A reggelek egy kicsit nehezek...
Lassan indul a nap Dokinak és nekem is és ezért nehéz összeszedni magunkat.
Pl. ilyenek történnek, mint tegnap reggel.
Dokit nagy nehezen ráveszem az öltözésre. Lehúzza a pizsamagatyáját a bokájáig, és áll egy szál pizsamafelsőben meg fütyiben. Áll, áll... Mereng... Egyszer csak a tévében felzúgnak a motorok, erre Doki felélénkül, előre teszi a kezét, mintha motorozna, berregni kezd és vadul elindul a lakásban körbe-körbe, bokáján a gatyával: - Vmmm, vmmmm....
Nagy nehezen visszahozom, próbálunk tovább öltözködni. Én összeroskadva ülök a kávémmal, Doki egyik lábáról a másikra áll, gondolkodik, mereng, lépked ide-oda a ruhái között... Viccelődve megkérdezem:
- Na mi van, baktat a tétova teve tova?
Erre Doki közel hajol és ő is valami irtózatosan nagyot akar mondani. Válaszként az arcomba vágja:
- Motor! S***edbe kotor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése