Kontakt tánc Dokival

Vasárnap Dokival családi kontakt táncházba mentünk.
Nagyon jó volt, és Doki is jól érezte magát: közölte, hogy tetszett neki, és csak egy gyakorlat volt unalmas, és máskor is szívesen jön.
Én pedig testileg-lelkileg felfrissültem. Felpezsdítette a véremet a szabad és kreatív és aktív mozgás, meg a belső gyermek terápia, amiben magamat részesítettem, és örültem, hogy olyan programot sikerült találnunk, ahol szinte kötelező a rosszalkodás, és Doki is kimozoghatja magát, de azért mégis együtt vagyunk és én sem unatkozom közben. Kevés olyan program van, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak. :-)

Na, de ez olyan volt.
Doki már alig várta, hogy elkezdődjön a "rosszalkodás", és a többi gyerekkel együtt már az óra kezdete előtt megkezdték az üvöltözést, futkározást satöbbizést.
Mire az oktatók beestek, ők már csatakosak voltak az izzadtságtól.

Sok család volt, mind kisgyerekesek, és mindenki olyan jó "laza" szülő volt.

A bemutatkozó nyitókörben a neve mellé mindenkinek ki kellett találnia egy mozdulatot is, amiben a gyerekek, természetesen, sokkal kreatívabbak voltak, mint a felnőttek.

Aztán mozogtunk, "feladatokat" hajtottunk végre, szülők-gyerekek-babák együtt: voltunk falevél és szélvihar, pocsolyában fetrengő kisállatok és még nagyon sok minden más...
Mivel az egyik kedvenc állatom a csiga, és amúgy is a földön csúszkáltunk, gondoltam, csiga leszek. Doki meg hernyó volt, és ezt átlag fél percenként közölte is a foglalkozás vezetőjével jó hangosan... Aztán kitalálta, hogy ő az eső elől nem a polifoam falevelek alá bújik el, hanem a hernyólyukba: feltekerte magára a függönyt, alig bírtam kiszedni, aztán azt is félpercenként közölte a vezetővel, hogy mindenki bemehet a hernyólyukba az eső elől. Nagyon édes volt. :-)

Az tetszett a legjobban, hogy nem a szokásos tornaóra szerűen folyt a foglalkozás. A vezetők viszonylag halkan beszéltek és javasolták az újabb mókákat, és mégis mindenki meghallotta, még a gyerekek is, pedig ők a feladatok mellett-közben-alatt fel-alá rohangásztak üvöltözve. És senki nem szólt rájuk, nem volt fegyelmezés, hanem a saját tempójukban hol bekapcsolódtak a feladatba, hol kiszálltak és a futkározást folytatták, és amikor beszálltak, akkor is kreatívan úgy alakíthatták magukra a feladatot, ahogy éppen jólesett. És ezt ők is nagyon élvezték.
Ráadásul tényleg azonnal beépültek az ötleteik is a feladatokba, ami sikerélményt is adott nekik.

Mondanom sem kell, az egyetlen feladat, amit Doki unalmasnak nevezett, az a "kis postás" volt, amihez le kellett ülni pár percre és koncentrálni meg figyelni kellett. :-)

Hamar elröpült a másfél óra.
A családi kontakt táncház leírása és részletei itt találhatóak:
www.kontakttanchaz.hu

Melegen ajánlom minden szülőnek. :-)