2009. október 27., kedd

Gyerekek és Isten

Doki tegnap elment két napra "Apához", így végre van időm dolgozni. :-)

Így a mai sírásadagomat is teljesítettem, mikor a CsaládVár Alapítvány honlapján a következő két írást találtam. :-) (A helyesírási hibákat, elírásokat javítottam.)

------------------------------------


Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte. A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!
Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak. Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazamenjen. Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.

Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.
-Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.
-Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: -Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!

Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:
-Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?
-Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: -Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

(Julie A. Manham)
----------------------------------------------


Ha a gyermeked együtt él a kritikával,
megtanulja a bírálgatást.

Ha a gyermeked együtt él a gyűlölettel,
megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermeked együtt él a félelemmel,
megtanulja a szorongást.
Ha a gyermeked együtt él a szánalommal,
megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyermeked együtt él a nevetségességgel,
megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermeked együtt él a szégyennel,
megtanulja a bűntudatot.
Ha a gyermeked együtt él a megértéssel,
megtanulja a türelmet.

Ha a gyermeked együtt él a buzdítással,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a dicsérettel,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a jóváhagyással
megtanul szeretetre lelni a világban.
Ha a gyermeked együtt él az elismeréssel,
megtanulja, hogy céljai legyenek.
Ha a gyermeked együtt él az önzetlenséggel,
megtanulja az önzetlenséget.
Ha a gyermeked együtt él az őszinteséggel és méltányossággal.,
megtanulja az igazságot és a jogszerűséget.
Ha a gyermeked együtt él a biztonsággal,
megtanul hinni magában és környezetében.
Ha a gyermeked együtt él a barátságossággal,
megtanulja, hogy a világ egy olyan hely ahol jó élni.
Ha a gyermeked együtt él a nyugodt derűvel,
megtanulja, hogyan találjon lelki békét.

Dorothy L. Nolte

 
(Tereza nevű szlovák fotóművésznő képei.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése