Hogy anya ne legyen büdös...

Reggeli készülődés, Hajnika figyelmesen követ, nézi, amit csinálok. Megkérdezi:
- Az micodaaaa?
- Hónaljstift. - felelem röviden.
- Hod ne ledél büdőőősz? 

*****

Esti meseolvasás. Téma a rosszcsont, ám nagyon okos kisegér, aki mindig bajba kerül.
Hajnika és Bazsi egymástól kérdezgetik, hogy vajon miért került mindig bajba, mert ezt nem tudjuk meg a meséből. 
Ki is találják a válaszokat:
Hajnika: - Szerintem beült egy gondolkozó sarokba... (Ide kell ugyanis ülnie annak, aki rosszul viselkedik.) 
Balázska: - Szerintem meg olyan kövér volt, hogy beszorult egy csatornába!

*****

Hajnika érdeklődik, hogy miért hordok mindig szemüveget. Bazsi azonnal tudja a választ és kijelenti:
- Azért, mert túl sokat ült a tévé előtt és túl közel és ez elrontotta a szemét. .... És ha mi is így csináljuk, akkor mi is szemüvegesek leszünk.  
Hajnika azért rákérdez: 
- Hogy jól lássad a táblát este és tudjál tanulni? 

*****

Mit ne mondjak, Bazsi eléggé hisztis gyerek. Sokszor sír, nyávog...
Hajnika az egyik ilyen alkalommal nagyon kedvesen, szeretetteljesen megkéri:
- Lécci, Bazsi, ne játszd meg a kisbabát.

*****

Jövünk haza az oviból. Elhaladunk egy ház alatti lyuk mellett.
Bazsi: - Anya, itt ki lakik?
- Hát... szerintem egy hajléktalan, ha egyáltalán lakik itt valaki.
- Az mit jelent?
- Mi? A hajléktalan?
- Igen.
- Olyan ember, akinek nincsen háza, vagy lakása...
Bazsi közbevág:
- És azért nem tud HAJLÍTANI semmit? (És közben mutatja a kis karjával, hogy hogy nem tud egy hajléktalan hajlítani.) 

*****  

Családi nyaralásunk emlékei.

Kimegyünk a nyaralóból négyesben, hogy elmenjünk fagyizni, sétálni. Bazsi felnőttesen, határozottan kiadja az utasítást: 
- Na, induljunk neki a világnak!

A kertben tüzet gyújtunk, bográcsozunk. Sötétedik, és a lángokat nézve, a csöndet élvezve teljesen filozofikus hangulatba kerülök. Énekelni kezdem csöndesen a mantrát:
- ... A tűz csak lángol, izzik és táncol...
Hajnika azonnal ráérez a feelingre, és ugyanilyen pátoszosan, vontatottan, mintha mantrázna, énekelgetni kezd magában:
- ... hajlik a vessző... ne haragudj katona.... majd kisüt a napocskaaaa.... 


Hajnika esténként még mindig cicizik. Néha elegem van, ezért egyik alkalommal rákérdezek: 
- Hajnika, mikor fogsz már végre leszokni a cicizésről?!
- Hát kedden! - vágja rá határozottan, azon nyomban. 
Bazsi felkapja a fejét, értetlenkedve megjegyzi:
- De hát ma van kedd!
- Akkor szombaton! - vágja rá gondolkodás nélkül Hajnika. 

Utazunk haza a családi nyaralásból. A kocsiban, a várakozásainkkal szemben a gyerekek végig őrjöngenek, beszélnek, kérdeznek, csacsognak, csak aludni nem akarnak. 
Egyszer csak Bazsi felüvölt:
- Ez ŐZIKE FUTÓ! ... Láttam a táblán!

Hajnika pedig szimplán ezredszerre is megkérdezi:
- Mikor érünk már hazaaaa? Mert én már FETRENGENI akarok!

******

Kirándulunk a családdal. Hűvösvölgy, Hármashatárhegy, ilyesmi. 
Ők már tudják, hogy ott lesznek a sárkányrepülősök is, akik a hegyoldalban gyakorolnak. Egyszer csak Hajnika felüvölt:
- Én már látom a NAPERNYŐSÖKET!!! 

Hajnika is aranyat köp

Csak egy picike szösszenet. :-)

************

Reggeli készülődés. Hajnika a konyhában reggelizik az asztalnál, szépen, kulturáltan. Kimegyek hozzá beszélgetni, miközben öltözködöm és veszem fel a szép párducos lebernyeges blúzomat. 
Hajnikának felcsillan a szeme, mikor meglátja. 
- Mit csinálsz, anya? 
- Öltözködöm éppen. 
- Ebbe a SZÉP KONYHARUHÁBA? 

*****************

És amíg anya Ungváron szerepelt, addig a picik a nagyiéknál töltötték az időt a vidéki jó levegőn. 

Laza csávó.... 

Csajok a motoron...

És Balázska még mindig aranyat köp

Csak nincs időm lejegyzetelni... :-)

Amit tudok, most gyorsan pótolok, ne maradjunk tündéri gyerekszájak nélkül! :-)

*****

Megyünk az óvodába Balázskával. Fúj a szél erősen, a kezében tartott szélforgó őrült sebességgel pörög, Balázska élvezi. Felkiált:
- Nézd, anya, SZÉLSEBESSÉGGEL megyünk!!!

***

Balázska elmegy apával pasiprogramra. 
Hazajön, feltépi az ajtót és már üvölt is:
- És ettem BOCIBUBORÉKOT is!!! 

(Buborékos Boci csokit kapott.)

***

Apa esti meseként a Larousse Enciklopédiát olvasgatja a gyerekeknek. (Ezt választották.) :-)))
Szóba kerül az "embrió", mint olyan, majd az, hogy az anyukája pocakjában fejlődik. 
Bazsi mindent tud, mindent megmagyaráz:
- És akkor a baba kijön az anyukának a fenekén!
Apa:
- Hát, nem egészen, de majdnem... 
Bazsi gyorsan korrigál:
- Akkor a punciján! .... Vagy beviszik a kórházba és FÉLBEVÁGJÁK!

***

Megyünk a picikkel az oviba, bölcsibe. 
A bölcsi kapuján kilép egy férfi (gondolom, valakinek az apukája), mire Hajnika teljesen magától, udvariasan, hangosan köszön neki. 
Majd gyorsan velem is közli: 
- Szóba álltam! Szóba álltam!

Nincen isz popojóm!

Hajnika legkésőbb hajnali negyed hatkor bombabiztosan ébreszti a családot.
Igen-igen, hétvégén is. :-)

Hétköznap kicsit korábban is.... Ma pl. fél ötkor keltünk - mármint Hajnika meg én.
Az én feladatom ilyenkor elsősorban az, hogy Hajnikát megpróbáljam olyan csendes tevékenységre bírni, ami semmiképpen nem alvás. :-) Hátha elkerüljük a többi családtag igen morcos ébredését...
Mivel ilyenkor még igazán vagyok kommunikációképes, ez általában a "Sssss! Pssssszt! Sssss!" nevelési célzatú mondatok ismételgetésében merül ki.
(Na jó, bevallom, alkalmanként elsziszegek a fogaim között pár csúnya szót is...) :-)

Ilyenkor (meg néha hajnali kettőkor, háromkor...) a következők történnek:
- Hajnika üvöltve megállapítja, hogy ébren van, kialudta magát és ideje felkelni, ébjesztőőőőőőő!!!!
- Pisilni kell (miközben jól odavágja a bilit a fürdőszobacsempéjéhez, hadd ébredjenek a szomszédok is a panelban!)
- Kakilni kell (miközben kicsapjuk majd durr!, becsapjuk a vécéajtót....)
- Üvöltve mesél kakilás közben a vécépapírról, az álmairól, az Életről...
- Kér tejeskávét
- Ő teszi bele a hozzávalókat (üvöltve, közben ezt-azt a konyhában leverve... Kedvence a fémedények földhöz csapkodása.)
- Ő veri le a teli bögrét....
- Csöndesen megállapítja: - Oppá... Jeeszett.... Feeetakajítom... (Na, attól mentsen meg az ég minket...) :-)))
- Üvöltve kommentálja anya kávékészítését és abban is aktívan segédkezik, miközben anya aktívan védi a konyha felszerelését. Ekkor már a stressztől anya egészen éber...
- Segít bevinni a kávét apának, majd ugrál kicsit apa ágyán, apa fején, szétfeszegeti apa szemhéját, miközben üvöltve közli: "Ébjesztőőő! Kiajuttam magamat! Apaaaaa!"
- Ha anya összeomlik és még mindig nincs fél hat, akkor Hajnika még befészkeli magát egy kis potya cicizésre is...

Na, de ma nem így történt! Fél hatra nem hogy összeomlottam, hanem még meg is főztem a bablevest a családnak!
Hurrá!
Éljenek a szupernők és szuperanyuk! :-))))


************

Szintén hajnalban történt, hogy Hajnika "bokszmérkőzésre" hívta ki Apát...
Majd az ágyon ugrálva közölte:
- Bíjkózzuk je apát! - és már támadt is.
Mire Apa:
- Bírkózzuk le Hajnikát!
Mire Anya:
- És csípjünk bele a popójába!
Mire Hajnika:
- Nekem nincen isz POPOJÓM!


*************

Megyek haza az oviból, bölcsiből, suliból a 3 gyerekkel.
Ilyenkor mindenki egyszerre meséli a napját.
Bazsi:
- És megtanultuk ma azt a dalt, tudod, amit reggel meséltem. Tudod, hogy "A Petőfi Sándor azt üzente, elfogyott a regimentje"
Hajnika közbeüvölt:
- Néddd, anya, milyen szép a naplemente! Ott a naplemente!
Jóváhagyom:
- Igen, tényleg nagyon szép.
Majd visszafordulok Bazsihoz:
- De jó! Elénekeled?
Mire Hajnika azonnal dúdolni kezdi:
- Naplementeee, naplementeee.... Naplementeee, naplementeee...
:-)))
De végül összejön és csak elénekeljük Bazsival mindannyian, hogy "Kossuth Lajos azt üzente" és még a Nemzeti dalt is elszavaljuk együtt.


***************

Balázska szeret énekelni, minden új dalt egyből elénekel nekünk is.
Ez az egyik legújabb:

"Leggeli halmat kelti a lepkét,
Világ a léten tálja a PELYHÉT
Látja a lepke, billen a szálnya
VilágPEHELYben leggeli válja"

Imádom!

************

Hajnika ma esti bölcsessége. Iszonyatosan komolyan közli!
- A tűzijáték veszélyes dolog! .... Mert ha valaki belemászik a tűzijátékba, abba megsérülhet!

Hajnika és Apa nagyon komolyan beszélgetnek beszélgetnek:
- És mi volt ma veled a bölcsiben? Jól viselkedtél?
- Nem!
- És mit csináltál?
- Mindig rám szóltak.
- És miért szóltak rád? Mit mondtak?
- Hogy ne verekedjek.
- Hú, tényleg verekedtél?
- Nem.
(Sajnos, itt a komoly beszélgetésnek vége szakad, mert Anya már nem bírja tovább türtőzteni magát és hangosan felröhög. Egyébként pedig Hajnika alkalmanként komoly verekedési sérülésekkel tér haza a bölcsiből.)

Sajnos lyukas a szám... És mi az a medita?

Végre újra!
Pótolom a réges régi elmaradásaimat; jönnek a gyerekszájak!

Időrendben visszafelé megyek. :-)

************

Bazsi

Ülök a kertben, behunyt szemmel élvezem a tavaszi napsütést, a madárcsicsergést, csöndeskedek, elvagyok magamban. Bazsi mellettem homokozik, játszik, magyaráz, cipekedik, tesz-vesz, közben pedig rájön, hogy én meg nem csinálok semmit.
Megszólal:
- Anya, mit csinálsz?
- Meditálok.
Összeráncolja a homlokát, gondolkodik, majd rákérdez:
- Mi az a "medita"?

*****

Bazsi nagyon lelkesen várja az igazi telet, a havazást. Esik némi hó, mire felvetem:
- Lehet, hogy holnapra már lesz is annyi hó, hogy el tudjunk menni hógolyózni....
Bazsi válasza:
- Neeeeem! MOST van holnap!!! De tényleg!

*******

Mandarint veszünk, az a gyerekek nagy kedvence. Bazsi meglátja, kiabálni kezd:
- Hurrá!!! Margarin!!! Nagyon szeretem a margarint! Anya, adjál nekem margarint!

*******

Este az ágyban beszélgetünk.
- Ezt hallgasd meg, anya! - mondja nagyon komolyan, fontoskodva. - Vicceset mondok!!! .... (hosszan gondolkodik)
- Mondjad... (bátorítom)
- Ha nem találom meg a csokit, akkor inkább felmászok a falra! - közli okoskodva.
- Hú, és ezt a vicceset egyedül találtad ki? - kérdezem.
- Igen! - feleli. - És így tovább! - teszi még hozzá.

*****

Este mesélek a fiúknak, Dokinak és Bazsinak.
- ... és akkor kitalálták, hogy a bográcsban főznek paprikás krumplit ....
Bazsi meg Doki felváltva kiabálnak közbe:
- Meg borsólevest!
- meg zellerlevest!
- meg töklevest!
- meg szilvalevest!
- meg körtét!
- meg málnát!

Nagy nehezen folytatom a mesét:
- Mivel éppen málnaszezon volt, a mackómama óriási nagy kosár málnával tért haza és finom málnalekvárt főzött belőle...
Doki közbeszól:
- De előtte a kislánya kiírta a Facebookra, hogy jól sikerült a málnaszedés....


********

Bazsi odabújik hozzám és megkérdezi:
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- De jó! Én is szeretlek!!! - felelem én.
Mire ő:
- De azt kérdeztem, hogy mondtam e már!?

*******

Bazsival orvososat játszunk. Éppen vizsgál engem.
- Akkor szorítsd így a hónod alá ezt a ... ööö... centimétert.... (ellenőrzi a mérést, nézi-nézi...) ... ööö... hagyjuk.
Köhögök párat, mire ő:
- Akkor most nyisd ki a szádat. Bevilágítok a szádba.... (benéz)... Hát igen. Sajnos.... lyukas a szád. 

******

Bazsi szereti "intellektuálisan", komolykodva kifejezni magát. Beszól Dokinak is, amikor az nem jön a hívásunkra:
- Mert mindig csak püföli azt a hülye gépet! Semmi értelmes nem jut az eszébe!

********

Doki

Aranyos kis lila hálóingben mászkálok otthon, amin régies asztrológiai jellegű nap, hold és csillag ábrázolások vannak.
Doki szigorúan rákérdez:
- Mi ez a HITVALLÁSOS ruházat?!

***

Odabújik hozzám, majd "kedvesen" megjegyzi:
- Anya! Te csak egy kicsit vagy karakteres! Most ne haragudjál már... De őszintén.

És csak leng, csak leng a Magyar László...

Balázska lelkesen mesél mindig, csak úgy ontja magából a beszámolókat...
Bármi szóba jöhet, csak beszélni lehessen róla, meg kimondani, megállapítani, okosnak látszani, új szavakat használni...

Piros betűs ünnep közeleg, mindenhol kitették már a lobogókat. Sétálunk az utcán, Balázska felfelé mutat, hogy én is lássam:
- Nézd, anya, ott van már fent a "Magyar LÁSZLÓ"!


Beszámol arról, hogy mi mindent csináltak az oviban. Csak hadar, hadar, egyszer csak elakad:
- ... és akkor beletettük a dobozba azt a fugilát... fug... fig... figu...  fugarát!


Hajnika irtózatosan harap. Szeretetből... Poénból... Mindegy neki, csak jön, mosolyog, adja az ártatlant, bújik, bújik, odahajol és mar! Balázskának már két hete nem múlik el a harapásos sebhely a popsijáról... és ezt persze mindenkinek meg is mutatja, hogy Hajnika mekkorát harapott belé.
Én is mesélem a húgomnak, hogy Hajnika megharapta Balázskát.
Anya: - Bizony!!! És nem is kicsit!!!
Balázska rákontráz:
- Bizony, nem is kicsit! De azért NAGYON!

Húgom csodálkozik, Balázska helyzetet elemez:
- Igen, Hajnika ilyen... ilyen nagyon rossz kislány, és amikor harap, akkor azt mondjuk neki, hogy MEGVERJÜK és KÖCSÖG!




 

Hullik az ősz, aranyat köpünk még mindig

Balázska ma reggeli megállapítása:
- Anya, és akkor úgy esett az eső, mint a villám!

Egyik reggel útban az ovi felé a rengeteg sárga falevél láttán:
- Hullik az ősz...

*************

Balázska egyébként nagyon odafigyelő, gondoskodó gyerek.
Amikor a kismama hastáncra készültem, vittünk plakátokat az oviba és a bölcsibe is. Amint beértünk, azonnal figyelmeztetett:
- Anya, a FAKÁTOKAT ne felejtsd el kirakni! Ki kell rakni a fakátokat!
Hazafelé pedig már büszkén mutatta:
- Nédd, anya, ott a fakátod!

Egyébként a "Bújj, bújj, zöld ág"-at is így énekli:
- Rajta, rajta, leszakadt a FAJTA...

Másik kedvenc dala a "Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára".
Ennek a vége így szól nála:
- Elöl ül a masiniszta,
hátul meg a...ki a gőzöst igazítja ...



**********

Doki megállapítása:
- Hajnikának sok pasija lesz majd, ha nagy lesz.
- Igen? Miért gondolod?
- Mert nagy melle lesz és nagy feneke.
- Öööö.. Igen? Miért gondolod?
- Mert már most is olyan kis dagadt.

*********

Doki sokszor nehezményezi, hogy ilyen "csöves-csóró" családba született. de néha ezt választékosan is meg tudja fogalmazni:
- Jaj, olyan elegem van már ebből a kisstílű életmódból, amit ti folytattok!

**********

Zsákban hozzák a .... gyereket :-)

Ott is jártunk, ahová mindig és minden körülmények között zsákban hozzák … a gyereket. :-)

Október 12-én, szombaton a Nemzetközi Hordozó Hét apropóján a CseHo-ban voltunk.

A Csepeli (Dél-Pesti) Hordozó Klub rendezvényén vettünk részt Parvatival, Ágotával, no meg Adri babával, Vénuszkával, Hajnikával és Balázskával.

Tavaly is felléptünk már ezen a rendezvényen a kismamákkal, és jó volt újra visszatérni. :-)

Örülök, hogy idén is meghívtak.

Szuper volt a hangulat, a társaság, minden-minden a gyerekek és a hordozás köré építve. Látszott, hogy a főszervezők sokgyerekes, tapasztalt anyukák.

Volt mini játszótér, körtáncok, előadások, könyvbemutató, hordozópróba és próbahordozás, hordozós divatbemutató, és persze a babás hastánc sem maradhatott ki.

Volt még egy abszolút sikert arató program a kulisszák mögött: a bennfentes büféasztal. :-)

Ezt imádtam én is, és persze mindenki körében nagy népszerűségnek örvendett. Isteni házi sütik, édesek, sósak, egészséges nasik, mind-mind házi! Ezen is látszott az anyai gondoskodás, a sütikészítési rutin...

Ami minket illet, az abszolút spontán fellépésre készültünk, hiszen a gyerekek mellett sosem tudhatja az ember, mi jön közbe, lesz e kedve táncolni, le lehet e tenni tánc közben, vagy inkább elmegy minél messzebb, vagy inkább csakis és kizárólag anyán hajlandó lenni. Esetleg mosolygós kedvében lesz a pici, vagy végigbömböli az egészet…

Kisbabával az otthoni gyakorlás sem olyan egyszerű (de azért megoldottuk) és persze a közös próbákat sem egyszerű megszervezni (de azért ezt az akadályt is jól vettük).

Persze van, amire azért nem készültem. Balázska, aki mindig messziről,  mosolyogva nézi végig a fellépéseinket, már a konferálásnál hisztérikusan sírva odarohant hozzám, hogy csakis vele táncoljak és vegyem fel és ne hagyjam ott ésatöbbi. És persze kiderült, hogy közben be is kakilt, és igen, attól éreztem úgy, hogy a környezetünkben olyan furi szag terjeng… Mintha a jelen lévő babák,  az alattunk-közöttünk mászkáló 10-15 kisgyerekek közül valaki bekakilt volna…

De akkor már nem volt mit tenni.

Némi segítséggel eltáncoltam az első táncot – botost - úgy, hogy Hajnika a hátamra volt kötve. Érdekes kísérlet volt a számomra is így botos táncot táncolni, de nagyon élveztük mindketten. :-)

Ezúton is köszönöm tanítványomnak, Mády Anna hordozási tanácsadónak, hogy megtanított hátra kötni Hajnikát és megtanított erre a fajta kötésre, amit még nem ismertem. Meg hogy minden órán eddig segített rámerősíteni Hajnikát, hogy gyakorolhassunk. :-) És persze köszönöm a lányoknak az öltözőben, akiknek a nagy kapkodásban a stresszelések közepette, meg a szervezési munkájukon kívül még rám is jutott idejük és segítettek a felkötésben. :-)

Szólózott Parvati és Ágota is, majd a közös táncunk következett, a Szívem vigyáz rád. Hiába, hogy végül nem a Hajnikával eltervezett módon táncoltam, hanem a tizensok kilós Balázskával a karomban kellett helyben átírni a koreográfiát… Így is meghatódtam rajta és a könnyeimmel küszködtem. Annyira szép ez a zene, és olyan csodás rá a babáinkkal együtt táncolni.

Még egyszer nagyon köszönöm a szervezőknek, Székely-Sándor Katalinnak és Sas Orsolyának, és a többieknek a CseHó-ból.

És persze köszönöm Parvatinak és Ágotának is. Meg a babáinknak! Jó volt veletek megint együtt táncolni!

*************

Hazaindulunk, kissé fáradtan :-)))

Köszönöm a képeket Zrubecz Évának!!!

Végül egy kis érdekesség.
Egy lány a CseHóból még ezt is megosztotta velünk:

"...S ha elöl van az a kendő,
Mibe engem kötözött,
Megesik, hogy a fejemre
Potyog egy kis kőrözött.
A kötődő nevelésnek
Folyománya az a tény,
Hogy a gyermek leevődik,
Ha nincs szalvéta a fején."

/Varró Dániel verse/

Úgy látom, ő is kellő tapasztalattal rendelkezik.  
:-)))

És egy másik kedvenc, egy fotó: 

Nem semmi, ugye? Én szívesen hordanám, ha valaki megajándékozna egy ilyennel... :-)
 

Anya, azért jó, hogy nagy a melled,....

Hát, időm az továbbra sincs, hogy lejegyzeteljem Doki aranyköpéseit. És sajnálom, hogy annyi veszik kárba így. :-(((
De igyekszem azért most néhányat közzétenni, hogy a rajongók ne maradjanak szórakozás nélkül. :-)

***********

Nyáron utazunk a vonaton. Két gyerekkel hosszú, nagyon hosszú az út!
Már megvolt az evés-ivás-pisi-ablakon nézelődés-rosszalkodás-rámolás-ugrálás teljes sorozat, anya és Balázs legnagyobb örömére. :-)))
Majd Doki szépen, nyugodtan előpakol a táskájából és közli:
- Én hoztam játékot, mert INTELLIGENS vagyok!

Elémrak egy könyvet is és ellát jótanáccsal:
- Tessék, anya, olvasd el, mert így BŐSÉGES INFORMÁCIÓ JUTHAT AZ AGYADBA!


*******

Doki ki nem állhatja, ha "szóba állok" idegenekkel.
Hiába magyarázom neki, hogy ez sajnos, elkerülhetetlen, mert sokan nem állják meg, hogy meg ne ajnározzák Balázskát, vagy meg ne kérdezzék, hogy mikor születik a kisbaba stb... Én meg próbálok udvarias lenni.
Doki ilyenkor nagyon feltűnően duzzog mellettem és kiabál, hogy menjünk már, menjünk már, jaj, anya!
Megyünk, és megkérdezem:
- Most mi a baj? Megint az, hogy válaszoltam a néni kérdéseire?
- Igen! Már megmondtam, hogy ne állj szóba idegenekkel! Bezzeg rám mindig rámszólsz! Nem igaz, hogy nem tudod TOLERÁLNI magadat!

Balázska a nagymamánál megtalálja egy gyönyörű, régi, nagy, NDK-s játékbabámat.
Nagyon tetszik neki. Elmélyülten tanulmányozza az ölemben ülve: simogatja az arcát, a szép szőke haját, nyomkodja egy kicsit a pislogós szemét, tapogatja a ruháját, benéz a szoknyája alá....
Dokival csendben figyeljük, mosolygunk rajta, majd Doki hangosan is kifejezi a gondolatait:
- SZEXELJETEK, Balázska! SZEXELJETEK! Ő egy igazán neked való barátnő! Olyan kicsi, mint te! SZEXELJETEK!

Most, hogy a várandósság miatt kigömbölyödtem, Doki elgondolkodik és kifejti a következő gondolatmeneteti:
- Anya, azért jó, hogy nagy a melled, mert így nagyobb sugárban tud belőle jönni a tej!..... És akkor hamarabb végzel a szoptatással.....  De azért ne nőjön a térdedig!

******************

És akkor néhány Balázska sztori is jöjjön már!

Ha pár percig nem figyelek oda, akkor a kis felfedező segítségével a következő adatokat tudhatom meg a környezetemről:
- a tekercsben vásárolt szemeteszacskó hossza egészen pontosan a konyhában ötször oda-vissza és körbe-körbe, plusz még egy pár méter az előszobába;
- hiába tekerünk le 5-10 métert a fogselyemből, ha nincs fogunk, akkor így se, úgy se tudjuk használni, még akkor sem, ha mind az 5-10 métert próbáljuk egyszerre két kézzel is benyomni a szánkba; 
- a márkatermék bébi napvédőkrémből egy tubusnyi pont elég egy teljes arc- és hajmasszázsra, egy öltözetnyi éppen frissen ránk adott ruhára, a fotelben heverő tiszta ruhákra, illetve a fotel teljes bedörzsölésére, és akkor még leheletnyi jut a karfákra is! (És amikor meglátom, hogy mit csinált, akkor panaszosan nyújtogatja felém a kezét, hogy maszatos lett, gyorsan töröljük meg!)


A távirányító és a mobiltelefon már uncsi, így a kedvenc játékok jelenleg a következők:
- apa öngyújtói, borotvája, Doki ollói, tamponok (rengeteg kell belőle, mert olyan jól szól, amikor beledobáljuk a fejre állított darbukába), intim betétek, fülpálcikák, kontaktlencse tartó és a folyadék (mindkettőt próbáljuk anya szemébe beledörzsölni és/vagy nyomkodni), anya baromi drága CLINIQUE krémjei, a család összes tagjának fogkeféi, kivéve a sajátot (ezeket pl. olyan jól lehet szopogatni), bankkártyák, papír pénzek és minden, ami pénztárcában tárolandó... Mindenféle tubusos krém, aminek kinyitjuk a tetejét és a földre fektetve újraélesztést alkalmazunk rajta...


Balázska igazi "igen ember"! Mindenre lelkesen bólogat, csak legfeljebb gyorsan elszalad, ha csinálni is kéne valami olyasmit, amit igazából mégsem akar. :-)
De az új szavakra is lelkesen igenel, és próbálja azonnal ismételni őket.
Múltkor reggelizés közben rámutat a ketchupra, mire én felemelem a tubust és közlöm, hogy "ketchup".
Balázska lelkesen bólogat, és azonnal ő is rávágja:
- Apicsa!

Doki és Balázska egyenlő szeretet

Mostanában nem tudtam lejegyezni Doki aranyköpéseit, így helyette közzéteszek néhány sztorit Doki és Balázska kapcsolatának kapcsán. :-)))

Doki nagyon szeretne már kiskutyát, de mivel nem kap, addig is Balázskán éli ki a kényeztetési vágyait. Egyik nap is dögönyözi, simogatja, tornáztatja Balázskát, közben gügyög neki. Balázska lelkesen honorálja: kacag, mosolyog, örül, sikongat... Doki meg is jegyzi:
- Balázska a legjobb házi...ööö... háziember.

Doki ágyán van Balázska, mi Dokival próbálunk beszélgetni, de nem megy, mert Balázska folyamatosan dünnyög, nyöszörög, "beleszól", nyögdécsel. Végül felveszem, és "rászólok":
- Na jól van, Balázska, most már hagyd ezt abba, mert nem lehet így beszélgetni.
Doki azonnal rákontráz:
- Igen, Balázska, nem lehet így semmit se csinálni és örülj, hogy nem vágtalak még gyomorszájon. Amúgy nagyon szeretlek, Balázska!

Egyik nap Balázskával megyünk Dokiért az iskolába. Amíg Doki ruháját igazítom, a kislányok körbeállják Balázskát, rajonganak érte, hogy "deeeeaaaraaaaanyoooos!". Balázska meg csak fekszik a babakocsiban,  jól beöltöztetve, mozdulni sem bír, és ahogy szokta, rezzenéstelen arccal figyeli, hogy mi történik körülötte. Egyszer csak az egyik kislány megjelenik mellettem és félig sírva közli:
- Megijedtem a kisbabááátóóóól, mert nem pisloooog....!
Elkezdem magyarázni, hogy igen, a kisbabák nagyon keveset pislognak, a felnőttek meg többet, de még a végére sem érek, Doki már ott terem a babakocsinál és azt üvölti:
- Dehogynem pislog, nézd, mindjárt pislog, így kell csinálni!
És egy jó nagyot beletapsol Balázska arcába. (Aki erre tényleg egy jó nagyot pislog.) :-)

Teregetek, bekészítem a mosást, és addig is beültetem Balázskát néhány játékkal együtt a nagykádba. Arra gondolok, itt biztonságban és szem előtt van, nem tud elmászni. Mire visszanézek, Balázska már régen túl van a játékokon és megtalálta a lefolyónyílást. Hason fekszik fölötte, dugdossa bele az ujját, majd kihúzza, és folyamatosan, amíg ki nem veszem, kiabál bele, hogy "Heeeeeeeej! Heeeeeej!" :-)
Ennyit az izgalmas, csilli-villi játékokról. :-)

Doki meglátja Balázskát, odarohan hozzá, tutujgatja, becézgeti és cincogó hangon okítja:
- Szeretlek, Balázska! Jaj, de szeretlek, Balázska! .... Hát kit szeret a Balázska?! Na kit szeret a Balázska?!... Igen, Dokit szereti a Balázska! .... Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET! Doki és Balázska egyenlő SZERETET!...."

(Én meg elolvadok tőlük.) :-)))

Nyereséget szenvedek! :-)

Dokival kártyázunk, nagyon izgul, teljesen lelkes. Hirtelen felkiált:
- Anya, vigyázz, mert mindjárt nyereséget szenvedek!!!

***

Amíg Doki az asztalnál matekozik, én csinálom a fagyit. Most éppen új ízekkel kísérletezem: citromos-szőlős készül. Meg is dicsérem magamat:
- Szerintem fagyikészítésben már nagyon jó vagyok.
Doki felemeli a fejét és komoly arccal, fennkölt hangnemben csak ennyit tesz hozzá:
- Ne fogyjon el szorgalmad s türelmed!

***

Doki múltkor megkérdezte, hogy miért mennek olyan furcsán a lányok.
- Mármint hogyan? - kérdezem.
- Hát úgy... olyan furcsán... - mondja Doki, és meg is mutatja.
- Ja, hogy úgy riszálják a feneküket?
- Ühüm...
- Hát... azért, mert más a testalkatuk, mint a férfiaké. Meg hát azért, hogy a férfiak...
Doki itt közbevág és befejezi a mondatot:
- ... SZEXELNI akarjanak!!!

(Bár én nem így akartam kifejezni, de szerintem Doki beletrafált...) :-)

Tegnap újra előkerült ez a téma. Most Doki közölte, hogy a nők azért mennek olyan furcsán, hogy a férfiak "bezsákmányolják" őket. :-)

***

Doki már nagyon éhes, sürgeti a vacsorát.
- Jaj, add már az ételt, anya! Úgy szeretném már ÉRTÉKELNI a főztödet!

Doki és az ökörszem :-)

Doki szépen felolvassa az olvasókönyvéből a tanmesét. Arról szól, hogy az állatok királyt választanak maguknak, és a sas meg az ökörszem verseng a címért. Az ökörszem a sas szárnya alatt elbújva teljesíti a repülési versenyt, majd a végén előjön és nyer.
Az olvasmány végén kérdések vannak, amelyek segítik a mese értelmezését. Az olvasmányban elrejtett válaszokat kellene megtalálni.
Kérdés:
- Miért döntöttek úgy az állatok, hogy királyt választanak?
Doki:
- Mert nem volt, aki dirigáljon nekik és azt akarták, hogy legyen.

Meg arról is van kérdés, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik az ökörszem. Doki gondolkodik, gondolkodik, anyukám próbál segíteni:
- Na, hát milyen volt az ökörszem?...
Doki rávágja azonnal: - Csaló!


***
A reggeli türelmetlenség közepette kiszakad belőlem:
- Doki, miért nem vagy már felöltözve??!!
- Mert te állandóan röhögtetsz! - hangzik azonnal a replika. :-)
- De hát nem is röhögsz!!!
- Hát nem is volt vicces, amit mondtál!

És így tovább... amíg be nem érünk az iskolába. :-)

***

Hazérek a tanfolyamról, ahová viszonylag csinosan járok (mégiscsak "bizniszvumen képzőbe" járok...). :-)
Ma sötét farmer, fehér blúz volt rajtam.
Doki a nyakamba ugrik és azonnal dícsérgetni kezd, hogy milyen szép vagyok. Rá is kérdez:
- Hú, valami ünnepségen voltál vagy csak úgy szép vagy?
:-)))

Doki és a mézeshetek :-)

Dokival beültünk a szokásos anya-fia programra a kínaiba. Felbontjuk a két Fantát, koccintunk a palackokkal, mire Doki megszólal:
- Isten-isten! Igyunk arra, hogy vége lesz az iskolának és nem kell többet küzdenem a betűkkel és a számokkal!

*
Beszélgetünk.
- Doki, mit szólnál, ha tavasszal elmennénk együtt a hegyekbe, egy szállodába? Csak mi ketten!
- Azt mézesheteknek hívják! - jelenti ki.
- Hát, szerintem a mézeshetek az, amikor egy férfi meg egy nő utazik el együtt, de mi anyuka és fia vagyunk.
- De én is férfi vagyok!
- Igen, de én az anyukád vagyok, te meg a gyerekem.
- De férfi!
- Igen, csak még gyerek.
- De akkor is férfi vagyok!
És így tovább... Természetesen, én adtam fel előbb. :-)

*
Tegnap este, mikor hazaértem a tanításból, Doki már majdnem aludt. De ilyenkor úgy megörül nekem, hogy teljesen felélénkül és pörög ezerrel. Balázs is pont hazajött, így Doki teljesen felébredt. Rohangászott fel-alá, majd felmászott a franciaágyra és oldalt sasszéval ugrált körbe, ismételgetve, hogy "boksz-aréna, boksz-aréna!". Majd jobbra-balra hemperegni kezdett az ágyon és ezt visítozta fejhangon:
- Júj, de eleven vagyok, júúúúúj, de eleven vagyok, júúúúúúúj!

*
Valahogy azért csak ágyba dugtam. Hosszan beszélgettünk, szóba került az is, hogy szerdán korábban megyek érte az iskolába és akkor anya-fia programot csinálunk megint. Már alig várja.
Biztatásképpen megjegyzem:
- És addig már csak kettőt kell aludni!
Doki pesszimista reakciója (fejhangon nyafogva) :
- Aludni????!!! Jaj, de én úgy utálok aludni!!!

***

Fotó: Kozár Edit

Mézeshetek és "feka" sajt

Dokit próbálom rávenni, hogy az én dolgozószobámból kivigye a dolgait. Mutogatok a földre:
- Egyrészt ott egy sérült katona...
- Jaj, de jó, ezt kerestem! - kiáltja Doki, és örömmel felkapja.
- Másrészt itt egy papírzsebkendő. Dobd már ki, légy szíves.
- Sicc! - mondja Doki, és berúgja az asztal alá.

Este, vacsora közben beszélgetünk, közben nagyokat hallgatunk.

Egyszer csak Doki jelentőségteljes hangon közli:

- Én LUXUSKÖRÜLMÉNYEK között szeretnék élni.... És ezt is beírhatod az aranyköpésekbe!
Röhögőgörcsöt kapok, nem bírom abbahagyni.
- Most mit röhögsz? - kérdi Doki. - Úgyis azt mondtad, hogy oda szoktad írni!

Feta sajtos salátát eszegetek, Doki is kedvet kap hozzá. Együtt csipegetünk a tányérról: ő az uborkát, én a paradicsomot. Mondom neki a sajtra mutatva:

- Ebből is ehetsz ám! Ez tudod, mi? 

- Ühüm! ... Feka sajt!

Ettől is röhögőgörcsöt kapok; bármennyire szégyellem, de nem bírom abbahagyni és ismételgetem:

- Feka sajt! Hihi! De jó! Feka sajt! 

Doki utálja, ha kinevetik, és gyorsan korrigál:

- Nem feka, anya!!! Vega! Vegetáriánus sajt!

- És te szereted a vega sajtot?

- Ühüm, olyan, mint a vaj. Vajízű. 

Falatozik, furcsa arcot vág, majd közli:

- Ez a vega sajt egy kicsit olyan.... sózottabb, mint mamánál…


Eszegetünk és beszélgetünk tovább.
- Anya, amúgy tudod, hogy mikor vannak a legjobb napok?

- Mikor?
- Hát, egy férfinak meg egy nőnek akkor vannak a legjobb napok, amikor megismerkednek és szerelmesek lesznek és amikor összeházasodnak, és akkor vannak a legjobb napok. És azt úgy hívják, hogy mézeshetek. 

- Aha. És tudod, hogy miért hívják így?
Vállat von:

- Hm… Nem tudom, ezt így találták ki. ... Meg akkor vannak a legjobb napok, amikor az anyuka gyereket szül, és amikor már olyan 6-7-8 éves. Akkor. Meg amikor a szüleik elválnak. ... Na, de ami közte van, hát az nagyon szar!!!

Tegnap megyünk az utcán hazafelé, Doki húzza a lábát és panaszos hangon megszólal:

- Te, hallod, anya, hát nekem annyira fáj a lábam, hogy az már nagyon nem kóser, hallod!

A Télapó honnan tudja...?

Doki egyik nap izgatottan mászkál a lakásban, papírt kér, aztán tollat, elvonul, majd megfogalmazódik benne egy fontos kérdés és kétségbeesetten kikiabál a szobájából:

- Anya, a Télapó honnan tudja, hogy mit szeretnénk, ha nem is küldjük el?!

- Öööö…. Hát, onnan, hogy olvas a gondolatainkban… 

Doki felháborodik és félig sírva kérdezi: 

- Ja, hát akkor meg minek írjuk le??!!

(Igazából akkor már egy fél órája rágódott a levélen, és hisztérikus állapotban próbálta leírni ugyanazt századszorra, de mindig újra kezdte, mondván, hogy csúnyán ír és a Télapó nem fogja tudni elolvasni.)

***

Esti beszélgetéseinkből:

- Doki, mostál már fogat?

- Nem nagyon…

*

- Anya, én előbb-utóbb nem akarok meghalni.

*

Nézzük a Csak semmi pánik c. filmet. Kimegyek, és pont lemaradok a revűtáncos jelenetről.

Kérdezem Dokit:

- Jó volt a táncos jelenet?

- Háát... Nem igazán. Túl gyorsan mozgott a csaj. .... És túl eleven.

- Hát az meg mit jelent?

Doki lengetni kezdi a kezét a szeme előtt:

- Hát így... összekapisgálta a szememet.

Egy igazi Doki féle meghatározás.

Az egyik verekedős jelenetnél a szamurájokra terelődik a szó. Kérdezem:

- Doki, te tudod, hogy kik azok a szamurájok?

- Igen. - hangzik a határozott válasz. - A kardos csávók, akik úgy hadoválják a seggüket, mint egy kaka. 

(Szuper. Doki állandóan így beszél. Próbálom úgy felfogni, hogy az egyes csakránál vagyunk még mindig leragadva. Csak bizakodni tudok, hogy feljebb is fogunk még lépni.)

Doki bulizik

Doki a legújabb átköltését "énekli". Vidáman és teli torokból kántálja:
- Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozááááás....
Ha fáradt vagy,
Kijössz a gyárból egy BOTKÁVAL,
Erős vagyok és bátor....

*****
Este buliba megyünk kettesben, és szinte egész nap ez a téma.
Doki lelkes, mert ott lehet majd rosszalkodni, és azt nagyon szereti. :-) Egyfolytában kérdezgeti, hogy mi lesz még a buliban:
- És kaphatok sört?
Gyorsan átgondolom magamban a lehetőségeket, kattog az agyam, és remélem, hogy lesz alkoholmentes is. Szóval, így felelek:
- Igen.
Ezen a válaszon még Doki is meglepődik egy kicsit...
- De citromosat?
- Igen.
Doki érzi, hogy sínen van és gyorsan meg akarja lovagolni az engedékenységi hullámot, ezért azonnal visszakérdez:
- És cigit?

*****

Jövünk haza a buliból éjfél körül. Én majd elalszom, egyfolytában ásítozom, Doki meg teljesen aktív a kocsiban: lövöldözik a géppisztolyával, üvöltözik a taxis bácsi fülébe hátulról... Rákérdezek:
- Doki, te nem vagy álmos?
Az azonnali, teljesen határozott válasz:
- Ma nincs kedvem álmosnak lenni. Szóval nem.

******

Doki tegnap órákon keresztül könyörgött, hogy adjak neki 500 Ft-ot. Kiderült, hogy azért kell, mert el akar menni étterembe, de teljesen egyedül, és még csak kint sem várhatok majd. :-) Nem értem a dolgot, és érdeklődöm, hogy miért akar oda elmenni. Doki válasza:
- Azért akarok elmenni étterembe, mert lehet, hogy egyszer elkap az éhség... nagyon.

*****

Csajozunk... :-)

Hosszabb családi beszélgetésünk zajlott pár hete az életről, csajozásról, nőkről... Mivel igen hosszú volt, csak pár momentumra tudtam visszaemlékezni, de azokat igyekszem visszaadni. :-)

Doki: - Ma még kettővel gyarapodott a gyűjteményem! Úgy tapadtak rám ma a csajok az iskolában!
Anya: - Téényleg?! Nem mondod...
Doki: - De!! Így bementem az iskolába, ilyen menőn, és így rámtapadtak a csajok. Mind. Még hátulról is!
Anya: - És nem voltak nehezek? :-) Hogy bírtad?
Doki: - Nem! Hát azért azt ki lehet bírni! A nőket ki lehet bírni egy kicsit...
B.: - Ja! Egész jó fejek.Csak türelem kell hozzá....
Doki: - Hát ja! ... És utána jöhet a romantika.
Anya: - Hát, öregem, milyen szöveged van! ... Vajon honnan szedi ezeket?...
Doki: - Hát tudom! Hát én ilyen okos vagyok! .... Ezt is beírod az aranyköpésekbe?
Anya: - Hát... Beírjam?
Doki: - Igen!

Pocaktánc 07. (to be continued...)

Végre vannak fotók Johanna babájáról is, Illangóról és be is illesztem ide őket gyorsan.
Olyan szép kisbaba!
Jó gyönyörködést! :-)

Itt még Illangó a pocakban (Johanna a bal szélen). A 12 lányból álló győztes csapat! (Fotó: O2Media)

Itt meg már a kis Illangó pocakon kívül. :-)

Pocaktánc 06. (to be continued...)

Hát, megszületett Johanna babája is, Illangó. :-) Nagyon örülök neki! :-)

A fotókra még várni kell, de addig szeretném megosztani azokat a gyönyörűséges fotókat, amiket Csercsik Judittól kaptam nemrégiben. (Judit is régi motoros már a hastáncos szakmában. Meg az anyuka hivatásban is...:-))
A fotókon ő és a kis család látható.
Jó nézegetést és gyönyörködést!!!

Pocaktánc (Ugye, milyen szép?!)

Várakozva 

A Nagyfiúval (Nekem ez a kedvencem ebből a sorozatból. :-))) Csúcs!)

A Kishercegnő (azaz a "végeredmény") :-)

Fotók:

derelict.hu

Pocaktánc 05. (to be continued...)

A hastáncos kismamák szülési dömpingje folytatódik. :-)
Legalább ismét van min meghatódnom... Mármint folyamatosan. :-)

A Mahasti Hastáncintézetben végzett oktatók közül ketten is szültek a napokban. :-)

Kezdem Monitta és Gábor kislányával, Noémi Jázminnal, aki volt olyan aranyos, és az én névnapomon, május 24-én érkezett.

Itt még a pocakban látható, stílszerűen hastáncos ruhába (és pocakba) bújtatva:

Itt pedig már anyuval és apuval:

****

Kinga kicsivel előbb szült, és valószínűleg az ő babája is a jövő hastáncosainak számát gyarapítja majd...
Kinga elmesélte, hogy a hastáncos tapasztalatai és a testtudata milyen nagy segítséget jelentettek számára a szülésben.

Ezen a képen a kis Petra még a pocakban van:

(Fotó: Kozár Edit)

Itt pedig már pocakon kívül látható :-)

******

Még várjuk a napokban Johanna kisbabájának érkezését is... :-)
Aztán meg Csilláét...
Aztán meg ki tudja... :-)

A most szült hastáncos anyukáknak sok erőt és kitartást, a kisbabáknak pedig sok-sok boldogságot a földi életben. Kívánom, hogy ők is átélhessék a tánc csodáját, és úgy szárnyaljon közben a lelkük (felnőttként is!), ahogy a miénk is száll tánc közben, a tánc által.

És itt vannak még illusztrációként ezek a szép képek is:

********

http://www.youtube.com/watch?v=IWAd6Ip_-Wc&playnext_from=TL&videos=Cm7wuxwMmkI

És a kedvenc Palya Bea számom ráadásként. :-)