Hastáncoktatói Mentorprogram, Ballagási beszéd, 2022.07.03.

 Hastáncoktatói Mentorprogram, 

Ballagási beszéd, 2022.07.03.

Összefoglalta, elmondta és lejegyezte: Wittmann Dalma

Hastáncoktatói Mentorprogram, Ballagás 2022.07.03. 
A végzős évfolyam egy része. 
Fotó: Sütő Marcsi

Bár nagyon nehéz szavakba önteni az érzéseinket és mindazt, amit az elmúlt két évben, a képzés során átéltünk, most mégis megpróbálnám pár mondatban tolmácsolni az évfolyamunk gondolatait.

 

Amikor 2020 januárjában beiratkoztunk a képzésre, fogalmunk sem volt mi minden vár ránk a következő 2 év során… Főleg arról nem, hogy egy világszintű felfordulás, őrület közepén fogjuk végigcsinálni az egészet! Elsőre azt gondolnánk, hogy a lehető legrosszabb volt az időzítés, pedig valójában azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg. Ez volt a legjobb alkalom a változásra, a fejlődésre, önmagunk feltérképezésére!

 

Mindannyian óriási fejlődésen mentünk keresztül ezalatt a két év alatt, és a képzés végére rátaláltunk a saját utunkra, és megtettük rajta az első lépéseket.

 

Nem csak tudással gyarapodtunk, hanem értékes kapcsolatokkal, barátságokkal is. Összetartó, elfogadó női közösséget formáltunk szinte az első pillanattól. Együtt sírtunk, nevettünk, örültünk egymás sikereinek és biztattuk egymást. És bár most lezárul táncos életünknek ez a közös, csodálatos időszaka, de abban biztos vagyok, hogy az itt szerzett kapcsolatok, barátságok továbbra is elkísérnek az úton!

 

Ahogyan az itt megszerzett rengeteg tapasztalat, tudás is…

 

 

Köszönet mindenért a sokszínű tanári gárdánknak, akik egytől-egyig csodálatos művészek és pedagógusok!

 

Rembeczki Eszti - Az első vendégoktatónk. Bizony nem gondoltuk volna, hogy rögtön egy olyan bemelegítésben lesz részünk, hogy utána több napos izomlázzal is emlékezhetünk az órára! Köszönjük, hogy nem csak a jazz oriental világába repítettél el minket, hanem koreográfiáddal egyenesen a Holdra is!

 

Joós Judit - Nagy izgalommal vártuk a hazai törzsi hastánc “anyukájának” óráját, amely aztán mindenki elvárásait felülmúlta! Köszönjük a hihetetlen kedvességed és odafigyelésed, amellyel felénk fordultál, és hogy az ATS által pedig megtapasztaltuk, milyen fontos a kapcsolódás, az egymásra figyelés, és micsoda energiákat mozgat meg a “női kör”!

 

Schäfer Kata - Az elképesztően kreatív és sokoldalú művész. Köszönjük, hogy designerként hasznos, praktikus tanácsokkal láttál el, milyen ruhával koronázzuk meg táncainkat. Az igen technikás melaya workshopod pedig igazán mély nyomot hagyott bennünk, mert azóta is azt a fonalat keressük, amelyet akkor elvesztettünk!

 

Németh Krisztina Amira - Nagyon különleges élmény volt számunkra, amikor az órádon különböző (tánc)istennőkké lényegülhettünk. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk azt is, hogy a balett légies könnyedsége és a flamencoban rejlő tüzes őserő milyen remekül fuzionálható a hastánccal! A flamenco órádon pedig még az is kiderült, hogy bizony tapsolni sem mindig olyan könnyű!

 

Tóth-Czirják Alíz Liza - Te rámutattál, hogy kismamaként is mennyi csodát nyújthat nekünk a hastánc, és milyen új, más minőségben élhetjük meg ezt a műfajt ebben az áldott állapotban! Hálás köszönetünk érte!

 

Wollner Márta Shaba - Bár veled személyesen sajnos nem találkozhattunk, de imádtuk az előadásaid, amelyekben megosztottad velünk bennfentes ismereteid az arab, és főként az egyiptomi kultúráról! Napokig tudnánk hallgatni!

 

Győrffy Kata - Te megmutattad nekünk, hogy a táncnak lehet színe, hangulata, évszaka… Bármit megjeleníthet, igazi színház! A gyönyörű, lírai, “tulipántáncoltató” közös improvizációnk pedig feledhetetlen élmény marad mindannyiunknak.

 

Pápai Erzsébet Selena - Köszönjük, hogy olyan olyan sok praktikus tudnivalót osztottál meg velünk, hogy mennyi mindenre kell figyelnünk egy rendezvény szervezésekor, vagy akár a rendszeres tanítás során! Precizitásod és maximalizmusod példaértékű!

 

Komáromy Judit Nese - Neked köszönhetően sokan rajongásig beleszerettünk a török hastánc világába. Őrületes történeteiddel, lehengerlő stílusoddal pedig igen mély nyomot hagytál bennünk!

 

Mészáros Marcsi - Nem csak mentorprogramos “nővérünk”, de a legizzasztóbb oktatónk is voltál! Az energiád (még így friss anyukaként is) irigylésre méltó!

 

Gellért Lívia - Elképesztő, ahogy a rendkívül komplex pszichológiai témát dióhéjban átadtad nekünk, ráadásul a hastánc tanításra specializálva! Köszönjük, hogy szakértelmeddel hozzájárultál, hogy tudatosabb oktatók, csoportvezetők legyünk!

 

Tilless Mária Réka - Köszönjük, hogy bevezettél a táncpedagógia alapjaiba! A legfontosabb gondolat, amelyet tőled magunkkal viszünk, hogy “a közös táncban a női energiák többszöröződnek”, és valóban, ezt nálad is megérezhettük!

 

Bereczky Judit - A színpadi smink workshopod igazán hiánypótló volt mindannyiunk számára! Neked köszönhetően megtanultuk, hogyan mutassuk legelőnyösebb arcunkat a színpadon. Fantasztikus átalakuláson esett át mindenki a nap végére!

 

 

Akik férfi energiákkal balanszírozták női közösségünket…

 

Franczia Dani - Bár legtöbbünknek az órádon nekifutásból kellett kiugranunk a komfortzónánkból, veled az őrületes, vidám hangulat, és a harminckétfogas mosoly mindig garantált!

 

Haász Balázs - A kedvenc “házi darbukamesterünk”! És a legszigorúbb vizsgáztatónk! Köszönjük, hogy mindig türelmesen válaszoltál, segítettél nekünk, amikor a vizsga előtti pánikban tömegesen lerohantunk a zenével, ritmusokkal kapcsolatos kérdéseinkkel! Reméljük a jövőben is “zaklathatunk”!

 

Vörös Ákos Prakash - Köszönjük neked, hogy segítettél minket az önismereti utunkon az enneagram rendszere által!

 

 

Ezenkívül az önismereti utunkat egyengette még két tündérkeresztanyánk is…

 

Bíró Tünde - Te egy igazi varázslónő vagy! Szeretettel és hálával gondolunk a rengeteg életbölcsességedre, amelyet megosztottál velünk!

 

Sütő Marcsi - Megnyugtató hangod, és a gyönyörű képek, amelyeket vezetett meditációid alkalmával megidéztél bennünk, örökre emlékezetünkbe égtek! Ezeket a képeket és szelíd, de határozott útmutatásaid magunkkal visszük a “batyunkban”!

 

 

 

Végül, de legfőképpen pedig köszönet Neked, drága Mahasti!

 

Te vagy a képzés szíve-lelke, mindannyiunk mentora. Mindenkit óriási lelkesedéssel, szeretettel ösztönzöl, és amikor kell, finoman kirugdosol a komfortzónájából… Szuperképességed, hogy mindenkiben meglátod a jót, és azt hogy mire hivatott, mi az útja.

Az első közösen töltött hétvégénken még nem igazán akartuk elhinni neked, hogy sokunk úgy fog végezni, hogy a képzés végére már lesz tapasztalata az éles tanításban, de az élet téged igazolt, hiszen szinte mindannyiunknak sikerült saját csoportot indítani vagy akár egy workshop erejéig belekóstolni a tanításba. Ez a te sikered is, hiszen mindez nélküled nem valósulhatott volna meg, ha nem vagy ott velük és biztatsz minket, hogy igenis merjünk belevágni!

Köszönjük, hogy vagy nekünk! Köszönjük, hogy megteremtetted ezt a lehetőséget, amely által nem csak felkészülten és tudatosan vághatunk bele a tanításba és a professzionális hastáncéletbe, hanem boldogabban élhetjük meg nőiségünk minden oldalát, és ígérjük, hogy az itt tapasztalt szellemiséget igyekszünk a tanítványainknak, nőtársainknak is továbbadni!

Miért is kell a hastánchoz bátorság?

Az életben a boldogsághoz kell egy kis őrültség. A bátorságnak köszönhetően tartalmasabb élet vár az emberre. A félelem legyőzése kapu egy teljesebb és szabadabb élethez. Szóval előre kell nézni, és menni. /John Cure/ 

(Kép: Pixabay, Lothar Dietriech)

 

Hastánc és bátorság

Miért is kell a hastánchoz bátorság? 

Hastánc és bátorság? Mi vaaaan???? Hogy jön ez a kettő össze?!

Hiszen ez valahogy két teljesen különböző dolog, az élet két különböző területe, más-más energia…. És mégis felmerül a kérdés, hogy vajon kell e a hastánchoz bátorság, és ha igen, akkor miért, mihez, hogyan…? 

„Bátorság kell, hogy belekezdj, bátorság kell, hogy folytasd, aztán már minden megy a maga útján...” /Kölesné Éva, 74 éves, aktívan versenyző hastáncos/

De miért is kellene bátorság ahhoz, hogy valaki elkezdje vagy folytassa a hastáncot?

Miben áll ennek a bátorságnak a lényege, miért bátorság hastáncolni? 

Mielőtt tovább olvasnál, neked mi jut arról eszedbe, hogy "hastánc és bátorság"?

Mahasti

Kezdő lépések, első tánclépések

A legeslegfontosabb, hogy már azelőtt, hogy belevágnál a hastáncba, felhívnál egy hastánciskolát, hogy érdeklődj a tanfolyamokról, meg kell küzdened a saját félelmeiddel, negatív gondolataiddal, előítéleteiddel, a magaddal szemben támasztott túlzott elvárásaiddal, önkorlátozó hiedelmeiddel. Ilyenek lehetnek például az „én nem vagyok elég jó”, „nincs ritmusérzékem”, „botlábam van”, „túl öreg vagyok”, „túl kövér/sovány vagyok”, „biztosan már mindenki profi és csak én fogok bénázni” és még estig sorolhatnám. Magyarul már mielőtt belevágnál, gyorsan alkalmazod az önszabotázst, a halogatást, ezzel is megakadályozva magadat abban, hogy belevágj és kiderüljön, hogy ez egy nagyon is csodás dolog a számodra. 

Úgyhogy igen, ha már eljutottál az első órádra, akkor gondolatban jól veregesd hátba magadat, dicsérd meg magadat alaposan, hiszen leküzdötted az összes félelmedet és mégis megjelentél az első órán! Ez az igazi bátorság! 

És ez még csak az első lépés volt az úton. 

Már az első órán jön a szembesülés azzal, hogy itt bizony „le kell vetkőzni”, még ha csak részlegesen is és mások előtt már tényleg nem tudom eltitkolni a testi adottságaimat. Ráadásul ez egyfajta lelki lemeztelenedéssel is jár. Megnyílni mások előtt, akik ekkor még idegenek és nem tudod, hogy bízhatsz e bennük, bármikor beléd rúghatnak, beletaposhatnak az érzékeny lelkivilágodba… Na, ez is igazi bátorság!

„Bátorság, mert szembe kell nézni a saját testünkkel és meg kell tanulnunk szeretni, ha eddig nem szerettük.
Bátorság, mert meg kell találnunk a szépségünket, a ragyogásunkat, a nőies oldalunkat, ha eddig nem sikerült.” /Geőcze Sára/

„Szembenézni saját magaddal. Nézni, ahogy az az istennőmozgású, sportos csaj megcsinál egy egyszerűnek tűnő mozdulatot. Megpróbálod, de a te tested erre előadja helyette a hattyú halálát, a legrosszabb értelemben. Hát még az, hogy ezzel fel is kellene lépni valamikor. ☺  Ami neki jól áll, magadon rémesnek tűnik. El sem hiszed, hogy a te merev izmaid, görbe hátad, béna lábaid... valaha meg fognak tudni így mozdulni.” /Virág Dóra/

Ha kitartasz az elképzeléseid mellett, folytatod a hastáncot, nem adod fel, akkor jönnek a képbe a kedves rokonok, barátok, ismerősök, akik majd jól ellátnak tanácsokkal, kéretlenül is megosztják veled a saját előítéleteiket, félelmeiket, gondolataikat. Nekem ez a kedvenc részem, mert nagyon izgalmas szembesülni azzal, hogy velem szemben nekik mennyire más félelmeik vannak. ☺))

Van, aki ezek miatt otthon nem is mondja meg, hogy mit is csinál szabadidejében, hová jár, mit táncol. Ha te a körülmények ellenére is felvállaltad és elmondtad, hogy hastáncolsz, akkor ismét csak egy nagy hátbaveregetés jár neked a bátorságodért, mert óriási lépést tettél meg az önmagad felvállalásához vezető úton. (De ne feledd, hogy ha az ellenséges hangulat, előítéletek, tiltások miatt inkább nem mondod el másoknak, akkor is megtetted már a legnagyobb bátorságot igénylő lépést: ott vagy a várva várt hastánc tanfolyamodon és azt csinálod, amit szeretsz!) 

 Szerencsére azért a támogató barátok vannak többségben, akik inkább segítenek átlendülni a nehézségeiden, aggályaidon, szeretettel támogatnak az utadon. 

„Bátorság, mert sok laikus számára csenghet negatívan a hastánc ("csöcskidobós, seggrázós szextánc", vagy "araboktól jön és ők migránsok, terroristák, stb…"), és ezeket a negatív dolgokat ki kell tudni zárni.” /Geőcze Sára/

„Szembe kell menni az előítéletekkel. A szeretteink félelmeivel, amit féltréfásan oda is vetnek, valamint az ismerőseink vicceivel. "Este táncolsz majd a férjecskédnek?”, "Szép, de holnap meg elrabolnak, visznek külföldre egy hárembe!" „ /Virág Dóra, Hastáncoktatói Mentorprogram/

„Miért kell bátorság? 
Azért, hogy szembenézz önmagaddal, hogy légy erős a negatív kritikákkal. Bátorság kell, hogy felvállald: igen, ez én vagyok, nő vagyok és szexi, bármit is gondolnak az irigyeid.” /Nagy Renáta, Hastáncoktatói Mentorprogram/

Mahasti (Vadász Fotó)

Ha még mindig kitartasz a hastánc mellett, akkor jön a következő nagy kihívás: a fellépés. Legyen szó családi buliról, az iskolád gálájáról, csoportos vagy szóló versenyről, itt aztán kell a bátorság, főleg az első alkalomhoz! A legfőbb kritikusok általában a családtagok…. De néha a zsűritagok sem kímélik a versenyzőket. 

A fellépésen pedig már nincs mellébeszélés, titkolózás: ország-világ elé tárod magadat, a testedet, a tánctudásodat. 

Erről Dóri írt nagyon szemléletesen: 

„….Néha a zene is furi, szokatlan. De vissza az előítéletekhez és fellépéshez. Bele sem mersz gondolni, hogy egyszer fel kell venni egy ruhát, amiből biztos több lóg ki azokból a részekből is, amit te inkább rejtegetni szeretnél és ezt a rokonok, ismerősök és kollegák is láthatják!

Aztán megmozdul az a test végre úgy, hogy az már szép. És beleszeretsz abba a ruhába, amit egyébként sosem viselhetnél és amúgy is olyan vagy benne, mint egy hercegnő, vagy díva, vagy ki tudja mi, de valami varázslatos. És a nagyid mindennél jobban várja, hogy újra táncolj neki. És észre sem vetted, de a tested, a porcikáid sem tűnnek olyan rémesnek, még az sem, ami kilóg a ruhából.” /Virág Dóra/

Van, aki el sem jut egy fellépésig. Van, aki azért, mert nem is érdekli, és van, aki azért, mert fél. Fél a színpadtól, fél kiállni mások elé, fél a megmérettetéstől, az esetleges kritikáktól. A „Mit szólnak hozzám mások?” kérdéssel tudod a legtöbb szorongást okozni magadnak. Kérdés persze az, hogy megéri e? 

És végül, amikor ez már a szenvedélyeddé, a függőségeddé, életmódoddá vált, akkor lehet, hogy úgy érzed, szívesen átadnád ezt a tudást másoknak is. A tanításba belefogni, akár egyetlen kurzus erejéig, akár iskola alapítással együtt…. szintén óriási bátorságot igényel. 

Kezdve attól, hogy ehhez mennyi-mennyi újfajta készség és tudás elsajátításához van szükség, ezeket mind kitanulni, megtanulni, elsajátítani…. Erről a Mentorprogram hallgatói bőven tudnának mesélni. ☺ 

És akkor még ott van az a kétség is, hogy vajon sikerül e átadni mindazt a csodát, ami a te lelkedben már megszületett. Megértik e, meghallják e, érezhető e? 

Sári megfogta a nagyon fontos gyakorlati oldalát is a kérdésnek: 

„Bátorság akár a tanításába belefogni, mert rétegtánc, nem ismerik olyan sokan, mint más táncokat (társas vagy a modern táncok). Ráadásul többnyire felnőtt nők vesznek rajta részt, akik dolgoznak/tanulnak, esetleg gyereket nevelnek, családfenntartanak, így nem egyszerű megélni belőle (de nem lehetetlen).
És bátorság, mert egy olyan varázslatos közegbe kerülsz bele, ami komoly függőséget okozhat, így nehéz kikeveredni belőle (de nem is érdemes ;) ).” /Geőcze Sára/

„Miért kell bátorság? 
Bátorság kell, hogy elmerülj egy másik kultúrában, és talán egy másik évszázadban is. Bátorság, amikor kiállsz, hogy taníts, és bebizonyítsd magadnak is, hogy át tudod adni azt az érzést, ami téged, ha meghallod a zenét, a fellegekbe repít.” /Nagy Renáta/ 

Mahasti és a Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatói (Fotó: Ludmila Zakharova) 

Ezek talán a legfontosabb témakörök, amik a hastáncot és a bátorságot összekötik. 

Neked van/volt szükséged bátorságra a hastánchoz? A fenti vagy bármilyen más témában? 

Nekem nagyon sokszor. Az összes fázison végigmentem én is, amin csak lehetett. ☺ És itt vagyok, boldog vagyok, nem bántam meg semmit. Juhú!

Szerencsére minden tanítványom és hastáncos ismerősöm így van ezzel. 

„A HASTÁNC maga a bátorság!!
Legyőzöd a félelmet, a lámpalázat, s cserébe örömet, boldogságot, szeretetet kapsz.... Persze ehhez AKARAT, TÜRELEM, SZORGALOM, KITARTÁS, TANULÁS, FEJLŐDÉS, MOTIVÁCIÓ ... és sorolhatnám még, mi minden kell, kellhet ....
Számomra a bátorságot, a hastáncot a PÉLDAKÉP SZÍVVEL-LÉKEKKEL követése segítette.” /Bércesy Vica/

És legszebb lezárásként megosztom veled Sütő Marcsi (60 feletti kezdő hastáncos) trénertársam levelét:

"...mert egy rakás félelmet, előítéletet, önkritikát (randa vagyok, hájas vagyok, rezeg a háj, pfúj...milyen már?, nem tudok mozogni, félek 'mutatkozni', mit szólnak.. ezek ..azok.. amazok, béna vagyok, nem tudom megcsinálni, tehetségtelen vagyok, antitalentum vagyok a tánchoz, összeakad kezem-lábam, nincs ritmusérzékem, mindig az ellenkező irányba megyek, lemaradok, nem hallom a ritmust.. ..folytassam még?) kell legyőzni.
Csak addig, míg elindul az ember. Aztán jön az óra és még több ilyet mond magának az ember. 

Mert elsőre nem úgy sikerül, ahogy a másiknak vagy ahogy elképzeltem... s akkor megint magunk felé fordulunk, húzzuk le magunkat = nem hisszük el magunknak, hogy jók vagyunk, hogy tudunk, hogy képesek vagyunk rá, és tehetségesek vagyunk... s nem adunk türelmet, időt, hogy megtanuljuk s eljuttassuk magunkat a felszabadult tánc-élvezetéséig!
Szóval az eleje csupa harc - önmagunkkal!

És ebben pont ugyanazt látom, mint a jógában. Ugyanezt tanítom a hozzám jövőknek: merd, hidd el, csináld, s a tested tudni fogja, megcsinálja! Kapcsold ki az elméd!
Aztán lassan leomlik egy réteg ezekből és elkezdi saját magát, a zenét, a felszabadító mozgást élvezni az ember. Ekkor már jobb valamivel...
Már kezdi megérezni, eltalálni a ritmust, hallani a zenét, érezni a tánc energiáját, felszabadító hatását az ember lánya.
De még mindig küzd a megfelelési vágyával! És ez olykor éveket is jelenthet!
Mert még mindig valami nem jó... nem tökéletes! Perfekcionisták előnyben, nagyon jól űzik ezt!

Aztán jön az egyediség kérdése: miért nem tudom úgy, mint... szóval hasonlítgatunk. Úgy akarjuk, mint a másik. Ez persze a tanulás metódusa is először. A gyerek is utánzással tanul.
De mi mások vagyunk. S ezt is nehéz elfogadni... el akarunk bújni a másik arca/mozgása/tánca mögé. Saját magunkat felvállalni talán a legnehezebb!
Amikor valami megjön belülről és elkezd kiáradni. Nna, akkor meg attól ijedünk meg s fogjuk vissza magunkat!

És akkor, vagyis ezután jön-jöhet, - s ebben te is ott vagy, mert mondod, serkented a hallgatóidat, - hogy fel kéne lépni... nnna, azt aztán már nem!
És jön a félelem a színpadtól, az emberektől, láthatatlan-halhatatlan-elképzelt-feltételezett kritikáiktól... stb. stb.
Ezt mar ismered! Pontosan tudod!!

No, ezek mindegyikéhez egyenként és együtt is, mert egymásra hatnak, mind-mind bátorság kell!
Lehet, fordítva kellett volna írnom - de ugye én az okokból szoktam indulni... azt oldom.

És amúgy is azt vallom egyre inkább: a félelmeken át visz az út!
Azon átmenni pedig igazán kell bátorság!!

Szeretettel írtam:
Marcsi"

*********************

A cikket közel két éve írtam. Igen, most jutottam el odáig, hogy szerkesszem és publikáljam.  Köszönet minden tanítványomnak és kollégámnak, akik megosztották velem a véleményüket! 

Mahasti

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel

https://www.facebook.com/mahasti10

https://www.facebook.com/hastancoktatoimentorprogram/

https://www.facebook.com/taneczhyvotabudapest

https://www.youtube.com/user/Mahasti10

https://www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com 

https://www.mahasti.hu 

Szívvel-Lélekkel Stúdió,

 Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.  

Visszajelzés - Hastáncoktatói Mentorprogram képzési nap, Sarnyai Rita, Kecskés Luca

 

Múlt hét végén Rembeczki Eszter révén ismerkedtek a Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatói az orientális táncszínházzal és a jazz oriental műfajával elméletben és gyakorlatban is. Máris érkezett visszajelzés a lelkes résztvevőktől. 😊

 

Sarnyai Rita 

„Sziasztok! Szerintem elképesztően jó volt a hétvége, nagyon inspiráló!!:) Nagyon örülök, hogy végre megismerhettem Esztit személyesen is, szeretem, és követem, amit csinál.

 

Ez a tematika hozzám nagyon közel áll:) Hihetetlenül hasznos volt minden infó és gyakorlat is. 

Sok mindent ismertem már a történeti részből, van egy kis kortárs/jazz tapasztalatom is, de most helyeződött igazán minden kontextusba, került a helyére ebben a témában.

És a nagy kedvencem a "boszitánc" volt! ” /Sarnyai Rita/

Sarnyai Rita, a Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatója

"Én sajnos lemaradtam az első napról, csak később tudtam csatlakozni, de a második nap második felében gyakorlatoztunk is egy picit, amivel bepillantást nyerhettünk a színpadi előadás gyakorlási módszereibe. Fejlesztettük a kreatív képzelőerőnket egy koreográfia megalkotásában, amelyhez különféle egyszerű, de nagyszerű eszközöket használtunk. Köszönjük, nagyon hasznos volt." /Kecskés Luca/

Kecskés Luca, a Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatója

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel

https://www.facebook.com/mahasti10

https://www.facebook.com/hastancoktatoimentorprogram/

https://www.facebook.com/taneczhyvotabudapest

https://www.youtube.com/user/Mahasti10

https://www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com 

https://www.mahasti.hu 

Szívvel-Lélekkel Stúdió, Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

Hastáncoktatói Mentorprogram I. és II. évfolyam vizsgái 2022.01.

 

Szerintem minden résztvevő egyetért velem, hogy rendkívül kimerítő, ám de hihetetlenül vidám és felemelő hétvége van mögöttünk.
Hosszú volt a vizsgáig vezető út, tudom. De úgy látom, hogy megérte!
Mindenekelőtt köszönet a vizsgabizottságnak: 

Tóth Czirják Alíznak, Sütő Máriának és Farkas Viktóriának, 

akik figyelemmel és jó szívvel fordultak most is a vizsgázók felé.

Szombaton az I. évfolyam vizsgázott és nagyon nagy szeretettel gratulálok azoknak, akik lezárták az első évüket:

Bene Andrea

Odrobina Kitti

Madarász Dominika

Kulcsár Edina

Olyan büszke vagyok rátok! (Fotók a poszt alján!)

 

A II. évfolyamosok már a második évüket zárták és most búcsút is vettek ezzel a képzéstől. Bár még hátravan a ballagás nyáron és addig még rengeteg közös feladatunk van. 

Gratulálok a végzetteknek:
Nagy Flóra
Wittmann Dalma
Gábosi Csenge
Tóth Angéla
Virág Dóra
Dobrotkáné Náfrádi Ildikó
Péteri Krisztina

Adjátok tovább a tudásotokat, szereteteteket és a tánc örömét, a nők boldogságát a tanítványaitoknak! 
Ismét azt láttam, hogy beérett a munkánk gyümölcse. Nem volt egyszerű ez a két év, rengeteget kellett tanulni elméletben és gyakorlatban is. Fárasztóak voltak a hétvégék.

Nekem óriási öröm volt látni, hogy minden beérett, a lányok rátaláltak a saját útjukra, a saját hangjukra, miközben rengeteg szakmai tudást szívtak magukba. A mostani vizsgán kiforrott koncepciókkal, profi oktatással, konkrét elképzelésekkel és töretlen lelkesedéssel találkoztam csak. Köszönöm az élményt.

És az összes csodás élményt is, amiket együtt éltünk át az elmúlt két évben. Ugye, hogy hogy elröppent az idő? 

Nagyon szeretem ezeket a vizsgázós hétvégéket. Van minden ilyenkor, érzelmi mélységek és magasságok, katarzis, könnyes röhögések, mesés táncok, érdekes tapasztalatok. És persze a boldogság, hogy eljutottunk együtt idáig, és van eredménye a befektetett munkának! 

 

Fotózás előtti beállítások. :-) 

Az I. évfolyam és a vizsgabizottság

Online vizsgázás