Végre ismét festettem selyemfátylakat!
Ha sikerül lefényképeznem őket, felteszem ide is a képeket.
Hihetetlen, hogy minden fátyolnak van gazdája, már a megszületése előtt szinte.
Festettem egy gyönyörű szívcsakrás-tavasztündéreset. Azt hittem, Zsuzsinak lesz, hiszen megígértem. De már valahogy közben sem azt éreztem, hogy ez az övé. És persze így is lett: Zsuzsi nem jött órára, viszont Orsi igen, és ő azonnal beleszeretett, a ruhájához és az egyéniségéhez is pont passzolt, és pont úgy nézett ki benne, mint egy tavasztündér. :-) Így az övé lett.
Este persze aztán ihletet kaptam Zsuzsi fátylához is és már tudom, hogy milyen színek kellenek hozzá.
Festettem még egy tengereset is magamnak, meg egy tüzeset, és még bennem van egy aranyos-zölderdős, de ez most halasztódik.
Alig várom már, hogy újra festhessek, alkothassak, kreatívkodhassak, egyedül, csöndesen.
Az órán tegnap mindenki az általam festett selyemfátylakkal táncolt és egyszerűen gyönyörű volt! Rengeteg szín, ami nagyon boldoggá tesz. Örülök, hogy mostanában ilyen színes a világom, és érzem, ahogy a rengeteg szín sugározza belém és belőlem az energiát, érzem a rezgésüket.
A lányok is sokkal szebben és mélyebb átéléssel táncolnak a gyönyörű fátylakban. Tényleg olyanok voltak, mint egy illatos rózsakert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése