Zsákban hozzák a .... gyereket :-)

Ott is jártunk, ahová mindig és minden körülmények között zsákban hozzák … a gyereket. :-)

Október 12-én, szombaton a Nemzetközi Hordozó Hét apropóján a CseHo-ban voltunk.

A Csepeli (Dél-Pesti) Hordozó Klub rendezvényén vettünk részt Parvatival, Ágotával, no meg Adri babával, Vénuszkával, Hajnikával és Balázskával.

Tavaly is felléptünk már ezen a rendezvényen a kismamákkal, és jó volt újra visszatérni. :-)

Örülök, hogy idén is meghívtak.

Szuper volt a hangulat, a társaság, minden-minden a gyerekek és a hordozás köré építve. Látszott, hogy a főszervezők sokgyerekes, tapasztalt anyukák.

Volt mini játszótér, körtáncok, előadások, könyvbemutató, hordozópróba és próbahordozás, hordozós divatbemutató, és persze a babás hastánc sem maradhatott ki.

Volt még egy abszolút sikert arató program a kulisszák mögött: a bennfentes büféasztal. :-)

Ezt imádtam én is, és persze mindenki körében nagy népszerűségnek örvendett. Isteni házi sütik, édesek, sósak, egészséges nasik, mind-mind házi! Ezen is látszott az anyai gondoskodás, a sütikészítési rutin...

Ami minket illet, az abszolút spontán fellépésre készültünk, hiszen a gyerekek mellett sosem tudhatja az ember, mi jön közbe, lesz e kedve táncolni, le lehet e tenni tánc közben, vagy inkább elmegy minél messzebb, vagy inkább csakis és kizárólag anyán hajlandó lenni. Esetleg mosolygós kedvében lesz a pici, vagy végigbömböli az egészet…

Kisbabával az otthoni gyakorlás sem olyan egyszerű (de azért megoldottuk) és persze a közös próbákat sem egyszerű megszervezni (de azért ezt az akadályt is jól vettük).

Persze van, amire azért nem készültem. Balázska, aki mindig messziről,  mosolyogva nézi végig a fellépéseinket, már a konferálásnál hisztérikusan sírva odarohant hozzám, hogy csakis vele táncoljak és vegyem fel és ne hagyjam ott ésatöbbi. És persze kiderült, hogy közben be is kakilt, és igen, attól éreztem úgy, hogy a környezetünkben olyan furi szag terjeng… Mintha a jelen lévő babák,  az alattunk-közöttünk mászkáló 10-15 kisgyerekek közül valaki bekakilt volna…

De akkor már nem volt mit tenni.

Némi segítséggel eltáncoltam az első táncot – botost - úgy, hogy Hajnika a hátamra volt kötve. Érdekes kísérlet volt a számomra is így botos táncot táncolni, de nagyon élveztük mindketten. :-)

Ezúton is köszönöm tanítványomnak, Mády Anna hordozási tanácsadónak, hogy megtanított hátra kötni Hajnikát és megtanított erre a fajta kötésre, amit még nem ismertem. Meg hogy minden órán eddig segített rámerősíteni Hajnikát, hogy gyakorolhassunk. :-) És persze köszönöm a lányoknak az öltözőben, akiknek a nagy kapkodásban a stresszelések közepette, meg a szervezési munkájukon kívül még rám is jutott idejük és segítettek a felkötésben. :-)

Szólózott Parvati és Ágota is, majd a közös táncunk következett, a Szívem vigyáz rád. Hiába, hogy végül nem a Hajnikával eltervezett módon táncoltam, hanem a tizensok kilós Balázskával a karomban kellett helyben átírni a koreográfiát… Így is meghatódtam rajta és a könnyeimmel küszködtem. Annyira szép ez a zene, és olyan csodás rá a babáinkkal együtt táncolni.

Még egyszer nagyon köszönöm a szervezőknek, Székely-Sándor Katalinnak és Sas Orsolyának, és a többieknek a CseHó-ból.

És persze köszönöm Parvatinak és Ágotának is. Meg a babáinknak! Jó volt veletek megint együtt táncolni!

*************

Hazaindulunk, kissé fáradtan :-)))

Köszönöm a képeket Zrubecz Évának!!!

Végül egy kis érdekesség.
Egy lány a CseHóból még ezt is megosztotta velünk:

"...S ha elöl van az a kendő,
Mibe engem kötözött,
Megesik, hogy a fejemre
Potyog egy kis kőrözött.
A kötődő nevelésnek
Folyománya az a tény,
Hogy a gyermek leevődik,
Ha nincs szalvéta a fején."

/Varró Dániel verse/

Úgy látom, ő is kellő tapasztalattal rendelkezik.  
:-)))

És egy másik kedvenc, egy fotó: 

Nem semmi, ugye? Én szívesen hordanám, ha valaki megajándékozna egy ilyennel... :-)