Jó tánc, jó nők, jó ételek, jó, jó, jó, minden így jó... :-)
Csodás hétvége van mögöttem, mögöttünk.
Szombaton Doki nélkül végre sikerült kialudni magamat. Ilyenkor olyan furcsa tükörbe nézni: jó tizessel fiatalabb, kisimult arc néz vissza rám. :-)
Aztán indultunk Gyöngyöshalászra, hogy Anita iskolájából is próbáljunk a lányokkal a TranszOrientre.
(Tényleg, amíg el nem felejtem, itt lehet belépőjegyet nyerni a hihetetlenül fantasztikus, szuper, jó energiákat megmozgató, látványos és nagyszabású előadásunkra :-) http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=245&alrovat=247&cikkid=21932 )
Már maga a próba is remekül sikerült: hihetetlen mennyiségű lány gyűlt össze a környékbeli településekről, akik mind-mind nagyon lelkesek voltak, és már eddig is szorgalmasan gyakoroltak és a próbán is odafigyeltek, igyekeztek... Az egri lányok is eljöttek Johannával... Nagyon jólesett ez a hozzáállás, hiszen a szívügyemről van szó, a "szellemi gyerekemről". Órákon keresztül gyakoroltuk a "hering hastáncot" Anitáék kis pincéből átalakított gyakorló helységében... A helyi tévétől is kijöttek forgatni, és még a kamerákat is sikerült bezsúfolni...
Szóval, úgy éreztem, sikeres volt a próba minden téren, és hogy nem hiába dolgoztam, dolgozunk rajta ennyit.
De az egész nap jól indult: Balázs vezetett és nekem még mindig csodaszámba megy, hogy mennyire szeretek mellette ülni a kocsiban. Autóban, buszon mindig hányingerem van; mellette meg belazulok... Csodás érzés.
Anitáék családjának vendégszeretete is jólesett. Jó volt itt is belazulni, lubickolni a szeretetben, törődésben, Anita családi boldogságában, meg abban, hogy ő is annyira lelkesen és szívvel-lélekkel csinálja az oktatást, a táncot, a szervezést, ahogy én is szeretem. Hogy a kutyusról, Piroskáról már ne is beszéljünk, aki fantasztikus személyiség. :-)
Aztán Balázzsal Gyöngyösön éjszakáztunk, a Malomudvar Rendezvényházban, amiről szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Jó kis hangulatos, romantikus szoba, jó társaság :-))), kedves, segítőkészségben felülmúlhatatlan személyzet. Remek volt a vacsora: végre nem a szokványos rántott sajt-rántott karfiol-rizs-krumpli menüvel kellett beérnem! Isteni cukkini leves volt (igazi cukkiniből!!!), meg a zöldséges penne... Hozzá kipróbáltam egy helyi fehér bort a felszolgáló javaslatára, és nem bántam meg. Isteni finom volt, így a másnapi juhtúróval gratinírozott zöldségekhez is egy helyi fehér bort próbáltam ki és nagyon bevált. Gyönyörű volt a tálalás mindkét napon, kellemes, hangulatos, nyugodt! volt a környezet és ez jól hatott a TranszOrient szervezése miatt felborzolt idegeimre. (Amióta ezzel foglalkozom megint, állandóan "furcsa" álmaim vannak, ami persze nem csoda, ha folyamatosan a tudatalattimban vájkálok.)
Nagyon jólesett és csodát tett velem a vidék nyugalma, a folyamatos csönd, és az, hogy Balázzsal kettesben lehettünk, még akkor is, ha az egész kiruccanásunkat a munka miatt szerveztük meg. Ezt nem is lehet szavakkal leírni.
A vasárnapot csöndes, nyugodt, békés és bőséges reggelivel kezdtük, és én is dőzsölhettem a zöldségek és sajtok között. Jó volt. Aztán kirándultunk Kékestetőre, barangoltunk az erdőben, és a városi idegbetegség után feltöltekeztem a fák energiáival. Ilyenkor látom, hogy mennyire el vagyok szakadva a természettől. És ismét megerősödött bennem a csöndes, zöld környezet iránti vágy...
A kilátóban 8000! mini palackból volt kiállítás, ami helyenként nagyon vicces volt, és sajnáltam, hogy nem tudtam lefényképezni. Volt focilabda alakú pálinkás üveg, meg pingvin és télapó alakú is, meg spanyol "orosz vodkás" üveg, meg arab feliratúak is szép számmal, meg kuriózumok a világ minden tájáról.
És persze leginkább a boldogság, hogy a hétvége minden ajándékát Balázzsal élvezhetem végig.
A fantasztikus ebéd után végül sikerült még egy csomó szervezési kérdést is elintéznünk a Mátra Művelődési Központ munkatársával (mi sem alkalmasabb időpont a munkamegbeszélésekre, mint egy csöndes vasárnap délután...) és még a bezárt Művelődési Központba is sikerült bejutnunk, és megnéztük a színpadot, az öltözőt, beszélgettünk, terveztünk és szerveztünk...
A nyugis út hazafelé...
Persze Doki végig nagyon hiányzott, és számtalanszor eszembe jutott, hogy milyen furcsa így, hogy senki nem kiabálja folyamatosan a fülembe, hogy "Nézd, anya, nézd, nézd, ezt nézd, anya, nézd, nézd, nézd...!" :-)
Úgyhogy fel is teszem hamarosan Doki új mondásait is. :-)
Csodálatos, mozgalmas és nagyon nyugodt, csöndes hétvége volt. Pihentem, kikapcsolódtam és mégis sokat dolgoztam, és még sok ilyet szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése