nyomon követjük a fejlődésüket.
Ebben a kategóriában Rembeczki Eszter képviselte a Stúdiót.
Hihetetlenül nagyot alakított a már a TranszOrient előadásban is látott Tavasz című fúziós koreográfiájában. Ez a tánc hónapról hónapra, előadásról előadásra csiszolódik. Egyre mélyebb tartalmak kerülnek benne felszínre, Eszti előadásmódja egyre meggyőzőbb, mindinkább önmagát adja. Hihetetlen precizitással, technikával táncolt most is, élete legjobb táncát mutatta (persze, minden versenye után ezt mondom, de tényleg így van!) :-)
Ja, és kiemelném a profi be és levonulást, amiről sokan még a haladó kategóriában rutinos előadó létükre is elfelejtkeznek.

Eszti tánca most is megosztotta a zsűrit, de szerencsére, ez benne sem okozott törést és továbbra sem veszítette el a versenyzői kedvét. Mondhatni, már megszoktuk, bár olyan még nem volt, hogy a zsűri először arról szavazott volna, hogy pontozzák-e Eszti táncát vagy sem. :-)  Ha az ember "alteros" és felvállaltan a saját stílusában táncol, eltérve a hagyományos utaktól, annak tisztában kell lennie azzal is, hogy mindig lesznek, akiknek ez nem nyeri el a tetszését, és sok időbe telik, míg elfogadják.

A verseny végén igazi nyereményeső várta a fellépőket. Nem csak a helyezetteket díjazták, hanem a zsűri tagjai maguk is rengeteg különdíjat kiosztottak.
Tőlem is kaptak különdíjakat néhányan: Gulyás Orsolya (egyéni kezdő kategória), Gecsei Alíz, Balogh Patrícia, Buzdor Adrienn és Rembeczki Eszter (egyéni haladó kategória).

Eszti egy workshop részvételi lehetőséget nyert 2010-re.
Ezeken kívül mindenki, aki a Stúdiót képviselte ezen a versenyen, két-két belépőt kap tőlem a január 23-i IV. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Hastáncversenyre.

A gyerekek Karácsonya (aranyköpésekkel)

"Úgysem az ajándék a lényeg, hanem a szeretet! Igaz, anya?" /Doki/

Dokival sokat beszélgettünk arról, hogy mit szeretne Karácsonyra.
Persze, a legfőbb vágya egy "cédés játék" volt, lehetőleg sok öldökléssel és géppuskatűzzel. Hát, erre nemet mondtam, mondván, hogy akkor azt majd megveszi magának a saját pénzén.

A második világháborúról szóló könyvet (ami kimondottan gyerekeknek szól), azt hajlandó voltam megvenni, bár alig tudtam megértetni Dokival, hogy nem visszük egyből haza, hanem majd a Jézuska hozza december 24-én. Erre Doki közölte, hogy de nincs is Jézuska, így végül megmaradtunk a Télapónál, az eladó hölgy aktív közbenjárásával. Sikerült is Doki nevére félretetetni a könyvet, hogy a Télapó biztosan tudja, hogy az az ő számára lesz, amikor eljön a könyvesboltba az ajándékba félretett könyvekért. :-)
Azért a biztonság kedvéért Doki este még írt egy levelet is a Télapónak: "2.világháború lécihozdel"

Amikor csomagoltuk és felcímkéztük az ajándékokat, akkor  ő is lelkesen összeállított egy kis csomagot Ildikó részére: tett bele egy kis papírdobozt, egy kokárdát, egy Coca Cola poharat és ilyesmiket, amit csak talált, és nem sajnálta odaadni. :-) Aztán felcímkézte ő is a csomagját: "Ildikófogadel nemtecikasembaj"
Nagyon megható volt.

Doki nagyon szeretett volna Karácsonyra lime-ot is. Nem tudom, miért, de ez volt az egyik nagy vágya.
Egyik este beszélgettünk az ágyban, lefekvéskor:
- Doki, a lime-on kívül mit szeretnél még Karácsonyra?
Doki zavartan mosolyog, szégyenlősködik...
Noszogatom:
- Na, nem mondod meg?
Doki lehajtja a fejét, eltakarja az arcát:
- Ááá, úgysem lehet...
- Naaa, de mondjad. Honnan tudod, hogy nem lehet?
- Hát.... hárommillió dollárt.
- Ööö... Ja, hát igen, azt tényleg nem lehet. Akkor inkább maradjunk a lime-nál.

********

Keresztanyukáméknál a 3 éves Maja baba karácsonyi monológokkal szórakoztatta a nagyérdeműt:
-  Én bíjok ám cigánykejekezni! Olyan ejőszen tudok cigánykejekezni, mint egy bagoly! Ész így isz tudok cinálni. (Kiterül az ágyon.) Meg így isz! (Másképpen is kiterül az ágyon.) Ész a fijúknak fütyije van, a lányoknak puncija. Ész popója isz van a lányoknak!
- És a fiúknak? Nekik nincs popójuk?
- ... De. Nekik isz van. Ész olyan gyojszan tudok futni, mint egy bajta!
(Sajnos, azóta sem tudtuk kideríteni, milyen gyorsan tud futni egy "bajta".)

Így aztán Doki nélkül sem unatkoztam, és nem maradtam szórakoztató szövegek nélkül Karácsonykor sem. :-)

2009. december 21., hétfő

Cukiság Karácsonyra (már csak a bókbödön hiányzik...) :-)))

Az egyik levelezési listás levelemben írtam arról, hogy szeretnénk a listatagoknak
kedveskedni valamilyen hastáncos ajándékkal Karácsonyra. Valami olyasmivel, amiből
sok van és ezért sokan fel tudják használni (a levlista tagjainak száma már így is kb. 700 fő),
és nem csak hasznos, de szép és kedves ajándék is.
A lányok ötleteiteiből is merítettem (amiket a hastáncos karácsonyos cikkemhez küldtek),
így esett a választás
a karácsonyi ajándékutalványra.
Felteszem ide is, hogy mindenki számára elérhető legyen, és persze a honlapomról is elérhető
lesz nemsokára.





(Köszönöm Gabinak, hogy meg tudta úgy csinálni, hogy ide is beilleszthessem!)

És egy jó hír azoknak, akik a karácsonyi hajsza és az ünnepi időszak ellenére is eljönnek az órákra (tehát azoknak a sorstársaimnak, akik egyetlen hetet sem bírnak ki hastánc nélkül...) :-)
- az órákra kinyomtatva is hozok utalványt, amit, természetesen, minden jelenlévő kézhez kap, és így akár emlékbe is eltehető, könyvjelzőnek (satöbbi...) felhasználható.
Tehát ha eljöttök az órákra, akkor nem szükséges kinyomtatnotok az utalványt, mert tőlem személyesen is megkapjátok. :-))

Az UTALVÁNYRÓL

Az utalvány értéke 1 000 Ft. Ezt a kicsi (és szerintem nagyon cuki) karácsonyi utalványt - mivel tényleg Karácsonyra szántuk azoknak, akik élni szeretnének vele - 2009. december 21-31 között használhatjátok fel a Mahasti Hastáncstúdióban óradíj fizetésekor, bérlet vásárlásakor a bérlet értékétől függetlenül, magánóra díjának kifizetésére, a cd és dvd sorozat darabjainak megvásárlásakor.

Minden kedves vendégünknek nagyon boldog Karácsonyt, békét és táncos sikereket hozó Új Évet kívánunk! Szeretettel várunk Titeket az idei év utolsó napjaiban is, és természetesen, jövőre is!
Mahasti és a Stúdió oktatói, munkatársai

2009. december 17., csütörtök

És a verseny plakátja!

Annyira szép! Johanna ismét nagyot alakított. :-)))
Elárulom, hogy nagyon szépeket tervezett és alig bírtam választani. Legszívesebben az összes tervet feltenném, annyira szépek...
De maradok az egyetlen kiválasztottnál.
És persze szponzorok és helyszíni segítők jelentkezését továbbra is várom. :-)
Ennek az oldalnak a legalján pedig szavazhattok a hastáncversenyek kapcsán. Csak egy kicsit kell keresni...


2009. december 11., péntek

Dokival reggel

A reggelek egy kicsit nehezek...
Lassan indul a nap Dokinak és nekem is és ezért nehéz összeszedni magunkat.
Pl. ilyenek történnek, mint tegnap reggel.

Dokit nagy nehezen ráveszem az öltözésre. Lehúzza a pizsamagatyáját a bokájáig, és áll egy szál pizsamafelsőben meg fütyiben. Áll, áll... Mereng... Egyszer csak a tévében felzúgnak a motorok, erre Doki felélénkül, előre teszi a kezét, mintha motorozna, berregni kezd és vadul elindul a lakásban körbe-körbe, bokáján a gatyával: - Vmmm, vmmmm....

Nagy nehezen visszahozom, próbálunk tovább öltözködni. Én összeroskadva ülök a kávémmal, Doki egyik lábáról a másikra áll, gondolkodik, mereng, lépked ide-oda a ruhái között... Viccelődve megkérdezem:
- Na mi van, baktat a tétova teve tova?
Erre Doki közel hajol és ő is valami irtózatosan nagyot akar mondani. Válaszként az arcomba vágja:
- Motor! S***edbe kotor!

2009. december 8., kedd

Doki és az after shave

Dokit tegnap reggel be kellett kennem a nyakánál egy kis after shave-vel. Arra gondolt, hogy akkor majd megszagoltatja a többi gyerekkel és akkor közben azok odabújnak a nyakához... Különösen a Virág... :-)

Az after shave neve "Open Road", így Doki ma reggel már ezt kérte:
- Azt ígérted, hogy ma reggel is bekensz azzal a vagány motoros izével!...
Hát persze, hogy bekentem.
Nagyon izgult, hogy útközben le ne jöjjön róla, ezért tegnap is csak indulás előtt kenhettem be, hogy megmaradjon az iskoláig.

***

A régi Doki aranyköpés rajongók már olvasták, de beteszem újra, mert pont ide illik:

Doki imádja az autókat, és Zoltán Ferrari parfümjét. Ma reggel is ellopta, elkezdte magát fújkálni vele, és közölte: "Gyorsan befújom magam Mitsubishi-re." (2006. december)

2009. december 7., hétfő

Hastáncverseny

Ha már úgyis ilyen jól benne vagyok a blog írásban, felteszem a 2010. január 23-i versenyünk kiírását is. :-)
Aki olvassa, adja tovább!
Köszönöm. :-)
---------------------------

VERSENYKIÍRÁS


Kedves Hastáncosok!

Örömmel értesítünk benneteket a

Mahasti Hastánc Stúdió
szervezésében megrendezendő

IV. HOLDFÉNY LÁNYAI
Páros és Csoportos Nemzetközi Hastáncversenyről.

Helyszíne:
CSILI Művelődési Központ Színházterme
Bp. XX. ker, Nagy-Győri István u. 4-6.

Időpontja:
2010. január 23. szombat 11 órától

Magyarország egyetlen kizárólag csoportoknak szóló hastáncversenye immár 8 éve.
A magas színvonal megtartásának érdekében ez a verseny csak kétévente kerül megrendezésre, ezért itt valódi elismerést jelent helyezést elérni, vagy egyáltalán részt venni, elindulni rajta, legyen szó akár kezdő, akár haladó csoportokról.
Erre a versenyre a legnagyobb, legjobb iskolák jelentkeznek, de rendszeresen fellépnek rajta kisebb, újonnan alakult hastánciskolákat, klubokat képviselő csoportok is. Külföldről is egyre több csoport nevez, így a versenyzők ténylegesen, itt helyben, Magyarországon is nemzetközi mezőnyben mérettethetik meg magukat.
A rendezvény a hagyományokhoz híven idén is nemzetközi, tehát szeretettel várjuk valamennyi hastánciskola képviselőit, Magyarország egész területéről és külföldről egyaránt!

Kategóriák:

1, Felnőtt kezdő páros és kiscsoportos - 14 év feletti kezdőkből, amatőrökből álló párosok és max. 5 fős csoportok számára.

2, Felnőtt kezdő nagycsoportos - Minimum 6 fővel, kizárólag amatőrökből álló csoportok számára. Maximum létszám nincs, 10 fő felett nevezési díj kedvezmény!
Csak olyan koreográfia nevezhető, amely semmilyen versenyen nem ért még el 1-3. helyezést.

A kezdő kategóriákban indulhatnak azok, akiknek mestertanáruk, oktatójuk ezt javasolja (pl. még nem voltak helyezettek, régóta táncolnak, de még nem versenyeztek, tudásszintjük még nem elegendő a középhaladó kategóriához), nem működnek táncelőadóként, nem oktatnak, nem vezetnek tánciskolát.


3, Felnőtt középhaladó páros és kiscsoportos - 14 év feletti középhaladókból, amatőrökből álló párosok és max. 5 fős csoportok számára.

4, Felnőtt középhaladó nagycsoportos - Minimum 6 fővel, kizárólag középhaladó amatőrökből álló csoportok számára. Maximum létszám nincs, 10 fő felett nevezési díj kedvezmény!
Csak olyan koreográfia nevezhető, amely semmilyen versenyen nem ért még el 1-3. helyezést középhaladó, haladó kategóriában.

A középhaladó kategóriákban indulhatnak azok, akiknek mestertanáruk, oktatójuk ezt javasolja (pl. még nem voltak helyezettek, régóta táncolnak, de még nem vagy csak keveset versenyeztek, tudásszintjük még nem elegendő a haladó kategóriához), nem működnek táncelőadóként, nem oktatnak, nem vezetnek tánciskolát.

5, Felnőtt haladó páros és kiscsoportos 14 év feletti, haladó szintű párosok és max. 5 fős csoportok számára.

6, Felnőtt haladó nagycsoportos
Minimum 6 fővel, haladó tudásszintű csoportok számára. Maximum létszám nincs, 10 fő felett nevezési díj kedvezmény!
Olyan koreográfia is nevezhető, amely versenyeken már ért el helyezést középhaladó-haladó kategóriában, de ez nem feltétel és nem is kizáró ok.

A haladó kategóriában indulhatnak mindazon csoportok és párosok,
- melyeknek bármely tagja már ért el 1-3. helyezést egyéni vagy csoportos kategóriában bármely hastáncversenyen középhaladó-haladó kategóriában;
- akikkel együtt táncol oktatójuk, koreográfusuk, vezetőjük;
- akik olyan koreográfiát adnak elő, amelyik ért már el 1-3. helyezést bármely hastáncversenyen középhaladó-haladó kategóriában;
- felkészültségük és mestertanáruk, oktatójuk szerint rendelkeznek azzal a tánctudással, ami ebben a kategóriában elvárt;
- a tagok bármelyike oktat, iskolát vezet, rendszeresen fellép.


7, Junior páros és csoportos - Ebben a kategóriában indulhatnak azok a párok és csoportok, amelyek 14 év alatti gyermekekből állnak, illetve a csoport átlagéletkora nem haladja meg a 14 évet.

Nevezési határidő:
2010. január 10.
A nevezéseket jelentkezési sorrendben fogadjuk mindaddig,
amíg a létszám be nem telik.
A versenyen maximum 40 páros / csoport indulhat.

Az érvényes nevezés feltételei:
- a kitöltött jelentkezési lap leadása,
- a nevezési díj befizetése, illetve az azt igazoló szelvény bemutatása,
- a zene leadása CD-n/e-mailben január 10-ig (audió vagy mp3 formátumban).

- A versenyzők bármennyi koreográfiában indulhatnak,
amennyiben vállalják,
hogy mindegyik koreográfia esetén befizetik a nevezési díjat.

Nevezési díjak:
- Párosban – 4000 Ft/fő
- Csoportban – 3000 Ft/fő
- Amennyiben marad hely, akkor a helyszínen a nevezési díj párosban 4500 Ft/fő, csoportban 3500 Ft/fő
- Kedvezmény: 10 főtől fölfelé a nevezési díj 2500 Ft/fő

A befizetés módja:
- A Mahasti Hastáncstúdió bármely oktatójánál személyesen.
- Banki utalással az OTP 11773195-05876392 számlaszámra.
- A közlemény rovatban kérjük feltüntetni:
- a csoport nevét,
- a résztvevők névsorát / számát,
- a koreográfia címét.
- A szponzoráló hastánckellék szaküzletekben a nevezési lap és a zenék leadásával egyidejűleg.

Egyéb feltételek:

Amennyiben egy kategóriába 4-nél kevesebb nevezés érkezik, azt a kategóriát összevonjuk más kategóriával. Kategória összevonás esetén előzetes értesítést küldünk.

Mivel a verseny egyik fő célja a kreatív műhelymunka támogatása, a kezdő és középhaladó kategóriákban csak olyan koreográfia nevezhető, amely semmilyen versenyen nem ért még el 1-3. helyezést. A korábban kezdő kategóriában helyezést elért produkciók a középhaladó kategóriában, a középhaladó kategóriában 1-3 helyezést elért produkciók haladó kategóriában indulnak.

Nevezni bármely új produkcióval vagy régi koreográfiával lehet, kizárólag a koreográfus nevének feltüntetésével (ez lehet egy személy vagy a csoport saját munkája is). Külföldi koreográfus esetén szükséges a koreográfustól származó érvényes felhasználási szerződés vagy engedély másolata is.

Sem alsó, sem felső korhatár nincs.

A csoportos kategóriában létszámkorlátozás nincs, mivel a CSILI színháztermének színpada legalább 80 nm.

Stílusmegkötés nincs. Indulni lehet bármilyen stílusú keleti tánccal, legyen az akár népi, akár modern tánc, az orientális tánc bármely határterülete, fantázia v. táncszínház jellegű produkció. A zsűri nem egymással hasonlítja össze a különböző csoportok stílusát, hanem azt veszi figyelembe, hogy a csoport által előadott produkció stílusa mennyire felel meg a nevezési lapon megadott stílus jegyeinek. (Raks sharki, dobszóló, saidi, fúzió, fantázia, törzsi, modern pop stb.)
Örömmel fogadjuk a műfajok határait feszegető, újító szándékú produkciókat és a teljesen tradícionális, klasszikus táncokat is.

Bármely eszköz használata megengedett, akár egy koreográfián belül több eszközé is. (Tűzzsonglőrök biztonsági okok miatt nem vehetnek részt a produkciókban.)

A táncosok rendelkezésére álló idő:
Párosban - 1:30-4:00 perc
Csoportban - 1:30-5:00 perc
Az időtúllépés maximum 10 mp lehet. Ezután a technikus lekeveri a zenét!


A táncok sorrendje:
A jelentkezéssel fordított sorrendben következnek a táncok,
azaz az elsőként regisztráló csoport táncol utolsóként, az utolsóként jelentkező pedig elsőként.
Érkezés a fellépés kezdete előtt fél órával.

A fellépési sorrend fent lesz a www.mahasti.hu honlapon, illetve a versenyző csoportok képviselőinek e-mailben is elküldjük.


Pontozás:
A zsűri létszáma kb. 15 fő, akik nyílt pontozással értékelnek 5-20 pontig.
Holtverseny esetén megosztott helyezéseket kapnak a versenyzők és
sorsolással dönt a zsűri a nyereményekről.
A zsűri tagjai a hazai hastáncélet neves képviselői,
illetve a főszponzorok megbízottjai.
A zsűri tagjairól és a nyereményekről hamarosan tájékoztatunk Titeket.


A zsűrizés főbb szempontjai:
- térkihasználás, színpadkép
- csoportösszhang
- nézőkkel való kommunikáció
- előadásmód, érzelmek megjelenítése
- az előadott tánc stílusa harmóniában van-e a választott zene stílusával (pl. zene és a kosztüm összhangja, a speciális zenei stílusok, ritmusok lépéseinek, mozdulatainak alkalmazása, változatossága stb.),.
- a koreográfia nehézségi fokának és a táncosok technikai tudásának összhangja
- az eszközök funkcionális használata,
- kreativitás, művészi hatás.
- A produkciónak (fantázia és fúziós táncok esetén is!) min. 40%-ban tartalmaznia kell az orientális táncok elemeit. Ezek hiányában a zsűri a produkciót „hastáncversenyen értékelhetetlennek” minősíti.


A zenéket kérjük január 15-ig előre leadni.
Ez szintén megtehető a Mahasti Hastánc Stúdió bármely oktatójánál és a felsorolt hastánckellék szaküzletekben.
Az összes számot felvesszük egy cd-re a fellépések szerinti sorrendben, hogy elkerüljük a versenyeken szokásos tolongást a technikusi szoba előtt. Ezzel, reméljük, a Ti vállatokról is leveszünk egy terhet a verseny előtti izgalomban, s így Ti is nyugodtabban készülődhettek.
Ha nem e-mailben külditek a zenét, akkor a verseny végén a leadott cd-ket átvehetitek a technikusi szobában.

Szeretettel várjuk jelentkezéseiteket, további ötleteiteket, javaslataitokat, kérdéseiteket.

Üdvözlettel,
Mahasti
és a Szervezők

Hastáncos karácsony


A HarmoNeten - ha minden igaz - hamarosan megjelenik a cikkem. Most arról írtam, hogy milyen karácsonyi ajándékokkal lephetjük meg hastáncos és leendő hastáncos kedvesünket, barátnőnket (anyukánkat, unokánkat stb.).
Beillesztem ide is a cikket. Remélem, sikerül... :-)
Természetesen, ott majd nem ezek a képek szerepelnek illusztrációként. :-)

------------------------


Hastáncos karácsony

Mivel lepjük meg életünk párját, vagy legjobb barátnőnket, ha tudjuk, hogy él-hal a hastáncért? Mit ajándékozzunk neki, ha férfiként szeretnénk, hogy a párunk hastáncolni kezdjen, de nem tudjuk, hogyan vezessük rá? Mi a tuti befutó egy leendő hastáncosnak, ha szeretnénk támogatni a tánc elkezdésében, és mi a nyerő egy már-már profinak számító hölgynél?

Néhány ajándékozási tipp tanácstalan férfiaknak és nőknek, hastáncosok és leendő hastáncosok barátainak, ismerőseinek. Az ötletek legnagyobb része nem csak karácsonykor, hanem egyéb ünnepek alkalmával is jól hasznosítható.

Az, hogy mit ajándékozunk, több mindentől függhet.
Pl. tudjuk-e konkrétan, hogy minek örülne, hajlandó-e ezt elárulni és megosztani velünk vagy a barátainkkal. Ha ki tudjuk húzni belőle, könnyebb a dolgunk, de ha nem szeretné elmondani, vagy ha mi magunk ragaszkodunk ahhoz, hogy abszolút meglepetésben részesüljön, és az ajándékozott még az ajándék témáját se sejtse előre, akkor kicsit nehezebb.

Döntsük el előre azt, hogy saját készítésű ajándékkal készülünk, avagy venni szeretnénk valamit. Kulcsfontosságú kérdés az ajándék kiválasztásában az is, hogy milyen összeget szánunk rá.

Kezdjük a saját készítésű ajándékokkal, ami talán inkább a táncos barátnőknek lehet segítségére:

Ha a megajándékozott már megrögzött hastáncos, akkor az ügyes kezű, kreatív barátnők (vagy anyukák…) készíthetnek, varrhatnak, díszíthetnek, gyöngyözhetnek akár gyakorlóruhát, akár fellépő ruhát is, főleg, ha jól ismerik a táncos hölgy méretét és ízlését.
Ha kevésbé vagyunk ügyesek, vagy kevesebb pénzt/időt szánunk az ajándékunk elkészítésére, egy szép gyöngyékszer is megteszi. Bármilyen szín, forma megfelelő lehet, ez csak rajtunk áll. (Nőként úgyis tisztában vagyunk vele, hogy ékszerből soha nem elég.) Ha egy csoportban táncolunk, nyilván könnyebb a dolgunk, hiszen így hétről-hétre látjuk, milyen színeket részesít előnyben, milyen stílusú ékszereket szeret a megajándékozott.
Ha inkább a konyhaművészethez vonzódunk, akkor készíthetünk számára valamilyen keleti süteményt, amihez rengeteg receptet találunk a neten is, a rendkívül egyszerűektől az egészen bonyolultabbakig, amik igazi kihívást jelenthetnek főzőtudományunk számára.

A számítástechnikában jártas férfiak és nők könnyedén összeállíthatnak egy következő évi naptárt is különböző hastáncos képek felhasználásával. (Arra azért nagyon ügyeljünk, hogy semmiképpen ne a konkurencia képeiből válogassunk!…). Célszerű ehhez választottunk műtermi, esetleg fellépésen készült képeit felhasználni, és a siker garantált!


Ha nem ragaszkodik egyik fél sem a saját készítésű ajándékhoz, akkor is rengeteg lehetőség áll előttünk.

Kedvesünk számára csodás ajándék lehet egy igazi műtermi fotózás, ahol megörökítik őt a legszebb pózokban, a legszebb hastáncos ruhában, legkedvesebb kellékeivel. De tartós, akár életre szóló ajándékot is adhatunk, ha titokban meg tudjuk szerezni kedvenc hastáncos fotóját, és azt kinagyíttatjuk, szép (akár saját kézzel díszített, festett, flitterezett stb.) keretbe tesszük.

Ha kedvesünk érdeklődik az orientális kultúra iránt, legyen akár kezdő, akár haladó, egy hastánccal kapcsolatos könyvet biztosan örömmel fogad majd. Magyar nyelven a könyvesboltok kínálatában már legalább 5 féle könyv szerepel, de az interneten keresztül rendelhetünk számára bármely országból, bármilyen nyelven hastáncos könyvet. Itt viszont figyeljünk a szállítási határidőkre, mert a karácsony már igen közel van! (Természetesen, ha nem érkezik meg időben a csomag, hastáncos kedvesünk később is (pl. születésnap, valentin nap, névnap) örömmel fogadja majd ajándékunkat. Ha mélyebben is érdekli az orientális kultúra, választhatunk számára más, keleti témájú könyvet is, az egyéb érdeklődési köreitől függően. Ezek szólhatnak az iszlámról, a keleti építészetről, fáraókról, történelemről, vagy akár a keleti konyhaművészetről is. A lehetőségek száma szinte végtelen, de ha mégsem tudnánk dönteni, egy könyvutalvány is megteszi, amivel kedvesünk később elzarándokolhat kedvenc könyvesboltjába és kedvére válogathat a keleti témájú könyvek között.

Nekünk pedig érdemes elzarándokolnunk karácsony előtt a hastánckellék szaküzletekbe is, ahol mindig kínálnak valamit akciós, kedvezményes áron. Itt találunk kedvesünk számára ruhákat és kellékeket minden mennyiségben. Érdemes előre megbeszélni, hogy a bolt vállalja-e a cserét, ha kedvesünk tetszését mégsem nyerné el az ajándék, vagy nem passzol a méret satöbbi. Ha a bőség zavarában nem tudnánk választani, akkor végső esetben itt is dönthetünk az ajándékutalványok, vásárlási utalványok mellett, amelyeket már minden bolt kínálatában megtalálunk különböző értékekben.

Ha már a tárgyaknál tartunk: lehet, hogy nem túl eredeti és fantáziadús, de mindenképpen jól hasznosítható ajándék lehet pár csomag keleties hangulatot árasztó füstölő és tartó, egy szép vízipipa és a hozzá tartozó kellékek (pl. illatos dohányok), amelyek akár lakásdekorációként is szolgálhatnak. Jól jöhetnek a lakás keleties jellegének hangsúlyozásához a keleti bútorok, párnák, bármilyen hangulatos lakásfelszerelés is, amelyek nem csak kellemes környezetet teremtenek, de utalnak a tulajdonos érdeklődési területére is. Ha kedvesünk érdeklődik a keleti zenék iránt és minket sem zavarna különösebben az otthoni gyakorlása és a "döcögős" első lépések, akkor akár egy szép, míves darbukával vagy egyéb keleti hangszerrel is meglephetjük őt. (Ezek még a legrosszabb esetben is szép díszei lesznek majd lakásunknak, szobánknak vagy akár a vízipipa sarkunknak.)





Ha viszont semmiképpen nem tárgyi ajándékkal szeretnénk kedveskedni, akkor is több lehetőség áll rendelkezésünkre az anyagi ráfordításunk függvényében.
Nem csak karácsonykor, hanem bármilyen ünnepi alkalomból meglephetjük az ünnepeltet egy arab vacsorával a gombamód szaporodó keleti éttermek egyikében. Itt gyakran hastáncosnők is fokozzák a hangulatot, így két legyet is üthetünk egy csapásra: kedvesünk a finom ételek mellett az ott táncoló hastáncos műsorában is gyönyörködhet (vagy kritizálhatja…)
Óriási meglepetést és örömet szerezhetünk egy másik, nem tárgyi ajándékkal is: befizethetünk egy nílusi hajóútra, vagy elvihetjük kedvesünket bármely arab országba is, ahol élvezheti a napsütést, a kényeztetést, a pihenést, a finom ételeket és ismerkedhet a helyi kultúrával, táncokkal is. Ha kedvesünk török stílusban táncol, bizonyára nem mond nemet egy törökországi utazásra sem.


Ha tudjuk, hogy kedvesünk, barátnőnk hová jár hastáncolni, kinek az óráit látogatja, felkereshetjük a stúdiót, az oktatót is (netről könnyedén kideríthetők a címek, elérhetőségek). Így vásárolhatunk hastáncbérletet az általunk választott értékben, megvehetjük a saját oktatójának dvd-it, cd sorozatát vagy kérhetünk a stúdióból ajándékutalványt is, amit az ajándékozott a saját elképzelései szerint használhat fel órákra, tanfolyamokra stb.

Zenéket, cd-ket, dvd-ket ajándékozhatunk minden mennyiségben. Ehhez azonban jó, ha tudjuk, hogy a megajándékozott milyen stílust szeret, mi van meg neki, hiszen nem biztos, hogy egy törzsi táncos pont egy Best of Raqs Sharqi zenei válogatással lesz boldog … Ha nem ismerjük pontosan a megajándékozott ízlését, táncstílusát, akkor kicsit nehezebb a dolgunk. De ebben az esetben készíthetünk válogatást pl. a saját kedvenc zenéinkből, és megkérhetjük hastáncos kedvesünket, hogy arra táncoljon majd nekünk... Bizonyára örömmel teljesíti kívánságunkat.


Nézzük meg azt az esetet is, ha hastáncosként mi magunk készülnénk valamilyen hastáncos meglepetéssel. Kellemes estét szerezhetünk pl. a párunknak egy csakis az ő számára összeállított kis műsorral (ráadásul így sokkal könnyebben „beadagolható” neki az kosztpénzből/karácsonyi ajándékokra szánt pénzből már októberben előre megvásárolt új fellépő ruha ára is…) De megajándékozhatjuk mi is őt valamilyen arab, török hangszerrel. Így élvezhetjük a közös zenélés örömeit, és ha párunk kedvet kap a doboláshoz, később talán a fellépéseken is kísérhet majd minket. :-)






(Aki hangszert kap, sosem unatkozik. És a párja sem....) :-)))


A tapasztalat azt mutatja, hogy a hastáncoló céges alkalmazottaktól szinte kötelező jelleggel elvárják, hogy a céges karácsonyon hastáncműsorral lepjék meg a többieket. Aki szeret szerepelni, bizonyára örül egy ilyen felkérésnek, aki viszont nem „fellépő típus”, nem szereti produkálni magát, annak számára biztos, hogy nem egyszerű ez a helyzet…
Ezért cégvezetőként, rendezvényszervezőként érdemes átgondolni, hogy ha ragaszkodunk a hastánchoz, akkor a kellemes, oldott hangulat megőrzése érdekében rendelhetünk komplett hastáncműsort is profi táncosokkal a céges karácsonyunkra. Így mindenki jobban jár: a feszengő alkalmazottnak nem kell mórikálnia magát munkatársai előtt (hogy utána hetekig ő legyen a téma a munkahelyen), a karácsonyi műsort pedig mindig nagyon feldobják a profi táncosok dobszólói, nőies és dögös táncai (arról nem is beszélve, hogy az ő számukra szintén ez lehet a legjobb karácsonyi ajándék).

Remélem, a tippekkel segítettem az ajándékválasztás nehéz feladatában és abban is, hogy szépséges, keleti hangulatú karácsonya lehessen minden hastáncosnak és családjának. Boldog ünnepeket kívánok!

Szeretettel,
Mahasti

--------------

Közben megjelent a cikk a Harmoneten is és itt olvasható: http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/52084-keleti-meglepi:-hastanc-es-kellekek-karacsonyra.html#kommentek_itt

Doki és még mindig a szerelem

Szerintem Doki "izgágaságához" nagyban hozzájárul az, hogy kicsit kikészíti a Virággal való kapcsolata. Virág ugyanis minden nap másba szerelmes. Általában Dokiba vagy Ricsibe, néha pedig más fiúkba.
Így mikor Virág Dokiba szerelmes, akkor Doki szeret iskolába járni és imádja az életet. Amikor pedig másba szerelmes, akkor Doki megtörik és depressziós lesz.

Mikor érte megyek az iskolába, már a járásán látom, hogy mi újság. Főleg, amikor így köszön, mikor meglát: - A Virág meg sem érdemli, hogy virágot hozzak neki!!!

Egyik nap teszek-veszek, közben beszélgetünk mindenféléről. Szóba kerül Virág is meg hogy Doki hogy el tud keseredni. Javaslok neki pár dolgot és próbálom meggyőzni, hogy kérjen az Univerzumtól boldog szerelmet, de ne konkrétan a Virágot, mert akkor esetleg kizárja a többieket, akikkel boldogabb lehetne...
Erre Doki tőle szokatlan komolysággal, teljesen férfias, határozott hangon közli:
- De anya! Én azt akarom, hogy a Virág legyen a szerelmem. Érted?!
Olyan magabiztosan és olyan határozottsággal mondta, hogy megállt bennem az ütő. Ránéztem a kis arcára és megértettem. Azóta nem vitatkozunk ezen és nem teszek javaslatokat.

Dokival az iskola...

Doki megkapta az első pár beírást a múlt héten. Vagyis hát én kaptam őket, de eddig mind az én hozzáállásomra vonatkoztak, most pedig Dokira. Hogy "vihogott" az órán foglalkozás közben, és szétültetés után is folytatta... (Az érdeklődésemre azt mesélte, hogy az volt ilyen mulatságos, hogy az egyik gyerek dobálta a radírját a tanári asztalra...)
Aztán másnap pedig "izgágáskodott" az órákon és kérték, hogy legyek szíves elbeszélgetni vele. Hát, elég sokat beszélgettünk erről, és azt hiszem, ez nem fog segíteni.
Van egy olyan gyanúm, hogy még sokszor fogok "izgágáskodásról" szóló beírást aláírni.

Aztán azt is felfogtam, hogy van némi igazság a "kis gyerek - kis gond, nagy gyerek - nagy gond" mondásban.
Kezdődnek a kissé súlyosabb problémák.
Doki nagyon szeretne telefont és ezért sok mindenre hajlandó (ha nem munkáról vagy tanulásról van szó...).
Először anyukám telefonját találtam meg nála véletlenül. Aztán az enyémet. Múlt héten pedig húgom céges telefonját, amit azért kapott, hogy most, hogy elutazik hétvégére, elérhető legyen sürgős esetekben. Szerencsére, a a vonat indulása előtt fél órával sikerült összefutnunk, így vissza tudtam neki adni.
Persze, Dokival mindegyik eset után hosszan elbeszélgettünk, és állította, hogy érti a dolog lényegét.
Balázzsal egy egész éjszakás programot is kitöltött a beszélgetésünk, hogy mi a teendő ilyenkor. Ő némileg drasztikusabb megoldásokat javasolt, én meg... nem. Végül is, én anyuka vagyok, meg Halak meg nem szeretem sem a veszekedést, sem a bántást, sem a büntetést. Az értelmes, tiszta kommunikációban hiszek... Csak ez nem mindig válik be. :-(
Végül Dokival megbeszéltem, hogy 2 hétig nincsen játszás a gépen, amin persze megsértődött, de azért viszonylag békésen tudomásul vette.

Zolinál volt vasárnap, és Zoli állította, hogy egész nap erről az esetről beszélgettek. A végeredmény: Doki megkapta Zoli régi telefonját, azzal a felszólítással, hogy nem viheti be az iskolába és csak játszhat rajta.
Erre mi történik ma reggel?... Doki állítja, hogy nincs nála a telefon, ami egyébként a zsebében dudorodik. Megkérem, hogy tegye le a szobájában. Megsértődik, berohan a szobájába, majd mikor kijön, közli, hogy letette.
Kiveszem a zsebéből, és ismét megkérem, hogy tegye le a szobájában... Ez megismétlődik párszor, végül elveszem a telefont saját kezűleg, Doki megsértődik a gonoszságomon és elindulunk az iskolába.

És nem tudok erre mit mondani. Olyan, mintha magamat látnám. Szinte semmiben nem különbözik attól, amit én vittem véghez kiskoromban...

------

Pénteken megyek Dokiért az iskolába. Ilyenkor hamarabb elviszem, hogy többet lehessünk együtt. Bemegyek, erre ő még vágdos az ollóval. Zavarba jövök: - Jaj, még tart az óra? Elnézést!
Laci bácsi: - Nem, már rég vége, csak Doki csinálja még. De jöjjön be, anyuka, és segítsen nyugodtan összepakolni, mert így sosem lesz kész...
És megkéri a gyerekeket is, hogy segítsenek Dokinak elpakolni.
Így az osztályban látható kép a következőképpen néz ki: Doki nyugodtan vágdossa kifelé a Mikulást a papírból, hol bal, hol jobb kézzel. A padszomszédja, Laló is beszáll, vág, mint a villám, hamar kész is lesz a maradékkal. Közben az aranyos kislányok sorban állnak Doki asztalánál, és viszik a helyére a holmijait: egyik a ragasztót, másik a rajzórás dobozt a kellékekkel, harmadik az ollóját. Én meg a földön térdelve próbálom összepakolni Doki táskáját, kérdezgetem a két tanárt, hogy mi a házi, mit kell hazavinni, összeszedem a maradék ceruzákat a földről Doki padja körül; közben Doki is mesél és mutogat, hogy mit kaptak aznap a Mikulástól. Ezek után szokott következni a "Gyerekek, segítsetek megkeresni Doki sálját/sapkáját/tornazsákját/pulóverét stb" című fejezet, ami most kizárólag a törölközőre vonatkozott, a többit kivételesen magától is megtalálta.... Így röpke félóra alatt elkészülünk, rólam már lesül a kabát, a tanítók pedig biztosan nagyon megkönnyebbülnek, amikor végre kisétálunk az ajtón. :-)

Doki és a Mikulás


- Anya, különben nincs is igazi Mikulás!
- Miből gondolod?
- Mert a Mikulás mindig megkérdezi, hogy jók voltunk-e, és ha igazi lenne, nem kérdezné meg..





Felfedeztem Story Waters-t :-)

Kár, hogy eddig nem ismertem, de bizonyára most jött el az ideje.

Zolinál láttam meg véletlenül az "Én vagyok Te, Te Isten vagy" c. könyvet. Ránéztem, és éreztem, hogy ez jó lesz. Az a bizonyos szívcsakrából jövő "ez jó lesz" érzés pedig mindig bejön. :-)

Szóval, kölcsönkértem, olvasom.
Rengeteg helyesírási hiba és elírás van benne, mintha a fordítóknak nem lett volna helyesírási javító programjuk... :-) De mostanra már megnyugodott a "bennem élő nyelvész" :-) és elfogadtam, hogy ez van. (Bár még most is nagyon égésnek tartom egy jó könyvet ilyen színvonalon kiadni, de ez már nem az én problémám.)

Amikor spirituális témájú könyvet olvasok (mást nemigen olvasok...) :-), akkor mindig érzem magamban, hogy mikor beszél egóból a szerző, és mikor nyilvánul meg belőle, általa a Valóság. Ezt nehéz lenne másképp elmagyaráznom, de így van. :-)
És Story Waters-nek ebben a könyvében még nem éreztem azt, hogy "na, akkor most ez az egó, aztán majd visszatér az értelmes tartalomhoz". Persze, még nem olvastam végig.

Sok minden található róla a neten, szóval, ez után a könyv után biztosan találok még tőle érdekes olvasnivalókat, és kíváncsian várom, hogy a róla készült felvételek bejönnek-e majd nekem.
Addig pedig itt egy kép, amit a Facebookon találtam róla, és nagyon szép. :-)



És ha már a spiritualitásnál tartunk, itt egy másik kép is. Ez nem őt ábrázolja, viszont ez is nagyon szép és hasonló a feeling. Azt hiszem, jól ellennék ezen a helyen.


2009. december 2., szerda

Színes a világ!

Végre ismét festettem selyemfátylakat!
Ha sikerül lefényképeznem őket, felteszem ide is a képeket.

Hihetetlen, hogy minden fátyolnak van gazdája, már a megszületése előtt szinte.
Festettem egy gyönyörű szívcsakrás-tavasztündéreset. Azt hittem, Zsuzsinak lesz, hiszen megígértem. De már valahogy közben sem azt éreztem, hogy ez az övé. És persze így is lett: Zsuzsi nem jött órára, viszont Orsi igen, és ő azonnal beleszeretett, a ruhájához és az egyéniségéhez is pont passzolt, és pont úgy nézett ki benne, mint egy tavasztündér. :-) Így az övé lett.
Este persze aztán ihletet kaptam Zsuzsi fátylához is és már tudom, hogy milyen színek kellenek hozzá.

Festettem még egy tengereset is magamnak, meg egy tüzeset, és még bennem van egy aranyos-zölderdős, de ez most halasztódik.
Alig várom már, hogy újra festhessek, alkothassak, kreatívkodhassak, egyedül, csöndesen.

Az órán tegnap mindenki az általam festett selyemfátylakkal táncolt és egyszerűen gyönyörű volt! Rengeteg szín, ami nagyon boldoggá tesz. Örülök, hogy mostanában ilyen színes a világom, és érzem, ahogy a rengeteg szín sugározza belém és belőlem az energiát, érzem a rezgésüket.
A lányok is sokkal szebben és mélyebb átéléssel táncolnak a gyönyörű fátylakban. Tényleg olyanok voltak, mint egy illatos rózsakert.

H1N1

Doki egyik reggel köhögött egyet, majd a földre vetette magát, és fetrengeni kezdett, miközben ezt kiabálta:
- Jaj! Segítség! Megérkezett hozzám a H1N1 vírus!!

Ezért érdemes tévét nézni...

Szerencsére nagyon okosan és értelmesen áll hozzá a kérdéshez.
Szerintem mára már mindenhol szállóigévé vált a kérdés:
- Ti már beoltattátok magatokat?
Erre helyettem általában Doki szokott válaszolni, mert megelőz:
- Köszönöm, nem!
Az "És miért nem?" kérdésre pedig ezt feleli:
- Mert mi gyógysze... ja, nem, vitamint szedünk helyette.

Örülök neki, hogy van értelmes véleménye a dologról.

2009. december 1., kedd

Dokival a hétvége. Végre ilyen is van.

Dokit nem vitte el Zoli a hétvégére. Így persze minden program borult, de egyáltalán nem bántam. Végre együtt lehettem Dokival. Hát ez az, amiért végül is abba fogom hagyni a hastáncoktató képzést...

Volt egy gyönyörű péntek délutánunk, amikor is elintéztük a nagybevásárlást. A szokásos módon végigjártunk minden kóstoltatást. Doki körbeudvarolta a kóstoltató csajokat, szóval tartotta őket, mindenkinek elmesélte, mennyire szereti az iskolát, és hogy van egy szerelme, a Virág. Nagy sikere volt, mint mindig, és a végére egészen megnyugodott.
Nem indult ugyanis zökkenőmentesen az egész... Lezajlottak a szokásos hisztik, és persze a vásárlást a számítógépes játékoknál kellett kezdeni. Dokinak kizárólag a 16+ jelű játékok tetszettek, abból is a leghorrorisztikusabbnak tűnők. És rosszulesett neki, hogy nem engedtem meg, hogy olyanokat vegyen a saját pénzén... Fél óra alatt sikerült választani és megegyezni. Kemény menet volt, és mindkettőnket kikészített.

Péntek este még főzni is tudtam, és szombat-vasárnap is konyhaművészkedtem. Ez is nagyon jólesett. Főleg az, hogy a családnak is ízlett. Imádok főzni, és ettől olyan igazi nőnek érzem magam.

Szombaton a hastáncoktató képzésben résztvevő lányoknak táncpedagógia tantárgy volt Rékával. Ez mindig egy erőteljes terápiás hétvége is, legalábbis a számomra. Így sajnáltam, hogy lemaradtam róla. De ez van... Azért beugrottunk Dokival, aki itt is remekül elszórakoztatta a lányokat az ebédidő alatt. Mesélt a katonás rajzairól, és leginkább tornázott a teremben, meg a tánchoz használt botokkal kardozott, különböző csatajelenteket és harci figurákat mutatott be.

Aztán Doki elkísért egy castingra. Egy érdekes tánctanítási munka van kilátásban, amit örömmel is csinálnék, de erről csak akkor írok majd, ha összejött.
Azért mentem el, mert éreztem, hogy jó lesz. A casting és a munka is. :-)
Doki természetesen ott is megcsinálta a műsort, de magához képest nagyon jó gyerek volt. Végig egy helyben ült egy széken, és folyamatosan beszélt. Kivéve, amikor táncoltam, mert akkor nagyon aranyosan, csöndesen figyelt.
De a beszélgetések közben végig hangosan kérdezgette, hogy mikor lesz vége, sokáig tart-e még, hány perc múlva megyünk haza, mi tartott ilyen sokáig az öltözésben satöbbi. Még az a szerencse, hogy a casting szervezői is türelmesek és megértőek voltak, és nagyon jól kezelték Dokit, illetve hogy kevesen voltunk ott.

Vasárnap megint elmentünk Dokival a családi kontakt táncházba.
Persze, elkéstünk, de sebaj. Mi voltunk az egyetlen résztvevők. Rajtunk kívül csak a két oktató és a gyerekeik voltak ott. De nagyon-nagyon jól sikerült, Doki remekül érezte magát, mert folyamatosan szerepelhetett, pöröghetett, ugrálhatott, és ez volt a legfontosabb. És persze ismét az, hogy együtt voltunk egy olyan programon, ahol jót mozogtunk, jót kreatívkodtunk és jól éreztük magunkat.

Aztán még Csabával, Doki vér szerinti apukájával találkoztunk, aki vett Dokinak szülinapi ajándékot.
Végül pedig egy csodálatos, békés, családi estét töltöttünk el Dokival és Balázzsal hármasban. Mint egy normális család: a fiúk játszottak együtt a gépen, én körülöttük sertepertéltem és élveztem a békét, fürdetés, vacsi együtt, altatás...
Igen, nagyon vágytam már erre. Nagyon hiányzott az életemből az ún. "családi élet", és boldoggá tesznek azok alkalmak, amikor ilyenben van részem.

2009. november 24., kedd

Doki cuki (... és a szerelem...)

Ma reggel elaludtam (a két héttel ezelőtti idegösszeroppantós vizsga óta előjöttek az alvásproblémáim is).
Hajnali 3-kor lefeküdtem, végigcsináltam Dokival az éjszakai programot (pisilés, nálunk elalvás, saját ágyba visszakísérés, újra elaltatás satöbbi), majd hajnali 8 órakor Balázs diszkrét kérdéssel ébresztett:
- Dokinak nem kell ma iskolába menni?
- Mi? Nem hétvége van? - kérdeztem én frissen és üdén...

Rohanás Doki szobájába, hogy felébresszem, erre a gyerek az asztalánál legózgat békésen... Mivel minden nap fél 6 és fél 7 között szokott ébreszteni (hétvégén is!), most aztán örülhetek, hogy végre sikerült leszoktatnom róla. :-) És olyan büszke volt magára, hogy most az egyszer hagyott aludni és csöndben legózott magában...

Megyünk az iskolába, és arról beszélgetünk, hogy felmegyek vele, és megmagyarázom a tanárnéninek, hogy az én hibám, hogy ne haragudjanak rá. Doki végszava:
- ... de ha a Kamilla néni lesz ott, akkor neked véged!

(Szerencsémre Andi néni volt ott, aki mindig mosolyog, így egyikünknek sem lett baja.) :-))

---

Doki vasárnap este egy formás kis csokor virággal jött haza. Széles mosoly az arcán, én meg teljesen meghatódtam:
- Jaj, hát hoztál nekem virágot, köszönöm szépen, de örülök!
Doki kibontakozott a lelkes ölelésből és tárgyilagosan közölte:
- Nem. A Virágnak hoztam.

Írt neki egy szép szerelmes levelet is, amin szintén nagyon meghatódtam, hogy az én gyerekem milyen lovagias, hogy ilyet ír, és milyen szépen fogalmaz, és hogy teljesen egyedül megírta...

Aztán hétfő reggel elvitte a virágcsokrot a kezében... Délután meg hazahozta a táskájában, kicsit gyűrötten, kicsit laposan... Azt mondta, elfelejtette odaadni. És hogy odaállt a Virág elé, és megmondta neki, hogy "úgy szeretlek, hogy majd meghalok érted".
Megpróbáltunk életet lehelni szegény csokorba, és ma reggel Doki ismét elvitte a csokrot. Kézben. Majd hazahozta a táskájában, kilapítva. Azt mondja, nem volt ideje odaadni Virágnak. Mert későn mentek le az udvarra. Magyarul, a teremben, a gyerekek előtt nem akarja odaadni, mert cikinek érzi.
De azért minden nap megmondja a Virágnak, hogy mennyire szereti.
És miközben ezeket meséli, úgy ragyog a kis szeme!
Nagyon édes.

Felfedeztem a neten a Life Network-öt :-)

Ez a Life Network elég új, de azért érdekes. Olyan... tudományos-fantasztikus-szórakoztatóipari. :-)

Amit ma találtam: a férfi, akit 23 évig hittek kómásnak, miközben magánál volt. Ez nagyon kemény. Beleképzeltem magam a helyébe... Talán meg is őrültem volna addigra. De nézzük a dolog jó oldalát: annyit meditálhatott, amennyit csak akart...
http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20091124-23-even-at-tudatanal-volt-egy-belga-ferfi-akit-komaskent.html

A másik fontos téma, ami minden felnőtt nőnek érdekes lehet: az ideális szex 3-13 perc között van. Azaz nem órákig tart... Valahogy ez reálisabbnak tűnik. :-)))

http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20091124-milyen-hosszu-az-idealis-szex.html

"a párok nő tagjait stopperórával szerelték fel, a legtöbb szeretkezés 7,3 percig tartott."
Ez a legjobb. :-) Stopperórával felszerelve szeretkezni... Biztosan érdekesen fűszerezik egy pár szexuális életét a stopperórával hármasban eltöltött időszakok... :-)

2009. november 22., vasárnap

Csajos program Anyucival

Nagypapa állapota lassan, de biztosan romlik. Anyukám pedig, mint afféle Rák jegyű ember, nem bírja ki, hogy ne gondoskodjon róla, ne ugrálja körül, ne pattanjon az első szavára.
De úgy döntöttem, hogy ma elvonszolom nagypapa ágya mellől, hogy kikapcsolódjon egy órácskára.
Elmentünk a közeli Mekibe, meghívtam egy sütire és egy nagyot dumáltunk. Ez óriási dolog. Egyrészt azért, mert az eddig eltelt 37 évemben ez a második ilyen alkalom, hogy anyuval elmegyünk "csajoskodni". Óriási eredmény! Másrészt azért, mert sok ember jósága és segítőkészsége, némi szervezés és jószerencse kellett hozzá: apu és a húgom otthon maradtak nagypapival, aki úgy tűnt, megértette, hogy miről van szó és nem háborgott. Balázs elvitt minket kocsival, hogy anyunak a beteg végtagjaival ne kelljen a hidegben vonszolnia magát, és el is jött értünk és hazafuvaroztuk anyut. Doki pedig Zolival volt, így megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy elmegyek egy csajos programra a saját anyukámmal kettesben.
Mindannyiuknak hálás vagyok ezért.
Persze, ez nem valami nagy dolog, de az én életemben ez fantasztikus eredmény és nagyon sokat jelent. És persze előrelépés az életem több síkján is.
Szép nap volt a mai.

Dokival az élet és a szerelem


Sok idő eltelt, mióta nem írtam.
Először humán erőforrás menedzsment vizsgára készültem. Ki akartam használni ezt a lehetőséget mindenképpen. E-learning módszerrel, a Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ (BMIK) szervezte kisvállalkozások vezetőinek. A vizsga is interneten keresztül volt, szóval, pont nekem való volt az egész: egy csomó pénzt és időt megspóroltam, és egy csomó hasznos dolgot tanultam.
Aztán mikor sikerült letennem a vizsgát, a felhalmozódott vizsgadrukk miatt előjöttek a régi pánikos-gyomorhurutos tüneteim. Két napig felkelni sem bírtam, így volt időm átgondolni, hogy mi mennyit ér, min mennyit kell idegeskedni... Hogy hány papírt szeretnék még ilyen áron megszerezni....
Szóval, hiába vagyok büszke magamra, hogy megcsináltam, azért ez nem hiányzott. Már javulok, de még eltart egy darabig, míg teljesen rendbejövök újra.
Aztán meg próbáltam behozni a munkában és a gyereknevelésben a lemaradásaimat.:-)

Doki továbbra is nagyon édes.

- Anya, ma sikerült rávennem a Virágot, hogy megint szerelmes legyen belém.
- Tényleg? És hogy sikerült rávenned?
- Kölcsönadtam neki a radíromat.
- És, mit szólt hozzá?
- Karcolt rá egy szivecskét! Nézd!

- Ma mondtam a Virágnak, hogy szeretlek.
- És, mit szólt hozzá? Örült?
- Igen. Aztán ideges lett.
- Miért?
- Hát, mert túl sokszor mondtam.
- Aha. És ha mondjuk ilyenkor azt mondanád neki, hogy „Olyan szép a hajad, Virág, nagyon tetszik nekem az ilyen frizura és nagyon jól áll neked”?
- Á, az túl hosszú.
Még felvetek egy pár dolgot, hogy hogyan lehet egy lánynak udvarolni, de Doki mindegyiket lepasszolja a „túl hosszú” szöveggel, így marad a „szeretlek”.


Doki:
- A Virág nagyon szexis! Szerintem, ha felnőtt lesz, akkor még szebb és szexisebb lesz.
 De én igazából tudod, hogy kibe vagyok szerelmes? A Trónvédör-be. ((Ez Lara Croft a Tomb Raiderből.))
Ő a legjobb nő az egész világon!


Dokinak lázat mérünk. Tiszta beteg, elesetten fekszik az ágyban, de a lázmérő csikizésétől mindig feléled. Nagy nehezen betuszkolom a hóna alá a lázmérőt, odaszorítom, együtt fekszünk komolyan. Doki arcába lóg a lázmérő vége, Doki odahajol, és halkan, nagyon komolyan belebeszél:
- Vétel, vétel! Itt hármas ügynök! Vétel!...

- Anya, nagyon gyönyörű vagy! Olyan szép vagy, hogy már mehetnél is a Topmodell leszek-be!


2009. október 27., kedd

Kontakt tánc Dokival

Vasárnap Dokival családi kontakt táncházba mentünk.
Nagyon jó volt, és Doki is jól érezte magát: közölte, hogy tetszett neki, és csak egy gyakorlat volt unalmas, és máskor is szívesen jön.
Én pedig testileg-lelkileg felfrissültem. Felpezsdítette a véremet a szabad és kreatív és aktív mozgás, meg a belső gyermek terápia, amiben magamat részesítettem, és örültem, hogy olyan programot sikerült találnunk, ahol szinte kötelező a rosszalkodás, és Doki is kimozoghatja magát, de azért mégis együtt vagyunk és én sem unatkozom közben. Kevés olyan program van, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak. :-)

Na, de ez olyan volt.
Doki már alig várta, hogy elkezdődjön a "rosszalkodás", és a többi gyerekkel együtt már az óra kezdete előtt megkezdték az üvöltözést, futkározást satöbbizést.
Mire az oktatók beestek, ők már csatakosak voltak az izzadtságtól.

Sok család volt, mind kisgyerekesek, és mindenki olyan jó "laza" szülő volt.

A bemutatkozó nyitókörben a neve mellé mindenkinek ki kellett találnia egy mozdulatot is, amiben a gyerekek, természetesen, sokkal kreatívabbak voltak, mint a felnőttek.

Aztán mozogtunk, "feladatokat" hajtottunk végre, szülők-gyerekek-babák együtt: voltunk falevél és szélvihar, pocsolyában fetrengő kisállatok és még nagyon sok minden más...
Mivel az egyik kedvenc állatom a csiga, és amúgy is a földön csúszkáltunk, gondoltam, csiga leszek. Doki meg hernyó volt, és ezt átlag fél percenként közölte is a foglalkozás vezetőjével jó hangosan... Aztán kitalálta, hogy ő az eső elől nem a polifoam falevelek alá bújik el, hanem a hernyólyukba: feltekerte magára a függönyt, alig bírtam kiszedni, aztán azt is félpercenként közölte a vezetővel, hogy mindenki bemehet a hernyólyukba az eső elől. Nagyon édes volt. :-)

Az tetszett a legjobban, hogy nem a szokásos tornaóra szerűen folyt a foglalkozás. A vezetők viszonylag halkan beszéltek és javasolták az újabb mókákat, és mégis mindenki meghallotta, még a gyerekek is, pedig ők a feladatok mellett-közben-alatt fel-alá rohangásztak üvöltözve. És senki nem szólt rájuk, nem volt fegyelmezés, hanem a saját tempójukban hol bekapcsolódtak a feladatba, hol kiszálltak és a futkározást folytatták, és amikor beszálltak, akkor is kreatívan úgy alakíthatták magukra a feladatot, ahogy éppen jólesett. És ezt ők is nagyon élvezték.
Ráadásul tényleg azonnal beépültek az ötleteik is a feladatokba, ami sikerélményt is adott nekik.

Mondanom sem kell, az egyetlen feladat, amit Doki unalmasnak nevezett, az a "kis postás" volt, amihez le kellett ülni pár percre és koncentrálni meg figyelni kellett. :-)

Hamar elröpült a másfél óra.
A családi kontakt táncház leírása és részletei itt találhatóak:
www.kontakttanchaz.hu

Melegen ajánlom minden szülőnek. :-)

Gyerekek és Isten

Doki tegnap elment két napra "Apához", így végre van időm dolgozni. :-)

Így a mai sírásadagomat is teljesítettem, mikor a CsaládVár Alapítvány honlapján a következő két írást találtam. :-) (A helyesírási hibákat, elírásokat javítottam.)

------------------------------------


Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte. A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!
Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak. Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazamenjen. Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.

Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.
-Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.
-Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: -Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!

Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:
-Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?
-Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: -Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

(Julie A. Manham)
----------------------------------------------


Ha a gyermeked együtt él a kritikával,
megtanulja a bírálgatást.

Ha a gyermeked együtt él a gyűlölettel,
megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermeked együtt él a félelemmel,
megtanulja a szorongást.
Ha a gyermeked együtt él a szánalommal,
megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyermeked együtt él a nevetségességgel,
megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermeked együtt él a szégyennel,
megtanulja a bűntudatot.
Ha a gyermeked együtt él a megértéssel,
megtanulja a türelmet.

Ha a gyermeked együtt él a buzdítással,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a dicsérettel,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a jóváhagyással
megtanul szeretetre lelni a világban.
Ha a gyermeked együtt él az elismeréssel,
megtanulja, hogy céljai legyenek.
Ha a gyermeked együtt él az önzetlenséggel,
megtanulja az önzetlenséget.
Ha a gyermeked együtt él az őszinteséggel és méltányossággal.,
megtanulja az igazságot és a jogszerűséget.
Ha a gyermeked együtt él a biztonsággal,
megtanul hinni magában és környezetében.
Ha a gyermeked együtt él a barátságossággal,
megtanulja, hogy a világ egy olyan hely ahol jó élni.
Ha a gyermeked együtt él a nyugodt derűvel,
megtanulja, hogyan találjon lelki békét.

Dorothy L. Nolte

 
(Tereza nevű szlovák fotóművésznő képei.)



2009. október 19., hétfő

Doki és még mindig a nők meg a többiek :-)



Azt sajnálom a legjobban, hogy nem tudok mindent leírni. Próbálom megjegyezni, de átlag ötpercenként hangzik el Dokitól valami okosság, ami kiüti az előzőt... Ha azonnal nem írom le, akkor estére a napi 100-ból ugyanennyit el is felejtek...
Persze, azért marad elég. :-)

Íme, néhány.

Egy pasis beszélgetés végén Balázs megjegyzi:
- Szóval, jobb a pasiknak, ugye?!
Doki: - Igen!... Mert ők nem lányok. Meg nincs hosszú hajuk. ... Meg nem kell melltartót hordaniuk.


- Anya, a lányoknak miért nagyobb a melle?
- Hát... Szerinted?
- Azért, mert több szeretet van bennük.
- Gondolod?
- Igen. És nagyobb hely kell, hogy kiférjen.


Doki mesél:
- És akkor a papa gépe elromlott, tudod? És úgy elromlott, hogy venni kellett egy egeret. De nem olyan igazit, olyan sajtevőset, tudod, hanem olyan gépegeret...

Vasárnap "hajnalban" Doki reggeli utáni fogmosására ébredtem... Teli szájas üvöltözés hallatszott a fürdőből:
- Támadás a szúmanók ellen! Reszkessetek, szúmanók! Végetek van! Kivégezni az összes szúmanót! Támadás!!! ...
És mindezt a fogkefével a szájában, habzó szájjal, és tényleg végig tudta így csinálni a fogmosást. (Meg az én kellemes ébresztésemet.) :-)

És ha már a mellek és a szeretet kapcsolatáról volt szó, itt egy kép is. A Babafalva.hu-n nemrégiben szoptatással kapcsolatos fotópályázat volt, és ez volt a kedvencem. Sajnos, nem ez nyert...





2009. október 15., csütörtök

Mozgalmas hétvége TranszOrienttel és versennyel

Szubjektív beszámoló a hétvégéről
---------------------------------------
Szokás szerint mozgalmas volt a hétvégénk.
Szombaton a TranszOrient előadás Gyöngyösön,
vasárnap jótékonysági hastáncverseny Szolnokon.

Külön gratula azoknak, akik mindkét rendezvényen szerepeltek: Tamara, Eszti, Gyöngyi, Bogi és Zsani.

**
A TranszOrient előadásunk viharos sikert aratott (mint mindig) :-))). Eljött nagyon sok jóbarátunk, ismerősünk, és nem hiányozhattak a tanítványok szülei, testvérei, családtagjai sem.
Szigorú szakmai közönségünk is volt, aminek azért örültem, mert a szakértő szem teljesen másképp nézi, más dolgokat vesz észre, lát meg a táncban. Így köszönöm Líviának is a szakmai véleményeket!


(Esztivel a próbán, és ugyanaz az előadáson.)

Du. 14 órától zajlott volna a színpadi próba, ha a két technikus is a helyén lett volna addigra...  Így félórás csúszással kezdtünk, majd ki is derült, hogy a fénytechnikusnak felesleges volt forgatókönyvet írnom, hiszen úgysincs időmérő eszköze, tehát a fényt inkább majd úgy érzésből kezeli. Kiderült az is, hogy manuális függönyhúzás és fejgép kezelés akkor van, ha viszek rá külön embert, illetve a fénytechnikus mellé is állíthattunk volna valakit, és akkor tudta volna a fényeket kezelni...
Persze, akkor már késő lett volna azon gondolkodni, hogy ki legyen az a plusz 3 fő, aki ezt megcsinálja (ingyen) és képben is van a műsort illetően. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy mind a hang-, mind a fénytechnikus igyekeztek eleget tenni a forgatókönyvben leírtaknak, még ha nem is mindig sikerült.... 
Nekem pedig a szokásos módon nagyon stresszes volt, hogy mindenre figyeljek: az előadásra, a táncosokra, saját táncomra és még a technikusokkal is kapcsolatot tartsak és próbáljam korrigálni a bakijaikat. Rohangásztam, mint pók a falon, leüvöltöttem mindenki fejét, egy mp. múlva meg istennő-mosollyal léptem ki a színpadra.... :-))))


Közben már a színpadi próba alatt Demény Ági, a mindenesünk és ügyelőnk elkezdte áldásos tevékenységét: osztotta a ruhákat, segédkezett a szervezésben, kellékelosztásban, frizurakészítésben, és mindezt rengeteg türelemmel és nyugalommal. Nagy áldás volt a számomra, hogy elvállalta.




(A fellépők.
Ennyi emberről kellett Áginak türelemmel gondoskodnia, illetve még ennél is többről. De megcsinálta!) :-)

Az előadás gördülékeny volt a technikai bakik ellenére is. Mindenki fegyelmezetten tette a dolgát, amiért külön megdicsérem a tanítványokat!
Főként Anita tanítványait emelném ki, akik nagy része teljesen kezdő volt (tőlünk ugye elsősorban a már haladók jöttek), és mégis vidáman, lelkesen, összeszedetten dolgoztak. (Nyilván jó a tanáruk is...) :-)
Anitának köszönöm szépen a szervezésben nyújtott rengeteg segítséget, és persze a szüleinek is! :-)

Johanna táncai mindenkit lenyűgöztek. (Johannának is köszönöm a sok segítséget a reklámozásban és a képek, reklámok megszerkesztésében!)


(Johanna.
Na, ettől kapok én frászt, amikor hastáncos kismamák ilyeneket csinálnak... Még szerencse, hogy az előadás közben nem láttam.)

A saját csoportom, a Holdfény Lányai pedig mind a táncukban, mind a fegyelemben hozták azt a színvonalat, ami már elvárható tőlük, sőt, a szervezettségben talán még felül is múlták önmagukat. Ezúton is köszönöm Mártinak azt a türelmet és támogatást, amit irántam tanúsít az előadásokon és a hétköznapokban, és Valinak (pótanyunkánknak) is köszönet a varrásért, a csodálatos jelmezekért, a meteorokért és a gyors öltöztetésekért. :-) Eminek pedig a szép sminkért!


 (Balról jobbra: Gyöngyi, Zsani, én és Márti, éppen úgy teszünk, mintha romák volnánk. :-))) )

Nekem a legszebb élményem a vége volt: óriási buli alakult ki a színpadon. Senki nem felejtette el elhozni a bulikellékeit: kiskosarak, cukorkák, konfetti, flitterek...

Anita tanítványai Andi vezetésével már az előadás kezdete előtt felkészülten, géppel fújtak fel több zsáknyi gyönyörű, színes lufit, amik hozzájárultak a partihangulathoz, és a fináléban lelkesen labdáztunk velük. Óriási volt! Az összes táncos feltódult a színpadra, a gyerekek, sőt, még a dobosok is beálltak közénk. Zsúfolásig megtöltöttük a színpadot, és azt hiszem, ilyen fergeteges finálénk még sosem volt. Nagyon élveztem.




Másik szép élményem a Holdfény Lányaival ez egyik közös táncunk, az Álmaim volt. Nagyon szeretem ezt a koreográfiát nézni is és táncolni is. Nagyon sokszor táncoltuk már és mégis megunhatatlan. Már nagyon rutinosan táncoljuk mindannyian, így nem nehéz közben egymásra is figyelni és így már tudjuk igazán élvezni a táncot. Ebben a koreográfiában a fordulópont talán az az emlékezetes előadásunk volt, amikor annyira gyönyörködtem bennük a színpad széléről, hogy elfelejtettem bejönni a szóló részemnél, a lányok pedig rezzenéstelen arccal, felszabadult mosollyal táncoltak tovább, amíg fél perc késéssel be nem léptem :-) De szerencsére ez most nem így volt.

Anita meg a párja, Csabi szépek és meghatóak voltak a Tojásban, Gyöngyi pedig mindenkit turbó sebességre kapcsolt a TEST-tel.


(Gyöngyi már a Shiva Lingam közben is beugrott egy pár másodperces
vendégszereplésre, mint aktív spermium... :-)



 ... aztán gyorsan padlóra került. :-) )


Utána még sokáig maradtunk fényképeket nézegetni, lepakolni, cuccokat összeszedni.
Interjút készített velem a gyöngyösi tévé, ami majd interneten keresztül is megnézhető lesz a www.gyongyostv.hu

Nagy élmény volt még éjjel otthon felcipelni a harmadik emeletre a színpadi kellékeket, jelmezeket, kölcsönruhákat is, amik majdnem egy teljes kocsit megtöltöttek...

Már vannak is képek (nem művész fotók) és innen lehet rendelni: www.foto.o2media.hu

------------------


Vasárnap reggel a szolnoki versenyre még éppen időben estem be de. 11-kor, mivel fél órát késett az Intercity. :-(
Nagyon izgultam, mert 7 szólista is indult a Stúdióból különböző kategóriákban.

A Gyerek kategóriában Tóth Réka Anna képviselte a Stúdiót, nagyon bátran és magabiztosan táncolt, ahogy azt már meg is szoktuk tőle. Mivel törzsi fúziós koreográfiával indult a versenyen, Haalima segített neki a felkészülésben.
A sok kis raqs sharqi táncos közül kiemelkedett Réka egyéni hangvételű tánca az izgalmas zenével, mozdulatokkal, erővel és humorral. Remekül megtalálta a harmóniát, összhangot az erő és a báj, a dráma és a játékosság között. Réka sokat gyakorolt és készült, ami a teljesítményén meg is látszott, és amit a zsűri is díjazott. Teljesen megérdemelten (szerintem is) nagyon magas pontszámokat kapott és I. helyezést ért el! Gratulálok neki!

A Kezdő szóló kategóriában 3 fő indult a Stúdióból.

Végh Adrienn élete első hastáncversenyén indult egy szép fátyoltánccal, az Erev Shel Shoshanimmal. Gyönyörű, kifinomult, technikás táncot mutatott be, nagyon ügyes volt, úgyhogy a csoporttársainak üzenem, hogy ők is büszkék lehetnek rá. :-) Remélem, még sok versenyen gyönyörködhetünk a szép táncában! Adrit a kollégáim is megdicsérték a kifinomult mozdulataiért.

Szendi Boglárka nem a Stúdiónk hallgatója, azonban én segíthettem neki a felkészülésben, amit külön köszönök! Ritka szorgalmas, tehetséges és rendkívül eltökélt tanítványt ismerhettem meg a személyében. Bogi egy saját készítésű raqs sharqi koreográfiával készült, és a rengeteg magánóra és az otthoni gyakorlás meg is hozta az eredményét. A körülöttem ülő zsűritagok is azonnal észrevették dekoratív megjelenését és tehetségét!
Boginak is élete első versenye volt ez, és nagyon szép pontszámokat kapott. Gyönyörű, látványos kűrt mutatott be a stílus szabályainak megfelelően, a tudásszintjének megfelelő technikával. (Boginak üzenem, hogy természetesen, az órákon már tárgyalt hibákat észrevettem :-), de ne aggódj, ezeket csak az én sasszemem látta!) :-)

Vince Tamara egy csak rá jellemző, egyedi stílusú fantáziatánccal lépett fel, a tüzet táncolta el. Annyira elkapta őt a lendület, hogy a zsűri tagjai egy emberként izgultak, hogy transz közben le ne essen a színpadról. :-) A tánca magával ragadó és fantáziadús volt, azonban az előző napi előadásban való aktív részvételéből fakadó fáradtság rányomta a bélyegét a tánctechnikájára, így Tamarának sajnos, a vártnál jóval kevesebb pontszámot sikerült elérnie.

A Haladó kategóriában a Holdfény Lányaiból 3 táncos indult a versenyen.
Stúber Gyöngyi a saját készítésű, dögös és tüzes dobszólójával, Miklán Zsanett egy gyönyörű kétfátylas tánccal, Rembeczki Eszter pedig a "kortárs hastáncos" Tavasz c. táncával.

Gyöngyi ismét sok dicséretet kapott az arcjátékra és előadásmódra, a szép mozgásra, és sok biztatást a jövőre nézve (tőlem is), mivel igazi versenyző alkat, aki színpadra termett, és másodpercek alatt képes felforrósítani maga körül a levegőt (ahogy ezt ugye előző nap a TranszOrient előadáson is láttuk).


(A "dögös maca" a TranszOrienten.)

Zsanett a Szajlai Johannától tanult kétfátylas koreográfiát formálta a saját képére. Zsanitól egy tökéletesen begyakorolt és precízen előadott, hibátlan táncot láthattak a nézők és a zsűri tagjai. Pedig két fátyollal táncolni észrevétlen váltásokkal, és közben szinte folyamatosan forogni igen bonyolult dolog. Az előadását még én is abszolút hibátlannak láttam, pedig én aztán szigorú szemmel nézem mindenki táncát a versenyeken, de különösen a saját tanítványaimét. Sajnos, még a kapott nagyon magas pontszámok sem voltak elegendőek helyezés eléréséhez. Remélem, hogy legközelebb egy ilyen előadás dobogós helyezést hoz majd Zsaninak.


(Zsani látványos belépője a TranszOrienten.)

Rembeczki Eszter hozta a formáját. Tőle szintén egy tökéletesen kidolgozott, begyakorolt táncot láttunk. Ez a tánc már beérett, a mozdulatok, az arcjáték, az előadásmód - egyszóval, minden a helyén volt. Remek pontszámokkal a Haladó kategóriában a 3. helyen végzett. Természetesen, az I. helyet is megérdemelte volna szerintem :-) De a 3. hellyel mindannyian elégedettek lehetünk, hiszen Esztinek így is évekbe telt, míg a versenyeken el tudták fogadni egyedi stílusát.


(Eszti a Tavaszban.)

Nagyon örülök, hogy ismét meghívást kaptunk erre a versenyre. Shilla már sokadszorra rendezte meg Szolnokon jótékony célú hastáncversenyét, és mi minden évben részt veszünk rajta. Nem is szeretném kihagyni, hiszen a szervezés mindig jó, idén is hihetetlen szeretettel és odafigyeléssel fogadtak minket.
Minden évben óriási a hangulat, ami nagyrészt a technikus kollégának, Shilla férjének köszönhető, aki szinte az egész műsort végig tapsolja és bulizza a technikusi székben ülve minden évben. :-) A csapatok odafigyelnek egymásra, elismerik egymás munkáját. A döntés mindig nehéz, mert erre a versenyre már a hírneve miatt is nagyon sok és nagyon jó táncos jelentkezik. Idén sem volt ez másképp, így szerencse, hogy a pontszámok döntöttek a helyezésekről, nem a zsűritagok, mert az biztosan verekedéssé fajult volna. :-)
Nagyon sok szép táncot láthattunk, de nagyon fárasztó is volt a verseny. Nem csak azért, mert 11-től kb. 20 óráig tartott, hanem mert hihetetlenül nívós is volt.

Gyönyörű táncok voltak a csoportos kategóriában is. A Kezdő Csoportos kategóriában engem személy szerint különösen lenyűgöztek Mráz Mária tanítványai, akik olyan összhangban táncoltak, és annyira egyszerre, hogy nem is hittem a szememnek.

Másik nagy kedvencem ezen a versenyen Szabó Éva volt a Haladó kategóriában, aki egy tökéletes modern török show-val készült. A török hastáncot amúgy is nagyon szeretem, Éva pedig hozta az összes jellemző elemét: az arcjátéka, a tökéletes, aprólékos mozdulatok, spárga magas sarkúban, földön csúszás-mászás... :-) Szóval, minden volt, amit szeretek, és az előadása úgyszólván tökéletes volt. Nagyon sajnáltam, hogy ezzel az egyedi és gyönyörű produkcióval nem ért el helyezést.

A versenynek volt még egy másik tanulsága is a számomra: semmiképpen nem érdemes olyan zenével indulni, ami már lerágott csont, mindenki ismeri és régóta â01Eslágerâ01D. Ezen a versenyen is voltak "favorizált" zenék, pl. az a dobszóló, amit túlzás nélkül állíthatom, hogy legalább tízszer hallgattunk végig a nap folyamán. Így külön büszke voltam a tanítványaimra még amiatt is, hogy senki sem egy tipikus, agyonhallgatott zenére táncolt, hanem mindenki talált magának valami eredeti, önmagához passzoló zenét.

-----------------------

Még néhány, számomra kedves (tehát szubjektíven válogatott) TranszOrient kép az o2média jóvoltából.


A kameraérzékeny gyermek. :-)
Jó pillanat az Ébredj, Kundalini!-ből.



Eszti és a tavaszi, talajmenti fagyban kővé dermedt őrült hastáncosok. :-)

 
Szandra és Eszti meg a többi kisördög a Luciferkóban.


Cukifejek. :-)



Tanítványaim.


Holdfény Lányai a roma kosztümben, Szandra - szokás szerint - renitenskedik, ahelyett, hogy a többiekkel együtt tapsolna magának.  :-))))


És bocs, hogy még mindig beszélek, tudom én, hogy nem tudok jól beszélni, viszont nagyon szeretek és sosem tudom időben abbahagyni... :-)